*Niall
szemszöge
-
Niall.. minden oké? – hallottam Christie hangját az ajtónál. Nem válaszoltam..
nem akartam. – Niall.. kérlek.. nyisd ki az ajtót.. Az a baj, hogy elmentem
Louissal? Talált nekem munkát.. miért nem tudsz velem örülni? Figyelj.. attól,
hogy Louval ilyen jóban vagyok, attól.. még szeretlek… mert igaz barát vagy..
Barát.. ha tudnád mennyire fáj az,
amit mondasz.. Nem szólaltam meg,
vártam amíg elmegy az ajtómtól. Tudom, hogy nem kéne így viselkedem, hisz
fogalma sincs, hogy mit érzek iránta, de nem tehetek róla.. szeretem, de azt
hiszem jobb, ha ezt Ő nem tudja.
*Christie
szemszöge
-
Csak tudnám miért csinálja ezt?! – mondtam, miután becsaptam magam után az
ajtót a szobámban. Levetkőztem, és felvettem egy köntöst, majd engedtem vizet a
kádba. – Ártottam én neki? Mondtam neki valamit? Nem… akkor mi a baja?? –
nagyon felhúztam magam az előbbi miatt. Miután a kád megtelt vízzel, levettem a
köntöst, és beleültem. Jól esett ez után a délelőtt után. Ha tudná mit érzek
iránta… fogalmam sincs mit csinálna. Nem örülne az biztos. De Louis… annyira
okos.. kedves.. aranyos.. annyira szeretem.. persze nem olyan értelemben. A
szívem már rég elrabolta egy szőke srác, akinek fogalma sincs róla, és… aki ezt
nem szeretné.. Közel fél óra múlva kiszálltam a kádból, magamra csavartam egy
törülközőt, és átmentem a szobába. A szívem majdnem kiugrott a helyéről,
annyira megijedtem.
-
Úristen! Te meg mit keresel itt?
-
Szia.. – szólalt meg Niall, aki az ágyamon ült lehajtott fejjel, majd rám
nézett. Csak álltam előtte egy darab törülközőbe, és láttam, ahogy végigmér..
zavarba jöttem, ezért elindultam a szekrény felé ruháért. Niall felállt,
megfogott a karomnál fogva és megállított. Egy pillanatig csak álltam, végül felé
fordultam. – Sajnálom.. – suttogta, majd magához húzott és egészen közel hajolt
hozzám. – Nem kellett volna ennyire kibuknom egy apróságért. - a szívem őrült
tempóban kezdett el verni.
-
Semmi baj.. nem haragszom. Csak nem értem, hogy miért tetted.. – mondtam
halkan. Niall nem szólt semmit, csak lehajtotta a fejét.
-
Ne haragudj.. magam sem tudom.. szeretlek.. – mondta, mire én felnéztem rá. A
szívem őrült módon kalimpált, levegőt sem bírtam venni, de a folytatás már nem
tetszett annyira. – Te vagy az egyik legjobb barátom.. és nem akarom, hogy
Louis közénk álljon. Nekem ő az a személy, akinek bármit elmondhatok, és
megbízom benne, de attól félek, hogy hogyha ti ennyire jóban vagytok akkor én
nem számítok. És abba belebolondulnék. - mondta halkan. Most, hogy kimondta mit
érez hihetetlen szomorúság tört rám. Ahogy ott állt előttem és kék íriszével
nézett rám.. nem szeret. Ez már biztos.. Egy barát vagyok semmi más.. Nem
akartam kimutatni, hogy mennyire, így csak rámosolyogtam és átöleltem.
-
Ha rajtam múlik soha senki nem fog közénk állni. – suttogtam a fülébe, mire még
szorosabban ölelt. Bárcsak örökké tartana
ez a pillanat.. Hirtelen belegondoltam, hogy én egy szál törülközőben
vagyok, így kivettem magam Niall öleléséből, és neki is leesett, hogy ideje
kimenni. Rám mosolygott és elindult az ajtó felé.
-
Niall..
-
Tessék.
-
Melegítsd meg a kaját, 5 perc és megyek. – kacsintottam, mire Niallnek fény
csillant a szemében, és már sokkal boldogabban ment ki a szobámból. Nagy
levegőt vettem és a szekrényhez mentem felöltözni. Kiválasztottam egy egyszerű
ruhát és lementem. Niall nagyon finom ebédet csinált. Igaz, dél már rég elmúlt,
de akkor is jó volt.
-
Arra gondoltam, hogy.. – kezdte Niall – Mi lenne ha holnap elutaznánk Londonból
pár napra.
-
Jó lenne, de én holnap kezdek a kávézóban. – mondtam, mire Niall csak
bólintott. – És ha holnapután mennénk? Szombaton nem dolgozom és úgyis jönnek
az ünnepek.
-
Oké.. – mosolygott. – Beszélek Harryékkel, hogy jöjjenek ők is.
-
És hova mennénk? – kérdeztem.
-
Nos.. szerintem menjünk Californiába.
-
Tessék?? – döbbentem le. – De.. az Amerikában van.
-
Igen.. de még úgyse voltál ott. Jó lesz.. naaaa. – nézett rám kék szemeivel.
-
Hát jó.. Menjünk.. – mondtam.
-
Ez az.. megyek felhívom a többieket és rákérdezek. – kacsintott, majd felment a
szobába a telefonjáért. Én addig elmosogattam a tányérokat. Tíz perc múlva
Niall visszajött. – Mindenki jön. Harry, Liam, Zayn, Perrie és Louis.
-
Jaj de jó. – örültem. És amúgy mit csinálunk mi Californiába?
-
Mindent amit lehet. Pihenünk, bulizunk, strandolunk meg ilyenek. – mosolygott a
szőkeség.
-
Ahaa.. de nekem nincs fürdőruhám.
-
Majd elmentek Perrievel vásárolni. Most megyek, mert felveszünk egy új dalt a
fiúkkal. Este jövök. – mondta, majd felvette a kabátját, egy puszit nyomott az
arcomra és kiment a lakásból.
A
nap hátralévő része nagyon unalmasan telt. Izgatott voltam az első napom miatt,
és már nagyon vártam. Még soha nem dolgoztam ilyen helyen. Remélem nem fognak
utálni. Az emberek általában nem rajonganak értem. De ez már régen volt..
Estefele bekapcsoltam a TV-t, magamra húztam a takarót és a kanapén feküdve
néztem egy filmet. Szörnyen álmos lettem, de nem volt erőm felmenni a szobámba,
így elaludtam a kanpén.
***
A
saját ágyamban ébredtem.. semmire nem emlékszem a tegnap estéből, csak arra,
hogy mikor elaludtam még a kanapén voltam. Lehet, hogy Niall hozott fel mikor
megjött. Az óra fél 7-et ütött, de már nem volt kedvem visszafeküdni.
Lezuhanyoztam, utána felvettem egy kék farmert egy nagy fehér pulcsival és a
táskámba pakoltam minden fontos dolgot. Miután lementem a konyhába csináltam
egy kiadós reggelit, majd az órát bámulva vártam, hogy végre elindulhassak a
munkába. Már épp indulni készültem, mikor Niall vonszolta le magát a lépcsőn.
-Jó
reggelt. – mosolyogtam, miközben vettem fel a kabátom.
-
Szia.. hova mész? – kérdezte Niall szemét dörzsölve.
-
Ma van az első napom. Emlékszel? – vigyorogtam.
-
Ja tényleg.. várj.. tegnap vettem neked valamit, de nem tudtam odaadni, mert
aludtál. – mondta hirtelen, majd az asztalhoz futott és előkotort egy dobozt a
táskájából. Tessék..
-
Mi ez ? – kérdeztem, majd kinyitottam. Egy telefon volt benne.
-
Gondoltam szükséged lehet rá ha munkába mész. Feltöltöttem, úgyhogy már most is
tudod vinni. A névjegyzékben pedig benne van az én számom. Azon el tudsz érni,
ha valami történt.
-
Jaj.. Niall… aranyos vagy, de ezt nem fogadhatom el..
-
Dehogynem.. tekintsd.. gratulációnak az első naphoz. Ne sérts meg hogy
visszautasítod. – mosolygott.
-
Rendben.. köszönöm. – mondtam, és átöleltem. – Na de mennem kell, mert elkések.
A pulton találsz palacsintát. Neked csináltam. – kacsintottam. – SziaJ
-
Ez az.. – hallottam Niall hangját, miután kiléptem a lakásból. Imádom ezt a
hangját. Az utcára kilépve izgatottság fogott el. Még mindig nem hiszem el,
hogy ma van az első napom. Már olyan régóta vártam erre. Az út nem volt sok..
úgy 10-15 perc gyalog. Végre megérkeztem a kávézóba. A neve Globestar volt..
Állítólag azért kapta ezt a nevet, mert az első tulaj, aki elindította a
kávézót hatalma s Shakespeare rajongó volt. Ezt örömmel hallom, mivel én is
szeretem. Kiskoromban sokat olvasták nekem a Rómeó és Júliát. Az kávézóba
beérve egy lányt pillantottam meg. Hosszú barna haja volt, amit bal vállára
dobott mikor észrevette, hogy itt vagyok.
-
Hello. – köszöntem halkan.
-
Szia.. – mosolygott kedvesen. –Te biztos Christie vagy.. Az én nevem Emma, Emma
Starks. Én vagyok a mentorod.
-
Ezt hogy érted?
-
Én foglak bevezetni a felszolgálás rejtelmeibe. – kacsintott. – Megtanítom,
hogy kezeld a gépeket, és az idegesítő vendégeket.
-
Értem.. – mosolyogtam.
-
Gyere körbevezetlek. – mondta, majd elindult a pult mögötti ajtóhoz. Én
követtem. – Ez a dolgozók terme. Itt tartjuk a szünetet és beszélgetünk. A
másik szoba Matté. Gyere.. – mosolygott, és kimentünk a szobából. A bejárattal
szemben úgy 10 méterre volt a mosdó. Emma elmagyarázta, hogy a takarítás be van
osztva hármunk között. – Mark majd délután jön téged fog felváltani. Hétfőn
gondolom tudod, hogy nem kell jönni, mivel ünnep lesz és akkor nem vagyunk
nyitva. Szóval ma itt leszel délután 5-ig, és holnaptól egészen jövő hét…
szerdáig nem kell bejönnöd. Szerencséd van, hogy most jöttél. Ma van az első
napod, és máris szabadnapos vagy. – röhögött. – A fizetés nem sok, de el lehet
belőle élni. Legalábbis én eltudok.
-
Hogyan? – kérdeztem halkan.
-
Egyetemre járok, és csak azért dolgozok, hogy legyen pénzem kifizetni a sulit.
Amellett a szüleim persze pénzelnek, szóval csak a tandíjra miatt kell a munka.
Az is csak azért, mert elhatároztam, hogy nem akarok a szüleim pénzéből élni,
így vállaltam egy munkát. De ha jobban átgondolom azért mégiscsak jól jön a
segítség, mivel a suli mellett nem tudok egész nap dolgozni, így csak
másodállásban dolgozom. Nekem a tanulás az első.
-
Értem.. na és mivel kezdek?
-
Először is segíts rendet rakni, takarítani. Aztán fél óra múlva megjön az első
vendég. Ezt onnan tudom, hogy van egy pasi, aki mindig ugyanakkor belép,
rendeli a szokásos reggelijét és kávét, majd pontban fél óra múlva el is megy.
Minden áldott nap. – mosolygott. – Na de elég a fecsegésből és lássunk hozzá.
Emmának
igaza lett. Pontban fél óra múlva megjött az első vendég. Aztán hirtelen sorra
jönni kezdtek az emberek. Elég mozgalmas nap volt, az vendégek kedvesek voltak,
nem reklamáltak, pedig megértettem volna. Döcögősen indultam el.. Néha rossz
asztalhoz vittem a rendelést, máskor elfelejtettem kivinni, de délutánra
kezdtem belejönni. Mikor már egészen jól ment egy fekete hajú srác lépett be a
kávézóba. Megölelte Emmát, majd felém jött.
-Hello.
Te vagy Christie? – kérdezte mosolyogva.
-
Igen.. – mondtam egészen halkan.
-
Mark Starks a nevem. Emma tesója vagyok. És a harmadik. Te hazamehetsz.. én
váltalak fel.
-
Oké köszi. – mondtam, majd levettem a kötényt, és felakasztottam a pult
melletti fogasra.
-
Akkor ne felejtsd, hogy szerdán délután 5-re gyere. – kiabálta Emma.
-
Oké.. – sziasztok. – mondtam, majd mikor kiléptem az üzletből, egy ismerős
személy állt előttem.
