2/3. rész - Mi lenne nélküle.?

sziasztok.:) itt az új rész.. mint láthatjátok kicsit megváltozott a blog kinézete, így az is biztos, hogy nem törlöm a blogot! :) nagyon szépen köszönöm mindenkinek, hogy írtatok, véleményeztetek és biztattatok, hogy folytassam.:) <3 imádlak titeket! :D <33 4 komi és folytatom:)

Gyorsan lezuhanyoztam, majd felvettem egy pizsamát és lefeküdtem Niall mellé aludni, és elnyomott az álom.

Következő nap Perrie-t hazaengedték, de még sokat kellett pihennie, így Zayn nem engedte felkelni az ágyból, csak mosdóba. Nagyon aranyos volt tőle.. vitt fel neki reggelit, ebédet, vacsorát és mindent amit Perrie kért. Soha nem láttam még senkit, aki így szeretne valakit. Louis nagyon megváltozott ez alatt a pár nap alatt. Folyton a közelemben akart lenni, és ölelgetett. Eddig is szokott, de most valahogy máshogy. Kicsit megriaszt és az is, hogy Niall erre csak mosolyog. Már nem féltékeny. Lehet történt valami? Harry az utóbbi időben egyre idegesebbé vált. Lehet azért, mert tudja, hogy már csak 2 nap és megyünk vissza Londonba. Ha ez alatt a 2 nap alatt nem találja meg Rachelt akkor soha. Én nagyon szurkolok nekik, de kitudja mi lesz a vége. Remélem, hogy megtalálja…

*Harry szemszöge

Minden erőmmel azon voltam, hogy legalább annyit megtudjak, hogy hol lakik vagy akármi.. de semmi. Nem tudtam mást, így kimentem a tengerpartra sétálni. Megpróbáltam egy kis időre egyedül lenni, hogy kitisztítsam az agyam, de valaki mindig észrevett. Vagy egy rajongó, vagy egy rajongó anyukája. Mikor már azt hittem, hogy végre egyedül leszek hangos sikongásra kaptam fel a fejem. Pillanatok alatt 10-15 sikítozó lányt láttam meg mögöttem, és azonnal futni kezdtem. Hallottam, hogy valamelyik Niallt emlegette folyamatosan, valaki meg azt, hogy Szeretlek Harry. Én is szeretem őket, de ez már néha túl sok. Mivel a parton elég nehéz volt futni, ezért inkább a betonos rész irányába haladtam. Egy erdőszerűségbe tévedtem, ami tele volt fákkal, így könnyen el tudtam rejtőzni. Kis ideig még jöttek utánam, aztán mikor egy hatalmas fa tövében elbújtam már nem láttak és visszafordultak a part felé. Megkönnyebbültem, mert nem szerettem volna, ha letámadnak a rajongók.. Neki dőltem a fának és egy nagyot sóhajtottam, mikor észrevettem, hogy valaki ül mellettem. Kis híján megállt a szívem annyira megijedtem, aztán jobban szemügyre vettem az illetőt. Hosszú, szőke haja volt és gyönyörű kék szemeivel rám nézett. Szótlanul kuporodtam le mellé, és néztem Őt. Először a kezével kezdett el játszani. Figyeltem minden mozdulatát, majd végül rátettem a kezem az övére. Kicsit meglepődött, de nem vette el.

- Szia.. – köszöntem halkan. Ő csak elmosolyodott és egy szót sem szólt. – Mit csinálsz itt? – kérdeztem, mire rám nézett és láttam a szomorúságot a szemében.

- Ide szoktam elbújni, ha gondolkodni szeretnék, vagy kicsit kikapcsolni. – mondta.

- Jó kis hely. – néztem körbe. Mindenhol fák és bokrok voltak, ráadásul egy árva lélek sem volt a közelben. Csendes, nyugodt környezet.

*Niall szemszöge

A nap egyre unalmasabban telt. Ebéd után Zayn Perrievel van elfoglalva, Liam sétálni ment Louissal, Harry meg fogalmam sincs, hogy hol van. A kanapén ülve gondolkodtam, hogy hogyan tudnám magam lefoglalni, de semmire nem jutott az eszembe. Christie a konyhában csinált valamit, de nem láttam pontosan, így odamentem hozzá. Kivettem a hűtőből egy joghurtot, és azt kezdtem el enni, miközben Ő mosogatott. Mivel puding nem volt, és a joghurtot nem szeretem annyira, ezért kicsit felturbóztam és a csokis müzlit szórtam bele, rá pedig egy kevés mézet öntöttem.

-Niall.. – szólalt meg hirtelen Christie. – Te mit csinálsz pontosan?

- Eszem..? – kérdeztem vissza, mintha nem látszana.

- De mit..? Az meggyjoghurt?

- Meg csokis müzli és méz.. – bólogattam.

- Uh.. – csóválta a fejét. – Ennek nem lesz jó vége..

- Miért?

- Mert rosszul leszel.

- Dehogyis. – nevettem el magam, és ettem tovább. Christie csak mosolyogva hátat fordított és mosogatott tovább. Én felültem a konyha asztalra, és onnan néztem ahogy elmos mindent. Elég sokáig tartott, mert rengeteg mosatlan maradt tegnapról, mivel akkor Perrie volt a soros, de ugye ő nehezen mosogatott volna el.. Miközben Christie tette a dolgát, én kifosztottam a hűtőt, és megettem további 4 pohár joghurtot müzlivel és mézzel. Körülbelül fél óra múlva annyira rosszul lettem, hogy felmentem ledőlni a szobába. Nem akartam, hogy Christie lássa, hogy igaza lett. Miért nem hallgattam rá?

Az ágyon összegubózva fogtam a hasam, és próbáltam elaludni. Emlékszem, hogy amikor kicsi voltam anyu mindig lefektetett olyankor. Na most megint 6 évesen érzem magam. Kis idő elteltével csak rosszabbodott a helyzet, és már teljesen kivoltam.. Abban a percben jött be Christie. Próbáltam nem mutatni, hogy eszméletlenül fáj a hasam, de nem sok sikerrel. Persze először Ő sem vette észre.

-Bocsi csak bejöttem pár dologért ami.. – kezdte, de amint közelebb jött, látta, hogy izzadok. – Niall minden rendben? – kérdezte aggódva.

- Persze.. – felelte, de még közelebb jött. Leült mellém az ágyra és megfogta a homlokom.

- Nagyon piros az egész arcod, de nem vagy meleg. És a hasad fogod… Fáj, mi? – mosolyodott el egyből, mikor bólogatni kezdtem.

- Meg hányingerem is van.. Okéé.. neked volt igazad. – mondtam. Christie egy pillanatig nézett, majd felállt, és bement a fürdőbe. Két perc múlva ki is jött egy pohárra a kezében.

- Ezt vedd be, és idd meg a vizet. – mondta, és felém nyújtotta a poharat, meg a másik kezét amiben egy gyógyszer volt. Én engedelmesen felültem és tettem amit mondott. Miután vissza adtam neki az üres poharat, Ő letette a kisasztalra, majd lerúgta magáról a cipőjét, és szó nélkül befeküdt mellém az ágyba. Ráhajtotta a fejét a mellkasomra, lehúzta a takarót a hasamról, és elkezdte azt simogatni. Először nagyon meglepődtem, de jól esett.

- Amikor nagyon kicsi voltam és fájt a hasam Rose mindig simogatta, és segített is. – magyarázta. – Már ha nem gond.. – mondta kicsit halkabban és felnézett rám. Én belenéztem gyönyörű kék szemeibe és bal kezemmel végigsimítottam a vállán, majd adtam egy puszit a fejére. Ő elmosolyodott és visszahajtotta a fejét. Tényleg jól esett, ráadásul így még közelebb lehettem hozzá. Nem tudom mi lenne velem nélküle. Egyszerűen szeretem!

2/2. rész - Szeretlek!

sziasztok. sokat gondolkodtam a hétvégén, és meghoztam egy döntést.. rengeteg dolgom van a blog írás mellett.. írom a saját könyvem, tanulás, koleszos vagyok, színjátszó és most teszem a KRESZ vizsgám. szóval.. LEHET, hogy TÖRLÖM a blogot. Rajtatok múlik. van 2 választás.. az egyik, hogy törlöm, a másik, hogy el kell fogadnotok, hogy ezentúl nem biztos, hogy minden hétvégén lesz rész.. nekem ez nagyon rossz, mert imádom írni ezt a blogot, és titeket is imádlak<3 de ezt muszáj.. lehet, hogy lesz minden vasárnap, de nem biztos.. lehet, hogy csak kéthetente.. szeretlek titeket! és akk itt a kövi rész.. :) <33

Egy pillanat volt az egész.. Egy autó jött legalább 120-al. Mire észbe kaptam, a kocsi már ott volt..

- PERRIE!!!!!!!!!!

A kocsi 3 másodpercen belül megállt, és egy idősebb pasi szállt ki belőle. Azonnal odarohant hozzánk, én pedig a földön ülve fogtam Perriet, aki eszméletét vesztette. A férfi kihívta a mentőket, akik 5 perc alatt ki is értek. Hihetetlenül dühös voltam.. legszívesebben megvertem volna a férfit, de tudom, hogy nem szándékosan tette, és legalább megállt, de.. ha Perrienek valami komoly baja lesz…

Beszálltam Perrie mellé a mentőautóba, és végig fogtam a kezét.

- Könyörgöm, ne halj meg.. Szeretlek.. – suttogtam a fülébe, bár tudtam, hogy nem hallja. Egy könnycseppem az arcára hullt, miközben próbáltam nyugodt maradni, de nem sikerült. A hangom egy idő után csuklani kezdett, és már nem bírtam tovább. Amint odaértünk Perriet bevitték a műtőbe, én pedig kint maradtam a folyosón. Elővettem a telefonom, és írtam Louisnak, hogy mi történt, és 20 percen belül már Harry, Louis és Liam is velem volt, 5 perc múlva pedig Niall és Christie is megjelent. Mindannyian szó nélkül vártunk a folyosón. Senki nem tudott mit mondani, mindenkit lesújtottak a történtek. Végül Niall jött oda hozzám.

- Nyugodj meg haver. Minden rendben lesz.. – próbált lelket önteni belém, de hiába. Csak arra tudtam gondolni, hogy Perrienek semmi baja ne essen. Bele se merek gondolni, hogy mi történne ha elveszíteném.. Később egy orvos jött ki a műtőből.

- Hogy van a barátnőm?

- Jelenleg stabil az állapota, de nem tudok biztosat mondani. Hatalmas ütést kapott a fejére, aminek lehet, hogy következményei lesznek.

- Miféle következmények? – kérdezte Christie.

- Talán.. emlékezetkiesés.. de lehet, hogy többé nem ébred fel..

- Mi?? Ne… - az agyam zúgni kezdett.

- Bemehetünk hozzá? – kérdezte Liam.

- Igen, de csak 1 ember és legfeljebb 10 percre. – mindenki rám nézett, én pedig elindultam a terembe. Perrie egy ágyon feküdt, a feje pedig be volt kötve. Odahúztam az ágya mellé egy széket, leültem és megfogtam a kezét.

- Szia.. Figyelj.. lehet, hogy nem vagyok tökéletes a számodra, és sokkal jobbat érdemelsz nálam, de kérlek.. ne tedd ezt velem. Nem akarlak elveszíteni. Te vagy minden, amit valaha elképzeltem, és fogalmam sincs, hogy mit csinálnék nélküled. – beszéltem hozzá halkan. Benyúltam a farmerom jobb zsebébe, és egy kis fekete dobozt vettem ki belőle. – Tudod.. ezt ma akartam neked odaadni. Pont, mikor megtörtént a baj.. Nálad fontosabb még soha senki nem volt nekem, és ha bármi történne veled és abba belebolondulnék. Nagyon szeretlek Perrie. – suttogtam, majd kinyitottam a dobozkát, amiben egy gyűrű volt. – Kérlek.. ébredj fel és légy a feleségem! Mert veled akarom leélni az egész életem! – kértem, majd lehajtottam a fejem Perrie kezére, és sírni kezdtem. Szeretem.. nagyon..

Egy nővér jött be, hogy kiküldjön engem. Visszatettem a dobozt a zsebembe, majd adtam egy puszit Perrienek, és indultam kifele, amikor Perrie egyszer csak felnyögött. A nővér azonnal kifutott az orvosért, én pedig visszamentem hozzá. Megfogtam a kezét, mire ő megszorította egy kicsit. Hihetetlenül boldog voltam, majd pillanatok múlva jött az orvos.

-Doktor úr mi van Perrievel?

- Én se értem. Ez kész csoda.. fél órája még 70 %-ban biztosak voltunk, hogy nem fog felébredni.. most meg.. hihetetlen. – döbbent le, és akkor Perrie kinyitotta a szemét.

- Hol vagyok? – kérdezte alig hallhatóan.

- Kórházban van Miss Edwards. Én George Dawis vagyok, az ön orvosa. Hogy érzi magát?

- Fáj a fejem, és szédülök..

- Emlékszik mi történt?

- Moziban voltam a barátommal, amikor megálltunk az úttest mellett, és pedig bementem a közepére.. és akkor .. nem tudom.. minden olyan zavaros.. – mondta. Emlékszik.. hála isten..

- Értem.. nos Önt elütötte egy autó. Komoly fejsérülést szenvedett, és azt hittük, hogy nem fog felépülni. De szerencsére tévedtünk. – Perrie körbenézett a szobában, s mikor meglátott engem, elmosolyodott. Én még jobban megszorítottam a kezét, majd adtam neki egy újabb puszit. – Most pihennie kell, ezért megkérem a barátját, hogy menjen ki egy kis időre.

- Ne… - szólalt meg hirtelen Perrie. – Azt akarom, hogy maradjon!

- Rendben.. akkor mi megyünk és elmondjuk a többi hozzátartozónak a hírt. – mondta, majd a nővérrel együtt kimentek. Én újra leültem a székre és Perriere néztem, aki megsimogatta az arcom, majd megszólalt.

- Iszonyatosan bolond vagy, ha azt hiszed, hogy nem vagy tökéletes nekem. Úgy szeretlek, ahogy vagy. Mindenedet.. most, és mindörökké. És én is veled akarom leélni az életem.. – mondta, mire ránéztem és megértettem amit mond. Mindent hallott, amit az előbb mondtam neki. A szívem őrült tempóban kezdett verni, majd újra benyúltam a nadrágomba, és elővettem a dobozt. Kinyitottam, majd letérdeltem az ágy elé.

- Perrie Louise Edwards.. hozzám jössz feleségül? Mert szeretlek!

- Igen.. hozzád megyek. – mondta ki végül Perrie csillogó szemekkel, én pedig ráhúztam  gyűrűt az ujjára, és megcsókoltam. – Szeretlek. – suttogta életem szerelme.

- Én is szeretlek. – mosolyogtam rá. Soha életemben nem voltam még ilyen boldog.. főleg egy ilyen szörnyű dolog után.

*Christie szemszöge

Olyan zavaros az egész… az előbb befutott az orvos a szobába, mintha valami nagy baj történt volna, most pedig mosolyogva jön ki a nővérrel együtt.

-Önök Perrie Edwards hozzátartozói? – kérdezte tőlünk, mikor odajött hozzánk.

- Igen.. Mi van Perrievel? – kérdezte Louis.

- Felébredt.. most a barátjával van, és utána pihennie kell egy kicsit. Mindenesetre bent tartjuk holnapig, és utána hazamehet. De fontos, hogy sokat pihenjen. – mondta, majd elment. Nagyon megkönnyebbültünk, hisz tudtuk, hogy hogyha Perrievel történik valami, abba Zayn beleőrül. Nagyon szereti őt..

Ránéztem Niallre, aki épp a kezét tördelve ült a földön, hátát pedig nekitámasztotta a falnak. Még így is tökéletes volt..  Hirtelen rám nézett, mire én elfordítottam a fejem. Éreztem, hogy elvörösödöm, mintha csak attól félnék, hogy beleolvas a gondolataimba. Ha tudná mit érzek..

Az elkövetkezendő fél órában mindegyikünk bejutott Perriehez. Zayn végig ott volt mellette, és egyesével mondták meg mindegyikünknek azt a hírt, hogy össze fognak házasodni. Annyira jó érzés látni azt, hogy boldogok. Mikor Liam - aki utolsóként ment be hozzájuk – is kijött a szobából, úgy döntöttünk, hogy hazamegyünk, mivel már nagyon késő volt. Zayn bent maradt Perrievel, és egy kis protekcióval (a főorvos lánya directioner) Zayn kapott egy ágyat Perrie mellett, cserébe, ha holnap találkozik a kislánnyal. Mikor hazaértünk én csináltam ’pár’ szendvicset, és lehívtam a fiúkat, hogy egyenek valamit. Aztán már én is elálmosodtam, így felmentem a szobába. Gyorsan lezuhanyoztam, majd felvettem egy pizsamát és lefeküdtem Niall mellé aludni, és elnyomott az álom...

2./1. rész - Mozi..

sziasztok:) csak kedden szerettem volna kitenni a következő részt, de nem vagyok gonosz ;) Kellemes olvasást! 4 komi és hozom a kövi részt.. :* <3

- Elegem van a folytonos féltékenységedből!! Tudod mit? Igen, szeretem Azóta szeretem, hogy először megláttam a szobádban. Soha nem éreztem még így senki iránt, és először én se értettem. És most végre rájöttem. Szeretem.. mert Ő a kishúgom!!! …

- Tessék?? – döbbent le Niall. Nem bírtam állva maradni, így inkább leültem az egyik dobozra, ami a raktárban volt. Niall mellém ült.

- Az előbb megláttam a láncot, ami a nyakában lóg. – mondtam. – Nekem is van egy olyan, csak épp az én monogramommal. Születésemkor vették nekem, és amikor a húgom született akkor ő is kapott egyet.

- A húgod..?

- Igen.. erről senkinek nem beszéltünk, de itt az ideje. Foszlányokra emlékszem, mert csak három éves voltam. A szüleim jól menő ügyvédek.. mindketten. Együtt dolgoztak egy ügyön. A város egyik legnagyobb bűnözőjét sikerült elérniük, hogy lecsukják. A férfi azonban bosszút állt. Egy nap eljött hozzánk pár embere. A szüleim nem voltak otthon, csak mi ketten egy dajkával. Este feküdtem le, amikor zajokat hallottam lentről. A dajkám feljött és azt suttogta, hogy bújjak el. Én így is tettem, elbújtam a szekrényembe. A húgom a kiságyban feküdt. Mire a dajka észhez tért, hogy őt is ki kéne venni, már késő volt. Az emberek betörték az ajtót, és.. megölték a bébiszittert. A húgomat pedig elvitték. Semmit nem tudtam csinálni. Amikor anyuék hazajöttek én még mindig a szekrényben voltam. Apu talált meg, anyu pedig sokkot kapott. Kihívták a rendőröket, de ők se tudtak tenni semmit. Hónapokig kerestük őt, de nem találtunk rá. Abban bíztunk, hogy egy árvaházban megtaláljuk, de nem.. Azután anyu teljesen magába zárkózott. A húgom elvesztése tönkretette a családot. Aztán úgy fél év múlva rájött, hogy van egy fia. Azóta újra a régi, de soha nem beszélünk arról az estéről. Minden évben feketébe öltözünk azon az estén, és gyertyát gyújtunk. És most.. Christie.. rajta van a nyaklánc.. érted? Megtaláltam a húgom! – Niall először alig tudta feldolgozni a hallottakat, majd megveregette a hátam.

- Pontosabban én.. – mondta viccesen.

- Igen te.. – néztem rá hálásan. – És ezt sosem fogom tudni meghálálni.

- És mikor akarod neki elmondani? – állt fel.

- Fogalmam sincs, de még nem most. Na menjünk, mert már biztos aggódnak.

*Christie szemszöge

- Srácok minden rendben? – kérdeztem, mire mindketten rám mosolyogtak.

- Persze, igaz Niall? – mondta Louis, majd átölelte a vállam, és ránézett Niallre. A srác zavartan állt, majd széles mosolyra húzta a száját.

- Minden a legnagyobb rendben. – kacsintott. – Éhes vagyok…. – kezdte, de akkor megjelent Harry.

- Sziasztok. – köszönt.

- Na megtaláltad? – kérdezte Liam.

- Nem.. – hajtotta le a fejét Harry. – Na de menjünk kajálni, mert Niall már láthatóan szenved. – röhögött.

- Oké.. – mondta Louis, és odakiáltott Zaynnek és Perrienek, akik nagyon jól elvoltak addig. Harry kérésére direkt a tegnap esti étterembe mentünk, de Rachel ma nem volt bent. Ebéd közben azt tárgyaltuk, hogy mit csináljunk délután, de nem sokra jutottunk. Mindenki teljesen mást akart csinálni, így megegyeztünk abban, hogy a ma délutánt külön töltjük. Persze nem annyira külön. Perrie és Zayn elmentek moziba, Harry, Louis meg Liam pedig a vidámparkba. Mi Niallel pedig.. nos.. fogalmunk sem volt arról, hogy mit kezdjünk magunkkal, de neki sem volt se mozizni, se vidámparkba menni. Ebéd után visszamentünk együtt a házba, és kicsit beszélgettünk, hülyültünk és teáztunk, aztán délután mindenki elindult, csak mi maradtunk ott.

- Szóval? – kérdezte Niall, mikor leült mellém a kanapéra. – Mit csináljunk?

- Fogalmam sincs.. – néztem rá tehetetlenül.

- Mi lenne ha elmennénk sétálni?

- Benne vagyok. – mosolyogtam.

*Zayn szemszöge

- Na mit nézünk? – kérdeztem Perriet, mikor a mozi előtt nézegettük a filmeket.

- Nem tudom.. Két filmet adnak most. Szerintem legyen a… uhm.. a Deja vu. – nyögte ki végül.

- Na ez az egyik amit annyira imádok benned. – mondtam és homlokon pusziltam.

- Mégis mi? – nézett rám gyönyörű szemeivel.

- Hogy nem a csöpögőset választottad. – kacsintottam, mire ő felnevetett és megcsókolt. – Na menjünk.

Nem volt nagy sor, így szép csendben vártunk. Előttünk egy nő állt a lányával. A lány lehetett körülbelül 12 éves. Biztos a másik filmre jöttek. A lány buzgón, nevetve mesélt egy sztorit az anyukájának, a nő pedig hallgatta őt. Miközben őket figyeltem kezem Perrie derekán pihentettem. Milyen jó lenne, ha egyszer Perrie állna így a lányunkkal.. – mondtam magamban, majd Ránéztem. Ő is az előttünk lévőket figyelte, és mosolygott. Bár tudnám mire gondol. Annyira szeretem.. Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer így fogok szeretni egy nőt. Másik kezemmel a zsebembe nyúltam és szorongatni kezdtem a kezemben lévő dobozkát. Nem merem..  Végül kivettem a kezem a zsebemből és odamentünk a pénztárhoz.

-Két jegyet kérek a Deja vura. – mondtam mosolyogva. A pénztáros odaadta a jegyet és be is mentünk. Mikor elkezdődött a film nagyon ideges lettem. Fogalmam sincs, hogy mit tegyek. Egész idő alatt Őt néztem, a filmmel nem is annyira törődtem. Gyönyörű, mint mindig.. Mikor vége lett a filmnek, elindultunk haza. Már sötétedett, de lassan mentünk. Egyre idegesebb lettem.. Úgy éreztem végre itt az idő.

- Perrie.. – kezdtem.

- Tessék. – fordult felém, mikor megálltam. Egy kihalt utcán mentünk az út közepén, már világítottak a lámpák, gondoltam ez alkalmas hely. Talán..

- Kérdeznem kell valamit. – mondtam zavarosan.

- Kérdezz. – mondta mosolyogva. Ahogy ott állt.. egy pillanatig elgondolkodtam mit mondjak. Sokszor az eszemben volt, és el is mondtam párszor a tükör előtt, de most nem találom a szavakat. Aztán..

Egy pillanat volt az egész.. Egy autó jött legalább 120-al. Mire észbe kaptam, a kocsi már ott volt..

- PERRIE!!!!!!!!!!