13/1. - Váratlan fordulat

sziasztok:) 2 részben kapjátok meg az utolsó részt, mert egyszerűen nincs időm megírni.. sajnálom. ajánlom figyelmetekbe ezt a blogot! ;) egy kedves barátnőm írja :) http://my-life-is-not-dream.blogspot.hu/p/httpmy-life-is-not-dream.html

- Emma Starks. – mosolygott, majd kezet ráztunk. Abban a pillanatban, hogy kezet fogtunk, a szívem őrült tempóban kezdett el verni. Igen.. ennyiből tudtam. Ez az ami nekem kell. Pontosabban ő az aki nekem kell…

*Két héttel ezelőtt

Borús nap volt a mai. A London belvárosában lévő St. Barbara kórház ma két szerencsétlen sorsú lányt is fogadott.

- Mi történt? – kérdezte az orvos, miközben egy ájult lányt hozott karjában egy apuka.

- A lányom 16 éves kora óta szívbeteg. Épp sütöttek a feleségemmel, amikor egyszer csak a szívét kezdte el fájlalni, majd összeesett a konyhában. Nem ez az első alkalom, és már közel 2 hónapja egy új szívre várunk.

-26 év körüli nő, autóbalesettel hozták be. – sorolta a sérüléseket az asszisztens, miközben a műtőbe szállították a lányt. – Erős vérzés a fejnél és hasnál.

- Mikor történt a baleset? – kérdezi az orvos.

- Úgy egy órája lehetett. Nagyon sok vért vesztett.

- Értesítsék a hozzátartozókat, és készítsék elő a műtőasztalt.

- Értem. Azonnal hozunk egy betegágyat. – mondta, majd pár percen belül visszatért eggyel. A lányt felfektették az ágyra, és betolták a műtőbe. Ezek után vártak.. és vártak.

Megjelent a kórházban egy síró nő és egy zaklatott férfi. Leültek a műtőterem melletti székekre és vártak. Vártak, hátha kijön valaki. De senki nem jött.

-Nem lesz semmi baj. Túl fogja élni. – biztatta a férfi feleségét. – A lányunk erős. Ki fogja bírni, ahogy már oly sok éve bírja. Öt éve küzd a szívével nem most fogja feladni.

A műtét közel 2 órán keresztül zajlott. Két hihetetlenül hosszú és fájdalmas óra a szülők számára. Végül kijött az orvos, és egyenesen a szülőkhöz ment.

-Önök a lány hozzátartozói? – kérdezte, mire a nő és a férfi bólogattak.

- Sajnálom, de nem tudtuk megmenteni. Mindent megtettünk érte.

A nő összetört. Nincs annál nagyobb fájdalom, mikor egy szülő túléli a gyermekét.

-Viszont van itt még valami. Tudom, hogy ez most kicsit korai, de a lányuk agyhalott. Ami azt jelenti, hogy a szíve még dobog, bár már kizárt dolog, hogy valaha is megához térjen. És egy másik lányt épp ebben a pillanatban műtik szívbetegséggel. A szíve felmondta a szolgálatot, és önök az egyetlen lehetőség, ami megmentheti az életét. A lányuk szíve megmentheti.

A szülőket sokkolta a hír, de nem rossz emberek. Most már tudják milyen fájdalmas, amikor a gyermekük meghal, így felajánlották a szívét a másik lánynak.

Másfél óra elteltével az orvos kijött a műtőből.

-A lányuk erős, de a szíve nem bírta. – mondta, mire a nő zokogni kezdett. – Viszont találtunk szívet. Épp most hozzák át egy másik műtőből, ahol a lány nem élt túl egy balesetet. Csak alá kell írniuk ezt a papírt – nyújtotta a szülők felé – és már meg is kapja az új szívet.

A férfi gondolkodás nélkül aláírta, így az orvos már vissza is ment a műtőbe. Egy óra múlva a műtét sikeresen befejeződött, és a lány túlélte.

-Hogy mondjuk el a testvéreinek? – zokogott a nő. – Bele fognak bolondulni.

- Próbálj megnyugodni drágám. El kell nekik mondani. Nincs más lehetőség.

- Na és Liam? – kérdezte a nő.

- Nem. A szakítást is alig bírta ki. Ha megtudná, hogy Danielle meghalt… - kezdte a férfi, de végül megakadt a szava. – Nem.. nem tudhatja meg. Egyenlőre nem. Az egyetlen ami jó, hogy Dani szíve továbbél egy másik lány testében.

*Liam szemszöge

Egész délelőtt ott ültem a kávézóban, és vártam, hogy Emmának leteljen a munkaideje. Mikor végre kész lett mindennel együtt léptünk ki a Globestarból.

- Mintha már találkoztunk volna, nem? – kérdeztem Emmától, mikor leültünk egy padra a parkban.

- Nem hinném. Régebben elzárkóztam a világ elől. Nem beszéltem senkivel.. Aztán két héttel ezelőtt történt valami, ami megváltoztatta az életem, így máshogy kezdtem el nézni a dolgokat. Barátkozni akartam, így álltam munkába itt.

- Mi történt két hete?

- Majd egyszer elmesélem. – mosolyodott el.

*Christie szemszöge

-Anyu.. anyu.. – suttogta Louis anyunak, aki egy betegágyon feküdt. Miután elájult, szóltunk egy orvosnak, aki hozott egy ágyat, és betoltuk valamelyik szobába. Nem is számítottam másra, hisz én is biztos összeestem volna a helyébe. Tíz perc után végre kinyitotta a szemét. Mindhárman odamentünk hozzá, és néztük őt. Anyu felült, majd rám nézett. Én lassan közelebb mentem hozzá, és rámosolyogtam, mire szorosan a karjaiba zárt. Egész életemben erre a pillanatra vártam, és most végre itt van. El se hiszem.. olyan varázslatos az egész.

*Niall szemszöge

Egy hónap telt el azóta, hogy Christie elment. Üres nélküle az életem.. a mindennapok szürkévé váltak. Ezalatt az idő alatt egyszer láttam.. több mint egy hete. Nem baj, hisz csak a családjával akar lenni minél többet. Csak fáj.. kicsit. Nem mutatom a többiek előtt, bár Louis és Harry látják rajtam. Amúgy meg mindenki el van foglalva egymással. Louis sokat van Eleanorral, Harry Rachellel, Zayn és Perrie az esküvőjüket tervezgetik, Liam pedig egy lánnyal ismerkedik. Azt hiszem Emma. Aranyos lány.. J Csak én vagyok teljesen egyedül.

Délután épp a fürdőből léptem ki, mikor csengettek. Magamra tettem egy törülközőt, majd az ajtóhoz siettem.

- Niall? Szia.. – a szívem egy hatalmasat dobbant. Christie állt az ajtóban halvány mosollyal az arcán, amit úgy imádok.

- Hello.. hát te? – mosolyogtam, majd beljebb engedtem, Christie pedig abban a pillanatban rám vetette magát, és átölelt.