sziasztok. bocsi a késésért.. :/ téll. itt az új rész. remélem tetszeni fog. :) 5 komi után folytatom <3
-
Pont azóta, amióta én.. – búgtam a fülébe, mire a szemembe nézett és
megcsókolt. Apró csókból csókcsata lett, majd elterültünk az ágyon…
*Christie
szemszöge
Niall
mellkasán ébredtem fel. Felnéztem rá, Ő pedig édesen szuszogott felettem. Soha
nem hittem volna, hogy bárki is ilyen fontos lesz az életemben. Halkan
felkeltem, és ügyeltem rá, hogy ne ébredjen fel. Kerestem fehérneműt a fiókban,
megfogtam egy pólót és egy rövidnadrágot, majd bementem a fürdőbe. Egy hideg
zuhany volt, amire a legjobban vágytam.
Már
fél óra eltelt, amikor végre kijöttem a zuhany alól. Felöltöztem, majd lementem
a konyhába. Hangokat hallottam lentről, s mikor leértem érdekes szituációba
keveredtem. Louis és Eleanor az asztalnál ültek, El lábai pedig Louis combján
pihentek és egymást etették eperrel. Elmosolyodtam, majd megköszörültem a
torkom.
-Jó
reggelt. – köszöntem és elindultam a hűtő felé.
-
Szia húgi. – mosolygott Louis. – Hogy aludtál?
-
Jól köszi.. és ti? – kérdeztem vissza miközben öntöttem magamnak narancslevet.
-
Soha jobban. – mondta Louis, majd adott egy csókot Eleanornak.
-
Örülök, hogy boldogok vagytok. – mosolyogtam.
-
Köszönjük. – mondta El. – Éhes vagy? Tessék, csináltam palacsintát.
-
Köszi.
-
Christie.. – szólalt meg Louis.
-
Tessék?
-
Gondolkodtál azon, amit mondtam? – kérdezte, mire görcsbe rándult a gyomrom. Az
utolsó beszélgetésünknél Louis megemlített nekem egy ötletet. Megijedtem..
-
Igen..
-
És?
-
Még nem döntöttem el.. szeretném.. de Niall.. Meg holnap kezdek a
munkahelyemen.
-
Anyuék Londonban laknak. Pár hónapja felköltöztek Doncasterből. Attól, hogy
velük laksz, még eltudsz menni dolgozni. És Niallel is tudsz találkozni.
-
Tudom.. először beszélek Niallel. Nem akarok úgy elköltözni, hogy esetleg
rosszba lennék vele.
-
Oké persze.. ez egyértelmű. Remélem nem érti félre. Mármint. hogy nem fogja azt
hinni, hogy azért költözöl el, mert nem kedveled..
-
Nagyon remélem, hogy nem. – mondtam, majd elővettem egy tányért, és tettem rá 3
darab palacsintát, öntöttem narancslevet és rátettem egy tálcára. - Megyek..
kiengesztelem mielőtt beszélnék vele. – elindultam a lépcső felé, de előtte még
ránéztem Louisra. – Anyuék tudják, hogy én.. – kezdtem, de megállított.
-
Még nem tudnak semmit. Ezt nem lehet telefonban elmondani. Majd megtudják, ha
meglátnak téged.
-
És mikor indulunk vissza Londonba?
-
Majd délután. Még Harryék alszanak, meg Liam is. Ráérünk még..
-
Oké.. na megyek. További szerelmes pillanatokat. – kacsintottam. A lépcsőn
felfelé próbáltam egyensúlyozni a tálcával, közben pedig azon gondolkodtam,
hogy hogyan mondom meg Niallnek, hogy el akarok költözni. Nagyon fura lesz
nélküle, és rossz, hogy nem láthatom minden nap, de jelenleg a szüleim és Louis
a legfontosabbak. Szeretnék velük minél több időt eltölteni. Mikor beléptem a szobába
Niall még békésen aludt. Halkan letettem a tálcát, és leültem az ágyra mellé.
Simogatni kezdtem az arcát, mire felmordult. Nevetni kezdtem, majd kinyitotta a
szemét, és felült. Haja kócosan meredt az ég felé, arca édesen mosolygott rám.
Ez az, ami a legjobban hiányozni fog.
-
Jó reggelt. – köszönt aranyosan.
-
Szia.. hoztam reggelit. – mondtam halkan, majd elé toltam a palacsintát.
-
Édes vagy, köszönöm. - mondta, és nekikezdett.
-
Figyelj Niall.. beszélnünk kell.
-
Mond csak. – mondta, belekortyolt a narancslébe, majd rám nézett.
-
Beszélgettem Louissal tegnap.. és mondott valamit. Vagyis inkább megkért
valamire.
-
Igen?
-
Azt szeretné, hogy odaköltözzek szüleimhez.. – amint kimondta, lefagyott az
arcáról a mosoly. – És én igent mondtam. Ne értsd félre.. szeretek együtt lakni
veled, de tudod.. most találtam rá a bátyámra.. és végre találkozhatok a
szüleimmel. Erre vártam egész életemben.
-
Persze.. teljesen megértem. Nyugodtan költözz el.. Csak azért majd látogass
meg. – mondta kimérten.
-
De nem baj?
-
Christie. Nagyon fontos vagy nekem. És imádtam ezt az időt.. amióta ismerlek.
De te most tudtad meg, hogy van egy bátyád.. és élnek a szüleid. Itt az idő,
hogy végre velük legyél. Nem áll meg az élet attól, hogy nem együtt fogunk
lakni. Attól még találkozhatunk sokat. Elmegyek a munkahelyedre.. megiszok egy
kávét, talán még eszek is. Közben pedig nézem ahogy szerencsétlenkedsz a
tálcákkal. – kacsintott. – Ne feledd, hogy egy bandában zenélek a bátyáddal.
Kizárt dolognak tartom, hogy ne találkozzunk heti 5x minimum. – mosolygott rám.
-
Na az ilyen gondolkodásodért szeretlek annyira. – mondtam ki hirtelen. Niall
rám nézett, és mintha valami csillogást láttam volna a szemében. – Persze mint
barátot. – helyesbítettem. Na ezt
elrontottam.
-
És mikor költözöl?
-
Már holnap. Louis azt mondta, hogy csináljuk úgy, hogy a szüleim csak akkor
tudják meg, hogy élek, amikor meglátnak az ajtóban. Hatásos. – nevettem el
magam.
-
Jó kis meglepetés lesz nekik.
-
Az biztos.
-
És mi mikor indulunk vissza Londonba?
-
Délután.. addig pakolni kell, meg összeszedni magunkat. Liam állítólag többet
ivott a kelleténél.
-
Ja értem. – mondta, majd ránézett az órájára. – Hát.. akkor hamar szedje magát
össze, mert már dél múlt.
-
Igen? Hú de hamar elment az idő.
-
Aham. Engedelmével kisasszony. Megyek zuhanyozni. – mosolygott, majd adott egy
puszit a homlokomra.
-
Menj csak, addig én felöltözök. – jelentettem ki.
Pár
órával később mindenki előkerült. Liam kicsit nyúzottan, másnaposan, de azért
nem volt komoly baja. Harry bejelentettem, hogy rávette Rachelt, hogy jöjjön
vele vissza Londonba, így 2 taggal bővült a körünk. Eleanor és Rachel.
Rachel
nem beszél sokat. Igazából szinte semmit. Harryvel elvan. Mindig nevetnek,
beszélgetnek, de ha Harry nincs, akkor Rach sem beszél. Fura.. Kicsit
szégyenlős biztos.
*Jade
szemszöge
-
Oké.. mindenki kész? Perriék pár percen belül megérkeznek. – suttogtam, mire
mindenki bólogatott, én pedig lekapcsoltam a villanyokat, és elbújtunk. És igaz
volt.. pár perc múlva kattant a zár és Zayn nyitotta az ajtót.
-
MEGLEPETÉÉS!! – kiáltotta mindenki.
-
Úristen.. Mi ez ? – lepődött meg Perrie, és nézett rám.
-
Gratulálunk a jegyeseknek !! – nevettem el magam, és átöleltem először Perriet,
majd Zaynt.
-
De aranyosak vagytok.. – mondta Perrie, és könnybe lábadt a szeme.
-
Köszönjük Jade. Ez kedve tőletek. Áthívom a többieket, gondolom ők nem tudnak
róla.
-
Nem, mert nem akartam, hogy véletlenül eljárjon a szájuk. De hívd csak. –
mosolyogtam.
Fél
óra múlva csöngettek, és Liam jelent meg az ajtóban.
-Jade..
szia. – mosolygott rám Liam.
-
Hello Liam. Hogy vagy?
-
Jól köszi. És te?
-
Megvagyok. Többiek?
-
Mindjárt jönnek, csak hoznak sütit. – kacsintott.
-
Hm.. sütii. – mosolyogtam, majd Liam bement, és már jöttek a többiek, Niall és
Christie. Christievel csak egyszer találkoztam eddig, de nagyon megkedveltem.
Aranyos lány. Utánuk Louis és egy számomra tök idegen csaj, de láthatóan együtt
voltak.
-
Sziasztok. – köszöntem. – Én Jade Thirlwall vagyok. Egy bandában zenélek
Perrievel. – mosolyogtam.
-
Szia.. Eleanor Calder. Örülök, hogy megismertelek. – nézett rám nagy, barna
szemeivel. Kedves lánynak tűnik. Már csak egy valakire vártam.. a szívem úgy
dobogott, mintha ki akarna esni. Aztán megjelent Ő.
Barna
fürtjei mint mindig kuszán lógtak elképesztő zöld szemeibe. Teljesen
elvarázsolt.
-
Szia Jade. – mosolygott rám, én pedig csak néztem Őt.
-
Sz-szia. – dadogtam, és hirtelen nagyon furán éreztem magam. Elakadt
lélegzettel néztem, ahogy elmegy mellettem, és egy lány is jött vele.
-
Ohh bocsi. Ő itt Rachel, a barátnőm. – mosolygott rám Harry, majd továbbment.
Rachel egy pillanatig engem fürkészett, majd követte Őt. Nem bírtam ott
maradni, így szó nélkül fogtam a kabátom és eltűntem. Kiléptem a hűvös utcára,
és elindultam a park felé.
Hihetetlen,
hogy egy percig is azt hittem, hogy bármi lehet köztünk. Persze.. az a lány
gyönyörű. Hosszú, szőke haj.. kék szem. Semmi esélyem nincs.. Tudtam, hogy
létezik Rachel.. persze, hogy tudtam, hisz azóta jóba vagyok Harryvel, amióta
először találkoztunk. Mindent megbeszélünk egymással. Csak én közben
beleszerettem.. Magamnak sem mertem bevallani.. Pedig ez az igazság. De most
már mindegy.. vége.
