Harmadik kopogtatásra nyílt az
ajtó, és Niall jelent meg előttem.
- Hát te? – kérdezte értetlenül.
Egy
pillanatig csak álltam előtte majd megszólaltam.
-
Öhm.. nálam hagytad a fogkrémed. – nyögtem ki végül.
-
Oh.. – lepődött meg Niall. – Értem.. akkor átmegyek.
-
Rendben. – bólogattam, majd követtem őt. Bement a fürdőbe, megfogta a fogkrémét
és rám nézett.
-
Jó éjt Christie. – mondta, és becsukta maga után az ajtót. Mit csináltam? Én nem ezt akartam..
Ahogy
ott álltam Niallel szemben rájöttem, hogy nagy hiba lett volna neki elmondani. Hisz
mi értelme lenne? Talán elveszítem a barátságát.. hülye voltam. Nem kellett
volna megcsókolnom. De.. annyira jó volt. Egyre jobban szeretem.
Miután
Niall kiment elmentem fürdeni, fogat mosni, majd Eleanor jött be a szobába.
-Szia.
– mosolyogtam rá.
-
Hello. – köszönt. – Biztos nem baj, hogy itt alszok?
-
Nem dehogyis. Miért lenne baj?
-
Csak mert azt hittem, hogy te és Niall.. tudod.. beszélgetni akartok.
-
Már megbeszéltük – mondtam, majd leültem az ágyra és elkezdtem fésülni a vizes
hajam. Eleanor pedig mellém ült.
-
És? – mosolygott bizalmasan.
-
Nem volt semmi. Elcsesztem. Bocsánatot kértem amiért megcsókoltam.
-
De tetszik?!
-
El sem tudod képzelni mennyire. – hajtottam le a fejem.
-
Ismerem az érzést. – húzta el a száját.
-
Na és mi van Liammel? – láttam kicsit rád nyomult.
-
Jófej.. ennyi. Igazából nem az esetem, de aranyos srác. Mesélt a volt
barátnőjéről. Nagyon szereti még mindig.
-
Az biztos. De akkor miért mozdult rád?
-
Fogalmam sincs..
-
És a többi fiúról mit gondolsz így elsőre?
-
Harry és Zayn nagyon jófej. És tök jó dolog, hogy ennyire szeretik a
barátnőjüket Liamet már mondtam.. Niall aranyos és hatalmas respect ahogy
elbánt a volt barátommal. Meg neked is ahogy lenyugtattad. Louis meg.. nos.. ő szerintem
nem kedvel engem. Ő a bátyád, ugye?
-
Igen.. – ugrott egy nagyot a szívem erre a kérdésre. Még el sem jutott az
agyamig. – De csak most tudtam meg.
-
Ja igen.. ezt hallottam amikor megjöttünk.
-
De miből gondolod, hogy nem kedvel téged??
-
Nem is szól hozzám. Ha meg igen akkor olyan máshogy, mint a többiek.
-
De neked szimpatikus nem?
-
Persze.. – mosolygott. Láttam a szemében egy enyhe csillogást, de nem mertem
rákérdezni. Végül inkább hagytam.
*Niall
szemszöge
-
Nem lehet igaz.. Ilyen nincs!! – mondtam, majd hangos puffanással ledobtam
magam az ágy mellé. Miért kellett megcsókolnia, ha közben nem akar tőlem
semmit?!
Én
voltam a hülye, mert nem mondtam el neki, hogy nekem jelentett valamit az a
csók. Most már mindegy. Elrontottam. Túl sokat vártam és bent ragadtam a barátszintbe.
Talán jól van ez így.. Csak nekem nem. Szeretem..
Pár
perc múlva Liam lépett be az ajtón.
-Niall..
mit csinálsz a földön? – kérdezte furán.
-
Mindent elcseszek. – mondtam neki.
-
Például?
-
Christie megcsókolt.
-
TESSÉK????? – üvöltötte Liam.
-
Ne kiabálj.
-
Bocsi. Szóval..?!
-
Elmentem értük ahogy ő kérte. Aztán megjelent Eleanor barátja, aki ránk támadt.
És láttam a zúzódásokat Christie és Eleanor arcán. Elborult az agyam és
nekimentem a srácnak. Elkezdtem ütni.. Végül már eszméletlen volt, de még
mindig ütöttem. Ekkor Christie kiszállt a kocsiból és próbált leállítani. Aztán
mikor úgy látta nem tud jobbat, megcsókolt. Amitől le is higgadtam. És most az
előbb kinyögte, hogy sajnálja és hogy nem kellett volna.
-
Ez igen. És te miért nem mondod meg neki, hogy szereted?
-
Nem tudom… félek. – ismertem be.
-
Mégis mitől?
-
Az elutasítástól.. Tudod, hogy még soha senkinek nem adtam oda a szívem. Mi
lesz, ha ő csak a barátom akar maradni? Nem bírnám ki azt a fájdalmat.
-
Megértem.. – hajtotta le a fejét Liam.
-
És veled mi van?
-
Hogy érted?
-
Eleanor.. láthatóan flörtöltél vele.
-
Ja.. semmi. Csak barátkoztam. Én mást szeretek te is tudod.
-
Tudom haver.
-
Amúgy szerelmes Louisba.
-
Mi??
-
Nem mondod, hogy nem vetted észre?
-
Nem..
-
Izzik köztük a levegő. Majd figyeld meg. Tuti, hogy Louisnak is tetszik. –
kacsintott.
