7. rész - Pizzaügy

sziasztok. itt a 7. rész :D 5 komi után folytatom.. ;)

*3 hét múlva

Az elmúlt pár hét hamar eltelt. Megismerkedtem Zayn barátnőjével, Perrievel. Nagyon aranyos lány, és ő is éneked. Látszik rajtuk, hogy szeretik egymást. Niallel egyre közelebb kerültünk egymáshoz, és az összes többi sráccal is jól összebarátkoztam, főleg Louissal. Nagyon kedvelem azt a srácot, igazán közel került a szívemhez. Soha életemben nem voltam még ilyen boldog, és ezt Niallnek köszönhetem. Mellette másnak érzem magam, és sokkal felszabadultabb vagyok. Ma ismét átjöttek a srácok, és Perrie is jött. Örülök, ha ő is itt van, mert a fiúk elvannak a saját világukban, és olyankor jó, ha mással is tudok beszélni. Először nem igazán mertem barátkozni vele, mert ő teljesen más, mint én.. Gyönyörű és magabiztos, ezért is kezdeményezett, és hamar megkedveltem.

-Christie.. – mosolygott Perrie, majd átölelt, mikor megérkeztek.

- Sziasztok – köszöntem mindenkinek.

- Srácok lehetőleg ma koncentráljunk a munkára, oké? – kérdezte Harry, majd leült a kanapéra.

- Igen.. kellő komolyságot kérünk.. – hangsúlyozta Louis röhögve.

- De tényleg.. – mondta Niall, és leült Harry mellé a gitárjával. A másik 3 srác ugyanígy tett.

- Christie.. nem megyünk fel a szobádba? Itt hamarosan nem lehet majd egy mondatot mondani a hangzavartól. – nevetett Perrie.

- Oké menjünk. – mosolyogtam, majd levettem a szekrényről két bögrét, öntöttem bele teát és felmentünk a szobámba. Leültünk az ágyra és Perrie rögtön belekezdtett.

- Szóval.. Christie.

- Igen?

- Mi van veled meg Niallel?

- Hogy érted? – húztam fel a szemöldököm.

- Ne játszd a hülyét. Mindenki látja, hogy van köztetek valami. – mosolygott Perrie.

- Nem, nincs.. csak barátok vagyunk.

- Oké.. te tudod.

- Na és ti hogy vagytok Zaynnel?

- Úgy érzem.. napról-napra egyre jobban szeretem. – pirult el, én meg csak mosolyogni tudtam.

- Ennek örülök. Ti tényleg összeilletek.

- Köszi..

*Liam szemszöge

- Ahjj.. éhes vagyok.. – nyafogott Niall.

- Egyél! – röhögött Louis. – Ez a te lakásod..

- Tényleg.. Christie.. – üvöltött. – Christie.. hol vagy?

- Az előbb mentek fel Perrievel. – mondta Zayn.

- Ajj.. enni akarok. – nyávogott tovább.

- Na mi van eddig? – fordult Niall felé Harry.

- Mi lenne? Semmi.. barátok vagyunk..

- Még.. – kacsintott Louis.

- Hagyjatok máár.. Nem akar tőlem semmit. Nekem meg jó lesz ezt felfognom.

- Ne add fel ilyen könnyen. – szólaltam meg. – Ha szereted akkor harcolj érte.

- Minden rendben, Liam? Olyan szarul nézel ki.. – ült le mellém Louis, és erre mindenki felém fordult.

- Persze.. minden rendben..

- Nekem nem úgy tűnik… - mondta Harry. – Danielle..?

- Igen.. – suttogtam, majd lehajtottam a fejem.

- Ne hagyd ennyiben a dolgot haver. – mondta Zayn. – Szereted, nem?

- Igen..

- Akkor ne legyél ilyen letört. Küzdj érte..

- Hogyan? Hisz ő szakított velem. Már másodszorra..

- Hódítsd meg újra.. – gondolkodott Zayn.

- Igen, ez jó ötlet. – helyeselt Niall. Bólogattam, de nem tudom, mi legyen. Első látásra beleszerettem Daniellebe évekkel ezelőtt, és már kétszer szakított velem. Annyira szeretem, és tudom, hogy ő is engem, de fél beismerni. Mindent meg fogok tenni azért, hogy újra együtt legyünk.

- Rendeljünk pizzát. – kiáltott fel Niall.

- Remek ötlet. – mondta Louis.

- Felmegyek lehozom a csajokat. – mondta Harry, majd felment az emeletre. Három percen belül már mindhárman lent voltak, és mikor mindenki eldöntötte, hogy milyet szeretne, és megnéztük, hogy hányan vagyunk, Louis elővette a telefonját.

- Hallo.. – szólt bele Louis. – Jó napot kívánok. 7 doboz pizzát szeretnék rendelni. 2 sajtos-kukoricásat, 3 Hawaiisat, 1 gombásat és 1 répásat. – az utolsón mindegyikünk nevetni kezdett. – Igen, jól hallotta. Mi az hogy nincs répás?? Ez hihetetlen. Jó, akkor legyen rajt kukorica, jó sok sajt, és sonka. A répát majd én ráteszem. Igen.. igeen.. aha. oké. Viszlát.

- Mi volt ez a sok igen? – kérdezte Harry.

- Megkérdezték, hogy tegnap is én hívtam-e őket a répa miatt. És hogy ugyanerre a címre kérem-e. És hogy 10 perc múlva itt lesznek.

- Akkor jobb, ha sietsz. – röhögött Niall.

- Miért? Hova?

- Mert nincs itthon répa. – közölte Christie.

- Mi?? Már megint?? Ajj.. miért vagytok ilyenek? Legközelebb vegyetek. – nyávogott Louis, majd fogta magát, felöltözött és már kint is volt.

- Ki kár teát, vagy csináljak kakaót? – kérdezte Christie, miután kinevettük magunkat Louis kitörésén.

- Kakaó.. – kiáltotta Niall és Harry egyszerre.

- Tea.. – mondta Perrie, és odament neki segíteni. Amíg ők ketten a konyhában tevékenykedtek, Niall jó szórakozásnak vette, hogy ráugrik Harry hátára. Ezen persze kitört a balhé. Én próbáltam segítni Harrynek, Zayn rajtunk röhögött, a lányok meg csak bámulták a jelenetet.

- De unatkozoom!! – kiabálta Niall.

- Akkor is szállj le rólam!! – üvöltötte Harry, és egy hangos puffanással ledobta Niallt a kanapéra.

- Auu.. – nyafogott Niall.

- Így jár az, aki ráugrik a barátja hátára. – mondtam röhögve.

*Christie szemszöge

- Istenem.. – forgatta a szemét Perrie, mikor visszafordultunk az italok készítéshez.

- Szerintem aranyos volt.. – hajtottam le a fejem.

- Szerinted maga a srác aranyos. – kacsintott Perrie.

- Jaj hagyjuk ezt..

- De miért? – értetlenkedett.

- Nézz rám Perrie.. nem vagyok egy valami szépség, ráadásul te is tudod, hogy honnan jöttem.. Niallnek nem tetszem, ez egyértelmű, és nem hiszem, hogy egy olyan senki kell neki, mint én..

- Te nagyon buta vagy.. Gondolod, hogy hogyha nem tetszenél neki, akkor kérte volna, hogy költözz hozzá?

- Nem tudom.. de inkább hagyjuk ezt.

- Megjöttem… - kiabált Louis és ledobta a pultra a dobott egy zacskó répát. – Na tessék. Vettem.. jöhet a pizzaa.. – röhögött.

Öt perc múlva meg is érkezett a futár. Perrie és én kaptuk a sajtos-kukoricásat, Zayn, Liam és Niall Hawaiisat, Harryé a gombás, Louisnak pedig a sima. Fogta magát, megmosta, majd felszelte a répákat és az összeset rátette a pizzájára. Kicsit fura volt, de az ő ízlése. J Niall közel 10 perc alatt megette a sajátját, majd szomorúan nézett körbe, miközben a kakaóját fogta.

-Mi a baj? – kérdeztem tőle, mikor leültem mellé a teámmal.

- Elfogyott.. – Nem bírtam nézni a gyönyörű kék szemeiben azt a cseppnyi szomorúságot, így felé tartottam a dobozomat.

- Az enyémből ehetsz.. – mosolyogtam. – De nem az egészet.

- Tényleg?? Köszönöm.. – nézett rám áhítatos szemekkel, majd hirtelen sokkal jobb kedve lett. Kivett egy szeletet a dobozomból, és adott egy puszit. Egy kattanást hallottam, mire Louis felé néztem, aki a telefonját tartotta felénk.

- Mit csinálsz? – kérdeztem döbbenten.

- Bocsi, de ezt meg kell örökíteni. Niallnek adtad a kaját felét. Ugye tudod, hogy ezzel elnyerted a szívét is? – röhögött, mire mindenki rám nézett. Niall teljesen ledöbbent Louis szavai hallatán, én pedig meg sem tudtam szólalni ezért inkább beleharaptam a pizzámba. Egy ideig csendben ettünk tovább, majd mikor mindenki végzett Harry végre megtörte a csendet.

- Gyerekek már este van.. ideje mennünk.

- Igen, én holnap korán kelek. – mondta Zayn.

- Akkor menjünk. – állt fel Louis. – Sziasztok. – köszönt, majd megölelt, kezet fogott Niallel, és elindult kifele. A többiek ugyanezt tették, és pár perc múlva csend lett a lakásban.

6. rész - Érzelmek

- Azt mondtad, hogy éhes vagy. – mosolyogtam. – Hát csinálok egy kis kaját.

- Igen! Te vagy az első aki főz rám anyum után. . röhögött. – Mi készül? – kérdezte, miközben odaállt mellém.

- Rakott krumpli.. remélem szereted.

- Viccelsz? Imádom.. köszönöm. – mosolygott, majd nyomott egy puszit az arcomra. – Jaj.. ne haragudj.. – szabadkozott, és zavartan lehajtotta a fejét. Én nem haragudtam.. sőt.. Őszintén szólva egyre többet éreztem Niall iránt, de tudom, hogy nem lehet. Rámosolyogtam, majd én is arcon pusziltam. Látszott rajta, hogy nagyon meglepődött, de úgy láttam örült neki. Felment az emeletre, én pedig csináltam az ebédet. Egy gitárral jött vissza, és leült a kanapéra.

- Mit csinálsz? – kérdeztem, miközben betettem a tepsit a sütőbe.

- Csak gyakorlok a következő koncertre. – mondta, én pedig mellé ültem.

- Halljuk.. – mosolyogtam.

- Öhm.. oké.. – mondta, és belekezdett.

„You know I've always got your back, girl

So let me be the one you come running to, running to, r-r-running

I said it’s just matter of fact, girl

You just call my name

I'll be coming through, coming through, I'll get coming

On the other side of the world, it don't matter

I'll be there in two, I'll be there in two, I'll be there in two

I still feel it every time

It's just something that you do

Now ask me why I want to

It's everything about you, you, you

Everything that you do, do, do

From the way that we touch, baby

To the way that you kiss on me

It's everything about you, you, you

The way you make it feel, new, new, new

Like every party is just us two

And there's nothing I could point to

It's everything about you, you, you

Everything about you, you, you

It's everything that you do, do, do

It's everything about you” – a hangja egyszerűen elképesztő.. megmelengette a szívem, ahogyan énekelt. Hihetetlen.. mikor végzett, rám nézett, és elmosolyodott. – Ez egy régebbi dal még az első albumunkról, de nagyon szeretem.

-Eszméletlen hangod van.. – mondtam elképedve.

- Tényleg? Köszönöm.. – mosolygott, majd letette a gitárját, hátradőlt a kanapém és behunyta a szemét. Én csak néztem őt. Még soha nem láttam ilyen srácot.. vagyis láttam már srácot, de egyik sem volt olyan, mint ő. Persze azokkal sem volt dolgom, mert elég távolságtartó vagyok a fiúkkal szemben, de Niall más.. Annyira figyelmes, kedves és megértő. Nem értem, hogy volt képes egyáltalán szóba állni velem aznap este, amikor megmentett engem. Még csak 2 napja történt, de nem megy ki a fejemből az a pillanat, amikor először a szemébe néztem. Nem Christie.. nem szabad. – mondtam magamban, de már nem tudtam, hogy mi történik velem. Egyszerűen fogtam magam és rátettem a fejem Niall mellkasára. Éreztem, ahogy megemelkedik, de nem mozdult el. Hallottam a szíve dobogását, mely egyre hevesebben vert. A kezét rátette a vállamra, így már nem éreztem magam hülyének, hogy csak úgy ilyet csinálok. Nem tudom pontosan, hogy meddig maradtunk így, de én élveztem. Közben néztük a TV-t, s körülbelül 5 perc múlva meg is szólalt a sütő hangja.

- Hoppá.. – mondtam, majd felálltam, és észrevettem, hogy Niall időközben elaludt, így halkan mentem oda a sütőhöz. Kivettem a tepsit, és leraktam a pultra. Kicsit vártam, hogy hűljön, addig vettem elő tányért és evőeszközöket. Pár perc múlva felébresztettem Niallt.

- Niall.. – ráztam meg a vállát.

- Um.. – mormogott a szőkeség.

- Niall, kelj fel! Kész az ebéd.

- Kajaa!!! – kiáltott fel, majd azonnal rohant a pulthoz. Követtem és vettem neki belőle a tányérjára, majd a sajátomra is és elkezdtünk enni.

*Niall szemszöge

- Ez nagyon finom.. – szólaltam meg pár perc múlva.

- Köszi – mosolygott Christie.

- Mennyi az idő?

- Öhm.. fél 2 van. – mondta, miközben ránézett a fali órára.

- Nincs kedves.. esetleg. öhm.. sétálni kaja után? – kérdeztem zavartan. Christie először nem felelt, csak turkált a krumpli között, majd megszólalt.

- De, persze.. – mosolygott, én pedig kifújtam a levegőt.

- Csúcs.. – azután megbeszéltük, hogy a parkba megyünk, majd miután végeztünk a rakott krumplival, felmentünk a szobánkba átöltözni. Nem sokat szoktam gondolkodni, hogy mit vegyek fel. Felvettem egy fehér csőnadrágot egy fehér pólóval, és rávettem egy kék kockásinget, rá pedig egy fekete kabátot sállal. Lementem, és megittam egy pohár kólát, amíg Christiere vártam. Nem tellett 10 percbe és ő is jött. Egy fehér nadrágot viselt, kék felsővel, rá pedig egy fehér kabát. Csinos volt..

- Látom összeöltöztünk. – mosolyogtam, majd szétnyitottam a kabátom.

- Igen.. úgy látszik.. Mehetünk?

- Persze.. – mondtam, majd zsebre vágtam a telóm és kimentünk a házból. Az idő tényleg hűvös volt és komor, ennek ellenére elindultunk. Útközben vettünk kakaós csigát és forró csokit. Közel 15 percet sétáltunk, mire odaértünk a parkba. Nem voltak sokan, csak pár gyerek játszott a játszótéren. Leültünk egy padra és belekezdtünk a csigába, közben pedig beszélgettünk.

- És.. nincs senki rokonod? – kérdeztem.

- Ő nem a rokonom.. Rose néni.. ő nevelt fel.

*Christie szemszöge

Nem tudom, vagyok-e olyan erős, hogy beszélni tudjak neki a múltamról. Ez az egész együtt élés még új, és igaz, hogy valamilyen szinten bízom benne, de még csak pár napja ismerem. Nem tudok benne igazán bízni.. még.

-Nézd, Niall.. ebbe még ne bonyolódjunk bele. Ne haragudj, de erről még nem tudok beszélni.

- Rendben, bocsi..

- Te ne haragudj.. – mondtam, majd inkább elfordultam. Hirtelen megláttam egy nagy fát a park szélén. – Niall..

- Tessék.

- Nem megyünk oda, ahhoz a fához? – mutattam a park szélére.

- De, persze menjünk. – mosolygott, majd felálltunk és átsétáltunk a fához.

- Annyira szeretem a gyerekeket.. – mondtam, mikor leültünk a fa alá, s megláttam egy csapat 6 év körüli gyerekeket, akik a játszótéren játszottak.

- Én is.. van egy kislány, aki a bandánk első számú rajongója. Luxnak hívják.. Nagyon szeretek vele játszani.. leginkább Harryhez kötődik, mert ő hetente látogatja.

- Biztos aranyos lehet.

- Az is.. megyünk? Kezd sötétedni.

Este még megnéztünk egy filmet, közben vacsoráztunk, majd felmentünk a szobánkba. Lezuhanyoztam, és már aludtam is.

5. rész - Fura kapcsolat

hali :D itt az 5. rész :D jó szórakozást.. ;) <3 (5 komi és folytatom)

- Holnap reggel jönnek Louisék, mert megírunk egy dalt. Csak azért szólok, nehogy meglepetésként érjen, ha ricsajra ébredsz.

- Oh.. oké.. köszi. Jó éjszakát! – mondta Christie, majd bement a szobájába. Én is ugyanígy tettem. Gyorsan lefürödtem, fogat mostam és elnyomott az álom.

***

*Christie szemszöge

Hangos kiabálásokra keltem. Tegnap Niall figyelmeztetett, hogy hangosak lesznek, dehogy ennyire.. nem bírtam visszaaludni, így inkább elmentem fürdeni. Felvettem egy kék farmert egy rózsaszín felsővel, és lementem hozzájuk.

- Sziasztok. – köszöntem halkan, de azért észrevettek engem.

- Jó reggelt Christie. – mosolyodott el Niall, s a fiúk is köszöntek. – Gyere egyél. Biztos éhes vagy.

- Igen, de majd én kiszolgálom magam. – mondtam, majd odamentem a pulthoz és öntöttem müzlit meg tejet egy tányérba. – Mit csináltok?

- Úgy volt, hogy dalt írunk, de nem éppen ez jött ki a dologból. – forgatta a szemét Liam.

- Christieeeee!!!!!! – hallottam Louis hangját fentről, s egyszer csak letrappolt a lépcsőről és rám vetette magát. Nem tudtam mire vélni a viselkedését, de ennek ellenére viszonoztam az ölelését. Nem értem ezt az egészet. Louis jelenlétében sokkal felszabadultabb vagyok és jól érzem magam. Egy-két szót váltottunk, de mégis.. mintha már ezer éve ismerném.

*Niall szemszöge

Nem bírtam tovább.. nem tudtam nézni, ahogy ölelkeznek, inkább felmentem a szobámba. Ledobtam magam az ágyra és csak bámultam a plafont, amikor kopogtattak.

- Niall.. mi a baj? – Louis jött be az ajtón, és leült mellém.

- Szerinted mi?? Pontosan tudod, hogy hogy érzek Christie iránt, erre te megjelensz és elcsábítod. Hogy tehetsz ilyet? Azt hittem barátok vagyunk! – üvöltöttem.

- Azok is vagyunk. Niall nyugi.. nem tudtam, hogy téged ennyire zavar a Christievel való viszonyom. De ne aggódj, hisz tudod jól, hogy mi a szitu velem, nem?

Átgondolva Louis szavait tényleg hülyén viselkedtem.

- Tudom.. és sajnálom. Csak.. tudod.. én.. szeretem Christiet.. és ő nehezen nyílik meg előttem, de én próbálkozom, mert tudom, hogy nehéz neki. Erre te váltasz vele pár szót és már ölelkezve fogad téged. Nem értem.

- Először is.. nem ő ölelt meg, hanem én őt. Másodszor.. túl sokat aggódsz, haver. Ne próbáld meg annyira óvni mindentől és ne szolgáld ki, mert nem pólyás baba. Ő is tud magának reggelit készíteni.

- Oké oké.. hagyjuk.

- Miattam meg ne parázz.. – kacsintott, majd együtt lementünk. Mire leértünk mindenki a kanapén ült, vagy az mellett a szőnyegen. Úgy láttam kártyáztak.

- Nyertem.. – kiáltott fel Christie, mire mindenki nyafogni kezdett.

- Te csalsz! – csapott az asztalra Zayn.

- Mégis hogyan? – döbbent le a lány.

- Azt nem tudom.. – röhögött.

- Gyerekek.. halkabban. Nem a miénk a ház, mások is laknak itt. – szólalt meg Liam.

- Jajj ne legyél már ilyeen.. – nyávogott Harry, és ráugrott Liamra.

*Christie szemszöge

- Éhes vagyok.. – szólalt meg 10 perc múlva Niall.

- Együnk répát… - indult el Louis a hűtő felé.

- Nincs itthon répa. – közölte Niall, s úgy látszott pár percen belül kitör a pánik.

- Mi????? – dermedt le Louis.

- Nincs itthon répaa… - ismételte Niall teljes komolysággal, a többiek pedig alig tudták visszafojtani a röhögést. Louist lesújtotta a hír.

- Szerintem ideje mennünk. – jelentette ki Harry.

- Szerintem is. – helyeselt Zayn, majd elköszöntek és elindultak kifelé, de megálltak.

- Lou!! – kiáltott Harry, majd Liammel együtt megfogták és kivonszolták a lakásból. Én mosolyogva intettem nekik, majd amíg Niall lekísérte őket, kihasználtam az alkalmat. Előszedtem a legnagyobb tepsit amit találtam, majd elkezdtem pucolni a krumplit. Nem szóltam Niallnek, de csinálok neki rakott krumplit, mivel azt mondta éhes. Ő még mindig nem ért vissza, így elkezdtem.

Már 10 perc eltelt azóta, hogy Harryék elhagyták a lakást, de úgy látszik még mindig nem mentek el. Én addigra már felszeltem a krumplit, s fokozatosan elkezdtem adagolni a tepsibe először a krumplit, majd rá a tojást, a kolbászt és a tejfölt. Közben Niall is visszajött.

-Te meg mit csinálsz? - kérdezte Niall döbbenten.