sziasztok. Nem szeretnék ódákat zengeni, ezért rövidre fogom. Ha nem akarjátok olvasni nem kell. De ha igen akkor kérlek kommenteljetek, mert nem tudom hogy érdemes-e írni. Mindenesetre köszönöm az eddigi komikat, nem tudjátok, hogy mennyire boldog vagyok tőlük. De most akkor itt az új rész amire vártatok:) ja és feljebb viszem a kommenthatárt. 6 komitól fogom folytatni. love xx
- Én Eleanor vagyok. Eleanor Calder.
-
Nagyon örülök, Eleanor. – mosolyogtam. – Amúgy.. te tudod pontosan, hogy hol
vagyunk?
-
Öhm.. nem igazán.. – döbbent le.
-
Okéé.. akkor hívok valakit, hogy jöjjön el értünk.
-
Rendben. – mosolygott. Kivettem a táskámból a telefonom, és felhívtam első
embert, akit megtaláltam. Harmadik csengetésre fel is vette.
-
Hallo. Niall? Szia.. felébresztettelek? Még mindig aludtál? Ajj.. bocsi. Meg
teszel nekem egy szívességet? Az a helyzet, hogy eltévedtem. Sétálás közben.
Vagyis.. ajj így hosszú, csak gyere el értünk és mindent elmesélek. Igen,
értünk. Többes szám. Nem, nem vagyok skizofrén. Oké. – Niall folyamatosan
mondta a hülyeségeit, végül pedig megmondtam a kávézó nevét ahol voltunk, utána
meg letettem. Közel negyed órát vártunk, közben beszélgettünk, majd egy fekete
autó állt meg előttünk. Niall kinyitotta az ajtót, én pedig beszálltam előre.
Eleanor először teljesen lefagyott, majd végül rávettem, hogy szálljon be ő is.
-
Na szóval? – kezdte Niall, de akkor valaki erőteljesen beleütött az autó
elejébe. – Mi a..**?? – káromkodta el magát Niall, Eleanor pedig felkiáltott.
-
Ez Dan! – suttogtam, majd ráüvöltöttem Niallre. – Ne kérdezz! Taposs a gázba!!
Gyorsan!
Dan
szerzett valahonnan egy baseballütőt, és azzal verte az autót.
-
Hát ez megőrült. – mondta dühöse Niall. – Ki ez?
-
Dan.. – szólalt meg Eleanor. – A volt barátom. Ne haragudj.. nem akartam, hogy
ez legyen.
-
Jaj.. nem.. semmi baj. – mondta aranyosan Niall. – Na várj.. Christie...Mi van
az arcoddal? – döbbent le teljesen, mikor rám nézett, és arcán kiült a düh. Én
ránéztem Danra, majd Niallre, akinek végre leesett. Aztán észrevette Eleanor
arcát is, és betelt nála a pohár. – Na ennek itt most vége. – mondta, majd
kiszállt.
-
Te mocskos állat. – üvöltötte Danre. – Normális vagy? Lányokat bántasz te VADBAROM??
– indult meg felé, majd egy óriásit húzott be Dannek. A srác döbbenten hőkölt
hátra. Először fel sem fogta, hogy valaki megütötte, majd az arcához nyúlt és
észrevette, hogy ömlik a szájából a vér. Ordítva ment Niall felé, aki kivédte a
támadást, és meg egyet behúzott neki. A második kísérletet már nem sikerült
neki kikerülnie, és Dan gyomron vágta Niallt. Szerencsére nem esett nagy baja,
viszont akkorát bevert Dannek, hogy a srác összeesett és elvesztette az
eszméletét. Niall ráült, és elkezdte ütni, de akkor kiugrottam a kocsiból és
megfogtam a karját. Iszonyatosan nagy indulat volt benne. A szeme sötétkékre
váltott, és szerintem egy pillanatig azt sem tudta, hogy hol van. Megpróbáltam
visszafogni, de újra Dan felé fordult. Nem tudtam mit csináljak, így eszembe
jutott az első dolog, amit akkor gondoltam. Minden erőmet összeszedve leszedtem
Danről, és nekilöktem a kocsinak. Mélyen a szemébe néztem, majd kezem
végigsimítottam az arcán. Ajkam lassan közelített az övéhez, végül egy puszit
nyomtam a szája sarkába. Felnyögött, és a kezét rátette a derekamra. Akarom.. – mondtam magamban, majd
megcsókoltam. Egész testemben remegtem. Niall fordított a helyzetünkön, és
felrakott a kocsira. Karommal körülfogtam a nyakát, és beletúrtam a hajába.
Végül levegő hiányában váltunk el egymástól. Gyönyörű szemei újra tengerkékek
lettek, én pedig döbbenten fogtam fel, hogy mit csináltam. Hosszú pillanatig
néztük egymást, majd észbe kaptam.
-
Ne haragudj.. – suttogtam.
-
Ja.. se-semmi.. semmi.. – dadogott mint egy meghökkent kisgyerek. Elengedtük
egymást, majd én Eleanorra néztem. A lány teljesen lefagyva nézett minket.
Niall megnézte, hogy mi van Dannel, végül úgy döntött, hogy inkább elmegyünk.
Úgyse fog emlékezni semmire ha felébred. Beszálltunk a kocsiba, és elindultunk.
Útközben senki nem szólt. Kicsit furán éreztem magam a történtek miatt.
Louis
szemszöge
-
Hol vannak már?? – álltam fel a kanapéról.
-
Nyugi Louis.. mindjárt itt lesznek. – nyugtatott Liam. – Niall azt írta az
előbb, hogy már úton vannak.
-
Oké.. értem én, de nagyon remélem, ha semmi baja nem esett.
-
Mi van Lou? Olyan furcsa vagy.. – szólalt meg hirtelen Perrie, aki Zayn intelme
ellenére lejött hozzánk.
-
Semmi.. hagyjuk.
-
Na nem.. Napok óta furán viselkedsz. Történt valami? – kérdezte Liam. Hirtelen
beugrott egy kép a fejemben Christieről, ahogy a nyakláncát fogja. A húgom.. és
kitudja, hogy mi van most vele.. féltem, de Niallön kívül senki nem tudja, hogy
ki ő nekem. Mindenki némán nézett engem, mire összeszedtem magam, és szembe
néztem velük.
Harryék
(aki közben hazajött Rachellel) a kanapén ülve bámultak rám, én pedig velük
szemben álltam. Nagy levegőt vettem, és belekezdtem.
-Szóval..
tudjátok, hogy nekem régen volt egy húgom. De elrabolták tőlünk. És.. volt neki
egy aranylánca. Amit megtaláltam.. – kezdtem.
-
Úristen.. – döbbent le Perrie. – És hol találtad meg?
-
Ez az.. Ő talált meg engem. Christie.. Christie a kishúgom.
-
Tessék?? – szólalt meg egy hang a hátam mögött. Azonnal megpördültem a tengelyem
körül és egy kék szempár nézett vissza rám. Christie…
