2/8. rész - Átalakulás

sziasztok.:) igen, régen hoztam részt, mivel nem volt sok időm, és nem gyűlt össze a 7 komi. :( de nem bírtam tovább várni szóval tessék :) 5 komi és folytatom.:)

- Izzik köztük a levegő. Majd figyeld meg. Tuti, hogy Louisnak is tetszik. – kacsintott.

*Christie szemszöge

Másnap Eleanorral, és Perrievel elmentünk vásárolgatni. Ez az utolsó nap, aztán hazamegyünk Londonba. Már várom. Igaz, hogy jó itt lenni, de már hiányzik London, dolgozni akarok és jó lenne egyedül lenni. Eleanor mondta, hogy ő is most megy vissza, így megkértük, hogy jöjjön velünk. Az utolsó este úgy döntöttünk, hogy együtt elmegyünk valahova bulizni. A közelben volt is egy híres szórakozóhely, így odamentünk. Már elkezdtünk készülődni, amikor Perrie rontott be a szobába egy nagy táskával.

-Abba meg mi van? – kérdeztem, miközben ruhát válogattam, mire Perrie és El egymásra vigyorogtak. – Na jó m folyik itt?

- Ez a tiéd.. – mondta Perrie, és átadta a táskát, El pedig kulcsra zárta az ajtót. Leültem az ágyra és kinyitottam a táskát. Volt bent minden.. egy csodaszép tengerkék mini ruha, vajszínű magas sarkúval, és ezekhez illő nyaklánc és karkötő. Azon kívül pedig 2 doboz hajfesték.

- Lányok ez minek? – kérdeztem meglepetten.

- Indul a Niall hódító-akció! – jelentette ki El.

- Tessék?? Jaj nem.. – mondtam, de a lányok csak legyintettek. Megragadtak, és bevonszoltak a fürdőszobába. Fél óra múlva vizesen, törülközőbe csavarva, megnyúzva jöttem ki onnan. Gyorsan felöltöztem, a lányok segítettek megszárítani a hajam és közel egy óra múlva félve léptem a tükör elé. Egy teljesen más lány nézett vissza rám. Hajam szőkésbarna színben pompázva, egyenesen omlott le vállamra. A tengerkék ruha tökéletesen illett rám, és a magas sarkú hihetetlen volt..

- Csajok.. mit tettetek velem.?! – gyönyörködtem.

- Ráér megköszönni. – kacsintott Perrie, mire megöleltem őket.

- De nem hiszem, hogy jó ötlet ezt csinálni. Niall semmit nem akar tőlem, én pedig nem akarom tönkre tenni a barátságunkat.

- Jaj ne beszélj már ostobaságokat! Ma este szépen megbeszélitek a dolgokat és holnapra minden jó lesz és happy. Oké..? – mondta El.

- Ühüm.. – mormogtam halkan.

- Nem hallottam!! – kiáltott Eleanor.

- Okééé. – mondtam hangosan.

*Niall szemszöge

Estére mindenki elkészült, már csak a lányokat vártuk a nappaliban, hogy ők is lejöjjenek és indulhassunk.

És már jöttek is.. Eleanor, Perrie és.. Christie. Mintha egy angyalt láttam volna. Gyönyörű.. Abban a pillanatban szerettem bele igazán másodszorra. Annyira megváltozott.

-Christie.. a hajad.. – csodálkozott Liam.

- Rossz? – kérdezte aggódva, mikor leért a lépcsőn.

- Nem.. – feleltem helyette. – Csodálatos.

- Köszönöm.. – mosolygott.

- Na.. indulhatunk? – kérdezte Harry, majd megfogta Rachel kezét és kilépett az ajtón.

Gyalog mentünk, mivel közel volt. Útközben jókat nevettünk, énekeltünk és ökörködtünk. Mikor megérkeztünk, megvettük a jegyeket és hagytuk, hogy a biztonsági őr rátegye a csuklónkra a zöld belépőkarkötőt. A hely nagyon jól nézett ki. Mindenhol neonfények villogtak, a plafon közepén pedig egy diszkó gömb. Belépve jobb oldalt volt végig egy pult, bal oldalon sok-sok ember, előre nézve pedig egy pihenőhelyiség. (az is kell)

Először leültünk együtt egy asztalhoz, mindenkinek rendeltünk egy italt, majd koccintottunk az utolsó éjszakánkra. Ezután Zayn és Perrie azonnal leléptek táncolni, majd Harry és Rachel is csatlakozott.

-Na jó.. – szólalt meg Liam. – Szingli vagyok az istenért ki akarom élvezni. – röhögött, majd beleivott az italába és odament egy lányhoz, akivel már régóta szemeztek. A csajnak nem kellett sok noszogatás és már el is tűntek.

- Aztaa.. – hűlt ki Christie.

- Hát ja.. vannak ilyen lányok is. – röhögött Louis. Látszott rajta, hogy kicsit ideges.. Nem tudtam miért, de aztán rájöttem. Folyton ránézett Eleanorra, mire megböktem oldalt. Rám nézett, és mintha hallotta volna amit gondoltam. Erőt vett magán, és Eleanor elé állt.

- Nincs kedved táncolni velem? – kérdezte tőle.

- De.. persze. – mosolygott rá El, és megfogta a kezét.

- Na végre.. – szólalt meg Christie miután elmentek.

- Hm? – kérdeztem tőle.

- Louis végre erőt kapott magán. – mosolygott. – Néz csak rájuk. – biccentett Eleanorék felé. – Annyira aranyosak.. csak nem értem Louist, hogy miért nem mondja el neki.

- Mit? – kérdeztem.

- Hát nem látod? Louisnak nagyon tetszik El.

- Azt látom, de mit kéne neki elmondania? – kérdeztem újra pedig pontosan tudtam, hogy mire érti.

- Aj.. hogy tetszik neki.

- De miért kéne neki elmondania?

- Mert El-nek is tetszik Louis.

- És akkor ő miért nem mondja?

- Niall hogy lehetsz buta? – mosolygott. – Egyértelmű, hogy nem a lánynak kell kezdeményeznie.. Ha egy srácnak tetszik valaki, akkor szerintem valószínű, hogy a fiúnak kell lépni. – mondta, mire lehajtottam a fejem. Féltem, hátha elárulom magam. Én miért nem mondom el Neked? Akkor lehet csak rám vársz? Áh.. badarság. Nem szeretsz.. L

- Értem.. hozzak valamit inni? – szólaltam meg a poharamra nézve.

- Öhm.. aha. Egy üveg kólát légyszi.

- Oké itt hagyhatlak addig?

- Persze. – mondta. Felálltam, majd elindultam a pulthoz. Mikor odaértem gyorsan rendeltem a kólát, meg magamnak egy korsó sört. Egy csaj állt mellettem, és észrevettem, hogy feltűnően bámul, de nem törődtem vele.

- Sziia – mosolygott rám.

- Hello. – köszöntem halkan.

- Egyedül vagy? – kérdezte.

- Nem.

- Hát?

- Barátokkal. – mondtam, mikor egyre közelebb húzódott hozzám.

- Nincs kedved egy picit szórakozni?? – kérdezte, majd simogatni kezdte a combon, de gyorsan elhúzódtam tőle.

- Bocsi.. de.. a barátnőm is itt van. – nyögtem ki gyorsan az első dolgot ami eszembe jutott.

- És merre van?

- Pont mögöttünk az egyik asztalnál. – mondtam hátra sem fordulva.

- Hát drága.. úgy látszik lelépett a csajod. – röhögött a csaj, mire hátrafordultam, és láttam, hogy nincs ott senki. Azonnal otthagytam mindent, és a keresésére indultam. Körülbelül 5 percnyi keresés után kimentem az épületből, és akkor megláttam Őt. A földön ült és neki támaszkodott a falnak.

- Christie.. minden rendben? – siettem oda, de nem válaszolt csak ült és bámulta a semmit. – Christie!! – ráztam meg a vállát, mire rám nézett. Az arca tel volt kék és zöld foltokkal, a szeme feldagadt. – Úristen! Mi történt?? – kérdeztem, de nem felelt. Végül felkaroltam, és a karomba fogva hazavittem. Az út alatt egyszer sem szólalt meg, csak sírt, és öle