8. rész - Áramszünet

sziasztok. :D itt vagyok a 8. résszel. ez már kicsit hosszabb lett :D annyira aranyosak vagytok, hogy páran így írtok folyamatosan.. nagyon jól esik :D <33  ( 5 komi és folytatom)

Amíg Niall lement a többiekkel, én eltakarítottam az üres pizzás dobozokat, majd elkezdtem elmosogatni a bögréket.

-Még maradt egy kevés kakaó. Kérsz? – kérdeztem Nialltől, mikor visszaért.

- Aha, ha neked is marad. – mosolyogott, majd leült a pultra.

- Persze – mondtam, majd kiöntöttem a maradékot és beletettem a mosogatóba.

- Christie.. Ne haragudj Louis miatt.

- Tessék?

- Amit mondott, mikor adtál a pizzádból.

- Oh.. semmi baj. – mondtam, de közben kicsit bántott. Most már bebizonyosodtam, hogy Niall nem érez irántam semmit, különben ezek után már biztos elmondta volna.

- De tényleg? Lecseszem ha kell..

- Niall.. ne. Nincs semmi baj.. – mosolyogtam, majd hátat fordítottam neki, és megnyitottam a csapot. Hirtelen egy hangos zaj hallatszódott kintről, és az egész lakást sötétség borított el.

- NIALL!!! – sikoltottam kétségbeesetten.

- Itt vagyok nyugi.. – mosolygott és elővette a telefonját. Azonban amikor észrevette, hogy már a sírógörcs kerülget, elkomolyodott. – Christie jól vagy?

- N-nem.. Niall.. – sírtam, mire ő gyorsan odafutott hozzám és átölelt. Szorosan öleltem, mintha az életem függne tőle. A sötétségtől való félelmem 13 éves koromban kezdődött. Egy sötét titkot rejt, mit még magamnak sem merek felidézni.

- Nyugodj meg.. nincs semmi baj. Figyelj.. megkérdezem a szomszédtól, hogy mi történt, te addig maradj itt.

- Nem! Ne hagyj itt.. kérlek. – suttogtam.

- Oké.. akkor gyere velem. – mondta, majd összekulcsolta a kezünk és kiléptünk a folyosóra.

*Niall szemszöge

Hihetetlen, hogy Christie ennyire ragaszkodik hozzám. Nagyom fél, és ezt ki is mutatja. Nem értem, hogy miért, de mivel tudom, hogy régen hogyan élt, így biztos történt valami kiskorában. Ezektől szeretném megvédeni. Annyira jól esik a közelsége, hogy a kezét foghatom és hogy nem akar elszakadni tőlem. Ezt azt jelenti, hogy bízik bennem. Végre elértem.. bárcsak ki is mondaná.

A folyosón korom sötét volt, csupán egy kis játszódott az ajtók fölötti táblákon. A szomszédok is kint álltak a lakásuk előtt.

-Elnézést – szóltam egy idősebb néninek.

- Szervusz kedveském. – mosolygott kedvesen.

- Csókolom.. én azt szeretném megkérdezni, hogy mi történt?

- Nem tudom aranyom.. én is azért állok itt kint.

- Elszakadt az egyik kábel. – szólalt meg egy férfi, miközben jött fel a lépcsőn. - Most néztem meg az alagsorban. Az egész házban elment az áram.

- Na ez remek. – hallottam egy nő hangját.

- És mikor javítják meg? – mentünk oda a férfihoz.

- Már hívtam az áramszolgáltatót. Fél óra múlva jönnek. Adam vagyok. – nyújtotta a kezét a férfi.

- Niall… ő pedig Christie. – nézett rám Niall.

- Olyan ismerős vagy nekem.. Nem találkoztunk már? – kérdezte Adam Nialltől.

- Nem hiszem..

- Apa apa gyeree már.. – futott oda hozzánk egy kb. 6 éves kislány.

- Máris megyek. Christie, Niall.. nagyon örültem.. – mosolygott Adam.

- Niall??? – kiáltott a kislány. – Niall Horan?? – nézett rám hatalmas szemekkel.

- Igen, én vagyok. – mosolyogtam.

- Ő itt a lányom, Hannah. – mondta Adam.

- Úristeeeen….. – Hannah teljesen ledöbbent tőlem. Úgy tűnik, hogy a kislány egy directioner. Azonnal cselekedtem, mielőtt kitört volna belőle.

- Adam.. esetleg bemehetnénk hozzátok?

- Persze gyertek nyugodtan. – megfogta Hannah kezét és bementünk a lakásukba. Nagyon aranyos lakás volt.

- Hello—köszöntünk Adam feleségének.

- Sziasztok.. Tina vagyok.. mi történt Hannahval? – kérdezte aggódva.

- Szerintem sokkot kapott Nialltől. – szólalt meg Christie.

- De ismerős vagy.. – mondta Tina is. – Ohh.. megvan.. gyertek.. – mondta, majd megfogta Hannaht, mi pedig követtük őt. A kislány szobájába mentünk, ahol nagyon ledöbbentem. A falakon csak a mi bandánk poszterei voltak, és néhány kép Perrieről és Danielleről.

- Ez hihetetlen.. – suttogta mellettem Christie.

- Most már értem honnan vagy olyan ismerős.. – nevetett Adam.

- Igen.. – mosolygott Niall, majd lehajolt Hannahhoz.

- Szia pici lány. – mosolygott aranyosan. A kislány csak bámulta őt, meg sem tudott szólalni. – Látom szereted a zenénket.

- I-igen.. K-kérhetek esetleg autogramot? – kérdezte izgatottan.

- Persze, ha kapok tollat és papírt.. – Hannah előkotorászott egy tollat, majd elővett egy füzetet és felém nyújtotta. – Köszi.. Valaki világítana nekem? – kérdezte, mire Adam megjelent egy zseblámpával és felém tartotta. Aláírtam, majd rajzoltam rá egy szívecskét is és visszaadtam neki.

- Köszönöm.. – mondta csillogó szemekkel, majd Christie felé fordult. – Kérhetek tőled is?

- T-tőlem?? – illetődött meg Christie.

- Igen.. te gondolom Niall barátnője vagy, nem? Nagyon szép vagy.. – mosolygott csillogó szemekkel. Erre a kijelentésre nagyon zavarba jöttem és Christien is látszott.

- Mi.. nem vagyunk együtt, csak jó barátok vagyunk.. – nevetett Christie.

- De azért aláírod te is? – kérdezte.

- Persze.. – mondta, majd leguggolt mellém, elvette Hannahtól a füzetét, majd ráírta a nevét, meg egy szívet és visszaadta neki. Közben láttam az aláírását, és észrevettem valami érdekeset benne.

- Köszönöm.. Christie.. Szép neved van és te is nagyon szép vagy.. – mosolygott Hannah. Annyira aranyos ez a kislány.. Nagy kék szemei és vállig érő szőke haja van.

- Köszi Hannah.. Aranyos vagy.. – nevetett Christie.

- Mi mennénk is.. – szólaltam meg hirtelen. – Adam, Tina.. beszélhetnénk?

- Persze..

- Esetleg.. megengednétek, hogy holnap elvigyük Christievel Hannaht fagyizni? Vagy sütire, vagy játszótérre.. amit szeretne.

- Nem is tudom.. – mondta halkan Tina.

- Kérlek.. a lányotok egy directioner. Szeretnék neki egy gyönyörű napot, ha már szeret minket. Nagyon boldog lenne.

- Az igaz.. rendben, mehet. – mosolygott Tina.

- Köszönöm, akkor reggel 10 körül jövünk érte. Hannah.. – mentem vissza hozzájuk.

- Igen?

- Szeretnél velünk tölteni egy napot holnap?

- Komolyan?? – hüledezett. – Igen… - nevetett.

- Oké, de most mi megyünk.. szia. – mosolyogtam, majd átöleltem és indultunk kifele.

- Sziasztok. – nevettem, és mikor Christie is elbúcsúzott tőlük, visszamentünk a lakásba. Teljes sötétség fogadott minket, és Christie újra belém kapszkodott.

- Nyugii – suttogtam. – Gyere, ülj le a kanapéra. Mindjárt jövök, hozok gyertyákat. Addig te maradj itt, oké?

- Oké.. – mondta Christie. Felmentem a szobámba, és elővettem az összes gyertyát, amit találtam. Visszaérve tettem hármat a konyhába, egyet a TV tetejére, a többit pedig az asztalra. Kivettem a fagyasztóból a jégkrémet, mert nem jön vissza egyhamar az áram és kár lenne érte.

- Remélem kérsz fagyit. – mondtam Christienek.

- Jöhet. – mosolygott, majd fogtam két kanalat, és leültem Christie mellé. Szótlanul kezdtük el enni a fagyit. Az egész olyan romantikus volt, de mégsem mertem bevallani az érzéseim. Még nem jött el az idő.

- Mi a baj? – szólalt meg Christie.

- Aggódom Liam miatt.

- Hallgatlak.. – jól esett, hogy meghallgat.

- Liamnek volt egy barátnője, Danielle. Ő táncosnő.. Liam nagyon szereti őt, de Danielle szakított vele… kétszer is.

- Kétszer??

- Igen.. és most Liam teljesen össze van törve. Nem tudom, hogy lehetne felvidítani.

- Talán… először meg kéne tudni, hogy Danielle szereti-e még őt valamennyire.. Ha igen, akkor pedig küzdjön érte. De ha nem… adja fel, mert akkor a lány nem érdemli meg.

- Igen.. kérdezhetek valamit?

- Tessék..

- Láttam, amikor aláírtad Hannahnak a füzetét.. és a neved mellett volt egy T betű.. az mi?

*Christie szemszöge

- Csak ennyit tudok a vezetéknevemből.

- Hogy érted? – nézett rám Niall óvatos tekintettel. Látom rajt, hogy igyekszik a bizalmamba kerülni, de igazából már nagyon rég óta ott van. És most itt az ideje, hogy megnyíljak előtte. Egy dolgot kivéve.

- Engem egy idős nő nevelt fel, Rose. Egy éves voltam, mikor rám talált.. egy kukában. – láttam Niall arcán, hogy ez megérintette és érdekli, így folytattam. – Az igazi szüleim elhagytak azt nem tudom, hogy miért.. Talán nem tudtak volna felnevelni, agy csak nem kellettem nekik. Egyetlen dolog maradt meg az igazi szüleimtől.. egy aranylánc, ami a nyakamban lógott, mikor rám találtak. A láncon van egy medál, amin két betű van.. – mondtam, majd benyúltam a pulcsimba, és levettem a nyakamban lógó láncot, majd odaadtam Niallnek. – Gondolom, mivel a keresztnevem Christie, ezért a T lehet a vezetéknevem. Ennyit tudok, többet nem. Fogalmam sincs, hogy kik a szüleim, de ha csak ennyit érek nekik akkor nem is érdekel.

- Tudod.. olyan ismerős nekem ez a lánc.. de nem tudom honnan.

- Igen? Nem tudom.. – csodálkoztam.

- Mindegy.. – mondta. – Na és milyen volt az a nő, aki felnevelt?

- Nagyon aranyos.. Szerettem őt, úgy nevelt, mintha a sajátja lettem volna. Meg volt egy pap, George atya.. ő is nagyon szeretett engem, ahogy én őt. Megtanított egy csomó dologra. Sajnos már mindketten meghaltak 2 éve.. – Próbáltam visszafojtani a könnyeim, de nehezen ment. Niall közelebb húzódott hozzám, és átölelt. Halkan szipogtam, de nem zavarta. Maga felé fordította az arcom, és letörölt pár könnycseppet.. Halványan elmosolyodott, és adott egy puszit a homlokomra, majd az arcomra is. Ajkam csupán néhány centire volt az övétől. Magamon éreztem a leheletét, a szívem felgyorsult, alig kaptam levegőt. Hirtelen fény árasztotta el a nappalit és minden kivilágosodott. Elhúzódtam Nialltől, majd rám mosolygott.

- Úgy látszik visszajött az áram. – mondta Niall.

- Igen.. – helyeseltem, és elmostam a kanalakat. – Én azt hiszem felmegyek. – mondtam pár perc múlva.

- Oké, én is megyek. – válaszolt és együtt felmentünk, s mikor felértünk, megálltunk az ajtónk előtt. – Akkor.. szia.

- Jó éjt. – mosolyogtam, majd bementem a szobámba. Miután becsuktam az ajtót, egy ideig csak álltam nekidőlve annak. Próbáltam felfogni az elmúlt pár óra eseményeit. Nem akarok beleszeretni Niall-be.. és nem is fogok. Levetkőztem, engedtem vizet a kádba, közben kikészítettem a ruhámat. Szeretem mindig előre kikészíteni a ruháimat fürdés utánra, mert így nem kell egy szál törülközőbe rohangálni. Beleültem a forró vízbe, és elindítottam egy zenelistát, amit tegnap állítottam össze, hogy ne legyen olyan nagy csend. Azokat a dalokat tettem bele, amiket igazán szeretek. Igazából régen soha nem hallgattam zenét. Amióta itt lakom azóta szoktam rá pár dalra, de csak akkor ha egyedül vagyok vagy unatkozom. Ebbe a listába csak 2 előadó szerepel. Ed Sheeran és a One Direction. Nagyon megszerettem a zenéjüket, és imádom hallgatni Niall hangját. Úgy énekel, mint egy angyal.. Persze ezt ő nem tudja. Még mindig abban a hitben él, hogy egyetlen számukat sem ismerem, de igazából már az összest kívülről tudom. Nem akartam, hogy Niallék megtudják, hogy esténként őket hallgatom.. Fürdés után felvettem egy kék fehérneműt, egy fekete rövidnadrágot és egy kék pólót, majd megfogtam egy könyvet és lefeküdtem vele az ágyba. Olvastam egy keveset, majd elnyomott az álom.

*

Riadtan ébredtem fel.. A szívem őrült módon kalimpált a mellkasomban. Az elmúlt pár napban mindig ugyanazt szoktam álmodni.. életem legmélyebb időszaka elevenül meg álmomban. Minden éjjel zokogva ébredek fel, és egyszerűen nem tudom mit csináljak. Nem bírtam vissza aludni, ezért inkább lementem a nappaliba. Csináltam magamnak epres teát, majd leültem a kanapéra, betakaróztam és bekapcsoltam a TV-t. Valami sorozatot játszottak. A felét nem értetem, de nem is igazán érdekelt. Próbáltam a filmre figyelni, de egyszerűen nem ment. Csak ez az álom járt a fejemben. Napok óta csak ezt álmodom, de már skikészít. Mintha üldözne a múltam. Fáj még csak rá gondolni is..

November vége fele járunk, és kint elég hideg van, amit nem is csodálok, hisz London önmagában is elég hűvös város. Attól függetlenül a lakásban egész jó idő volt. Nem kellett semmi más, csak egy rövidnadrág és egy lenge póló. Egyáltalán nem fáztam, viszont a forró tea jól esett az idegeimnek. Sorozatnézés közben megéheztem, így elkezdtem csinálni egy szendvicset. Az óra szerint már hajnali 2 volt, de nem igazán érdekelt. Fogtam egy zsemlét, és megtöltöttem sajttal, szalámival, uborkával és majonézzel. Öntöttem mellé egy bögre epres teát, majd visszamentem a kanapéhoz. Egyszer csak zajokat hallottam fentről, majd pár perc múlva Niall jelent meg a lépcsőkön.

-Christie.. Te mit csinálsz itt? – kérdezte szemét dörzsölve.

- Szia.. rosszat álmodtam, és nem tudtam vissza aludni, így inkább lejöttem. Közben meg is éheztem. Bocsi, ha felébresztettelek..

- Ja oké.. nem te voltál. A hasam keltett fel.

- Csináljak neked is szendvicset? Meg van még tea is a kancsóban.. – álltam fel, majd felkapcsoltam a konyhában lévő lámpát, ami a mosogató fölött van.

- Nem kell köszi, majd én megcsinálom. – mosolygott, én pedig a pultra tettem a saját tányérom, felültem a székre és néztem, ahogy Niall a hűtőben kutat. Akkor láttam csak igazán, hogy mit visel. Egyetlen szál fekete boxerben jött le. Szép látvány volt.. Igazából élveztem is. HihiJ Most először láttam őt így. Látszik, hogy sokat ad magára. Nem egy kigyúrtféle, de nem is csont és bőr.. egyszerűen tökéletes. Mégis leginkább az arcát figyeltem.. ahogy ásít miközben kiveszi a sajtot a hűtőből, majd megdörzsöli a szemét és az egyik szemöldökét felviszi.. hihetetlen milyen aranyos tud lenni. Az srác lénye maga fura.. emlékszem arra az éjszakára, amikor megmentett azoktól a srácoktól. Alig voltam eszméletemnél, de arra tisztán emlékszem, mennyi sötétség vette őt körül. A hangja, és amilyen erő volt benne.. Először féltem tőle.. féltem, hogy csak azért mentett meg, hogy utána ő is bántson, de nem. És onnantól fogva nem is láttam többet azt a sötét srácot. Ismerem Niall-t. Teljesen megismertem és tudom, hogy ő egy végtelenül aranyos és kedves srác. Akit nagyon könnyen meg lehet bántani, de aki képes arra, az egy nagyon gonosz ember lehet csak. Nincs olyan ember az egész világon, akinek nagyobb szíve van az övénél.

- Mi az? – kérdezte hirtelen, mikor észrevette, hogy őt nézem.

- Semmi.. semmi.. – mosolyogtam, majd végzett a szendvicskészítéssel és leült velem szemben.

- Na és mit álmodtál?

- Tessék?

- Azt mondtad rosszat álmodtál azért keltél fel.

- Ja igen.. nos.. öhm.. semmi olyan nem volt. – hazudtam. Tudtam, hogy hogyha elmondanám, akkor fény derülne a titkomra. Azt pedig nem akartam. – Csak egy értelmetlen horrorba illő álom volt.

- Oké.. – mosolygott, majd visszamentünk a kanapéhoz. – Te ez a sorozat téged érdekel?

- Nem igazán..

- Akkor beteszek egy dvd-t, oké?

- Rendben.. – mondtam, majd betakaróztam. Niall keresett valami filmet, majd gyorsan betett és leült szorosan mellém, hogy jusson takaróhoz. Az elején még figyeltem. Valami hatalmas hajón volt több 100 ember, ami egyszer csak felrobbant. Majd jön egy zsaru és kezdődnek az események. De csak ennyire futotta, mert közben elnyomott az álom.