6. rész - Érzelmek

- Azt mondtad, hogy éhes vagy. – mosolyogtam. – Hát csinálok egy kis kaját.

- Igen! Te vagy az első aki főz rám anyum után. . röhögött. – Mi készül? – kérdezte, miközben odaállt mellém.

- Rakott krumpli.. remélem szereted.

- Viccelsz? Imádom.. köszönöm. – mosolygott, majd nyomott egy puszit az arcomra. – Jaj.. ne haragudj.. – szabadkozott, és zavartan lehajtotta a fejét. Én nem haragudtam.. sőt.. Őszintén szólva egyre többet éreztem Niall iránt, de tudom, hogy nem lehet. Rámosolyogtam, majd én is arcon pusziltam. Látszott rajta, hogy nagyon meglepődött, de úgy láttam örült neki. Felment az emeletre, én pedig csináltam az ebédet. Egy gitárral jött vissza, és leült a kanapéra.

- Mit csinálsz? – kérdeztem, miközben betettem a tepsit a sütőbe.

- Csak gyakorlok a következő koncertre. – mondta, én pedig mellé ültem.

- Halljuk.. – mosolyogtam.

- Öhm.. oké.. – mondta, és belekezdett.

„You know I've always got your back, girl

So let me be the one you come running to, running to, r-r-running

I said it’s just matter of fact, girl

You just call my name

I'll be coming through, coming through, I'll get coming

On the other side of the world, it don't matter

I'll be there in two, I'll be there in two, I'll be there in two

I still feel it every time

It's just something that you do

Now ask me why I want to

It's everything about you, you, you

Everything that you do, do, do

From the way that we touch, baby

To the way that you kiss on me

It's everything about you, you, you

The way you make it feel, new, new, new

Like every party is just us two

And there's nothing I could point to

It's everything about you, you, you

Everything about you, you, you

It's everything that you do, do, do

It's everything about you” – a hangja egyszerűen elképesztő.. megmelengette a szívem, ahogyan énekelt. Hihetetlen.. mikor végzett, rám nézett, és elmosolyodott. – Ez egy régebbi dal még az első albumunkról, de nagyon szeretem.

-Eszméletlen hangod van.. – mondtam elképedve.

- Tényleg? Köszönöm.. – mosolygott, majd letette a gitárját, hátradőlt a kanapém és behunyta a szemét. Én csak néztem őt. Még soha nem láttam ilyen srácot.. vagyis láttam már srácot, de egyik sem volt olyan, mint ő. Persze azokkal sem volt dolgom, mert elég távolságtartó vagyok a fiúkkal szemben, de Niall más.. Annyira figyelmes, kedves és megértő. Nem értem, hogy volt képes egyáltalán szóba állni velem aznap este, amikor megmentett engem. Még csak 2 napja történt, de nem megy ki a fejemből az a pillanat, amikor először a szemébe néztem. Nem Christie.. nem szabad. – mondtam magamban, de már nem tudtam, hogy mi történik velem. Egyszerűen fogtam magam és rátettem a fejem Niall mellkasára. Éreztem, ahogy megemelkedik, de nem mozdult el. Hallottam a szíve dobogását, mely egyre hevesebben vert. A kezét rátette a vállamra, így már nem éreztem magam hülyének, hogy csak úgy ilyet csinálok. Nem tudom pontosan, hogy meddig maradtunk így, de én élveztem. Közben néztük a TV-t, s körülbelül 5 perc múlva meg is szólalt a sütő hangja.

- Hoppá.. – mondtam, majd felálltam, és észrevettem, hogy Niall időközben elaludt, így halkan mentem oda a sütőhöz. Kivettem a tepsit, és leraktam a pultra. Kicsit vártam, hogy hűljön, addig vettem elő tányért és evőeszközöket. Pár perc múlva felébresztettem Niallt.

- Niall.. – ráztam meg a vállát.

- Um.. – mormogott a szőkeség.

- Niall, kelj fel! Kész az ebéd.

- Kajaa!!! – kiáltott fel, majd azonnal rohant a pulthoz. Követtem és vettem neki belőle a tányérjára, majd a sajátomra is és elkezdtünk enni.

*Niall szemszöge

- Ez nagyon finom.. – szólaltam meg pár perc múlva.

- Köszi – mosolygott Christie.

- Mennyi az idő?

- Öhm.. fél 2 van. – mondta, miközben ránézett a fali órára.

- Nincs kedves.. esetleg. öhm.. sétálni kaja után? – kérdeztem zavartan. Christie először nem felelt, csak turkált a krumpli között, majd megszólalt.

- De, persze.. – mosolygott, én pedig kifújtam a levegőt.

- Csúcs.. – azután megbeszéltük, hogy a parkba megyünk, majd miután végeztünk a rakott krumplival, felmentünk a szobánkba átöltözni. Nem sokat szoktam gondolkodni, hogy mit vegyek fel. Felvettem egy fehér csőnadrágot egy fehér pólóval, és rávettem egy kék kockásinget, rá pedig egy fekete kabátot sállal. Lementem, és megittam egy pohár kólát, amíg Christiere vártam. Nem tellett 10 percbe és ő is jött. Egy fehér nadrágot viselt, kék felsővel, rá pedig egy fehér kabát. Csinos volt..

- Látom összeöltöztünk. – mosolyogtam, majd szétnyitottam a kabátom.

- Igen.. úgy látszik.. Mehetünk?

- Persze.. – mondtam, majd zsebre vágtam a telóm és kimentünk a házból. Az idő tényleg hűvös volt és komor, ennek ellenére elindultunk. Útközben vettünk kakaós csigát és forró csokit. Közel 15 percet sétáltunk, mire odaértünk a parkba. Nem voltak sokan, csak pár gyerek játszott a játszótéren. Leültünk egy padra és belekezdtünk a csigába, közben pedig beszélgettünk.

- És.. nincs senki rokonod? – kérdeztem.

- Ő nem a rokonom.. Rose néni.. ő nevelt fel.

*Christie szemszöge

Nem tudom, vagyok-e olyan erős, hogy beszélni tudjak neki a múltamról. Ez az egész együtt élés még új, és igaz, hogy valamilyen szinten bízom benne, de még csak pár napja ismerem. Nem tudok benne igazán bízni.. még.

-Nézd, Niall.. ebbe még ne bonyolódjunk bele. Ne haragudj, de erről még nem tudok beszélni.

- Rendben, bocsi..

- Te ne haragudj.. – mondtam, majd inkább elfordultam. Hirtelen megláttam egy nagy fát a park szélén. – Niall..

- Tessék.

- Nem megyünk oda, ahhoz a fához? – mutattam a park szélére.

- De, persze menjünk. – mosolygott, majd felálltunk és átsétáltunk a fához.

- Annyira szeretem a gyerekeket.. – mondtam, mikor leültünk a fa alá, s megláttam egy csapat 6 év körüli gyerekeket, akik a játszótéren játszottak.

- Én is.. van egy kislány, aki a bandánk első számú rajongója. Luxnak hívják.. Nagyon szeretek vele játszani.. leginkább Harryhez kötődik, mert ő hetente látogatja.

- Biztos aranyos lehet.

- Az is.. megyünk? Kezd sötétedni.

Este még megnéztünk egy filmet, közben vacsoráztunk, majd felmentünk a szobánkba. Lezuhanyoztam, és már aludtam is.

5. rész - Fura kapcsolat

hali :D itt az 5. rész :D jó szórakozást.. ;) <3 (5 komi és folytatom)

- Holnap reggel jönnek Louisék, mert megírunk egy dalt. Csak azért szólok, nehogy meglepetésként érjen, ha ricsajra ébredsz.

- Oh.. oké.. köszi. Jó éjszakát! – mondta Christie, majd bement a szobájába. Én is ugyanígy tettem. Gyorsan lefürödtem, fogat mostam és elnyomott az álom.

***

*Christie szemszöge

Hangos kiabálásokra keltem. Tegnap Niall figyelmeztetett, hogy hangosak lesznek, dehogy ennyire.. nem bírtam visszaaludni, így inkább elmentem fürdeni. Felvettem egy kék farmert egy rózsaszín felsővel, és lementem hozzájuk.

- Sziasztok. – köszöntem halkan, de azért észrevettek engem.

- Jó reggelt Christie. – mosolyodott el Niall, s a fiúk is köszöntek. – Gyere egyél. Biztos éhes vagy.

- Igen, de majd én kiszolgálom magam. – mondtam, majd odamentem a pulthoz és öntöttem müzlit meg tejet egy tányérba. – Mit csináltok?

- Úgy volt, hogy dalt írunk, de nem éppen ez jött ki a dologból. – forgatta a szemét Liam.

- Christieeeee!!!!!! – hallottam Louis hangját fentről, s egyszer csak letrappolt a lépcsőről és rám vetette magát. Nem tudtam mire vélni a viselkedését, de ennek ellenére viszonoztam az ölelését. Nem értem ezt az egészet. Louis jelenlétében sokkal felszabadultabb vagyok és jól érzem magam. Egy-két szót váltottunk, de mégis.. mintha már ezer éve ismerném.

*Niall szemszöge

Nem bírtam tovább.. nem tudtam nézni, ahogy ölelkeznek, inkább felmentem a szobámba. Ledobtam magam az ágyra és csak bámultam a plafont, amikor kopogtattak.

- Niall.. mi a baj? – Louis jött be az ajtón, és leült mellém.

- Szerinted mi?? Pontosan tudod, hogy hogy érzek Christie iránt, erre te megjelensz és elcsábítod. Hogy tehetsz ilyet? Azt hittem barátok vagyunk! – üvöltöttem.

- Azok is vagyunk. Niall nyugi.. nem tudtam, hogy téged ennyire zavar a Christievel való viszonyom. De ne aggódj, hisz tudod jól, hogy mi a szitu velem, nem?

Átgondolva Louis szavait tényleg hülyén viselkedtem.

- Tudom.. és sajnálom. Csak.. tudod.. én.. szeretem Christiet.. és ő nehezen nyílik meg előttem, de én próbálkozom, mert tudom, hogy nehéz neki. Erre te váltasz vele pár szót és már ölelkezve fogad téged. Nem értem.

- Először is.. nem ő ölelt meg, hanem én őt. Másodszor.. túl sokat aggódsz, haver. Ne próbáld meg annyira óvni mindentől és ne szolgáld ki, mert nem pólyás baba. Ő is tud magának reggelit készíteni.

- Oké oké.. hagyjuk.

- Miattam meg ne parázz.. – kacsintott, majd együtt lementünk. Mire leértünk mindenki a kanapén ült, vagy az mellett a szőnyegen. Úgy láttam kártyáztak.

- Nyertem.. – kiáltott fel Christie, mire mindenki nyafogni kezdett.

- Te csalsz! – csapott az asztalra Zayn.

- Mégis hogyan? – döbbent le a lány.

- Azt nem tudom.. – röhögött.

- Gyerekek.. halkabban. Nem a miénk a ház, mások is laknak itt. – szólalt meg Liam.

- Jajj ne legyél már ilyeen.. – nyávogott Harry, és ráugrott Liamra.

*Christie szemszöge

- Éhes vagyok.. – szólalt meg 10 perc múlva Niall.

- Együnk répát… - indult el Louis a hűtő felé.

- Nincs itthon répa. – közölte Niall, s úgy látszott pár percen belül kitör a pánik.

- Mi????? – dermedt le Louis.

- Nincs itthon répaa… - ismételte Niall teljes komolysággal, a többiek pedig alig tudták visszafojtani a röhögést. Louist lesújtotta a hír.

- Szerintem ideje mennünk. – jelentette ki Harry.

- Szerintem is. – helyeselt Zayn, majd elköszöntek és elindultak kifelé, de megálltak.

- Lou!! – kiáltott Harry, majd Liammel együtt megfogták és kivonszolták a lakásból. Én mosolyogva intettem nekik, majd amíg Niall lekísérte őket, kihasználtam az alkalmat. Előszedtem a legnagyobb tepsit amit találtam, majd elkezdtem pucolni a krumplit. Nem szóltam Niallnek, de csinálok neki rakott krumplit, mivel azt mondta éhes. Ő még mindig nem ért vissza, így elkezdtem.

Már 10 perc eltelt azóta, hogy Harryék elhagyták a lakást, de úgy látszik még mindig nem mentek el. Én addigra már felszeltem a krumplit, s fokozatosan elkezdtem adagolni a tepsibe először a krumplit, majd rá a tojást, a kolbászt és a tejfölt. Közben Niall is visszajött.

-Te meg mit csinálsz? - kérdezte Niall döbbenten.

4. rész - Törődés

Sziasztok! Meghoztam a következő részt! Bocsánat hogy ilyen sokáig nem tettem, de nem voltam jól.. :( (5 komi után hozom a kövi részt) :D <3

Miután kimentek megmostam az arcom. Még mindig nem múltak el a sebek, az egyik elég csúnya lett. A kék rövidnadrágot magamon hagytam, és a szürke top fölé felvettem egy combig érő vastag, szürke pulcsit. A lábamra pedig ráhúztam egy elég vastag zoknit, így nem kellett a papucs.

*Niall szemszöge

Miután a fiúk elmentek, Christie lejött a nappaliba. Nagyon szép volt abban a szürke pulcsiban.

-Christie ne haragudj, hogy rád zúdítottam őket. Csak arra kértem a fiúkat, hogy maradjanak itt veled, amíg én elmegyek vásárolni.. de úgy látszik nem tudnak megmaradni.

- Semmi baj. – mondta halkan, majd leült az egyik székre.

- Éhes vagy?

- Uhum..

- Mit szeretnél enni? Van itthon minden, feltankoltam rendesen. – Csináljak szendvicset, vagy esetleg zacskós levest?

- Jó a szendvics, de majd én megcsinálom.

- Oké.. ott találsz zsömlét, kiflit, kenyeret.. – mutattam az egyik szekrényre. – A hűtőben pedig a többi. Ital is abban van, a poharak pedig a kenyeres szekrény mellettiben. Én mindjárt jövök, te nyugodtan szolgáld ki magad. Bekapcsolom a TV-t, jó? – kérdeztem, majd odamentem a TV-hez, rányomtam valami sorozatra, majd ránéztem Chritiere.

- Ez jó lesz?

- Nekem mindegy.. én nem szoktam TV-zni.

- Akkor jó lesz.

 - mondtam, majd felmentem. 5 perc múlva visszatértem egy piros dobozzal a kezemben. Christie addigra már kész volt a szendvicsekkel. Kettőt csinált, nutellásat, tejjel.

- Itt is vagyok. – mosolyogtam, majd elültem mellé. Elém tolt egy pohár tejet és egy nutellás kenyeret.

- Neked csináltam. – szólt.

- Köszönöm.. – rám is gondolt. Ez a lány.. bámulatos. Fogtam a szendvicset, és volt-nincs, meg is ettem.

- Te aztán nem tökölsz. – mosolygott Christie.

- Szeretem a hasam.. de css.. – kacsintottam.

*Christie szemszöge

- Mi van a dobozban? . kérdeztem, mikor én is végeztem.

- Öhm.. ez egy elsősegélydoboz.

- Ohh.. nem szükséges.. tényleg.

- Dehogyisnem. – erősködött Niall.

- Hát jó.. – mondtam, mert tényleg nagyon durva sebeim voltak. Niall félretette a tányérokat, majd letette a dobozt. Szembefordult velem, és egészen közel hajolt hozzám. Miközben ellátta a sebeim, ügyelt rá, hogy ne fájjon. Nagyon figyelmes volt, és ez jól esett. Valami furcsa bizsergést éreztem a gyomromban, mikor hozzáért az arcomhoz. Az utolsó simításokat végezte az arcomon, majd megszólalt.

- Készen vagyunk.

- Köszönöm.

- Nem nézünk valami filmet?

- Oké.. mit? – kérdeztem.

- Nem tudom.. rengeteg filmem van. Ott a szekrényen. – mutatott a TV melletti polcokra. – Válogass, én meg addig kibontok pár csomag chipset.

- Oké.. – mondtam, majd odamentem a szekrényhez. Igazából én egyáltalán nem szoktam filmeket nézni mivel nem nagyon volt rá lehetőségem. Levettem az első kezembe akadt dvd-t, odavittem a kanapéhoz, és letettem az előtte lévő kisasztalra. Niall idehozta a chipses tálat, majd hozott egy takarót is.

- Csúf igazság? Az jó film.. – mosolygott, majd betette a lejátszóba, és leültünk. Kényelembe helyeztük magunkat, és betakaróztunk. Annyira szeretek Niall közelében lenni.. és bár még csak egy napja ismerem, de nagyon megkedveltem. Jó barát.. talán több is lehetne, de nem hiszem, hogy neki egy olyan lány kell, mint én. Csupán azért fogadott be, mert megsajnált és amint olyan állapotban leszek elmegyek és nem élek a nyakán. Jobb lesz mindenkinek, mielőtt még megtörténne a legrosszabb.. mielőtt még beleszeretek.

A film érdekes és vicces volt. A közepénél jártunk, mikor kicsit elálmosodtam, és véletlenül rádőltem Niall vállára. A gyomrom görcsbe rándult. Mi ez az érzés? Még soha nem éreztem ilyet.. olyan furcsa..

-Harryék.. a rokonaid?

- Nem.. ők a legjobb barátaim. Egy bandában zenélünk.

- Szóval te énekes vagy?

- Valami olyasmi.. érdekes.. ezt még soha nem kérdezték meg tőlem. – mosolygott.

- Bocsánat..

- Nem kell.. csak általában mindenki tudja, hogy ki vagyok.

- És mióta zenéltek?

- Már 3 éve.. egy tehetségkutató műsorban tettek minket össze, így lettünk mi a One Direction.

- Értem.. és te hova valósi vagy?

*Niall szemszöge

- Mullingarban születtem, Írországban. – meglepődtem, hogy Christie hirtelen kérdezősködött, de jó érzés volt, hogy érdekli. Nem sok barátnőm volt, azok mind csak kihasználtak a nevem miatt. Soha nem voltam szerelmes.. de Christie.. most tudta meg, hogy egy híresség vagyok, mégsem mászik rám. Teljesen beleszeretek.. – És te?

- Öhm.. én.. hmm—álmos vagyok. – na erről ennyit. – Most megyek.

- Rendben.. – nem akartam erőltetni. – Én is indulok. – lekapcsoltam a TV-t, majd felmentünk. A szobánk egymással szemben volt. Mielőtt még bementem volna, eszembe jutott valami.