2/3. rész - Mi lenne nélküle.?

sziasztok.:) itt az új rész.. mint láthatjátok kicsit megváltozott a blog kinézete, így az is biztos, hogy nem törlöm a blogot! :) nagyon szépen köszönöm mindenkinek, hogy írtatok, véleményeztetek és biztattatok, hogy folytassam.:) <3 imádlak titeket! :D <33 4 komi és folytatom:)

Gyorsan lezuhanyoztam, majd felvettem egy pizsamát és lefeküdtem Niall mellé aludni, és elnyomott az álom.

Következő nap Perrie-t hazaengedték, de még sokat kellett pihennie, így Zayn nem engedte felkelni az ágyból, csak mosdóba. Nagyon aranyos volt tőle.. vitt fel neki reggelit, ebédet, vacsorát és mindent amit Perrie kért. Soha nem láttam még senkit, aki így szeretne valakit. Louis nagyon megváltozott ez alatt a pár nap alatt. Folyton a közelemben akart lenni, és ölelgetett. Eddig is szokott, de most valahogy máshogy. Kicsit megriaszt és az is, hogy Niall erre csak mosolyog. Már nem féltékeny. Lehet történt valami? Harry az utóbbi időben egyre idegesebbé vált. Lehet azért, mert tudja, hogy már csak 2 nap és megyünk vissza Londonba. Ha ez alatt a 2 nap alatt nem találja meg Rachelt akkor soha. Én nagyon szurkolok nekik, de kitudja mi lesz a vége. Remélem, hogy megtalálja…

*Harry szemszöge

Minden erőmmel azon voltam, hogy legalább annyit megtudjak, hogy hol lakik vagy akármi.. de semmi. Nem tudtam mást, így kimentem a tengerpartra sétálni. Megpróbáltam egy kis időre egyedül lenni, hogy kitisztítsam az agyam, de valaki mindig észrevett. Vagy egy rajongó, vagy egy rajongó anyukája. Mikor már azt hittem, hogy végre egyedül leszek hangos sikongásra kaptam fel a fejem. Pillanatok alatt 10-15 sikítozó lányt láttam meg mögöttem, és azonnal futni kezdtem. Hallottam, hogy valamelyik Niallt emlegette folyamatosan, valaki meg azt, hogy Szeretlek Harry. Én is szeretem őket, de ez már néha túl sok. Mivel a parton elég nehéz volt futni, ezért inkább a betonos rész irányába haladtam. Egy erdőszerűségbe tévedtem, ami tele volt fákkal, így könnyen el tudtam rejtőzni. Kis ideig még jöttek utánam, aztán mikor egy hatalmas fa tövében elbújtam már nem láttak és visszafordultak a part felé. Megkönnyebbültem, mert nem szerettem volna, ha letámadnak a rajongók.. Neki dőltem a fának és egy nagyot sóhajtottam, mikor észrevettem, hogy valaki ül mellettem. Kis híján megállt a szívem annyira megijedtem, aztán jobban szemügyre vettem az illetőt. Hosszú, szőke haja volt és gyönyörű kék szemeivel rám nézett. Szótlanul kuporodtam le mellé, és néztem Őt. Először a kezével kezdett el játszani. Figyeltem minden mozdulatát, majd végül rátettem a kezem az övére. Kicsit meglepődött, de nem vette el.

- Szia.. – köszöntem halkan. Ő csak elmosolyodott és egy szót sem szólt. – Mit csinálsz itt? – kérdeztem, mire rám nézett és láttam a szomorúságot a szemében.

- Ide szoktam elbújni, ha gondolkodni szeretnék, vagy kicsit kikapcsolni. – mondta.

- Jó kis hely. – néztem körbe. Mindenhol fák és bokrok voltak, ráadásul egy árva lélek sem volt a közelben. Csendes, nyugodt környezet.

*Niall szemszöge

A nap egyre unalmasabban telt. Ebéd után Zayn Perrievel van elfoglalva, Liam sétálni ment Louissal, Harry meg fogalmam sincs, hogy hol van. A kanapén ülve gondolkodtam, hogy hogyan tudnám magam lefoglalni, de semmire nem jutott az eszembe. Christie a konyhában csinált valamit, de nem láttam pontosan, így odamentem hozzá. Kivettem a hűtőből egy joghurtot, és azt kezdtem el enni, miközben Ő mosogatott. Mivel puding nem volt, és a joghurtot nem szeretem annyira, ezért kicsit felturbóztam és a csokis müzlit szórtam bele, rá pedig egy kevés mézet öntöttem.

-Niall.. – szólalt meg hirtelen Christie. – Te mit csinálsz pontosan?

- Eszem..? – kérdeztem vissza, mintha nem látszana.

- De mit..? Az meggyjoghurt?

- Meg csokis müzli és méz.. – bólogattam.

- Uh.. – csóválta a fejét. – Ennek nem lesz jó vége..

- Miért?

- Mert rosszul leszel.

- Dehogyis. – nevettem el magam, és ettem tovább. Christie csak mosolyogva hátat fordított és mosogatott tovább. Én felültem a konyha asztalra, és onnan néztem ahogy elmos mindent. Elég sokáig tartott, mert rengeteg mosatlan maradt tegnapról, mivel akkor Perrie volt a soros, de ugye ő nehezen mosogatott volna el.. Miközben Christie tette a dolgát, én kifosztottam a hűtőt, és megettem további 4 pohár joghurtot müzlivel és mézzel. Körülbelül fél óra múlva annyira rosszul lettem, hogy felmentem ledőlni a szobába. Nem akartam, hogy Christie lássa, hogy igaza lett. Miért nem hallgattam rá?

Az ágyon összegubózva fogtam a hasam, és próbáltam elaludni. Emlékszem, hogy amikor kicsi voltam anyu mindig lefektetett olyankor. Na most megint 6 évesen érzem magam. Kis idő elteltével csak rosszabbodott a helyzet, és már teljesen kivoltam.. Abban a percben jött be Christie. Próbáltam nem mutatni, hogy eszméletlenül fáj a hasam, de nem sok sikerrel. Persze először Ő sem vette észre.

-Bocsi csak bejöttem pár dologért ami.. – kezdte, de amint közelebb jött, látta, hogy izzadok. – Niall minden rendben? – kérdezte aggódva.

- Persze.. – felelte, de még közelebb jött. Leült mellém az ágyra és megfogta a homlokom.

- Nagyon piros az egész arcod, de nem vagy meleg. És a hasad fogod… Fáj, mi? – mosolyodott el egyből, mikor bólogatni kezdtem.

- Meg hányingerem is van.. Okéé.. neked volt igazad. – mondtam. Christie egy pillanatig nézett, majd felállt, és bement a fürdőbe. Két perc múlva ki is jött egy pohárra a kezében.

- Ezt vedd be, és idd meg a vizet. – mondta, és felém nyújtotta a poharat, meg a másik kezét amiben egy gyógyszer volt. Én engedelmesen felültem és tettem amit mondott. Miután vissza adtam neki az üres poharat, Ő letette a kisasztalra, majd lerúgta magáról a cipőjét, és szó nélkül befeküdt mellém az ágyba. Ráhajtotta a fejét a mellkasomra, lehúzta a takarót a hasamról, és elkezdte azt simogatni. Először nagyon meglepődtem, de jól esett.

- Amikor nagyon kicsi voltam és fájt a hasam Rose mindig simogatta, és segített is. – magyarázta. – Már ha nem gond.. – mondta kicsit halkabban és felnézett rám. Én belenéztem gyönyörű kék szemeibe és bal kezemmel végigsimítottam a vállán, majd adtam egy puszit a fejére. Ő elmosolyodott és visszahajtotta a fejét. Tényleg jól esett, ráadásul így még közelebb lehettem hozzá. Nem tudom mi lenne velem nélküle. Egyszerűen szeretem!