sziasztok. sokat gondolkodtam a hétvégén, és meghoztam egy döntést.. rengeteg dolgom van a blog írás mellett.. írom a saját könyvem, tanulás, koleszos vagyok, színjátszó és most teszem a KRESZ vizsgám. szóval.. LEHET, hogy TÖRLÖM a blogot. Rajtatok múlik. van 2 választás.. az egyik, hogy törlöm, a másik, hogy el kell fogadnotok, hogy ezentúl nem biztos, hogy minden hétvégén lesz rész.. nekem ez nagyon rossz, mert imádom írni ezt a blogot, és titeket is imádlak<3 de ezt muszáj.. lehet, hogy lesz minden vasárnap, de nem biztos.. lehet, hogy csak kéthetente.. szeretlek titeket! és akk itt a kövi rész.. :) <33
Egy pillanat
volt az egész.. Egy autó jött legalább 120-al. Mire észbe kaptam, a kocsi már
ott volt..
-
PERRIE!!!!!!!!!!
A kocsi 3 másodpercen belül megállt, és egy idősebb
pasi szállt ki belőle. Azonnal odarohant hozzánk, én pedig a földön ülve fogtam
Perriet, aki eszméletét vesztette. A férfi kihívta a mentőket, akik 5 perc
alatt ki is értek. Hihetetlenül dühös voltam.. legszívesebben megvertem volna a
férfit, de tudom, hogy nem szándékosan tette, és legalább megállt, de.. ha
Perrienek valami komoly baja lesz…
Beszálltam Perrie mellé a mentőautóba, és végig
fogtam a kezét.
- Könyörgöm, ne halj meg.. Szeretlek.. – suttogtam a
fülébe, bár tudtam, hogy nem hallja. Egy könnycseppem az arcára hullt, miközben
próbáltam nyugodt maradni, de nem sikerült. A hangom egy idő után csuklani
kezdett, és már nem bírtam tovább. Amint odaértünk Perriet bevitték a műtőbe,
én pedig kint maradtam a folyosón. Elővettem a telefonom, és írtam Louisnak,
hogy mi történt, és 20 percen belül már Harry, Louis és Liam is velem volt, 5
perc múlva pedig Niall és Christie is megjelent. Mindannyian szó nélkül vártunk
a folyosón. Senki nem tudott mit mondani, mindenkit lesújtottak a történtek.
Végül Niall jött oda hozzám.
- Nyugodj meg haver. Minden rendben lesz.. – próbált
lelket önteni belém, de hiába. Csak arra tudtam gondolni, hogy Perrienek semmi
baja ne essen. Bele se merek gondolni, hogy mi történne ha elveszíteném.. Később
egy orvos jött ki a műtőből.
- Hogy van a barátnőm?
- Jelenleg stabil az állapota, de nem tudok biztosat
mondani. Hatalmas ütést kapott a fejére, aminek lehet, hogy következményei
lesznek.
- Miféle következmények? – kérdezte Christie.
- Talán.. emlékezetkiesés.. de lehet, hogy többé nem
ébred fel..
- Mi?? Ne… - az agyam zúgni kezdett.
- Bemehetünk hozzá? – kérdezte Liam.
- Igen, de csak 1 ember és legfeljebb 10 percre. –
mindenki rám nézett, én pedig elindultam a terembe. Perrie egy ágyon feküdt, a
feje pedig be volt kötve. Odahúztam az ágya mellé egy széket, leültem és
megfogtam a kezét.
- Szia.. Figyelj.. lehet, hogy nem vagyok tökéletes
a számodra, és sokkal jobbat érdemelsz nálam, de kérlek.. ne tedd ezt velem.
Nem akarlak elveszíteni. Te vagy minden, amit valaha elképzeltem, és fogalmam
sincs, hogy mit csinálnék nélküled. – beszéltem hozzá halkan. Benyúltam a farmerom
jobb zsebébe, és egy kis fekete dobozt vettem ki belőle. – Tudod.. ezt ma
akartam neked odaadni. Pont, mikor megtörtént a baj.. Nálad fontosabb még soha
senki nem volt nekem, és ha bármi történne veled és abba belebolondulnék.
Nagyon szeretlek Perrie. – suttogtam, majd kinyitottam a dobozkát, amiben egy
gyűrű volt. – Kérlek.. ébredj fel és légy a feleségem! Mert veled akarom leélni
az egész életem! – kértem, majd lehajtottam a fejem Perrie kezére, és sírni
kezdtem. Szeretem.. nagyon..
Egy nővér jött be, hogy kiküldjön engem.
Visszatettem a dobozt a zsebembe, majd adtam egy puszit Perrienek, és indultam
kifele, amikor Perrie egyszer csak felnyögött. A nővér azonnal kifutott az
orvosért, én pedig visszamentem hozzá. Megfogtam a kezét, mire ő megszorította
egy kicsit. Hihetetlenül boldog voltam, majd pillanatok múlva jött az orvos.
-Doktor úr mi van Perrievel?
- Én se értem. Ez kész csoda.. fél órája még 70
%-ban biztosak voltunk, hogy nem fog felébredni.. most meg.. hihetetlen. –
döbbent le, és akkor Perrie kinyitotta a szemét.
- Hol vagyok? – kérdezte alig hallhatóan.
- Kórházban van Miss Edwards. Én George Dawis
vagyok, az ön orvosa. Hogy érzi magát?
- Fáj a fejem, és szédülök..
- Emlékszik mi történt?
- Moziban voltam a barátommal, amikor megálltunk az
úttest mellett, és pedig bementem a közepére.. és akkor .. nem tudom.. minden
olyan zavaros.. – mondta. Emlékszik..
hála isten..
- Értem.. nos Önt elütötte egy autó. Komoly
fejsérülést szenvedett, és azt hittük, hogy nem fog felépülni. De szerencsére tévedtünk.
– Perrie körbenézett a szobában, s mikor meglátott engem, elmosolyodott. Én még
jobban megszorítottam a kezét, majd adtam neki egy újabb puszit. – Most
pihennie kell, ezért megkérem a barátját, hogy menjen ki egy kis időre.
- Ne… - szólalt meg hirtelen Perrie. – Azt akarom,
hogy maradjon!
- Rendben.. akkor mi megyünk és elmondjuk a többi
hozzátartozónak a hírt. – mondta, majd a nővérrel együtt kimentek. Én újra
leültem a székre és Perriere néztem, aki megsimogatta az arcom, majd
megszólalt.
- Iszonyatosan bolond vagy, ha azt hiszed, hogy nem
vagy tökéletes nekem. Úgy szeretlek, ahogy vagy. Mindenedet.. most, és
mindörökké. És én is veled akarom leélni az életem.. – mondta, mire ránéztem és
megértettem amit mond. Mindent hallott, amit az előbb mondtam neki. A szívem
őrült tempóban kezdett verni, majd újra benyúltam a nadrágomba, és elővettem a
dobozt. Kinyitottam, majd letérdeltem az ágy elé.
- Perrie Louise Edwards.. hozzám jössz feleségül?
Mert szeretlek!
- Igen.. hozzád megyek. – mondta ki végül Perrie
csillogó szemekkel, én pedig ráhúztam
gyűrűt az ujjára, és megcsókoltam. – Szeretlek. – suttogta életem
szerelme.
- Én is szeretlek. – mosolyogtam rá. Soha életemben
nem voltam még ilyen boldog.. főleg egy ilyen szörnyű dolog után.
*Christie szemszöge
Olyan zavaros az egész… az előbb befutott az orvos a
szobába, mintha valami nagy baj történt volna, most pedig mosolyogva jön ki a
nővérrel együtt.
-Önök Perrie Edwards hozzátartozói? – kérdezte
tőlünk, mikor odajött hozzánk.
- Igen.. Mi van Perrievel? – kérdezte Louis.
- Felébredt.. most a barátjával van, és utána
pihennie kell egy kicsit. Mindenesetre bent tartjuk holnapig, és utána
hazamehet. De fontos, hogy sokat pihenjen. – mondta, majd elment. Nagyon
megkönnyebbültünk, hisz tudtuk, hogy hogyha Perrievel történik valami, abba
Zayn beleőrül. Nagyon szereti őt..
Ránéztem Niallre, aki épp a kezét tördelve ült a
földön, hátát pedig nekitámasztotta a falnak. Még így is tökéletes volt.. Hirtelen rám nézett, mire én elfordítottam a
fejem. Éreztem, hogy elvörösödöm, mintha csak attól félnék, hogy beleolvas a
gondolataimba. Ha tudná mit érzek..
Az elkövetkezendő fél órában mindegyikünk bejutott
Perriehez. Zayn végig ott volt mellette, és egyesével mondták meg
mindegyikünknek azt a hírt, hogy össze fognak házasodni. Annyira jó érzés látni
azt, hogy boldogok. Mikor Liam - aki utolsóként ment be hozzájuk – is kijött a
szobából, úgy döntöttünk, hogy hazamegyünk, mivel már nagyon késő volt. Zayn
bent maradt Perrievel, és egy kis protekcióval (a főorvos lánya directioner)
Zayn kapott egy ágyat Perrie mellett, cserébe, ha holnap találkozik a
kislánnyal. Mikor hazaértünk én csináltam ’pár’ szendvicset, és lehívtam a
fiúkat, hogy egyenek valamit. Aztán már én is elálmosodtam, így felmentem a
szobába. Gyorsan lezuhanyoztam, majd felvettem egy pizsamát és lefeküdtem Niall
mellé aludni, és elnyomott az álom...
