-
É-én.. nem akarlak.. kihasználni. – suttogtam, majd Niall közelebb lépett
hozzám.
-
Nem fogsz kihasználni. Örülök, hogy nem leszek egyedül ebben a lakásban, főleg,
ha ilyen szép lány lakna velem.
-
Én.. szép? Ugyan.. – nagyon zavarba jöttem, és ezt Niall is észrevette rajtam.
-
Igen, te. Kérlek.. maradj itt.. Keresünk neked munkát és minden rendben lesz. –
mosolygott és megsimogatta az arcom. Olyan furcsán éreztem magam a közelében.
Még soha senki nem mondta nekem azt, hogy szép vagyok. Ezt meg is értem..
-
Rendben.. egy feltétellel. – mutattam fel a mutató ujjam.
-
Parancsolj! – nevetett Niall, s keresztbe tette a karját.
-
Én főzök, mosok, takarítok, és mosogatok.. vagyis én végzek minden házimunkát
ebben a lakásban.
-
Na nem.. én nem azért akarom, hogy itt lakj, hogy te legyél a takarítónőm.
-
Ez van.. akkor viszont megyek. – indultam az ajtó felé, de Niall visszarántott.
-
Oké, figyelj. Kössünk ajánlatot. Szóval.. A szobákat mindenki saját maga
takarítja, és a hozzá tartozó fürdőt is. A nappalit és a konyhát pedig
beosztjuk. Egyik héten te, másik héten én. Én bevásárlok, te főzöl.. ez így
megfelel? – mosolyog.
-
Hát.. jó.. megegyeztünk.
-
Ez az! – kiáltott fel, majd szorosan átölelt. Meglepődtem, de nem tiltakoztam.
Jól esett, hogy átölelt, mert már 2 éve nem kaptam semmi szeretetet. Tudom ez
se az, de jól esik.
*Niall
szemszöge
Szorosan
öleltem Christiet. Még csak fél napja ismerem, de teljesen elvarázsolt ez a
lány. Igaz, hogy az utcán élt, de nem ezt érdemli. Tetszik, hogy ilyen
visszahúzódó és félénk. Én akarok lenni az, aki kisegíti ebből. Látszik, hogy
nehezen nyílik meg előttem, de mindent megteszek, hogy megbízzon bennem. Első
látásra beleszerettem, és azok után, ahogy az a 3 srác megverte, soha nem fogom
engedni, hogy bántsák. Végül elengedtem, majd megszólaltam.
-Oké..
minden, ami a szobádban van, a tied. Neked vettem reggel, és nem kell
megkérdezned, hogy használhatod-e. A konyhában és a nappaliban szintén ez van.
Ne kérdezd meg.. érezd magad otthon, mert ott vagy. – mosolyogtam.
-
Én ezt nem tudom elhinni. – mondta Christie elképedve.
-
Pedig jobb, ha elhiszed. – kacsintottam – Menj csak fel a szobádba és pihenj
egy kicsit.
-
De hisz most keltem fel.
-
Attól függetlenül elég fáradtnak tűnsz. Menj csak..
-
Rendben.. – mosolygott rám. Most láttam először mosolyogni. Gyönyörű.
*Christie
szemszöge
Miután
felmentem, megmostam a fogam, majd átöltöztem. Felvettem egy kék rövidnadrágot
egy szürke toppal, és visszafeküdtem az ágyra. Behunytam a szemem, de hirtelen
kopogtattak. Niall nyitott be egy pohár vízzel a kezében.
-Hoztam
gyógyszert. Vedd csak be. – átnyújtotta a tablettát, majd a vizet. – Jót fog
tenni.
-
Köszönöm.
-
Ne köszönd, mert nem használ. – kacsintott.
-
Oké.. – mosolyogtam.
Lefeküdtem
és hagytam, hogy Niall betakarjon. Egy puszit nyomott a homlokomra, majd
kiment. Hihetetlen, hogy fél nap alatt mennyit fordult az életem. Ez a srác
mindent megváltoztatott körülöttem. Kétszer megmentett és most hozzá költöztem.
Minden olyan fura.. pár percig még a plafont bámulva gondolkodtam, aztán elnyomott
az álom.
*
-
Maradj csöndben.
-
Auu.. ne piszkálj Harry.
-
Akkor ne bámuld így azt a lányt.
-
De olyan ismerős….
-
Fejezzétek már be!
Ezeket
a hangokat hallva keltem fel. Kinyitottam a szemem, és 4 srác ült előttem.
Odakint már sötét az ég, s mikor észrevették, hogy felébredtem, felkapcsolták a
villanyt. Nagyon megijedtem tőlük, és ezt ők is meglátták rajtam.
-Nyugi..
nem kell félned. – mosolygott az egyik, akinek barna, göndör haja van.
-
Mi Niall barátai vagyunk.. – mondta a rövid, barna hajú srác. – Elment
feltankolni a hűtőt, mindjárt jön.
-
Remélem hoz répát. – nézett áhítatos szemekkel az egyik, a mikor ránéztem,
valami különös érzés indult el bennem. Barna tincsei a szemébe lógtak, kék
szeme pedig csillogott, mikor kimondta a répa szót.
-
Oké.. – mondtam halkan, majd felültem.
-
Én Liam Payne vagyok. – mutatkozott be a rövid hajú srác.
-
Én Harry.. Harry Styles. – mosolygott a göndör fürtös.
-
Zayn Malik.. szia. – nevetett a negyedik, aki eddig még nem szólalt meg. Ő
szerintem pakisztán származású lehet, sötétbarna hajjal, és sötét szemmel.
-
Én Superman vagyok. – mondta komoly fejjel a répás srác.
-
Vagyis Louis.. Tomlinson, de mi csak Louinak hívjuk. – röhögött Harry.
-
É-én.. Christie vagyok.
-
Tudjuk.. – kacsintott Louis. – Már sokat hallottunk rólad.
-
I-igen? Az jó..
-
Hey srácok! – kiáltott Niall, miközben bejött a szobába. – Mit csináltok itt?
-
Unatkoztunk. – válaszolt Harry fancsari képpel.
-
És inkább feljöttetek felébreszteni őt..? – mutatott rám.
-
De hisz csak most ébredt fel 2 perce. – mondta Louis.
-
T-tényleg csak most keltem fel. – helyeseltem halkan.
-
Ejj te lány. – nézett rám Louis, majd közelebb jött és oldalasan átölelt. –
Nagyon halk vagy.. de nyugi.. két nap velünk és már akkora hangod lesz, hogy
felülmúlsz még engem is. – kacsintott Louis, mire Harry, Liam és Zayn egyszerre
felkiáltott.
-
Az lehetetlen.. – mindenki nevetni kezdett.
-
Na jó elég lesz.. – szólt közbe Niall. – Köszönöm, hogy itt maradtatok vigyázni
Christiere, de most már haza mehettek.
-
Oké.. gyertek srácok, menjünk. – mondta Liam. – Szia Christie.
-
Sziaa – nevettek rám mind a négyen, majd Niall-el együtt kimentek a
szobából.
