„- Ne nézz hülyének, de.. nem
akarsz itt aludni.. velem? …”
Csak
álltam Christie ágya előtt és néztem őt.. Azt kérte, hogy aludjak vele? Lehet,
hogy csak képzelődöm..?
-De
persze.. itt alszom.. – mosolyogtam, majd visszamentem hozzá és lefeküdtem
mellé. Csendben feküdtünk egymással szemben és nem szóltunk semmit. A szívem
őrült tempóban dobogott. Lehet, hogy most
kéne elmondanom neki? És ha visszautasít?
-
Min gondolkodsz ennyire? – szólalt meg hirtelen Christie.
-
Csak azon, hogy holnap hánykor keljünk.. – füllentettem.
-
Mikor indul a gép?
-
Fél 7-kor.
-
Akkor olyan 5 körül jó, nem?
-
De..
-
Akkor viszont aludjunk, mert nem tudunk felkelni. – mosolygott. – Jóéjt! –
mondta, és adott egy puszit.
-
Neked is..
*Christie
szemszöge
Reggel
arra ébredtem, hogy Niall szorosan ölelve szuszog mellettem. Hihetetlenül jó
érzés volt így ébredni, aztán az órára nézve rájöttem, hogy ez nem tarthat
sokáig.
-Niall..
Niall ébredj!! – kiabáltam hirtelen, mire a szőkeség annyira megijedt, hogy
lefordult az ágyról. – én csak röhögtem rajt, majd segítettem neki felállni.
-
Mi az? – kérdezte röhögve.
-
6 óra.. – mondtam komolyan, mire rám nézett, és mikor felfogta mit mondtam teljesen
pánikba esett és össze-vissza beszélt. Én mosolyogva néztem, ahogy eljátssza,
hogy érdekli, de nem tudott átverni. Végül 3 perc színjátszás után rám nézett,
és megszólalt.
-
Majd megvárnak. Megyek elkezdek készülődni. – mondta, majd rám mosolygott és
kiment. Hirtelen azt sem tudtam, hol kezdjem, majd úgy döntöttem jobb, ha
először lezuhanyozom. Gyorsan letusoltam, majd az időt tekintve felvettem egy
világoskék farmert egy fehér pulcsival. Mivel tegnap este már mindent
elpakoltam, ezért boldogan vettem tudomásul, hogy bő 25 perc alatt elkészültem. Levittem a
bőröndöt, a táskámba pedig beletettem a zenelejátszóm és egy könyvet. Elkezdtem
olvasni egyet, Cassandra Claretől a Csontvárost. Eddig nagyon tetszik, remélem
így is marad. Egy pohár kakaó társaságában vártam Niallt, aki 5 perc múlva meg
is jelent. Egy fekete farmert, és barna inget viselt meg a kabátját.
-
Akkor indulhatunk? – kérdezte.
-
Persze.. – mondtam, kiittam a kakaót és felálltam. Mielőtt ellenkezhettem
volna, Niall megfogta a bőröndöm, én pedig bezártam a lakást. Beszálltunk az
autóba és elindultunk a repülőtér felé. Közel negyed óra múlva meg is
érkeztünk, majd mikor megláttuk Harryéket nekem kicsit bűntudatom támadt, hogy
ennyit késtünk.
-
Bocsi, hogy ennyit késtünk, de elaludtunk.. – szólalt meg Niall.
-
Nem gond.. semelyikünk nem ért ide fél 7-re. – röhögött Zayn.
-
Akkor mehetünk? – kérdezte Perrie.
-
Aha.. – mondtuk egyszerre. Felpakoltunk a gépre, majd mikor mindenki felszállt,
elindultunk. Magángéppel mentünk, így nem kellett várni a következő gépre. Én
Niall mellé ültem az ablak közelébe, Perrie Zayn mellé, Louis, Harry és Liam
pedig egy filmet kezdtek el nézni. Most ültem először gépen, és nagyon féltem.
Niall látta rajtam, így amikor felszálltunk megölelt. Fél óra múlva már egész
jól éreztem magam, így folytattam a könyv olvasását. Elég nehéz volt, mivel a
fiúk eléggé unták az utat, meg a filmet is, így hangoskodni kezdtek. Majd
énekeltek, amit élveztem, ezért abbahagytam az olvasást. Aztán kezdtek fáradni,
így mindenki visszaült a helyére, és én is pihentem kicsit. Zenét hallgattam,
majd Niall vállán elaludtam. Mikor legközelebb felébredtem már Californiába
voltunk. Még 10 perc volt leszállásig, s a fiúk is ébredezni kezdtek. Úgy
látszik nem csak én aludtam el. J Perrie már fent volt, s mikor észrevette, hogy
felébredtem, odajött hozzám.
-
Szerintem jobb, ha átöltözöl. – mosolygott.
-
Miért?
-
Itt Californiába teljesen más idő van, mint Londonban. Ebben a ruhában meg
fogsz sülni.
-
Ja.. okéé. – mondtam, majd előkotortam a bőröndömből egy kék rövidnadrágot, egy
I<3London felsőt, és egy tornacipőt. A hajamat kibontottam, és egy
napszemüveget is felvettem. A gépről leszállva egy nagy fekete kocsiba
szálltunk be. Először nem értettem, hogy minek ez az egész, aztán Louis
elmagyarázta, hogy nem szeretnék, ha megtudnák, hogy itt vagyunk.
-
Az egész utazásnak az a célja, hogy jól érezzük magunkat, és pihenjünk. Ha
megtudnák, hogy itt vagyunk azzal az egész pihenésnek vége lenne. Ezért megyünk
California olyan részére, ahol kevesen vannak. – magyarázta Louis.
-
Utána néztem kicsit, és láttam az interneten, hogy van Californiának egy olyan
része, ami direkt ilyen pihenő övezet. Tele van nyaralóhellyel, szállodákkal
meg ilyenek. – mondta Liam.
-
Értem. – Negyed óra múlva megérkeztünk a helyre. Tengerpart mellett voltunk, és
egymás mellett sorakoztak kisebb-nagyobb házak. Leparkoltunk egy hatalmas
szálloda mellett. Louis bement, mi pedig a kocsiban maradtunk. 5 perc múlva
visszajött és újra elindultunk. 3 perc kocsizás után megérkeztünk a házhoz,
amit kibéreltünk. Szép volt és tágas. Bementünk és mindenki elfoglalta a saját
szobáját. A szobák végignézése után rájöttünk, hogy 5 szobás házat vettünk ki,
és mi 7-en vagyunk. Zayn és Perrie azonnal lefoglaltak egy kis franciaágyas
szobát. Harry, Louis és Liam gyorsan elfoglaltak 1-1 szobát, így én Niallel
maradtam. Beléptünk az utolsó szobába. Tátva maradt a szám. A szoba nagyon
tágas volt, szürke falakkal, és az egyik fal helyett egy hatalmas ablakszerű
ajtó volt, ahonnan rá lehetett látni a tengerpartra. Egy ágy volt, de az elég
nagy.
-
Háát… úgyis egy lakásban élünk. – mosolygott Niall.
-
Igen.. Ez gyönyörű.. – mondtam, mikor az ajtó elé álltam, és elhúztam azt.
Niall mellém lépett és ő is kinézett.
-
Tényleg az.. – mondta, s közben rájöttem, hogy nem a kilátást nézte….
Közel
negyed óra múlva mindent kipakoltunk és elindultunk egy kis városnéző
délutánra. Megnéztünk mindent amit arra lehetett, majd estére visszamentünk a
házba. Megbeszéltük, hogy mindenki kap egy órát, majd elmegyünk egy közeli
étterembe vacsorázni. Elvonultunk a saját szobánkba és először én mentem el
fürdeni, utána Niall. Hajat mostam, letusoltam, majd átadtam a fürdőt Niallnek.
Amíg ő fürdött, addig felvettem egy miniszoknyát és egy lenge pólót, a hajamat
pedig kivasaltam. Feltettem egy kevés sminket, és úgy vártam Niallre. Egy szál
törülközőben jött ki a fürdőből, én pedig ösztönösen elfordítottam a fejem,
mire Niall kiröhögött.
-Most
mi van? Úgy csinálsz mintha nem is egy lakásban laknánk és még nem láttál volna
félmeztelenül. – röhögött.
-
Ja.. tényleg. – mosolyogtam. Niall elővette a ruháit és visszament a fürdőbe.
10 perc múlva egy térdnadrágban és egy kockás ingben jött ki.
-
Mehetünk? – kérdezte.
-
Aha.. – mondtam, majd lementünk a többiekhez. Már Perrien és Zaynen kívül
mindenki kész volt, és 5 percen belül ők is megérkeztek.
*Harry
szemszöge
Gyalog
mentünk az étterembe, amit még délután néztünk ki magunknak. Nem volt messze és
útközben is jót beszélgettünk. Nem mondtam senkinek, de kicsit rosszul éreztem
magam. Annyira nehéz látni, hogy Zayn és Perrie milyen jól elvannak. Örülök
nekik, de azért néha belegondolok, hogy nekem lehet, hogy soha nem lesz, aki
úgy fog szeretni, mint Perrie Zaynt. Az étterembe belépve leültünk egy nagyobb
asztalhoz, ahova mindenki odafér. Nem volt elegáns étterem, ezért nem is
öltöztünk ki, de jó volt, hogy nem ismernek fel minket az emberek. Vagy
legalábbis nem foglalkoznak velünk. Szeretek így élni, a fiúkkal zenélni, és a
rajongóinkat is imádom, de van, hogy mindent megadnék egy átlagos életért… Az
étlapot nézegettem, mikor kijött a felszolgáló. A többiek, akik eddig hangosan
nevettek, most elcsendesedtek. Én végre kiválasztottam az ételt és összecsaptam
az étlapot, majd a picérnő felé fordultam.
- Én
egy sajtos…- kezdtem, de amint ránéztem a lányra megfagyott bennem a vér… -
Rachel..
