sziasztok.:) itt az új rész.. mint láthatjátok kicsit megváltozott a blog kinézete, így az is biztos, hogy nem törlöm a blogot! :) nagyon szépen köszönöm mindenkinek, hogy írtatok, véleményeztetek és biztattatok, hogy folytassam.:) <3 imádlak titeket! :D <33 4 komi és folytatom:)
Gyorsan lezuhanyoztam, majd felvettem egy pizsamát
és lefeküdtem Niall mellé aludni, és elnyomott az álom.
Következő
nap Perrie-t hazaengedték, de még sokat kellett pihennie, így Zayn nem engedte
felkelni az ágyból, csak mosdóba. Nagyon aranyos volt tőle.. vitt fel neki
reggelit, ebédet, vacsorát és mindent amit Perrie kért. Soha nem láttam még
senkit, aki így szeretne valakit. Louis nagyon megváltozott ez alatt a pár nap
alatt. Folyton a közelemben akart lenni, és ölelgetett. Eddig is szokott, de
most valahogy máshogy. Kicsit megriaszt és az is, hogy Niall erre csak
mosolyog. Már nem féltékeny. Lehet
történt valami? Harry az utóbbi időben egyre idegesebbé vált. Lehet azért,
mert tudja, hogy már csak 2 nap és megyünk vissza Londonba. Ha ez alatt a 2 nap
alatt nem találja meg Rachelt akkor soha. Én nagyon szurkolok nekik, de kitudja
mi lesz a vége. Remélem, hogy megtalálja…
*Harry
szemszöge
Minden
erőmmel azon voltam, hogy legalább annyit megtudjak, hogy hol lakik vagy
akármi.. de semmi. Nem tudtam mást, így kimentem a tengerpartra sétálni. Megpróbáltam
egy kis időre egyedül lenni, hogy kitisztítsam az agyam, de valaki mindig
észrevett. Vagy egy rajongó, vagy egy rajongó anyukája. Mikor már azt hittem,
hogy végre egyedül leszek hangos sikongásra kaptam fel a fejem. Pillanatok
alatt 10-15 sikítozó lányt láttam meg mögöttem, és azonnal futni kezdtem.
Hallottam, hogy valamelyik Niallt emlegette folyamatosan, valaki meg azt, hogy
Szeretlek Harry. Én is szeretem őket, de ez már néha túl sok. Mivel a parton
elég nehéz volt futni, ezért inkább a betonos rész irányába haladtam. Egy
erdőszerűségbe tévedtem, ami tele volt fákkal, így könnyen el tudtam rejtőzni.
Kis ideig még jöttek utánam, aztán mikor egy hatalmas fa tövében elbújtam már
nem láttak és visszafordultak a part felé. Megkönnyebbültem, mert nem szerettem
volna, ha letámadnak a rajongók.. Neki dőltem a fának és egy nagyot
sóhajtottam, mikor észrevettem, hogy valaki ül mellettem. Kis híján megállt a
szívem annyira megijedtem, aztán jobban szemügyre vettem az illetőt. Hosszú,
szőke haja volt és gyönyörű kék szemeivel rám nézett. Szótlanul kuporodtam le
mellé, és néztem Őt. Először a kezével kezdett el játszani. Figyeltem minden
mozdulatát, majd végül rátettem a kezem az övére. Kicsit meglepődött, de nem
vette el.
- Szia..
– köszöntem halkan. Ő csak elmosolyodott és egy szót sem szólt. – Mit csinálsz
itt? – kérdeztem, mire rám nézett és láttam a szomorúságot a szemében.
-
Ide szoktam elbújni, ha gondolkodni szeretnék, vagy kicsit kikapcsolni. –
mondta.
-
Jó kis hely. – néztem körbe. Mindenhol fák és bokrok voltak, ráadásul egy árva
lélek sem volt a közelben. Csendes, nyugodt környezet.
*Niall
szemszöge
A
nap egyre unalmasabban telt. Ebéd után Zayn Perrievel van elfoglalva, Liam
sétálni ment Louissal, Harry meg fogalmam sincs, hogy hol van. A kanapén ülve
gondolkodtam, hogy hogyan tudnám magam lefoglalni, de semmire nem jutott az
eszembe. Christie a konyhában csinált valamit, de nem láttam pontosan, így
odamentem hozzá. Kivettem a hűtőből egy joghurtot, és azt kezdtem el enni,
miközben Ő mosogatott. Mivel puding nem volt, és a joghurtot nem szeretem
annyira, ezért kicsit felturbóztam és a csokis müzlit szórtam bele, rá pedig
egy kevés mézet öntöttem.
-Niall..
– szólalt meg hirtelen Christie. – Te mit csinálsz pontosan?
-
Eszem..? – kérdeztem vissza, mintha nem látszana.
-
De mit..? Az meggyjoghurt?
-
Meg csokis müzli és méz.. – bólogattam.
-
Uh.. – csóválta a fejét. – Ennek nem lesz jó vége..
-
Miért?
-
Mert rosszul leszel.
-
Dehogyis. – nevettem el magam, és ettem tovább. Christie csak mosolyogva hátat
fordított és mosogatott tovább. Én felültem a konyha asztalra, és onnan néztem
ahogy elmos mindent. Elég sokáig tartott, mert rengeteg mosatlan maradt
tegnapról, mivel akkor Perrie volt a soros, de ugye ő nehezen mosogatott volna
el.. Miközben Christie tette a dolgát, én kifosztottam a hűtőt, és megettem
további 4 pohár joghurtot müzlivel és mézzel. Körülbelül fél óra múlva annyira
rosszul lettem, hogy felmentem ledőlni a szobába. Nem akartam, hogy Christie
lássa, hogy igaza lett. Miért nem hallgattam rá?
Az
ágyon összegubózva fogtam a hasam, és próbáltam elaludni. Emlékszem, hogy
amikor kicsi voltam anyu mindig lefektetett olyankor. Na most megint 6 évesen
érzem magam. Kis idő elteltével csak rosszabbodott a helyzet, és már teljesen
kivoltam.. Abban a percben jött be Christie. Próbáltam nem mutatni, hogy
eszméletlenül fáj a hasam, de nem sok sikerrel. Persze először Ő sem vette
észre.
-Bocsi
csak bejöttem pár dologért ami.. – kezdte, de amint közelebb jött, látta, hogy
izzadok. – Niall minden rendben? – kérdezte aggódva.
-
Persze.. – felelte, de még közelebb jött. Leült mellém az ágyra és megfogta a homlokom.
-
Nagyon piros az egész arcod, de nem vagy meleg. És a hasad fogod… Fáj, mi? –
mosolyodott el egyből, mikor bólogatni kezdtem.
-
Meg hányingerem is van.. Okéé.. neked volt igazad. – mondtam. Christie egy
pillanatig nézett, majd felállt, és bement a fürdőbe. Két perc múlva ki is jött
egy pohárra a kezében.
-
Ezt vedd be, és idd meg a vizet. – mondta, és felém nyújtotta a poharat, meg a
másik kezét amiben egy gyógyszer volt. Én engedelmesen felültem és tettem amit
mondott. Miután vissza adtam neki az üres poharat, Ő letette a kisasztalra,
majd lerúgta magáról a cipőjét, és szó nélkül befeküdt mellém az ágyba.
Ráhajtotta a fejét a mellkasomra, lehúzta a takarót a hasamról, és elkezdte azt
simogatni. Először nagyon meglepődtem, de jól esett.
- Amikor nagyon kicsi voltam és fájt a hasam
Rose mindig simogatta, és segített is. – magyarázta. – Már ha nem gond.. –
mondta kicsit halkabban és felnézett rám. Én belenéztem gyönyörű kék szemeibe
és bal kezemmel végigsimítottam a vállán, majd adtam egy puszit a fejére. Ő
elmosolyodott és visszahajtotta a fejét. Tényleg jól esett, ráadásul így még
közelebb lehettem hozzá. Nem tudom mi lenne velem nélküle. Egyszerűen szeretem!
