Miután
kimentek megmostam az arcom. Még mindig nem múltak el a sebek, az egyik elég
csúnya lett. A kék rövidnadrágot magamon hagytam, és a szürke top fölé
felvettem egy combig érő vastag, szürke pulcsit. A lábamra pedig ráhúztam egy
elég vastag zoknit, így nem kellett a papucs.
*Niall
szemszöge
Miután
a fiúk elmentek, Christie lejött a nappaliba. Nagyon szép volt abban a szürke
pulcsiban.
-Christie
ne haragudj, hogy rád zúdítottam őket. Csak arra kértem a fiúkat, hogy
maradjanak itt veled, amíg én elmegyek vásárolni.. de úgy látszik nem tudnak
megmaradni.
-
Semmi baj. – mondta halkan, majd leült az egyik székre.
-
Éhes vagy?
-
Uhum..
-
Mit szeretnél enni? Van itthon minden, feltankoltam rendesen. – Csináljak
szendvicset, vagy esetleg zacskós levest?
-
Jó a szendvics, de majd én megcsinálom.
-
Oké.. ott találsz zsömlét, kiflit, kenyeret.. – mutattam az egyik szekrényre. –
A hűtőben pedig a többi. Ital is abban van, a poharak pedig a kenyeres szekrény
mellettiben. Én mindjárt jövök, te nyugodtan szolgáld ki magad. Bekapcsolom a
TV-t, jó? – kérdeztem, majd odamentem a TV-hez, rányomtam valami sorozatra,
majd ránéztem Chritiere.
-
Ez jó lesz?
-
Nekem mindegy.. én nem szoktam TV-zni.
-
Akkor jó lesz.
- mondtam, majd felmentem. 5 perc múlva
visszatértem egy piros dobozzal a kezemben. Christie addigra már kész volt a
szendvicsekkel. Kettőt csinált, nutellásat, tejjel.
-
Itt is vagyok. – mosolyogtam, majd elültem mellé. Elém tolt egy pohár tejet és
egy nutellás kenyeret.
-
Neked csináltam. – szólt.
-
Köszönöm.. – rám is gondolt. Ez a lány.. bámulatos. Fogtam a szendvicset, és
volt-nincs, meg is ettem.
-
Te aztán nem tökölsz. – mosolygott Christie.
-
Szeretem a hasam.. de css.. – kacsintottam.
*Christie
szemszöge
-
Mi van a dobozban? . kérdeztem, mikor én is végeztem.
-
Öhm.. ez egy elsősegélydoboz.
-
Ohh.. nem szükséges.. tényleg.
-
Dehogyisnem. – erősködött Niall.
-
Hát jó.. – mondtam, mert tényleg nagyon durva sebeim voltak. Niall félretette a
tányérokat, majd letette a dobozt. Szembefordult velem, és egészen közel hajolt
hozzám. Miközben ellátta a sebeim, ügyelt rá, hogy ne fájjon. Nagyon figyelmes
volt, és ez jól esett. Valami furcsa bizsergést éreztem a gyomromban, mikor
hozzáért az arcomhoz. Az utolsó simításokat végezte az arcomon, majd
megszólalt.
-
Készen vagyunk.
-
Köszönöm.
-
Nem nézünk valami filmet?
-
Oké.. mit? – kérdeztem.
-
Nem tudom.. rengeteg filmem van. Ott a szekrényen. – mutatott a TV melletti
polcokra. – Válogass, én meg addig kibontok pár csomag chipset.
-
Oké.. – mondtam, majd odamentem a szekrényhez. Igazából én egyáltalán nem
szoktam filmeket nézni mivel nem nagyon volt rá lehetőségem. Levettem az első
kezembe akadt dvd-t, odavittem a kanapéhoz, és letettem az előtte lévő
kisasztalra. Niall idehozta a chipses tálat, majd hozott egy takarót is.
-
Csúf igazság? Az jó film.. – mosolygott, majd betette a lejátszóba, és
leültünk. Kényelembe helyeztük magunkat, és betakaróztunk. Annyira szeretek
Niall közelében lenni.. és bár még csak egy napja ismerem, de nagyon
megkedveltem. Jó barát.. talán több is lehetne, de nem hiszem, hogy neki egy
olyan lány kell, mint én. Csupán azért fogadott be, mert megsajnált és amint
olyan állapotban leszek elmegyek és nem élek a nyakán. Jobb lesz mindenkinek,
mielőtt még megtörténne a legrosszabb.. mielőtt még beleszeretek.
A
film érdekes és vicces volt. A közepénél jártunk, mikor kicsit elálmosodtam, és
véletlenül rádőltem Niall vállára. A gyomrom görcsbe rándult. Mi ez az érzés?
Még soha nem éreztem ilyet.. olyan furcsa..
-Harryék..
a rokonaid?
-
Nem.. ők a legjobb barátaim. Egy bandában zenélünk.
-
Szóval te énekes vagy?
-
Valami olyasmi.. érdekes.. ezt még soha nem kérdezték meg tőlem. – mosolygott.
-
Bocsánat..
-
Nem kell.. csak általában mindenki tudja, hogy ki vagyok.
-
És mióta zenéltek?
-
Már 3 éve.. egy tehetségkutató műsorban tettek minket össze, így lettünk mi a
One Direction.
-
Értem.. és te hova valósi vagy?
*Niall
szemszöge
-
Mullingarban születtem, Írországban. – meglepődtem, hogy Christie hirtelen
kérdezősködött, de jó érzés volt, hogy érdekli. Nem sok barátnőm volt, azok
mind csak kihasználtak a nevem miatt. Soha nem voltam szerelmes.. de Christie..
most tudta meg, hogy egy híresség vagyok, mégsem mászik rám. Teljesen
beleszeretek.. – És te?
-
Öhm.. én.. hmm—álmos vagyok. – na erről ennyit. – Most megyek.
-
Rendben.. – nem akartam erőltetni. – Én is indulok. – lekapcsoltam a TV-t, majd
felmentünk. A szobánk egymással szemben volt. Mielőtt még bementem volna,
eszembe jutott valami.
