9. rész - Féltékenység

sziasztok. itt a 9. rész :D keveslem a komikat.. régen többen írtatok.. :/ na mindegy.. 4 komi után hozom a következőt.. :) <3

Niall mellkasán ébredtem elég érdekes helyzetben. Szorosan öleltem őt, még a szívverését is hallottam, ő pedig ugyanúgy ölelt engem, a fejét a fejemre hajtva. Még szuszogott, mikor én felébredtem. Nem akartam felébreszteni, így inkább nem mocorogtam. Hihetetlen, hogy mennyire meg tudok nyugodni szimplán attól, hogy a közelemben van. Teljesen megváltoztam, amióta vele lakom. Sokkal magabiztosabb lettem, de ezt nemcsak neki köszönhetem. Louis is nagyon sokat segített. Ez az 5 srác nagyon sokat jelent nekem, de leginkább Niall és Louis. Ők mindig kiállnak értem. Liam remek tanácsokat ad és végtelenül rendes, aranyos srác. Zaynnel szeretek beszélgetni.. ő néha fura, mert vannak olyan pillanatai, amikor érdekes megjegyzéseket tesz Niall-el kapcsolatban. Mintha próbálna valamit mondani, de mégse teszi.. Harry pedig irtó jófej és ott van Perrie is. Nagyon jó barátnőm lett. Ez attól érdekes, hogy nekem ezelőtt még soha nem voltak barátaim. Végre boldognak éreztem magam. Pár perc múlva Niall elkezdett mocorogni, én meg úgy csináltam, mintha még aludnék. De csak azért, mert szerettem volna elkerülni a kellemetlen helyzeteket. Még a végén kiderülne.. azt pedig el akarom kerülni. Tönkremenne minden.. Éreztem, ahogy Niall levegővétele felgyorsul, majd kezét végig simította a karomon. Görcsbe rándult a gyomrom. Nem kéne ezt éreznem, hisz ő csak barátként gondol rám.. Én is elkezdtem mozgolódni, majd felültem.

- Jó reggelt! – mosolygott Niall.

- Szia.. – ásítottam. – Niall!

- Tessék..

- Mennyi az idő?

- Öhm.. fél 10. Miért?

- Nem felejtettünk el valamit? Vagy inkább valakit. – mondtam, majd Niall először csak nézett, de mikor eszébe jutott rácsapott a fejére.

- Tényleg.. Hannah. – mondta, majd gyorsan felmentünk a szobánkba. Lezuhanyoztam, majd felöltöztem. Az időjárást tekintve vastagabbra öltöztem, és egy fekete-fehér színösszeállítást választottam. Ez a következőkből áll: Fekete nadrág, fehér pólóval. Rá egy fehér pulcsi és egy szintén fehér cipő. Majd a fekete nagykabátom, fehér sapkával és sállal. Szeretem ezt a két színt. Nem tudom, hogy miért, de tetszik. Felvettem az órám, majd lementem a nappaliba. Niall már lent várt engem.

- Mehetünk? – kérdezte mosolyogva.

- Persze.. – mondtam, majd együtt elindultunk. Adamék lakása csak pár ajtóval távolabb laktak tőlünk, így szerencsére nem kellett annyira sietünk. Tina nyitott ajtót.

- Sziasztok! – mosolyogott.

- Hello Tina.. – köszönt Niall. – Hannahért jöttünk.

- Szia Tina..

- Még öltözik, de gyertek be addig. – mondta, mi pedig leültünk az asztalhoz. Pár perccel később Adam tűnt fel Hannahval.

- Sziasztok. – köszöntek egyszerre. Ez a kislány hihetetlenül aranyos. Elköszöntünk Adaméktől, majd elindultunk. Sétáltunk egy kicsit, majd Niall meglátott egy Nando’s-t.

- Együnk együnk együüünk!!!!! – kiáltott fel hirtelen, még én is megijedtem.

- Úgyse ettem még.. – szólaltam meg. – Hannah?

- Igeen.. – mondta cuki kis hangján. Átmentünk a kereszteződésnél, majd bementünk. Én leültem Hannahval egy asztalhoz, Niall pedig rendelt reggelit. Én egy sajtos toastot kértem, Hannah palacsintát, Niall pedig. nos.. ő mindenfélét. Nem tudom, hogy képes ennyit enni.. J Miután végeztem a sajátommal még éhes voltam, így rendeltem fagyit. Elkezdtem enni, mire Niall furcsán nézett rám.. először nem értettem, aztán végül elmosolyodtam és visszamentem az eladóhoz és vettem még 2-t Hannahnak és Niallnek.

- Imádlak.. – vigyorgott Niall, én meg csak mosolyogtam és visszaültem a helyemre. Annyira aranyosan ették mindketten a fagyit. Közben Hannah végig a többi fiúkról kérdezgette Niallt, aki szemlátomást nagyon megkedvelte a kislányt. Megígérte neki, hogy egyszer bemutatja a fiúkat. Fél óra múlva aztán elindultunk a parkba. Sétálgattunk, vettünk forró csokit, majd leértünk a játszótérre. Az idő egyre hűvösebb lett, így elindultunk hazafele. Egész úton beszélgettünk mindenféléről, majd mikor hazamentünk, visszavittük Hannaht, váltottunk pár szót Adamékkel és mi is hazamentünk. Niall felment az emeletre átöltözni én meg csináltam kakaót. Pát perc múlva kopogtak.

- Majd én megyek.. – kiáltottam Niallnek, majd elsétáltam az ajtóig, s kinyitottam. – Louis..

- Szia.. – mosolygott és bejött. – Nem fogod elhinni, hogy mi történt.

- Na mond.. – mondtam, miközben visszamentem a kakaóhoz.

- Találtam neked munkát.

- Tessék?? – sikítottam fel és a szám elé kaptam a kezem.

- Igeen.. egy cukrászdában. Nem nagy szám, de láttam az ablakon, hogy felszolgálót keresnek. Bementem, és hát ugye mindenki ismer engem.. egyből jöttek oda hozzám. Beszéltem a főnöknek rólad, és mondta, hogy délután látogasd meg. – kacsintott, mire én a nyakába ugrottam.

- Köszönöööm! – mosolyogtam, majd Niall is megjelent. Furcsán méregetett minket, mire én elengedtem Louist.

- Szia Louis. – köszönt furán Niall.

- Hello.. – mosolygott.

- És mikor megyünk? – kérdeztem.

- Hova? – lepődött meg Niall.

- Lou talált nekem munkát. – mosolyogtam.

- Na az jó.. – mondta, majd öntött magának kakaót.

- Akkor indulunk? – kérdezte Lou.

- Persze.. – mondtam, majd elindultam Niall fele, hogy megöleljem, de ő kitért előlem és elindult a kanapé fele. – Okéé. – mondtam halkan, és felvettem a kabátom. – Akkor szia.. majd jövök.

- Hello. – mondta komoran. Kiléptünk a házból és beszálltam Louis kocsijába.

- Mi a baja Niallnek? – kérdezte Lou mikor elindultunk.

- Fogalmam sincs.. az előbb még semmi baja nem volt..

- Érdekes… - 5 percet mentünk kocsival, és egy kis cukrászdához értünk. Mikor bementünk egyből egy csomó lány ránk nézett, és idegesítően megbámultak. Páran aranyosan néztek, valaki mintha meg akart volna ölni a tekintetével. Nem igazán értettem, hogy miért.. – Hello. – köszönt Lou egy magas, barna hajú pasinak. Úgy 30-35 éves lehet..

- Hello.. szóval ő Christie. – mosolygott.

- Igen, én vagyok. Jó napot.

- Nyugodtan tegezz, Matt vagyok. – mondta, majd leültünk a pulthoz. Annyira ismerős volt a hangja, de nem tudtam honnan. – Szóval.. nem nagy dolog itt dolgozni. Néha takarítanod kell, de általában a felszolgálás a dolgod. Rajtad kívül csak 2 ember dolgozik itt, Mark és Emma. – mutatott egy fekete hajú srácra, aki épp a rendelést vette fel, és egy hosszú sötétbarna hajú lányra, aki kávát csinált. – Ha akarod, már holnap kezdhetsz.

- Rendben.. köszönöm. – mosolyogtam, majd elköszöntünk és kimentünk a cukrászdából.

- Nem megyünk el kajálni? – kérdezte Louis.

- De.. menjünk. – mondtam, majd beültünk a kocsiba és elmentünk egy étterembe. Itt is elég rendesen megbámultak az emberek, de nem akartam velük törődni. Leültünk egy asztalhoz, rendeltünk, majd vártuk az ebédet. Pár perc múlva odajött hozzánk egy 15 körüli lány, és megállt mellettünk és Louist bámulta.

- Szia.. – köszönt neki Lou amikor észrevette.

- Hello. – elég nagyképűnek tűnt első látásra. – Kérhetek egy aláírást?

- Persze.. hogy hívnak?

- Cintia. Te a barátnője vagy? – fordult felém Cintia.

- Nem.. – mosolyogtam, majd mikor Lou aláírta a papírt, Cintia elvette, majd újra felém fordult.

- Ajánlom is. – mondta ridegen.

- Tessék? – döbbentem le.

- Hagyd békén Lout.. ő Harryé. – tátva maradt a szám, majd Cintia újra Lou felé fordult, és rátette a kezét a vállára. – Nyugi Lou.. mi szeretünk.. szeresd nyugodtan Harryt, minket nem zavar.. – mondta, mire Louis csak nézte őt tágra nyílt szemekkel, végül megszólalt.

- Ezt most azonnal befejezed. Harry és én barátok vagyunk.. nem ezt akarod? Arról én nem tehetek, sajnálom. Rajongónk vagy? Köszönöm a banda nevében, de ilyeneket ne terjesszetek, mert nem igaz, és kezd már nagyon elegem lenni ebből. Csá. – Cintia először csak meglepetten állt mellettünk, majd vetett rám egy dühös pillantást és elment.

- Ez meg mi volt? – kérdeztem döbbentem.

- Larry shipperek.. – sütötte le a szemét Louis.

- Az mi?

- Vannak olyan directionerek, (1D rajongók) akik azt hiszik, hogy Harry és köztem több van, mint barátság.. de nem tudják megérteni, hogy ez nem igaz. Ez miatt Harrynek tönkrement egy nagyon szép kapcsolata, és a rajongól előtt mi sem beszélünk sokat.

- De attól még barátok vagytok, nem? Mert előttem eléggé úgy tűnik.

- Persze.. csak a rajongók előtt vagyunk olyanok. De nekem ő az egyik legjobb barátom Niall után.

- És mi volt ez a szép kapcsolat Harrynek?

- Rachelnek hívják.. átlagos lány, egyáltalán nem híresség. Harry első látásra beleszeretett, és Rach is szerette. Aztán.. jöttek ezek a Larry - shipperesek. Elkezdték mondogatni, hogy Rach nem elég szép, nem híres, mint Perrie.. és utálták. Vannak olyan rajongók, akik szerették.. De nem voltak elegen.. folyamatosan bántották őt mindenhol.. pedig igazán szerette Harryt. Tudom, mert én is nagyon megkedveltem, ahogy a többiek is. Aztán egyszer csak elege lett és lement. Egy levelet hagyott Harrynek, amiben megírta, hogy szereti, de már nem tudja ezt elviselni, és ezért elmegy.

- Szegény… és Harry nem ment utána?

- Próbált.. felkutatta az egész országot.. de nem találta meg. Nagyon kiakadt.. bunkó lett, mindenkinek beszólt és nem állt szóba a rajongóival sem. Igaza volt, mert tönkretették jóformán az életét.

- Istenem… szörnyű lehetett. És te?

- Mi van velem?

- Neked van barátnőd?

- Nincs.. igazából még sosem voltam szerelmes annyira. Így még nehezebb, mert nem tudom, hogy ki akar engem, és ki a nevem.

- Hát így tényleg nehéz lehet.

- Az.. de nem baj.. tudok várni. – mosolygott. Közben kihozták az ebédet, és beszélgettünk tovább. Csodálom Louist amiért ennyire türelmes. Én nem tudnám elviselni, ha beleszólnának az életembe. Ebéd után még sétálgattunk, majd hazavitt.

- Akkor ne felejtsd, hogy holnap reggel 6-kor kezdesz. – mosolygott.

- Nem felejtem, és köszönöm. – mondtam, majd megöleltem és felmentem a lakásba. Finom illat csapta meg az orrom, mikor beléptem az ajtón. Niall mosolyogva fogadott, majd megszólalt.

- Szia Christie. Csináltam ebédet, már biztos éhes lehetsz.

- Ohh.. Ez igazán kedves tőled Niall.. de már ettem Louissal. – mondtam halkan.

- Értem.. – mondta Niall, mintha kicsit mérges lenne, majd letette a tányért, amit éppen fogott, és felrohant a szobájába. Az utolsó amit hallottam, hogy egy hatalmasat csapódott az ajtó.