13. rész - Végre megtaláltalak! (fejezetzáró rész)

sziasztok! megérkezett az utolsó rész ebben a fejezetben :) remélem tetszeni fog :) komizzatok:)

„-Én egy sajtos…- kezdtem, de amint ránéztem a lányra megfagyott bennem a vér… - Rachel..”

Rachel amint észrevette, hogy én vagyok az, kiesett a kisfüzet a kezéből, és kirohant az étteremből. – Rach.. – üvöltöttem utána, és én is futni kezdtem. Kint már sötét volt, de még láttam merre ment. Folyamatosan a nevét kiabáltam, aztán a homokos részre értünk, és sikerült utolérnem. Az ügyetlenségem miatt pedig egyenesen ráestem Rachre, aki nagy levegővételekkel bámult fel rám. Egy percig néztük egymást, majd észbe kaptam, felálltam és felsegítettem őt is. Elengedte a kezem, majd leporolta magáról a homokot.

- Sajnálom.. – mondtam az előbbi esésre, és ránéztem Rachre. Hosszú, szőke haja ráomlott vállára és gyönyörű kék szemeivel engem fürkészett, végül megszólalt.

- Mit keresel itt? – kérdezte.

- Liamékkel ide jöttünk vacsorázni és..

- Úgy értem itt Californiában.??

- Pihenünk a srácokkal. Rachel..

- Tessék?

- Én még mindig szeretlek! – suttogtam, és egyre közelebb mentem hozzá.

- Ne mond ezt! – kérte Rach, és hátrált egy lépést, de én elkaptam a kezét és a derekánál fogva magamhoz szorítottam.

- Nézz a szemembe, és úgy kérd.. – mondtam, mire Rach a szemembe nézett, és már szólásra nyitotta a száját, de abban a pillanatban be is csukta és egy erős mozdulattal kiszabadult szorításomból. Hátat fordított nekem, majd 5 másodperc elteltével újra szembe fordult velem. Szeme megtelt könnyel.

- Harry Styles a francba is hagyj végre békén! – mondta, majd megfordult, és ott hagyott a sötétben. Én megkövülten álltam a parton. Nem teheti ezt.. Végre rátaláltam, erre újra visszautasít. Nem… harcolni fogok érte!

*Christie szemszöge

- Ő volt Rachel? – fordulok Louishoz.

- Igen.. – mondta halkan. A többiek csendben ültek, és hallgattak. Pár perc múlva kijött egy másik pincér, és felvette a rendelésünket. Az eddigi jó hangulat teljesen elment. Rossz volt így látni őket, de nem tudtam mit tenni. Közel 10 perc elteltével Harry jelent meg az étteremben. Nagyon rossz passzban volt. Leült velem szemben, és ránk nézett.

- Mi az?

- Na mi volt Rachelel? – kérdezte Perrie.

- Semmi.. – mondta lehajtott fejjel. – Nem enged közel magához..

- Sajnálom tesó.. – szólalt meg Niall.

- Nem kell… küzdeni fogok érte. – mondta, mire rá néztünk. – Bizony.. nem veszíthetem el még egyszer. Na együnk, mert éhen halok. – Az étteremben kezdett visszatérni a normális hangulat. Megvacsoráztunk, majd Liamen látszott, hogy elég fáradt, és Perrie is párszor ásított, így visszamentünk a házba. Mivel már vacsi előtt zuhanyoztam, így nem láttam értelmét még egyszer. Bementem a fürdőbe, átöltöztem és megmostam a fogam és az arcom. Mikor visszamentem a szobába Niall egy szál boxerben állt a szekrénynél. A lélegzetem egy pillanatig megakadt, de szerencsére Niall nem vette észre.

- Kész vagy? – kérdezte mosolyogva, majd mikor bólintottam, bement a fürdőbe. Kicsit furán viselkedik. Nem dühös, meg semmi ilyen, csak kicsit zavarosan viselkedik. Nem tudom miért.. Miután visszajött még mindig boxerben volt.

- Ha nem baj akkor nem húzom el a függönyt, mert sokkal jobb így, ráadásul nekem eléggé melegem van.

- Nem gond.. nekem is.. – mondtam halkan, majd ő lekapcsolta a villanyt, én pedig fel a kislámpát. Az ágyon ülve néztem ahogy ide-oda mászkál a szobában, és szerintem azt sem tudja mit csinál éppen. Aztán beletúrt szőke hajába, majd megfogta az egyik párnát és egy takarót, és letette a földre, majd lefeküdt rá. Értetlenül bámultam rá, majd pár perc múlva hasra feküdtem az ágyon úgy, hogy a fejem lelógott oda, ahol feküdt.

- Niall te most pontosan mit csinálsz? – kérdeztem értetlenül.

- Aludni próbálok. – válaszolt egyszerűen.

- De miért a padlón?

- Mert az ágyon te alszol.

- Aludhatsz mellettem..

- Nem férnénk el..

- Dehogynem.. – mosolyogtam.

- Tegnap is elég kényelmetlen volt.

- Most ezt azért csinálod, mert tényleg nem volt kényelmes tegnap, vagy mert egyszerűen nem akarsz mellettem aludni? – kérdeztem.

- Nem.. aludnék veled, de tegnap majdnem lelöktél az ágyról.. – röhögött. – És a padló is kényelmes.

- Ne már.. nem aludhatsz a padlón. Nem érezném magam jól miatta.

- Jó éjszakát Christie. – mondta mosolyogva.

- Ne csináld már.. – röhögtem el magam, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve megfogtam a párnám és a takaróm, és ledobtam Niall mellé.

- Christie mit csinálsz? – kérdezte Niall, mikor lefeküdtem mellé a padlóra.

- Ha te itt alszol akkor én is. – mondtam.

- De.. – kezdte, de én félbeszakítottam.

- Nincs de.. ne akarj megbántani. – néztem a szemébe, mire elmosolyodott és magunkra húzta a takarót.

- Tudod.. nagyon boldog vagyok, hogy akkor majdnem elütött az autó… - suttogta.

- Tessék? – kérdeztem furán.

- Mert akkor nem tudtalak volna megmenteni és most nem feküdnénk itt.. – mondta zavartan, mire könnybe lábadt a szemem, és válaszul ráhajtottam a fejem Niall mellkasára. Ő átölelte a vállam és a karom simogatta.

- Én is örülök. – mondtam halkan, majd Niall megpuszilta a fejem.

***

-Srácok kelljetek fel!! – üvöltött be Louis a szobába, mögötte pedig Liam egy hatalmas lábossal, amit egy villával ütött. – Ébresztőőőő!!!!! – röhögte, majd kimentek. Mi nagy nehezen felkeltünk, majd pizsamában lementünk a nappaliba. Már mindenki lent volt.

- Mi ez a meleg fogadtatás ilyenkor? – röhögött Niall, mikor leültünk a többiekhez.

- Így volt kedvünk.. – vont vállat Louis.

- Arra gondoltunk, hogy reggeli után menjünk le a strandra. – mondta Zayn.

- Jó ötlet. – mosolygott Niall, majd felállt, és kivette a hűtőből a narancslevet. Fél óra alatt megettük a reggelit, és mindenki felment elkészülni. Először Niall ment tusolni, addig én előkészítettem a fürdőruhám. 10 perc múlva egy szál törülközőben jött ki, én pedig megfogtam a cuccaim és helyet cseréltünk. Lezuhanyoztam, majd felvettem a fürdőruhát, amit tegnapelőtt vettünk Perrievel. A monogramos nyakláncom még mindig a nyakamban lógott és nem is vettem le. Felvettem egy lenge átlátszó kék felsőt meg a papucsot és visszamentem a szobába. Niallen egy kék fürdőgatya volt, kezében a törülközője.

- Mehetünk? – kérdezte.

- Aha.. – mondtam, majd lementünk. Már csak Harryre vártunk, aki pár perc múlva meg is jelent és elindultunk a strandra.

Nagyon hangulatban telt a nap. Sokat napoztunk, de nagyrészt vagy a vízben voltunk, vagy fagyit ettünk. Harry sokszor eltűnt. Pontosan tudtuk, hogy végig Rachelt kereste, de nem mondta. Perrie és Zayn a parton voltak egymásba temetkezve, Liam és Niall elment üdítőért, én pedig Louissal maradtam a vízbe. Beszélgetünk, röhögtünk, majd egyszer csak megfogott a derekamnál fogva, és eldobott. Eléggé megijedtem, és beszívtam egy kis vizet. Mikor Louis látta, hogy ezt nem kellett volna, kisegített a vízből, és ütögette a hátam, hogy kiköhögjem a vizet.

- Christie jól vagy? – kérdezte, mikor végre sikerült megnyugodnom. Én bólogattam, és hátrahajtottam a fejem. Egy pillanat volt az egész.. Louis rám nézett, majd mikor észrevettem, hogy engem figyel rá néztem. Szemei ki voltak kerekedve.

- Louis baj van? – kérdeztem tőle. Nem szólt semmit, csak felállt Én ugyanígy tettem. – Louis….

- Az a lánc… honnan szerezted azt a láncot?? – mutatott a nyakamban lógó aranyláncra.

- Amióta élek a nyakamban lóg. Még az igazi szüleimtől kaptam, akik eldobtak engem. – mondtam szomorúan.

- Hogy-hogy eldobtak?

- Nem tudom… ezt tőlük kéne megkérdezni. Csak sajnos azt sem tudom, hogy kik ők.. A nő aki felnevelt egy kukában talált rám az utcán. Egy rózsasín pólyában voltam, és ez az egyetlen ami megmaradt tőlük. – Louis állt velem szemben, majd mikor befejeztem közelebb jött és átölelt olyan szorosan mint még sohasem. Nem tudtam mit reagáljak rá, így visszaöleltem. Közben Niall és Liam is visszajöttek. Niall észrevette, hogy forr a levegő, és megváltozott.

*Louis szemszöge

- Mi folyik itt? – kérdezte Niall.

- Semmi.. – mondtam hirtelen és elengedtem Christiet.

- Aha értem.. – mondta Niall, majd elment. Tudtam, hogy dühös, mert féltékeny lett, így utána mentem. Behúztam egy üres raktárba, és kérdőre vontam.

- Mi a bajod? – kérdeztem tőle.

- Inkább neked mi a bajod?? Miért ölelgeted így?? Szereted?? – üvöltött velem. Szavai hallatára összeszorult a szívem. Nem bírtam tovább, így én is üvöltöttem vele.

- Elegem van a folytonos féltékenységedből!! Tudod mit? Igen, szeretem Azóta szeretem, hogy először megláttam a szobádban. Soha nem éreztem még így senki iránt, és először én se értettem. És most végre rájöttem. Szeretem.. mert Ő a kishúgom!!! …

12. rész - Utazzunk!

sziasztok! itt az új rész! remélem mindenkinek elnyeri tetszését, és még egyszer ne haragudjatok, hogy ennyit késtem! :/ 4 komi és folytatom.:) <33

„- Ne nézz hülyének, de.. nem akarsz itt aludni.. velem? …”

Csak álltam Christie ágya előtt és néztem őt.. Azt kérte, hogy aludjak vele? Lehet, hogy csak képzelődöm..?

-De persze.. itt alszom.. – mosolyogtam, majd visszamentem hozzá és lefeküdtem mellé. Csendben feküdtünk egymással szemben és nem szóltunk semmit. A szívem őrült tempóban dobogott. Lehet, hogy most kéne elmondanom neki? És ha visszautasít?

- Min gondolkodsz ennyire? – szólalt meg hirtelen Christie.

- Csak azon, hogy holnap hánykor keljünk.. – füllentettem.

- Mikor indul a gép?

- Fél 7-kor.

- Akkor olyan 5 körül jó, nem?

- De..

- Akkor viszont aludjunk, mert nem tudunk felkelni. – mosolygott. – Jóéjt! – mondta, és adott egy puszit.

- Neked is..

*Christie szemszöge

Reggel arra ébredtem, hogy Niall szorosan ölelve szuszog mellettem. Hihetetlenül jó érzés volt így ébredni, aztán az órára nézve rájöttem, hogy ez nem tarthat sokáig.

-Niall.. Niall ébredj!! – kiabáltam hirtelen, mire a szőkeség annyira megijedt, hogy lefordult az ágyról. – én csak röhögtem rajt, majd segítettem neki felállni.

- Mi az? – kérdezte röhögve.

- 6 óra.. – mondtam komolyan, mire rám nézett, és mikor felfogta mit mondtam teljesen pánikba esett és össze-vissza beszélt. Én mosolyogva néztem, ahogy eljátssza, hogy érdekli, de nem tudott átverni. Végül 3 perc színjátszás után rám nézett, és megszólalt.

- Majd megvárnak. Megyek elkezdek készülődni. – mondta, majd rám mosolygott és kiment. Hirtelen azt sem tudtam, hol kezdjem, majd úgy döntöttem jobb, ha először lezuhanyozom. Gyorsan letusoltam, majd az időt tekintve felvettem egy világoskék farmert egy fehér pulcsival. Mivel tegnap este már mindent elpakoltam, ezért boldogan vettem tudomásul, hogy  bő 25 perc alatt elkészültem. Levittem a bőröndöt, a táskámba pedig beletettem a zenelejátszóm és egy könyvet. Elkezdtem olvasni egyet, Cassandra Claretől a Csontvárost. Eddig nagyon tetszik, remélem így is marad. Egy pohár kakaó társaságában vártam Niallt, aki 5 perc múlva meg is jelent. Egy fekete farmert, és barna inget viselt meg a kabátját.

- Akkor indulhatunk? – kérdezte.

- Persze.. – mondtam, kiittam a kakaót és felálltam. Mielőtt ellenkezhettem volna, Niall megfogta a bőröndöm, én pedig bezártam a lakást. Beszálltunk az autóba és elindultunk a repülőtér felé. Közel negyed óra múlva meg is érkeztünk, majd mikor megláttuk Harryéket nekem kicsit bűntudatom támadt, hogy ennyit késtünk.

- Bocsi, hogy ennyit késtünk, de elaludtunk.. – szólalt meg Niall.

- Nem gond.. semelyikünk nem ért ide fél 7-re. – röhögött Zayn.

- Akkor mehetünk? – kérdezte Perrie.

- Aha.. – mondtuk egyszerre. Felpakoltunk a gépre, majd mikor mindenki felszállt, elindultunk. Magángéppel mentünk, így nem kellett várni a következő gépre. Én Niall mellé ültem az ablak közelébe, Perrie Zayn mellé, Louis, Harry és Liam pedig egy filmet kezdtek el nézni. Most ültem először gépen, és nagyon féltem. Niall látta rajtam, így amikor felszálltunk megölelt. Fél óra múlva már egész jól éreztem magam, így folytattam a könyv olvasását. Elég nehéz volt, mivel a fiúk eléggé unták az utat, meg a filmet is, így hangoskodni kezdtek. Majd énekeltek, amit élveztem, ezért abbahagytam az olvasást. Aztán kezdtek fáradni, így mindenki visszaült a helyére, és én is pihentem kicsit. Zenét hallgattam, majd Niall vállán elaludtam. Mikor legközelebb felébredtem már Californiába voltunk. Még 10 perc volt leszállásig, s a fiúk is ébredezni kezdtek. Úgy látszik nem csak én aludtam el. J Perrie már fent volt, s mikor észrevette, hogy felébredtem, odajött hozzám.

- Szerintem jobb, ha átöltözöl. – mosolygott.

- Miért?

- Itt Californiába teljesen más idő van, mint Londonban. Ebben a ruhában meg fogsz sülni.

- Ja.. okéé. – mondtam, majd előkotortam a bőröndömből egy kék rövidnadrágot, egy I<3London felsőt, és egy tornacipőt. A hajamat kibontottam, és egy napszemüveget is felvettem. A gépről leszállva egy nagy fekete kocsiba szálltunk be. Először nem értettem, hogy minek ez az egész, aztán Louis elmagyarázta, hogy nem szeretnék, ha megtudnák, hogy itt vagyunk.

- Az egész utazásnak az a célja, hogy jól érezzük magunkat, és pihenjünk. Ha megtudnák, hogy itt vagyunk azzal az egész pihenésnek vége lenne. Ezért megyünk California olyan részére, ahol kevesen vannak. – magyarázta Louis.

- Utána néztem kicsit, és láttam az interneten, hogy van Californiának egy olyan része, ami direkt ilyen pihenő övezet. Tele van nyaralóhellyel, szállodákkal meg ilyenek. – mondta Liam.

- Értem. – Negyed óra múlva megérkeztünk a helyre. Tengerpart mellett voltunk, és egymás mellett sorakoztak kisebb-nagyobb házak. Leparkoltunk egy hatalmas szálloda mellett. Louis bement, mi pedig a kocsiban maradtunk. 5 perc múlva visszajött és újra elindultunk. 3 perc kocsizás után megérkeztünk a házhoz, amit kibéreltünk. Szép volt és tágas. Bementünk és mindenki elfoglalta a saját szobáját. A szobák végignézése után rájöttünk, hogy 5 szobás házat vettünk ki, és mi 7-en vagyunk. Zayn és Perrie azonnal lefoglaltak egy kis franciaágyas szobát. Harry, Louis és Liam gyorsan elfoglaltak 1-1 szobát, így én Niallel maradtam. Beléptünk az utolsó szobába. Tátva maradt a szám. A szoba nagyon tágas volt, szürke falakkal, és az egyik fal helyett egy hatalmas ablakszerű ajtó volt, ahonnan rá lehetett látni a tengerpartra. Egy ágy volt, de az elég nagy.

- Háát… úgyis egy lakásban élünk. – mosolygott Niall.

- Igen.. Ez gyönyörű.. – mondtam, mikor az ajtó elé álltam, és elhúztam azt. Niall mellém lépett és ő is kinézett.

- Tényleg az.. – mondta, s közben rájöttem, hogy nem a kilátást nézte….

Közel negyed óra múlva mindent kipakoltunk és elindultunk egy kis városnéző délutánra. Megnéztünk mindent amit arra lehetett, majd estére visszamentünk a házba. Megbeszéltük, hogy mindenki kap egy órát, majd elmegyünk egy közeli étterembe vacsorázni. Elvonultunk a saját szobánkba és először én mentem el fürdeni, utána Niall. Hajat mostam, letusoltam, majd átadtam a fürdőt Niallnek. Amíg ő fürdött, addig felvettem egy miniszoknyát és egy lenge pólót, a hajamat pedig kivasaltam. Feltettem egy kevés sminket, és úgy vártam Niallre. Egy szál törülközőben jött ki a fürdőből, én pedig ösztönösen elfordítottam a fejem, mire Niall kiröhögött.

-Most mi van? Úgy csinálsz mintha nem is egy lakásban laknánk és még nem láttál volna félmeztelenül. – röhögött.

- Ja.. tényleg. – mosolyogtam. Niall elővette a ruháit és visszament a fürdőbe. 10 perc múlva egy térdnadrágban és egy kockás ingben jött ki.

- Mehetünk? – kérdezte.

- Aha.. – mondtam, majd lementünk a többiekhez. Már Perrien és Zaynen kívül mindenki kész volt, és 5 percen belül ők is megérkeztek.

*Harry szemszöge

Gyalog mentünk az étterembe, amit még délután néztünk ki magunknak. Nem volt messze és útközben is jót beszélgettünk. Nem mondtam senkinek, de kicsit rosszul éreztem magam. Annyira nehéz látni, hogy Zayn és Perrie milyen jól elvannak. Örülök nekik, de azért néha belegondolok, hogy nekem lehet, hogy soha nem lesz, aki úgy fog szeretni, mint Perrie Zaynt. Az étterembe belépve leültünk egy nagyobb asztalhoz, ahova mindenki odafér. Nem volt elegáns étterem, ezért nem is öltöztünk ki, de jó volt, hogy nem ismernek fel minket az emberek. Vagy legalábbis nem foglalkoznak velünk. Szeretek így élni, a fiúkkal zenélni, és a rajongóinkat is imádom, de van, hogy mindent megadnék egy átlagos életért… Az étlapot nézegettem, mikor kijött a felszolgáló. A többiek, akik eddig hangosan nevettek, most elcsendesedtek. Én végre kiválasztottam az ételt és összecsaptam az étlapot, majd a picérnő felé fordultam.

- Én egy sajtos…- kezdtem, de amint ránéztem a lányra megfagyott bennem a vér… - Rachel..

Figyelem..

sziasztok.. ne haragudjatok, hogy nem hozok új részt, de koleszos vagyok és most volt egy hétvégi kirándulás ami miatt nem tudtam hazamenni.. vasárnapra hozom a 12. részt :D <33