-
Azt mondtad, hogy éhes vagy. – mosolyogtam. – Hát csinálok egy kis kaját.
-
Igen! Te vagy az első aki főz rám anyum után. . röhögött. – Mi készül? –
kérdezte, miközben odaállt mellém.
-
Rakott krumpli.. remélem szereted.
-
Viccelsz? Imádom.. köszönöm. – mosolygott, majd nyomott egy puszit az arcomra.
– Jaj.. ne haragudj.. – szabadkozott, és zavartan lehajtotta a fejét. Én nem
haragudtam.. sőt.. Őszintén szólva egyre többet éreztem Niall iránt, de tudom,
hogy nem lehet. Rámosolyogtam, majd én is arcon pusziltam. Látszott rajta, hogy
nagyon meglepődött, de úgy láttam örült neki. Felment az emeletre, én pedig
csináltam az ebédet. Egy gitárral jött vissza, és leült a kanapéra.
-
Mit csinálsz? – kérdeztem, miközben betettem a tepsit a sütőbe.
-
Csak gyakorlok a következő koncertre. – mondta, én pedig mellé ültem.
-
Halljuk.. – mosolyogtam.
-
Öhm.. oké.. – mondta, és belekezdett.
„You
know I've always got your back, girl
So
let me be the one you come running to, running to, r-r-running
I
said it’s just matter of fact, girl
You
just call my name
I'll
be coming through, coming through, I'll get coming
On
the other side of the world, it don't matter
I'll
be there in two, I'll be there in two, I'll be there in two
I
still feel it every time
It's
just something that you do
Now
ask me why I want to
It's
everything about you, you, you
Everything
that you do, do, do
From
the way that we touch, baby
To
the way that you kiss on me
It's
everything about you, you, you
The
way you make it feel, new, new, new
Like
every party is just us two
And
there's nothing I could point to
It's
everything about you, you, you
Everything
about you, you, you
It's
everything that you do, do, do
It's
everything about you”
– a hangja egyszerűen elképesztő.. megmelengette a szívem, ahogyan énekelt.
Hihetetlen.. mikor végzett, rám nézett, és elmosolyodott. – Ez egy régebbi dal
még az első albumunkról, de nagyon szeretem.
-Eszméletlen
hangod van.. – mondtam elképedve.
-
Tényleg? Köszönöm.. – mosolygott, majd letette a gitárját, hátradőlt a kanapém
és behunyta a szemét. Én csak néztem őt. Még soha nem láttam ilyen srácot..
vagyis láttam már srácot, de egyik sem volt olyan, mint ő. Persze azokkal sem
volt dolgom, mert elég távolságtartó vagyok a fiúkkal szemben, de Niall más..
Annyira figyelmes, kedves és megértő. Nem értem, hogy volt képes egyáltalán
szóba állni velem aznap este, amikor megmentett engem. Még csak 2 napja
történt, de nem megy ki a fejemből az a pillanat, amikor először a szemébe
néztem. Nem Christie.. nem szabad. – mondtam magamban, de már nem tudtam, hogy
mi történik velem. Egyszerűen fogtam magam és rátettem a fejem Niall
mellkasára. Éreztem, ahogy megemelkedik, de nem mozdult el. Hallottam a szíve
dobogását, mely egyre hevesebben vert. A kezét rátette a vállamra, így már nem
éreztem magam hülyének, hogy csak úgy ilyet csinálok. Nem tudom pontosan, hogy
meddig maradtunk így, de én élveztem. Közben néztük a TV-t, s körülbelül 5 perc múlva meg is szólalt a sütő hangja.
-
Hoppá.. – mondtam, majd felálltam, és észrevettem, hogy Niall időközben
elaludt, így halkan mentem oda a sütőhöz. Kivettem a tepsit, és leraktam a
pultra. Kicsit vártam, hogy hűljön, addig vettem elő tányért és evőeszközöket.
Pár perc múlva felébresztettem Niallt.
-
Niall.. – ráztam meg a vállát.
-
Um.. – mormogott a szőkeség.
-
Niall, kelj fel! Kész az ebéd.
-
Kajaa!!! – kiáltott fel, majd azonnal rohant a pulthoz. Követtem és vettem neki
belőle a tányérjára, majd a sajátomra is és elkezdtünk enni.
*Niall
szemszöge
-
Ez nagyon finom.. – szólaltam meg pár perc múlva.
-
Köszi – mosolygott Christie.
-
Mennyi az idő?
-
Öhm.. fél 2 van. – mondta, miközben ránézett a fali órára.
-
Nincs kedves.. esetleg. öhm.. sétálni kaja után? – kérdeztem zavartan. Christie
először nem felelt, csak turkált a krumpli között, majd megszólalt.
-
De, persze.. – mosolygott, én pedig kifújtam a levegőt.
-
Csúcs.. – azután megbeszéltük, hogy a parkba megyünk, majd miután végeztünk a
rakott krumplival, felmentünk a szobánkba átöltözni. Nem sokat szoktam
gondolkodni, hogy mit vegyek fel. Felvettem egy fehér csőnadrágot egy fehér
pólóval, és rávettem egy kék kockásinget, rá pedig egy fekete kabátot sállal.
Lementem, és megittam egy pohár kólát, amíg Christiere vártam. Nem tellett 10 percbe
és ő is jött. Egy fehér nadrágot viselt, kék felsővel, rá pedig egy fehér
kabát. Csinos volt..
-
Látom összeöltöztünk. – mosolyogtam, majd szétnyitottam a kabátom.
-
Igen.. úgy látszik.. Mehetünk?
-
Persze.. – mondtam, majd zsebre vágtam a telóm és kimentünk a házból. Az idő
tényleg hűvös volt és komor, ennek ellenére elindultunk. Útközben vettünk
kakaós csigát és forró csokit. Közel 15 percet sétáltunk, mire odaértünk a
parkba. Nem voltak sokan, csak pár gyerek játszott a játszótéren. Leültünk egy
padra és belekezdtünk a csigába, közben pedig beszélgettünk.
-
És.. nincs senki rokonod? – kérdeztem.
-
Ő nem a rokonom.. Rose néni.. ő nevelt fel.
*Christie
szemszöge
Nem
tudom, vagyok-e olyan erős, hogy beszélni tudjak neki a múltamról. Ez az egész
együtt élés még új, és igaz, hogy valamilyen szinten bízom benne, de még csak
pár napja ismerem. Nem tudok benne igazán bízni.. még.
-Nézd,
Niall.. ebbe még ne bonyolódjunk bele. Ne haragudj, de erről még nem tudok
beszélni.
-
Rendben, bocsi..
-
Te ne haragudj.. – mondtam, majd inkább elfordultam. Hirtelen megláttam egy
nagy fát a park szélén. – Niall..
-
Tessék.
-
Nem megyünk oda, ahhoz a fához? – mutattam a park szélére.
-
De, persze menjünk. – mosolygott, majd felálltunk és átsétáltunk a fához.
-
Annyira szeretem a gyerekeket.. – mondtam, mikor leültünk a fa alá, s megláttam
egy csapat 6 év körüli gyerekeket, akik a játszótéren játszottak.
-
Én is.. van egy kislány, aki a bandánk első számú rajongója. Luxnak hívják..
Nagyon szeretek vele játszani.. leginkább Harryhez kötődik, mert ő hetente
látogatja.
-
Biztos aranyos lehet.
-
Az is.. megyünk? Kezd sötétedni.
Este
még megnéztünk egy filmet, közben vacsoráztunk, majd felmentünk a szobánkba.
Lezuhanyoztam, és már aludtam is.
