„-Én egy sajtos…- kezdtem, de amint
ránéztem a lányra megfagyott bennem a vér… - Rachel..”
Rachel
amint észrevette, hogy én vagyok az, kiesett a kisfüzet a kezéből, és kirohant
az étteremből. – Rach.. – üvöltöttem utána, és én is futni kezdtem. Kint már sötét
volt, de még láttam merre ment. Folyamatosan a nevét kiabáltam, aztán a homokos
részre értünk, és sikerült utolérnem. Az ügyetlenségem miatt pedig egyenesen
ráestem Rachre, aki nagy levegővételekkel bámult fel rám. Egy percig néztük
egymást, majd észbe kaptam, felálltam és felsegítettem őt is. Elengedte a
kezem, majd leporolta magáról a homokot.
-
Sajnálom.. – mondtam az előbbi esésre, és ránéztem Rachre. Hosszú, szőke haja
ráomlott vállára és gyönyörű kék szemeivel engem fürkészett, végül megszólalt.
-
Mit keresel itt? – kérdezte.
-
Liamékkel ide jöttünk vacsorázni és..
-
Úgy értem itt Californiában.??
-
Pihenünk a srácokkal. Rachel..
-
Tessék?
-
Én még mindig szeretlek! – suttogtam, és egyre közelebb mentem hozzá.
-
Ne mond ezt! – kérte Rach, és hátrált egy lépést, de én elkaptam a kezét és a
derekánál fogva magamhoz szorítottam.
-
Nézz a szemembe, és úgy kérd.. – mondtam, mire Rach a szemembe nézett, és már
szólásra nyitotta a száját, de abban a pillanatban be is csukta és egy erős
mozdulattal kiszabadult szorításomból. Hátat fordított nekem, majd 5 másodperc
elteltével újra szembe fordult velem. Szeme megtelt könnyel.
-
Harry Styles a francba is hagyj végre békén! – mondta, majd megfordult, és ott
hagyott a sötétben. Én megkövülten álltam a parton. Nem teheti ezt.. Végre
rátaláltam, erre újra visszautasít. Nem… harcolni fogok érte!
*Christie
szemszöge
-
Ő volt Rachel? – fordulok Louishoz.
-
Igen.. – mondta halkan. A többiek csendben ültek, és hallgattak. Pár perc múlva
kijött egy másik pincér, és felvette a rendelésünket. Az eddigi jó hangulat
teljesen elment. Rossz volt így látni őket, de nem tudtam mit tenni. Közel 10
perc elteltével Harry jelent meg az étteremben. Nagyon rossz passzban volt.
Leült velem szemben, és ránk nézett.
-
Mi az?
-
Na mi volt Rachelel? – kérdezte Perrie.
-
Semmi.. – mondta lehajtott fejjel. – Nem enged közel magához..
-
Sajnálom tesó.. – szólalt meg Niall.
-
Nem kell… küzdeni fogok érte. – mondta, mire rá néztünk. – Bizony.. nem
veszíthetem el még egyszer. Na együnk, mert éhen halok. – Az étteremben kezdett
visszatérni a normális hangulat. Megvacsoráztunk, majd Liamen látszott, hogy
elég fáradt, és Perrie is párszor ásított, így visszamentünk a házba. Mivel már
vacsi előtt zuhanyoztam, így nem láttam értelmét még egyszer. Bementem a
fürdőbe, átöltöztem és megmostam a fogam és az arcom. Mikor visszamentem a
szobába Niall egy szál boxerben állt a szekrénynél. A lélegzetem egy pillanatig
megakadt, de szerencsére Niall nem vette észre.
-
Kész vagy? – kérdezte mosolyogva, majd mikor bólintottam, bement a fürdőbe.
Kicsit furán viselkedik. Nem dühös, meg semmi ilyen, csak kicsit zavarosan
viselkedik. Nem tudom miért.. Miután visszajött még mindig boxerben volt.
-
Ha nem baj akkor nem húzom el a függönyt, mert sokkal jobb így, ráadásul nekem
eléggé melegem van.
-
Nem gond.. nekem is.. – mondtam halkan, majd ő lekapcsolta a villanyt, én pedig
fel a kislámpát. Az ágyon ülve néztem ahogy ide-oda mászkál a szobában, és
szerintem azt sem tudja mit csinál éppen. Aztán beletúrt szőke hajába, majd
megfogta az egyik párnát és egy takarót, és letette a földre, majd lefeküdt rá.
Értetlenül bámultam rá, majd pár perc múlva hasra feküdtem az ágyon úgy, hogy a
fejem lelógott oda, ahol feküdt.
-
Niall te most pontosan mit csinálsz? – kérdeztem értetlenül.
-
Aludni próbálok. – válaszolt egyszerűen.
-
De miért a padlón?
-
Mert az ágyon te alszol.
-
Aludhatsz mellettem..
-
Nem férnénk el..
-
Dehogynem.. – mosolyogtam.
-
Tegnap is elég kényelmetlen volt.
-
Most ezt azért csinálod, mert tényleg nem volt kényelmes tegnap, vagy mert
egyszerűen nem akarsz mellettem aludni? – kérdeztem.
-
Nem.. aludnék veled, de tegnap majdnem lelöktél az ágyról.. – röhögött. – És a
padló is kényelmes.
-
Ne már.. nem aludhatsz a padlón. Nem érezném magam jól miatta.
-
Jó éjszakát Christie. – mondta mosolyogva.
-
Ne csináld már.. – röhögtem el magam, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve
megfogtam a párnám és a takaróm, és ledobtam Niall mellé.
-
Christie mit csinálsz? – kérdezte Niall, mikor lefeküdtem mellé a padlóra.
-
Ha te itt alszol akkor én is. – mondtam.
-
De.. – kezdte, de én félbeszakítottam.
-
Nincs de.. ne akarj megbántani. – néztem a szemébe, mire elmosolyodott és
magunkra húzta a takarót.
-
Tudod.. nagyon boldog vagyok, hogy akkor majdnem elütött az autó… - suttogta.
-
Tessék? – kérdeztem furán.
-
Mert akkor nem tudtalak volna megmenteni és most nem feküdnénk itt.. – mondta
zavartan, mire könnybe lábadt a szemem, és válaszul ráhajtottam a fejem Niall
mellkasára. Ő átölelte a vállam és a karom simogatta.
-
Én is örülök. – mondtam halkan, majd Niall megpuszilta a fejem.
***
-Srácok
kelljetek fel!! – üvöltött be Louis a szobába, mögötte pedig Liam egy hatalmas
lábossal, amit egy villával ütött. – Ébresztőőőő!!!!! – röhögte, majd kimentek.
Mi nagy nehezen felkeltünk, majd pizsamában lementünk a nappaliba. Már mindenki
lent volt.
-
Mi ez a meleg fogadtatás ilyenkor? – röhögött Niall, mikor leültünk a
többiekhez.
-
Így volt kedvünk.. – vont vállat Louis.
-
Arra gondoltunk, hogy reggeli után menjünk le a strandra. – mondta Zayn.
-
Jó ötlet. – mosolygott Niall, majd felállt, és kivette a hűtőből a
narancslevet. Fél óra alatt megettük a reggelit, és mindenki felment
elkészülni. Először Niall ment tusolni, addig én előkészítettem a fürdőruhám.
10 perc múlva egy szál törülközőben jött ki, én pedig megfogtam a cuccaim és
helyet cseréltünk. Lezuhanyoztam, majd felvettem a fürdőruhát, amit tegnapelőtt
vettünk Perrievel. A monogramos nyakláncom még mindig a nyakamban lógott és nem
is vettem le. Felvettem egy lenge átlátszó kék felsőt meg a papucsot és
visszamentem a szobába. Niallen egy kék fürdőgatya volt, kezében a törülközője.
-
Mehetünk? – kérdezte.
-
Aha.. – mondtam, majd lementünk. Már csak Harryre vártunk, aki pár perc múlva
meg is jelent és elindultunk a strandra.
Nagyon
hangulatban telt a nap. Sokat napoztunk, de nagyrészt vagy a vízben voltunk,
vagy fagyit ettünk. Harry sokszor eltűnt. Pontosan tudtuk, hogy végig Rachelt
kereste, de nem mondta. Perrie és Zayn a parton voltak egymásba temetkezve,
Liam és Niall elment üdítőért, én pedig Louissal maradtam a vízbe.
Beszélgetünk, röhögtünk, majd egyszer csak megfogott a derekamnál fogva, és
eldobott. Eléggé megijedtem, és beszívtam egy kis vizet. Mikor Louis látta,
hogy ezt nem kellett volna, kisegített a vízből, és ütögette a hátam, hogy
kiköhögjem a vizet.
- Christie
jól vagy? – kérdezte, mikor végre sikerült megnyugodnom. Én bólogattam, és
hátrahajtottam a fejem. Egy pillanat volt az egész.. Louis rám nézett, majd
mikor észrevettem, hogy engem figyel rá néztem. Szemei ki voltak kerekedve.
-
Louis baj van? – kérdeztem tőle. Nem szólt semmit, csak felállt Én ugyanígy
tettem. – Louis….
-
Az a lánc… honnan szerezted azt a láncot?? – mutatott a nyakamban lógó
aranyláncra.
-
Amióta élek a nyakamban lóg. Még az igazi szüleimtől kaptam, akik eldobtak
engem. – mondtam szomorúan.
-
Hogy-hogy eldobtak?
-
Nem tudom… ezt tőlük kéne megkérdezni. Csak sajnos azt sem tudom, hogy kik ők..
A nő aki felnevelt egy kukában talált rám az utcán. Egy rózsasín pólyában
voltam, és ez az egyetlen ami megmaradt tőlük. – Louis állt velem szemben, majd
mikor befejeztem közelebb jött és átölelt olyan szorosan mint még sohasem. Nem
tudtam mit reagáljak rá, így visszaöleltem. Közben Niall és Liam is
visszajöttek. Niall észrevette, hogy forr a levegő, és megváltozott.
*Louis
szemszöge
-
Mi folyik itt? – kérdezte Niall.
-
Semmi.. – mondtam hirtelen és elengedtem Christiet.
-
Aha értem.. – mondta Niall, majd elment. Tudtam, hogy dühös, mert féltékeny
lett, így utána mentem. Behúztam egy üres raktárba, és kérdőre vontam.
-
Mi a bajod? – kérdeztem tőle.
-
Inkább neked mi a bajod?? Miért ölelgeted így?? Szereted?? – üvöltött velem.
Szavai hallatára összeszorult a szívem. Nem bírtam tovább, így én is üvöltöttem
vele.
-
Elegem van a folytonos féltékenységedből!! Tudod mit? Igen, szeretem Azóta
szeretem, hogy először megláttam a szobádban. Soha nem éreztem még így senki
iránt, és először én se értettem. És most végre rájöttem. Szeretem.. mert Ő a
kishúgom!!! …
