2./1. rész - Mozi..

sziasztok:) csak kedden szerettem volna kitenni a következő részt, de nem vagyok gonosz ;) Kellemes olvasást! 4 komi és hozom a kövi részt.. :* <3

- Elegem van a folytonos féltékenységedből!! Tudod mit? Igen, szeretem Azóta szeretem, hogy először megláttam a szobádban. Soha nem éreztem még így senki iránt, és először én se értettem. És most végre rájöttem. Szeretem.. mert Ő a kishúgom!!! …

- Tessék?? – döbbent le Niall. Nem bírtam állva maradni, így inkább leültem az egyik dobozra, ami a raktárban volt. Niall mellém ült.

- Az előbb megláttam a láncot, ami a nyakában lóg. – mondtam. – Nekem is van egy olyan, csak épp az én monogramommal. Születésemkor vették nekem, és amikor a húgom született akkor ő is kapott egyet.

- A húgod..?

- Igen.. erről senkinek nem beszéltünk, de itt az ideje. Foszlányokra emlékszem, mert csak három éves voltam. A szüleim jól menő ügyvédek.. mindketten. Együtt dolgoztak egy ügyön. A város egyik legnagyobb bűnözőjét sikerült elérniük, hogy lecsukják. A férfi azonban bosszút állt. Egy nap eljött hozzánk pár embere. A szüleim nem voltak otthon, csak mi ketten egy dajkával. Este feküdtem le, amikor zajokat hallottam lentről. A dajkám feljött és azt suttogta, hogy bújjak el. Én így is tettem, elbújtam a szekrényembe. A húgom a kiságyban feküdt. Mire a dajka észhez tért, hogy őt is ki kéne venni, már késő volt. Az emberek betörték az ajtót, és.. megölték a bébiszittert. A húgomat pedig elvitték. Semmit nem tudtam csinálni. Amikor anyuék hazajöttek én még mindig a szekrényben voltam. Apu talált meg, anyu pedig sokkot kapott. Kihívták a rendőröket, de ők se tudtak tenni semmit. Hónapokig kerestük őt, de nem találtunk rá. Abban bíztunk, hogy egy árvaházban megtaláljuk, de nem.. Azután anyu teljesen magába zárkózott. A húgom elvesztése tönkretette a családot. Aztán úgy fél év múlva rájött, hogy van egy fia. Azóta újra a régi, de soha nem beszélünk arról az estéről. Minden évben feketébe öltözünk azon az estén, és gyertyát gyújtunk. És most.. Christie.. rajta van a nyaklánc.. érted? Megtaláltam a húgom! – Niall először alig tudta feldolgozni a hallottakat, majd megveregette a hátam.

- Pontosabban én.. – mondta viccesen.

- Igen te.. – néztem rá hálásan. – És ezt sosem fogom tudni meghálálni.

- És mikor akarod neki elmondani? – állt fel.

- Fogalmam sincs, de még nem most. Na menjünk, mert már biztos aggódnak.

*Christie szemszöge

- Srácok minden rendben? – kérdeztem, mire mindketten rám mosolyogtak.

- Persze, igaz Niall? – mondta Louis, majd átölelte a vállam, és ránézett Niallre. A srác zavartan állt, majd széles mosolyra húzta a száját.

- Minden a legnagyobb rendben. – kacsintott. – Éhes vagyok…. – kezdte, de akkor megjelent Harry.

- Sziasztok. – köszönt.

- Na megtaláltad? – kérdezte Liam.

- Nem.. – hajtotta le a fejét Harry. – Na de menjünk kajálni, mert Niall már láthatóan szenved. – röhögött.

- Oké.. – mondta Louis, és odakiáltott Zaynnek és Perrienek, akik nagyon jól elvoltak addig. Harry kérésére direkt a tegnap esti étterembe mentünk, de Rachel ma nem volt bent. Ebéd közben azt tárgyaltuk, hogy mit csináljunk délután, de nem sokra jutottunk. Mindenki teljesen mást akart csinálni, így megegyeztünk abban, hogy a ma délutánt külön töltjük. Persze nem annyira külön. Perrie és Zayn elmentek moziba, Harry, Louis meg Liam pedig a vidámparkba. Mi Niallel pedig.. nos.. fogalmunk sem volt arról, hogy mit kezdjünk magunkkal, de neki sem volt se mozizni, se vidámparkba menni. Ebéd után visszamentünk együtt a házba, és kicsit beszélgettünk, hülyültünk és teáztunk, aztán délután mindenki elindult, csak mi maradtunk ott.

- Szóval? – kérdezte Niall, mikor leült mellém a kanapéra. – Mit csináljunk?

- Fogalmam sincs.. – néztem rá tehetetlenül.

- Mi lenne ha elmennénk sétálni?

- Benne vagyok. – mosolyogtam.

*Zayn szemszöge

- Na mit nézünk? – kérdeztem Perriet, mikor a mozi előtt nézegettük a filmeket.

- Nem tudom.. Két filmet adnak most. Szerintem legyen a… uhm.. a Deja vu. – nyögte ki végül.

- Na ez az egyik amit annyira imádok benned. – mondtam és homlokon pusziltam.

- Mégis mi? – nézett rám gyönyörű szemeivel.

- Hogy nem a csöpögőset választottad. – kacsintottam, mire ő felnevetett és megcsókolt. – Na menjünk.

Nem volt nagy sor, így szép csendben vártunk. Előttünk egy nő állt a lányával. A lány lehetett körülbelül 12 éves. Biztos a másik filmre jöttek. A lány buzgón, nevetve mesélt egy sztorit az anyukájának, a nő pedig hallgatta őt. Miközben őket figyeltem kezem Perrie derekán pihentettem. Milyen jó lenne, ha egyszer Perrie állna így a lányunkkal.. – mondtam magamban, majd Ránéztem. Ő is az előttünk lévőket figyelte, és mosolygott. Bár tudnám mire gondol. Annyira szeretem.. Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer így fogok szeretni egy nőt. Másik kezemmel a zsebembe nyúltam és szorongatni kezdtem a kezemben lévő dobozkát. Nem merem..  Végül kivettem a kezem a zsebemből és odamentünk a pénztárhoz.

-Két jegyet kérek a Deja vura. – mondtam mosolyogva. A pénztáros odaadta a jegyet és be is mentünk. Mikor elkezdődött a film nagyon ideges lettem. Fogalmam sincs, hogy mit tegyek. Egész idő alatt Őt néztem, a filmmel nem is annyira törődtem. Gyönyörű, mint mindig.. Mikor vége lett a filmnek, elindultunk haza. Már sötétedett, de lassan mentünk. Egyre idegesebb lettem.. Úgy éreztem végre itt az idő.

- Perrie.. – kezdtem.

- Tessék. – fordult felém, mikor megálltam. Egy kihalt utcán mentünk az út közepén, már világítottak a lámpák, gondoltam ez alkalmas hely. Talán..

- Kérdeznem kell valamit. – mondtam zavarosan.

- Kérdezz. – mondta mosolyogva. Ahogy ott állt.. egy pillanatig elgondolkodtam mit mondjak. Sokszor az eszemben volt, és el is mondtam párszor a tükör előtt, de most nem találom a szavakat. Aztán..

Egy pillanat volt az egész.. Egy autó jött legalább 120-al. Mire észbe kaptam, a kocsi már ott volt..

- PERRIE!!!!!!!!!!