-
Holnap reggel jönnek Louisék, mert megírunk egy dalt. Csak azért szólok, nehogy
meglepetésként érjen, ha ricsajra ébredsz.
-
Oh.. oké.. köszi. Jó éjszakát! – mondta Christie, majd bement a szobájába. Én
is ugyanígy tettem. Gyorsan lefürödtem, fogat mostam és elnyomott az álom.
***
*Christie
szemszöge
Hangos
kiabálásokra keltem. Tegnap Niall figyelmeztetett, hogy hangosak lesznek,
dehogy ennyire.. nem bírtam visszaaludni, így inkább elmentem fürdeni.
Felvettem egy kék farmert egy rózsaszín felsővel, és lementem hozzájuk.
-
Sziasztok. – köszöntem halkan, de azért észrevettek engem.
-
Jó reggelt Christie. – mosolyodott el Niall, s a fiúk is köszöntek. – Gyere
egyél. Biztos éhes vagy.
-
Igen, de majd én kiszolgálom magam. – mondtam, majd odamentem a pulthoz és
öntöttem müzlit meg tejet egy tányérba. – Mit csináltok?
-
Úgy volt, hogy dalt írunk, de nem éppen ez jött ki a dologból. – forgatta a
szemét Liam.
-
Christieeeee!!!!!! – hallottam Louis hangját fentről, s egyszer csak letrappolt
a lépcsőről és rám vetette magát. Nem tudtam mire vélni a viselkedését, de
ennek ellenére viszonoztam az ölelését. Nem értem ezt az egészet. Louis
jelenlétében sokkal felszabadultabb vagyok és jól érzem magam. Egy-két szót
váltottunk, de mégis.. mintha már ezer éve ismerném.
*Niall
szemszöge
Nem
bírtam tovább.. nem tudtam nézni, ahogy ölelkeznek, inkább felmentem a
szobámba. Ledobtam magam az ágyra és csak bámultam a plafont, amikor
kopogtattak.
-
Niall.. mi a baj? – Louis jött be az ajtón, és leült mellém.
-
Szerinted mi?? Pontosan tudod, hogy hogy érzek Christie iránt, erre te
megjelensz és elcsábítod. Hogy tehetsz ilyet? Azt hittem barátok vagyunk! –
üvöltöttem.
-
Azok is vagyunk. Niall nyugi.. nem tudtam, hogy téged ennyire zavar a
Christievel való viszonyom. De ne aggódj, hisz tudod jól, hogy mi a szitu
velem, nem?
Átgondolva
Louis szavait tényleg hülyén viselkedtem.
-
Tudom.. és sajnálom. Csak.. tudod.. én.. szeretem Christiet.. és ő nehezen
nyílik meg előttem, de én próbálkozom, mert tudom, hogy nehéz neki. Erre te
váltasz vele pár szót és már ölelkezve fogad téged. Nem értem.
-
Először is.. nem ő ölelt meg, hanem én őt. Másodszor.. túl sokat aggódsz,
haver. Ne próbáld meg annyira óvni mindentől és ne szolgáld ki, mert nem pólyás
baba. Ő is tud magának reggelit készíteni.
-
Oké oké.. hagyjuk.
-
Miattam meg ne parázz.. – kacsintott, majd együtt lementünk. Mire leértünk
mindenki a kanapén ült, vagy az mellett a szőnyegen. Úgy láttam kártyáztak.
-
Nyertem.. – kiáltott fel Christie, mire mindenki nyafogni kezdett.
-
Te csalsz! – csapott az asztalra Zayn.
-
Mégis hogyan? – döbbent le a lány.
-
Azt nem tudom.. – röhögött.
-
Gyerekek.. halkabban. Nem a miénk a ház, mások is laknak itt. – szólalt meg
Liam.
-
Jajj ne legyél már ilyeen.. – nyávogott Harry, és ráugrott Liamra.
*Christie
szemszöge
-
Éhes vagyok.. – szólalt meg 10 perc múlva Niall.
-
Együnk répát… - indult el Louis a hűtő felé.
-
Nincs itthon répa. – közölte Niall, s úgy látszott pár percen belül kitör a
pánik.
-
Mi????? – dermedt le Louis.
-
Nincs itthon répaa… - ismételte Niall teljes komolysággal, a többiek pedig alig
tudták visszafojtani a röhögést. Louist lesújtotta a hír.
-
Szerintem ideje mennünk. – jelentette ki Harry.
-
Szerintem is. – helyeselt Zayn, majd elköszöntek és elindultak kifelé, de
megálltak.
-
Lou!! – kiáltott Harry, majd Liammel együtt megfogták és kivonszolták a
lakásból. Én mosolyogva intettem nekik, majd amíg Niall lekísérte őket,
kihasználtam az alkalmat. Előszedtem a legnagyobb tepsit amit találtam, majd
elkezdtem pucolni a krumplit. Nem szóltam Niallnek, de csinálok neki rakott
krumplit, mivel azt mondta éhes. Ő még mindig nem ért vissza, így elkezdtem.
Már
10 perc eltelt azóta, hogy Harryék elhagyták a lakást, de úgy látszik még
mindig nem mentek el. Én addigra már felszeltem a krumplit, s fokozatosan
elkezdtem adagolni a tepsibe először a krumplit, majd rá a tojást, a kolbászt
és a tejfölt. Közben Niall is visszajött.
-Te
meg mit csinálsz? - kérdezte Niall döbbenten.
