- Ez az.. Ő talált meg engem.
Christie.. Christie a kishúgom.
- Tessék?? – szólalt meg egy hang a
hátam mögött. Azonnal megpördültem a tengelyem körül és egy kék szempár nézett
vissza rám. Christie…
-
Ismételd meg.. – szegezte rám tekintetét. A szobában hirtelen néma csend lett,
mindenki engem nézett.
-
Christie.. én.. meg tud.. – kezdtem, de közbeszólt.
-
Nem.. hagyjál.. – suttogta, majd felfutott a szobájába és egy hangos
csattanással becsapta az ajtót. Utána akartam menni, de Harry megfogta a kezem.
-
Ne.. most hagyd.. majd később menj fel.
-
Oké.. – mondtam, és a többiek felé fordultam. Szomorúan néztek rám, én meg csak
álltam. Ekkor egy hang köszörülte meg a torkát mögöttem. Megfordultam, és egy
lány állt velem szemben. Sötétbarna haja hullámosan omlott le vállára, majd egy
tincset a füle mögé rejtett. Abban a pillanatban mintha egy áramütés ért volna.
A szívem vadul verni kezdett és hirtelen sokkal melegebb lett a szobába.
Gyönyörű, barna szemeivel engem fürkészett, majd hirtelen megszólalt.
-
Sziasztok.. – mosolygott kínosan.
-
Szia.. – ment oda hozzá azonnal Perrie.
-
Én.. szóval.. ma ismerkedtem meg Christievel egy elég kellemetlen szituációban
és ő mondta, hogy jöhetek ide, de nem akarok zavarni, mert úgy látom, hogy nem
éppen idill a helyzet szóval én.. – mondta gyorsan, és már fordult is az ajtó
felé, de Perrie megállította.
-
Várj.. nem akarod elmesélni?
-
Elég hosszú nektek meg van nagyobb bajotok úgyhogy..
-
Nem zavarsz.. – böktem ki halkan. Mindenki rám nézett, én pedig zavarja jöttem.
– Engem érdekel.. – mosolyodtam el, mire kis csend után bólintott, és
mindannyian leültünk a kanapéra.
-
Szóval..
-
Először is.. hogy hívnak? – előzte meg Liam a beszédet.
-
Oh.. elnézést. Eleanor Calder vagyok. – pirosodott el a lány. Gyönyörű név..
-
Én Liam.. – kezdte Liam, de Eleanor közbeszólt.
-
Tudom.. – mosolygott, majd miután kérdőn ránéztünk csak ennyit mondott. – Azt
hiszitek nem tudom, kik a One Direction tagjai? A húgom nagyon nagy rajongótok.
Csak a tiédet nem tudom.. – nézett Rachelre.
-
Én Rachel vagyok.. Harry barátnője. – mondta Rach, mire Harry homlokon
puszilta.
-
Nagyon örülök. – mondta Eleanor.
-
Azt mondtad, hogy a húgod nagy rajongód.. miért? Te nem? – húzódott hozzá
közelebb Liam.
-
Igazából én még soha nem hallottam egyetlen egy dalotokat sem. – ismerte be
Eleanor. Ez fura egy lány szájából. – Inkább olyat hallgatok, mint Robbie
Williams, Pink, de James Arthur a kedvencem.
-
Egyszer elmehetnénk egy koncertére, ha gondolod. – húzta csábos mosolyra a száját
Liam.
-
James tényleg nagyon jó. – jelentettem ki hirtelen, mielőtt Eleanor szólhatott
volna valamit. Rám nézett, majd elmosolyodott.
-
Igen.. az.
-
Na, de halljuk a sztorit, mert érdekelne, hogy ki volt az az állat, akit
szétvertem és aki ezt művelte az arcoddal. – mondta komoran Niall, mi pedig
egyszerre néztünk a lányra. Eleanor nagy levegőt vett, és belekezdett..
*Christie
szemszöge
Becsaptam
az ajtót magam után, majd hanyatt dőltem az ágyon. Üvölteni akartam, de valami
nem engedte a mellkasomban. Minden erőmmel azon voltam, hogy feldolgozzam azt a
tényt, miszerint Tomlinson a vezetéknevem.. vagyis Louis a bátyám. Vajon ő
mióta tudja? És mikor akarta elmondani? Nem haragudhatok rá, de mégis.. Egy
könnycsepp gördült le az arcomon, mikor oldalra fordultam. Hogy tehetett ilyet?
Miért nem mondta el? Neheztelnem kéne rá, de.. egyszerűen nem tudok.. eddig is
úgy tekintettem rá, mintha a fogadott bátyám lenne és.. most kiderül, hogy
valóban az.. az én bátyám.
Már
körülbelül fél órája feküdtem az ágyban, mikor meguntam az önsajnálkozást, és
erőt vettem magamon. Ráadásul Eleanort is lent hagytam a többiekkel. Belenéztem
a tükörbe, majd kinyitottam az ajtót. Lentről hallottam, hogy Eleanor beszél,
és mindenki csendben hallgatja. Halkan lépkedtem a lépcsőn, s mikor leértem
Eleanor be is fejezte a mondandóját. Egy pillanatig némán ültek, majd Zayn
szólalt meg.
-
Ekkora egy undorító férget. – mondta mérgesen.
-
Tehetünk valamit érted? – kérdezte Liam.
-
Nem szükséges.. egyszer úgyis lehiggad. Csak idő kell neki. – hajtotta le a
fejét.
-
És mit dolgozol? – kérdezte Perrie, hogy ne legyen nagy a csend.
-
Modell vagyok. – mondta, majd Louis a kezébe nyomott egy pohár teát. Felnézett
rá, és egy pillanatra, mintha egy apró csillogást láttam volna Eleanor
szemében. Lehet csak képzelődtem.
-
Oh hát ezért vagy olyan ismerős.. – csapott a homlokára Perrie. – Eleanor
Calder.. igen.. London egyik legnépszerűbb modellje. Hogy-hogy nem jöttem rá
egyből? – tette fel Perrie a kérdést, de leginkább magának.
-
Most viszont egy ideig nem fogok kifutóra állni ilyen arccal. – mondta Eleanor.
-
Az ellen tehetünk. – jelentette ki Liam, majd megfogta Eleanort és behúzta a
konyhába. Az egyetlen amit észrevettem, hogy Louis rájuk nézve szomorúan
lehajtotta a fejét. Na.. ez így nem lesz jó.
-
Nehogy így feladd.. – léptem mellé, ő pedig amint rám nézett elmosolyodott, én
meg szinte a nyakába ugrottam. Percekig csak álltunk és ölelkeztünk, majd
elengedtük egymást. Nem kellettek szavak, tudja, hogy nem haragszom. Leültünk a
kanapéra, a fejem meg ráhajtottam a vállára. Liam a konyhában ápolgatta
Eleanort, aki láthatóan zavarban volt tőle.
-
Mi ütött Liambe? – kérdeztem Louistól, aki csak megrántotta a vállát.
-
Fogalmam sincs.. biztos tetszik neki és el akarja csábítani. – mondta.
-
De te ezt nem hagyod, ugye? – néztem rá.
-
Miért ne hagynám? – kérdezte furán.
-
Jaj ne játszd nekem magad. Azt hiszed nem feltűnő, ahogy ránézel.. – röhögtem
el magam.
-
Nem tudom.. de most már mindegy. Liam sokkal helyesebb nálam.. És különben is.
Danielle után megérdemli, hogy valaki igazán szeresse.
-
Ne már Louis.. mi az, hogy helyesebb nálad?? Oké.. tényleg megérdemli, mert
Liam nagyon jó ember, de.. Eleanor nem illik hozzá. Nézz csak rájuk.
-
Az ellentétek vonzzák egymást. – jelentette ki, majd ezzel be is fejezte a
témát.
-
Okéé.. – mondtam, majd átöleltem. Niall abban a pillanatban ránk nézett, és
elmosolyogta magát.
-
Na emberek, mi lefekszünk, mivel már elég késő van és Perrienek pihennie kell.
– jelentette ki Zayn, majd elindultak fel.
-
Asszem én is megyek. – mondta Louis. Ezek után mindenki sorban ment fel a
szobájába. Liam maradt lent Eleanorral. A szobába beérve én levettem a pulcsim,
Niall a fogkeféjéhez nyúlt. Elég sokáig csend, amit kicsit kínosnak éreztem,
így végül megszólaltam.
-
Niall.. – kezdtem.
-
Hm? – fordult felém miközben vette le a pólóját. Egy pillanatra ránéztem a
mellkasára és azonnal zavarba jöttem.
-
Tudunk beszélni?
-
Persze. – mosolygott, majd leült az ágyra. Én odaültem mellé, és a szemébe
néztem.
-
Én.. szóval.. sajnálom. – böktem ki végül.
-
Mégis mit? – kérdezte furán.
-
Azt a … csókot. Nem akartam.. – mondtam, mire Niall kicsit megváltozott.
Távolabb húzódott. – Csak azért csináltam, mert láttam, hogy dühös voltál, és
nem tudtam mást kitalálni. Ne haragudj.
-
Mi? Jaj.. semmi gond. Megesik.. – nevetett kicsit idegesen. Nem értettem ezt a
hirtelen hangulatváltozását, de biztos zavarban volt. Én is..
-
De.. azért barátok vagyunk, ugye?
-
Ja.. barátok. – mosolygott szomorúan.
-
Mi a baj? – kérdeztem furán.
-
Semmi.. – vágta rá egyből. – Csak.. fáradt vagyok. Öhm.. asszem átmegyek
Louisékhoz aludni, mert gondolom Eleanor itt fog.
-
Igen és köszönöm. – mondtam, majd miután felálltunk, megöleltem. Az egész olyan
érthetetlen volt. Nem ölelt vissza úgy, ahogy eddig szokott. Eddig mindig olyan
kedvesen, most meg inkább mint egy idegen.. Megfogta a pizsamáját, fogkefét, és
törülközőt, és kiment az ajtón. Ez volt az a perc, amikor a lábaim felmondták a
szolgálatot és összeestem az ágy szélén. A sírás, mint egy hurrikán úgy csapott
le. Nem tudtam visszatartani. Mi történik
velem? Miért cseszem el mindig? És a legnagyobb kérdés? MI ÜTÖTT BELÉM?? Hogy
mondhattam azt Niallnek, hogy véletlen volt? Hisz erre vártam amióta csak
megláttam. Annyira hülyén érzem magam. Nem tehetem ezt.. meg kell neki
mondanom.
-
Igen, ezt kell csinálnom! – jelentettem ki hangosan. - Meg mondom neki, hogy
szeretem! – mondtam, és elindultam ki a folyosóra. Minden bátorságomat
összeszedve letöröltem a könnyeimet, és bekopogtam a szomszéd szobába. Harmadik
kopogtatásra nyílt az ajtó, és Niall jelent meg előttem.
-
Hát te? – kérdezte értetlenül.
