Amíg
Niall lement a többiekkel, én eltakarítottam az üres pizzás dobozokat, majd elkezdtem
elmosogatni a bögréket.
-Még maradt egy
kevés kakaó. Kérsz? – kérdeztem Nialltől, mikor visszaért.
- Aha, ha neked
is marad. – mosolyogott, majd leült a pultra.
- Persze –
mondtam, majd kiöntöttem a maradékot és beletettem a mosogatóba.
- Christie.. Ne
haragudj Louis miatt.
- Tessék?
- Amit mondott,
mikor adtál a pizzádból.
- Oh.. semmi
baj. – mondtam, de közben kicsit bántott. Most már bebizonyosodtam, hogy Niall
nem érez irántam semmit, különben ezek után már biztos elmondta volna.
- De tényleg?
Lecseszem ha kell..
- Niall.. ne.
Nincs semmi baj.. – mosolyogtam, majd hátat fordítottam neki, és megnyitottam a
csapot. Hirtelen egy hangos zaj hallatszódott kintről, és az egész lakást
sötétség borított el.
- NIALL!!! –
sikoltottam kétségbeesetten.
- Itt vagyok
nyugi.. – mosolygott és elővette a telefonját. Azonban amikor észrevette, hogy
már a sírógörcs kerülget, elkomolyodott. – Christie jól vagy?
- N-nem..
Niall.. – sírtam, mire ő gyorsan odafutott hozzám és átölelt. Szorosan öleltem,
mintha az életem függne tőle. A sötétségtől való félelmem 13 éves koromban
kezdődött. Egy sötét titkot rejt, mit még magamnak sem merek felidézni.
- Nyugodj meg..
nincs semmi baj. Figyelj.. megkérdezem a szomszédtól, hogy mi történt, te addig
maradj itt.
- Nem! Ne hagyj
itt.. kérlek. – suttogtam.
- Oké.. akkor
gyere velem. – mondta, majd összekulcsolta a kezünk és kiléptünk a folyosóra.
*Niall szemszöge
Hihetetlen, hogy
Christie ennyire ragaszkodik hozzám. Nagyom fél, és ezt ki is mutatja. Nem
értem, hogy miért, de mivel tudom, hogy régen hogyan élt, így biztos történt
valami kiskorában. Ezektől szeretném megvédeni. Annyira jól esik a közelsége,
hogy a kezét foghatom és hogy nem akar elszakadni tőlem. Ezt azt jelenti, hogy
bízik bennem. Végre elértem.. bárcsak ki is mondaná.
A folyosón korom
sötét volt, csupán egy kis játszódott az ajtók fölötti táblákon. A szomszédok
is kint álltak a lakásuk előtt.
-Elnézést –
szóltam egy idősebb néninek.
- Szervusz
kedveském. – mosolygott kedvesen.
- Csókolom.. én
azt szeretném megkérdezni, hogy mi történt?
- Nem tudom
aranyom.. én is azért állok itt kint.
- Elszakadt az
egyik kábel. – szólalt meg egy férfi, miközben jött fel a lépcsőn. - Most
néztem meg az alagsorban. Az egész házban elment az áram.
- Na ez remek. –
hallottam egy nő hangját.
- És mikor
javítják meg? – mentünk oda a férfihoz.
- Már hívtam az
áramszolgáltatót. Fél óra múlva jönnek. Adam vagyok. – nyújtotta a kezét a
férfi.
- Niall… ő pedig
Christie. – nézett rám Niall.
- Olyan ismerős
vagy nekem.. Nem találkoztunk már? – kérdezte Adam Nialltől.
- Nem hiszem..
- Apa apa gyeree
már.. – futott oda hozzánk egy kb. 6 éves kislány.
- Máris megyek.
Christie, Niall.. nagyon örültem.. – mosolygott Adam.
- Niall??? –
kiáltott a kislány. – Niall Horan?? – nézett rám hatalmas szemekkel.
- Igen, én
vagyok. – mosolyogtam.
- Ő itt a
lányom, Hannah. – mondta Adam.
- Úristeeeen…..
– Hannah teljesen ledöbbent tőlem. Úgy tűnik, hogy a kislány egy directioner. Azonnal
cselekedtem, mielőtt kitört volna belőle.
- Adam.. esetleg
bemehetnénk hozzátok?
- Persze gyertek
nyugodtan. – megfogta Hannah kezét és bementünk a lakásukba. Nagyon aranyos
lakás volt.
-
Hello—köszöntünk Adam feleségének.
- Sziasztok..
Tina vagyok.. mi történt Hannahval? – kérdezte aggódva.
- Szerintem
sokkot kapott Nialltől. – szólalt meg Christie.
- De ismerős
vagy.. – mondta Tina is. – Ohh.. megvan.. gyertek.. – mondta, majd megfogta
Hannaht, mi pedig követtük őt. A kislány szobájába mentünk, ahol nagyon
ledöbbentem. A falakon csak a mi bandánk poszterei voltak, és néhány kép
Perrieről és Danielleről.
- Ez
hihetetlen.. – suttogta mellettem Christie.
- Most már értem
honnan vagy olyan ismerős.. – nevetett Adam.
- Igen.. –
mosolygott Niall, majd lehajolt Hannahhoz.
- Szia pici
lány. – mosolygott aranyosan. A kislány csak bámulta őt, meg sem tudott
szólalni. – Látom szereted a zenénket.
- I-igen..
K-kérhetek esetleg autogramot? – kérdezte izgatottan.
- Persze, ha
kapok tollat és papírt.. – Hannah előkotorászott egy tollat, majd elővett egy
füzetet és felém nyújtotta. – Köszi.. Valaki világítana nekem? – kérdezte, mire
Adam megjelent egy zseblámpával és felém tartotta. Aláírtam, majd rajzoltam rá
egy szívecskét is és visszaadtam neki.
- Köszönöm.. – mondta
csillogó szemekkel, majd Christie felé fordult. – Kérhetek tőled is?
- T-tőlem?? –
illetődött meg Christie.
- Igen.. te
gondolom Niall barátnője vagy, nem? Nagyon szép vagy.. – mosolygott csillogó
szemekkel. Erre a kijelentésre nagyon zavarba jöttem és Christien is látszott.
- Mi.. nem
vagyunk együtt, csak jó barátok vagyunk.. – nevetett Christie.
- De azért
aláírod te is? – kérdezte.
- Persze.. –
mondta, majd leguggolt mellém, elvette Hannahtól a füzetét, majd ráírta a
nevét, meg egy szívet és visszaadta neki. Közben láttam az aláírását, és
észrevettem valami érdekeset benne.
- Köszönöm..
Christie.. Szép neved van és te is nagyon szép vagy.. – mosolygott Hannah.
Annyira aranyos ez a kislány.. Nagy kék szemei és vállig érő szőke haja van.
- Köszi Hannah..
Aranyos vagy.. – nevetett Christie.
- Mi mennénk
is.. – szólaltam meg hirtelen. – Adam, Tina.. beszélhetnénk?
- Persze..
- Esetleg..
megengednétek, hogy holnap elvigyük Christievel Hannaht fagyizni? Vagy sütire,
vagy játszótérre.. amit szeretne.
- Nem is tudom..
– mondta halkan Tina.
- Kérlek.. a
lányotok egy directioner. Szeretnék neki egy gyönyörű napot, ha már szeret
minket. Nagyon boldog lenne.
- Az igaz..
rendben, mehet. – mosolygott Tina.
- Köszönöm,
akkor reggel 10 körül jövünk érte. Hannah.. – mentem vissza hozzájuk.
- Igen?
- Szeretnél
velünk tölteni egy napot holnap?
- Komolyan?? –
hüledezett. – Igen… - nevetett.
- Oké, de most
mi megyünk.. szia. – mosolyogtam, majd átöleltem és indultunk kifele.
- Sziasztok. –
nevettem, és mikor Christie is elbúcsúzott tőlük, visszamentünk a lakásba.
Teljes sötétség fogadott minket, és Christie újra belém kapszkodott.
- Nyugii –
suttogtam. – Gyere, ülj le a kanapéra. Mindjárt jövök, hozok gyertyákat. Addig
te maradj itt, oké?
- Oké.. – mondta
Christie. Felmentem a szobámba, és elővettem az összes gyertyát, amit találtam.
Visszaérve tettem hármat a konyhába, egyet a TV tetejére, a többit pedig az
asztalra. Kivettem a fagyasztóból a jégkrémet, mert nem jön vissza egyhamar az
áram és kár lenne érte.
- Remélem kérsz
fagyit. – mondtam Christienek.
- Jöhet. –
mosolygott, majd fogtam két kanalat, és leültem Christie mellé. Szótlanul
kezdtük el enni a fagyit. Az egész olyan romantikus volt, de mégsem mertem
bevallani az érzéseim. Még nem jött el az idő.
- Mi a baj? –
szólalt meg Christie.
- Aggódom Liam
miatt.
- Hallgatlak.. –
jól esett, hogy meghallgat.
- Liamnek volt
egy barátnője, Danielle. Ő táncosnő.. Liam nagyon szereti őt, de Danielle
szakított vele… kétszer is.
- Kétszer??
- Igen.. és most
Liam teljesen össze van törve. Nem tudom, hogy lehetne felvidítani.
- Talán… először
meg kéne tudni, hogy Danielle szereti-e még őt valamennyire.. Ha igen, akkor
pedig küzdjön érte. De ha nem… adja fel, mert akkor a lány nem érdemli meg.
- Igen..
kérdezhetek valamit?
- Tessék..
- Láttam, amikor
aláírtad Hannahnak a füzetét.. és a neved mellett volt egy T betű.. az mi?
*Christie szemszöge
- Csak ennyit
tudok a vezetéknevemből.
- Hogy érted? –
nézett rám Niall óvatos tekintettel. Látom rajt, hogy igyekszik a bizalmamba kerülni,
de igazából már nagyon rég óta ott van. És most itt az ideje, hogy megnyíljak
előtte. Egy dolgot kivéve.
- Engem egy idős
nő nevelt fel, Rose. Egy éves voltam, mikor rám talált.. egy kukában. – láttam
Niall arcán, hogy ez megérintette és érdekli, így folytattam. – Az igazi
szüleim elhagytak azt nem tudom, hogy miért.. Talán nem tudtak volna
felnevelni, agy csak nem kellettem nekik. Egyetlen dolog maradt meg az igazi
szüleimtől.. egy aranylánc, ami a nyakamban lógott, mikor rám találtak. A
láncon van egy medál, amin két betű van.. – mondtam, majd benyúltam a
pulcsimba, és levettem a nyakamban lógó láncot, majd odaadtam Niallnek. –
Gondolom, mivel a keresztnevem Christie, ezért a T lehet a vezetéknevem. Ennyit
tudok, többet nem. Fogalmam sincs, hogy kik a szüleim, de ha csak ennyit érek
nekik akkor nem is érdekel.
- Tudod.. olyan
ismerős nekem ez a lánc.. de nem tudom honnan.
- Igen? Nem
tudom.. – csodálkoztam.
- Mindegy.. –
mondta. – Na és milyen volt az a nő, aki felnevelt?
- Nagyon
aranyos.. Szerettem őt, úgy nevelt, mintha a sajátja lettem volna. Meg volt egy
pap, George atya.. ő is nagyon szeretett engem, ahogy én őt. Megtanított egy
csomó dologra. Sajnos már mindketten meghaltak 2 éve.. – Próbáltam
visszafojtani a könnyeim, de nehezen ment. Niall közelebb húzódott hozzám, és
átölelt. Halkan szipogtam, de nem zavarta. Maga felé fordította az arcom, és
letörölt pár könnycseppet.. Halványan elmosolyodott, és adott egy puszit a
homlokomra, majd az arcomra is. Ajkam csupán néhány centire volt az övétől.
Magamon éreztem a leheletét, a szívem felgyorsult, alig kaptam levegőt.
Hirtelen fény árasztotta el a nappalit és minden kivilágosodott. Elhúzódtam
Nialltől, majd rám mosolygott.
- Úgy látszik
visszajött az áram. – mondta Niall.
- Igen.. –
helyeseltem, és elmostam a kanalakat. – Én azt hiszem felmegyek. – mondtam pár
perc múlva.
- Oké, én is
megyek. – válaszolt és együtt felmentünk, s mikor felértünk, megálltunk az
ajtónk előtt. – Akkor.. szia.
- Jó éjt. –
mosolyogtam, majd bementem a szobámba. Miután becsuktam az ajtót, egy ideig
csak álltam nekidőlve annak. Próbáltam felfogni az elmúlt pár óra eseményeit.
Nem akarok beleszeretni Niall-be.. és nem is fogok. Levetkőztem, engedtem vizet
a kádba, közben kikészítettem a ruhámat. Szeretem mindig előre kikészíteni a
ruháimat fürdés utánra, mert így nem kell egy szál törülközőbe rohangálni.
Beleültem a forró vízbe, és elindítottam egy zenelistát, amit tegnap állítottam
össze, hogy ne legyen olyan nagy csend. Azokat a dalokat tettem bele, amiket
igazán szeretek. Igazából régen soha nem hallgattam zenét. Amióta itt lakom
azóta szoktam rá pár dalra, de csak akkor ha egyedül vagyok vagy unatkozom.
Ebbe a listába csak 2 előadó szerepel. Ed Sheeran és a One Direction. Nagyon
megszerettem a zenéjüket, és imádom hallgatni Niall hangját. Úgy énekel, mint
egy angyal.. Persze ezt ő nem tudja. Még mindig abban a hitben él, hogy
egyetlen számukat sem ismerem, de igazából már az összest kívülről tudom. Nem
akartam, hogy Niallék megtudják, hogy esténként őket hallgatom.. Fürdés után
felvettem egy kék fehérneműt, egy fekete rövidnadrágot és egy kék pólót, majd
megfogtam egy könyvet és lefeküdtem vele az ágyba. Olvastam egy keveset, majd
elnyomott az álom.
*
Riadtan ébredtem
fel.. A szívem őrült módon kalimpált a mellkasomban. Az elmúlt pár napban
mindig ugyanazt szoktam álmodni.. életem legmélyebb időszaka elevenül meg
álmomban. Minden éjjel zokogva ébredek fel, és egyszerűen nem tudom mit
csináljak. Nem bírtam vissza aludni, ezért inkább lementem a nappaliba.
Csináltam magamnak epres teát, majd leültem a kanapéra, betakaróztam és
bekapcsoltam a TV-t. Valami sorozatot játszottak. A felét nem értetem, de nem
is igazán érdekelt. Próbáltam a filmre figyelni, de egyszerűen nem ment. Csak
ez az álom járt a fejemben. Napok óta csak ezt álmodom, de már skikészít.
Mintha üldözne a múltam. Fáj még csak rá gondolni is..
November vége
fele járunk, és kint elég hideg van, amit nem is csodálok, hisz London
önmagában is elég hűvös város. Attól függetlenül a lakásban egész jó idő volt.
Nem kellett semmi más, csak egy rövidnadrág és egy lenge póló. Egyáltalán nem
fáztam, viszont a forró tea jól esett az idegeimnek. Sorozatnézés közben
megéheztem, így elkezdtem csinálni egy szendvicset. Az óra szerint már hajnali
2 volt, de nem igazán érdekelt. Fogtam egy zsemlét, és megtöltöttem sajttal,
szalámival, uborkával és majonézzel. Öntöttem mellé egy bögre epres teát, majd
visszamentem a kanapéhoz. Egyszer csak zajokat hallottam fentről, majd pár perc
múlva Niall jelent meg a lépcsőkön.
-Christie.. Te
mit csinálsz itt? – kérdezte szemét dörzsölve.
- Szia.. rosszat
álmodtam, és nem tudtam vissza aludni, így inkább lejöttem. Közben meg is
éheztem. Bocsi, ha felébresztettelek..
- Ja oké.. nem
te voltál. A hasam keltett fel.
- Csináljak
neked is szendvicset? Meg van még tea is a kancsóban.. – álltam fel, majd
felkapcsoltam a konyhában lévő lámpát, ami a mosogató fölött van.
- Nem kell
köszi, majd én megcsinálom. – mosolygott, én pedig a pultra tettem a saját
tányérom, felültem a székre és néztem, ahogy Niall a hűtőben kutat. Akkor
láttam csak igazán, hogy mit visel. Egyetlen szál fekete boxerben jött le. Szép
látvány volt.. Igazából élveztem is. HihiJ Most először
láttam őt így. Látszik, hogy sokat ad magára. Nem egy kigyúrtféle, de nem is
csont és bőr.. egyszerűen tökéletes. Mégis leginkább az arcát figyeltem.. ahogy
ásít miközben kiveszi a sajtot a hűtőből, majd megdörzsöli a szemét és az egyik
szemöldökét felviszi.. hihetetlen milyen aranyos tud lenni. Az srác lénye maga
fura.. emlékszem arra az éjszakára, amikor megmentett azoktól a srácoktól. Alig
voltam eszméletemnél, de arra tisztán emlékszem, mennyi sötétség vette őt
körül. A hangja, és amilyen erő volt benne.. Először féltem tőle.. féltem, hogy
csak azért mentett meg, hogy utána ő is bántson, de nem. És onnantól fogva nem
is láttam többet azt a sötét srácot. Ismerem Niall-t. Teljesen megismertem és
tudom, hogy ő egy végtelenül aranyos és kedves srác. Akit nagyon könnyen meg
lehet bántani, de aki képes arra, az egy nagyon gonosz ember lehet csak. Nincs olyan
ember az egész világon, akinek nagyobb szíve van az övénél.
- Mi az? –
kérdezte hirtelen, mikor észrevette, hogy őt nézem.
- Semmi..
semmi.. – mosolyogtam, majd végzett a szendvicskészítéssel és leült velem
szemben.
- Na és mit
álmodtál?
- Tessék?
- Azt mondtad
rosszat álmodtál azért keltél fel.
- Ja igen..
nos.. öhm.. semmi olyan nem volt. – hazudtam. Tudtam, hogy hogyha elmondanám,
akkor fény derülne a titkomra. Azt pedig nem akartam. – Csak egy értelmetlen
horrorba illő álom volt.
- Oké.. – mosolygott,
majd visszamentünk a kanapéhoz. – Te ez a sorozat téged érdekel?
- Nem igazán..
- Akkor beteszek
egy dvd-t, oké?
- Rendben.. –
mondtam, majd betakaróztam. Niall keresett valami filmet, majd gyorsan betett
és leült szorosan mellém, hogy jusson takaróhoz. Az elején még figyeltem.
Valami hatalmas hajón volt több 100 ember, ami egyszer csak felrobbant. Majd
jön egy zsaru és kezdődnek az események. De csak ennyire futotta, mert közben
elnyomott az álom.
