2/9. - Sötét titok, és több, mint barátság (+15)

sziasztok:) itt az új rész :) bocsi a késésért.. ígérem legközelebb sietek, de kárpótlásért kicsit hosszabb és izgibb lesz ;) <3 

azért tettem ki a +15ös jelet, mert ez a rész durva.. nem annyira, de azért értitek.. ;)

5 komi és folytatom. :)

Az arca tele volt kék és zöld foltokkal, a szeme feldagadt. – Úristen! Mi történt?? – kérdeztem, de nem felelt. Végül felkaroltam, és a karomba fogva hazavittem. Az út alatt egyszer sem szólalt meg, csak sírt, és ölelt.. szorosan.

*Christie szemszöge

Sötét éjszakák.. szomorú könnycseppek. Ez jutott nekem, ebbe halok bele. Boldogság.. Hol van az én szívemnek? Érzem, ahogy minden szétesik körülöttem. Nem ereszt a múltam, borús fellegek kísértenek.. ő volt az, ki tönkre tette az életem. S most újra itt van, felém tornyosul s megfojt. Kínoz.. hiába küzdök mindenhol ott van. Ez lesz a végzetem.. kérem.. valaki segítsen!!

S abban a pillanatban kinyitom szemem.. angyal szállt le előttem. Új reményt adva életemnek felkarol, s a magasba repít. Miatta harcolok tovább, élem nyomorult életem.. Bár Ő nem tudja.. reménytelenül beleszerettem.

*Niall szemszöge

Hiába kérdeztem mi történt, nem válaszolt. Miután visszaértünk a házba felvittem a szobába és lefektettem az ágyra. Próbáltam felállni, de Christie nem engedte el a nyakam.

-Ne menj el.. kérlek. – suttogta fülembe.

- Csak egy takarót akarok elővenni. – nyugtattam meg, majd kiszabadítottam magam kezéből, és az egyik szekrényből kivettem egy vékony takarót. Lehúztam Christieről a magas sarkúját, majd én is levettem cipőmet. Betakartam és lefeküdtem mellé. Kezemet rátettem derekára, ő pedig közelebb húzódott hozzám. Arcunkat csak centik választották el egymástól. Percekig fürkésztem arcát, de csak félelmet láttam benne.

- Mi a baj Christie? – kérdeztem halkan. Nem felelt. Szeméből megindult egy könnycsepp amit én letöröltem. Végül megszólalt.

- Félek.. – suttogta.

- De mitől?

- Még soha nem beszéltem róla.. Van egy titkom. Régen történt, úgy 3 évvel ezelőtt. 16 éves voltam. Egy éjszaka eltévedtem London melletti erdőben. Nem is tudom már, hogy miért mentem oda. – mondta, en pedig elakadt lélegzettel hallgattam. Hangja néhol elcsuklott, alig tudott beszélni, egész teste remegett. – Sötét volt, zuhogott az eső, és féltem. Aztán.. egyszer csak hangokat hallottam a közelből. Egy részeg pasi volt. Nem láttam rendesen az arcát. Megkérdezte, hogy mit keresek ott.. mondtam, hogy eltévedtem. Mire ő.. menjek vele és kikísér az erdőből. Távolodni kezdtem tőle, de ő megindult felém. Csak egy másodperc volt..  elkapott és letaszított a földre.. és .. ő..

- Elég.. – mondtam gyorsan, de kimondta.

- Megerőszakolt. – zokogott Christie, mire iszonyatos fájdalom hasított mellkasomba. Remegtem az idegtől.. Átöleltem olyan szorosan ahogy csak tudtam. Arcát a mellkasomba temette és sírt. – Nem tudtam elfutni. Nem ment.. – zokogta.

- Css.. nyugodj meg.. – simogattam fejét, és hátát. – És ez hogy jött elő ma este?

- Miután elmentél italért egy srác odajött hozzám. Azt akarta, hogy táncoljak vele, de nem akartam. Erre megfogta a combom, én pedig felpofoztam el kimentem az utcára. Utánam jött és erőszakoskodni kezdett velem. Bepánikoltam.. sikítozni kezdtem, erre megütött. Ezért van egy folt a szemem alatt. Ezután el akartam futni, de ő megragadta a kezem. Újra előjöttek az emlékek. Ordítottam, a nevedet kiabáltam, de senki nem jött. A magas sarkúmmal ráléptem a lábára, mire elengedett és újra megütött. Végül ráunt az ellenkezésemre és elment. Körülbelül 2 perc múlva jöttél Te.

- Sajnálom..

- Nem kell.. nem tudhattad. – mondta halkan.

- Ki tud erről?

- Csak te.. és Rose néni tudott. Nehéz erről beszélni.. nem is szoktam. Sokszor eszembe jut, de nem mutatom.

- Christie.. Amíg engem ismersz.. soha többé nem fognak bántani. Megígérem! – néztem a szemébe.

- Miért vagy velem ilyen? – kérdezte hirtelen.

- Ezt most hogy érted?

- Megmentetted az életem.. 2x is. Befogadtál úgy, hogy nem is ismertél, és most ezt mondod.. Miért? – meglepett a kérdése. Mit is mondhatnék erre. Mert szeretlek?!

- Mert.. fontos vagy nekem. – suttogtam. – És nem akarom, hogy többet szenvedj! – Christie csak nézett engem, nem szólt semmit.. végül egymás karjaiban aludtunk el.

*Eközben a buliban

*Louis szemszöge

- Hová tűnt mindenki? – kérdezte Eleanor 2 szám között.

- Fogalmam sincs. Várj.. ott van Perrie és Zayn. – mutattam a táncparkett egyik sarkába. – A többieket nem látom.

- Igen, már látom. – mosolygott és táncoltunk tovább. A zene dübörgött, mindenki élvezte pörgős dallamokat. Eleanor gyönyörű volt. Teljesen megőrjített. Már a harmadik számot táncoltuk végig. Próbáltam közeledni hozzá.. átölelni a derekánál, de valahogy sose sikerült. Még soha életemben nem éreztem ilyet. Szerettem volna átölelni és a fülébe súgni, hogy mit érzek iránta, de nem tudtam. Meg akartam csókolni.. de nem mertem. Nem érzem, hogy ő is akarná.

- Nem iszunk valamit? – kérdezte hirtelen.

- De menjünk. – mondtam, majd elindult a pult felé én pedig követtem.

- Mit kérsz? – kérdeztem tőle.

- Hm.. egy pohár whiskyt. – mondta.

- Hello – köszöntem a pultos srácnak. – Két pohár whiskyt szeretnék. – kértem, és a srác már adta is. – Tessék.

- Köszi. – mosolygott, mire koccintottunk és meg is ittuk.

- És hogy vagy? – kérdeztem.

- Megvagyok.. jó veletek lenni. Christie nagyon aranyos lány. Hamar megkedveltem.

- Csak őt? – néztem rá szomorú arccal, mire elmosolyodott.

- Neem.. ti is azok vagytok. Nem tudom elégszer megköszönni nektek, hogy megvédtetek. Főleg Niall és Christie. És te jól vagy?

- Aha.. köszi. Jó végre kikapcsolódni. És végre megtaláltam a húgom. Olyan jó lesz hazamenni és elmondani anyuéknak, hogy újra láthatják a lányukat. Szeretném, ha Christie odaköltözne hozzájuk, hogy bepótolják az elmúlt időket.

- Nem gondolod, hogy Niall szomorú lesz? És Christiet kérdezted?

- Már beszéltem Christievel. Nagyon szeretné, bár Niallel is szívesen maradna, most inkább anyuékkal lenne. Niall pedig nem kisfiú.. megérti, és szerintem egy idő után úgyis megint egy lakásban fognak lakni.

- Ezt hogy érted?

- Nézz csak rájuk. Oda-vissza vannak egymásért, csak nem merik bevallani egymásnak. Hamarosan úgyis felnyílik mindkettő szeme és együtt lesznek. – kacsintottam.

- Úgy legyen. – mosolygott El, és lehúztuk a második pohárral.

Aztán jött a harmadik.. negyedik.. ötödik.. Az idő telt, mi pedig egyre többet ittunk. Újra elmentünk táncolni. Nem engedtem el egy pillanatra sem. Az alkohol annyira a véremben volt, hogy teljesen elment az eszem. Eleanor átkaroltam a nyakam, én pedig a derekát és úgy táncoltunk tovább. Egész testembe akartam őt.. Hirtelen egy erős kéz ragadta meg a vállam és taszított el Eleanortól.

-Miért fogdosod a csajom? – üvöltötte egy srác az arcomba.

- Dan.. – suttogta El. – Nem vagyok a csajod! – kiáltotta Dannek.

- Kussolj és gyere inkább. Hazamegyünk. – mondta, majd megragadta El kezét, és rángatni kezdte.

- Hagyd békén. – kiáltottam.

- Senki nem kérdezett.. kopj le szépfiú.

- Nem mondom még egyszer.

- Na mert mit csinálsz? – röhögött Dan, mire behúztam neki egyet. Rögtön megeredt az orra, és elengedte El-t. Megfogtam a kezét, és futni kezdtünk a kijárat felé. Az alkohol egy szempillantás alatt eltűnt a szervezetemből, amint kiértünk a hűvös levegőre.

- Jól vagy? – kérdeztem Eleanort, de nem válaszolt. Ekkor kinyílt az ajtó és Dan lépett ki rajt.

- Most megöllek. – üvöltötte, és egy kést rántott elő. Eleanor felsikoltott, én pedig elé álltam.

- Hagyd őt békén. – mondtam higgadtan.

- Nyugodj meg.. mindkettőtökkel végzek.

- Utoljára mondtam. – jelentettem ki, de Dan megindult felénk. Egy pillanat alatt reagáltam. Eleanort lelöktem a földre a fal mellé, a srác pedig belém akarta szúrni a kést, de eltévesztette. Újra behúztam neki, mire még dühösebb lett. Megint támadott, de ismét elvétette. Látszott rajta, hogy full részegre itta magát az este folyamán, így nem is erőltettem meg magam, hogy védekezzek. Lehet, hogy józanul már rég belém szúrta volna, így is kaptam tőle pár ütést. A szám felrepedt, a szemem pedig lehet, hogy belilult. Végül meguntam a játszadozást, és leütöttem. Elvesztette az eszméletét. Gyorsan megragadtam Eleanort, és elindultunk haza. Dan egyik ütésénél sikeresen eltalálta a bordám, így alig bírtam menni a fájdalomtól. Eleanor valahogy észrevette rajtam, és a kezét áttette a derekamon és segített menni. Mikor hazaértünk, láttam, hogy Christiék szobájában ég a lámpa. Ezek szerint hazajöttek.

- El.. kérlek ne szólj Nialléknek.

- Persze nem fogok. – mondta, és felsegített a szobába. Halkan felmentünk a lépcsőn, és miután leültem az ágyra El bezárta az ajtót. A villanyt nem kapcsoltuk fel, hátha észreveszik, hogy itthon vagyunk. El bement a fürdőszobába, addig én levettem a cipőm.

- Gyógyszert nem kapsz, mivel félig-meddig részeg vagy, de várj.. mindjárt segítek. – mondta halkan és odajött hozzám. Az ágy szélén ültem, Eleanor pedig velem szemben állt. Egy vizes rongyot emelt fel, és az arcomhoz tette. Jól esett a hideg rá, de a legjobban az, hogy ő tette oda. Ezután elkezdte rólam levenni a felsőm. Engedtem. Még egy vizes rongyot emelt fel, és ráhelyezte a bordámra. Némán, szó nélkül gyógyítgatott, én pedig tűrtem. Végig arcát fürkésztem, ő pedig fel-fel nézett rám egy pillanatra. Percekig néztük egymást, aztán közelíteni kezdtem ajkaihoz. Engedte. Megcsókoltam. Minden érzelmem, minden szenvedélyem, minden erőmet beleadtam. Eleanor átkarolta nyakam és egyik kezével a hajamba túrt.

- Nem tudod milyen régóta várok erre Louis Tomlinson. – suttogta.

- Pont azóta, amióta én.. – búgtam a fülébe, mire a szemembe nézett és megcsókolt. Apró csókból csókcsata lett, majd elterültünk az ágyon…

*a többit a fantáziátokra bízom* ;)