2./1. rész - Mozi..

sziasztok:) csak kedden szerettem volna kitenni a következő részt, de nem vagyok gonosz ;) Kellemes olvasást! 4 komi és hozom a kövi részt.. :* <3

- Elegem van a folytonos féltékenységedből!! Tudod mit? Igen, szeretem Azóta szeretem, hogy először megláttam a szobádban. Soha nem éreztem még így senki iránt, és először én se értettem. És most végre rájöttem. Szeretem.. mert Ő a kishúgom!!! …

- Tessék?? – döbbent le Niall. Nem bírtam állva maradni, így inkább leültem az egyik dobozra, ami a raktárban volt. Niall mellém ült.

- Az előbb megláttam a láncot, ami a nyakában lóg. – mondtam. – Nekem is van egy olyan, csak épp az én monogramommal. Születésemkor vették nekem, és amikor a húgom született akkor ő is kapott egyet.

- A húgod..?

- Igen.. erről senkinek nem beszéltünk, de itt az ideje. Foszlányokra emlékszem, mert csak három éves voltam. A szüleim jól menő ügyvédek.. mindketten. Együtt dolgoztak egy ügyön. A város egyik legnagyobb bűnözőjét sikerült elérniük, hogy lecsukják. A férfi azonban bosszút állt. Egy nap eljött hozzánk pár embere. A szüleim nem voltak otthon, csak mi ketten egy dajkával. Este feküdtem le, amikor zajokat hallottam lentről. A dajkám feljött és azt suttogta, hogy bújjak el. Én így is tettem, elbújtam a szekrényembe. A húgom a kiságyban feküdt. Mire a dajka észhez tért, hogy őt is ki kéne venni, már késő volt. Az emberek betörték az ajtót, és.. megölték a bébiszittert. A húgomat pedig elvitték. Semmit nem tudtam csinálni. Amikor anyuék hazajöttek én még mindig a szekrényben voltam. Apu talált meg, anyu pedig sokkot kapott. Kihívták a rendőröket, de ők se tudtak tenni semmit. Hónapokig kerestük őt, de nem találtunk rá. Abban bíztunk, hogy egy árvaházban megtaláljuk, de nem.. Azután anyu teljesen magába zárkózott. A húgom elvesztése tönkretette a családot. Aztán úgy fél év múlva rájött, hogy van egy fia. Azóta újra a régi, de soha nem beszélünk arról az estéről. Minden évben feketébe öltözünk azon az estén, és gyertyát gyújtunk. És most.. Christie.. rajta van a nyaklánc.. érted? Megtaláltam a húgom! – Niall először alig tudta feldolgozni a hallottakat, majd megveregette a hátam.

- Pontosabban én.. – mondta viccesen.

- Igen te.. – néztem rá hálásan. – És ezt sosem fogom tudni meghálálni.

- És mikor akarod neki elmondani? – állt fel.

- Fogalmam sincs, de még nem most. Na menjünk, mert már biztos aggódnak.

*Christie szemszöge

- Srácok minden rendben? – kérdeztem, mire mindketten rám mosolyogtak.

- Persze, igaz Niall? – mondta Louis, majd átölelte a vállam, és ránézett Niallre. A srác zavartan állt, majd széles mosolyra húzta a száját.

- Minden a legnagyobb rendben. – kacsintott. – Éhes vagyok…. – kezdte, de akkor megjelent Harry.

- Sziasztok. – köszönt.

- Na megtaláltad? – kérdezte Liam.

- Nem.. – hajtotta le a fejét Harry. – Na de menjünk kajálni, mert Niall már láthatóan szenved. – röhögött.

- Oké.. – mondta Louis, és odakiáltott Zaynnek és Perrienek, akik nagyon jól elvoltak addig. Harry kérésére direkt a tegnap esti étterembe mentünk, de Rachel ma nem volt bent. Ebéd közben azt tárgyaltuk, hogy mit csináljunk délután, de nem sokra jutottunk. Mindenki teljesen mást akart csinálni, így megegyeztünk abban, hogy a ma délutánt külön töltjük. Persze nem annyira külön. Perrie és Zayn elmentek moziba, Harry, Louis meg Liam pedig a vidámparkba. Mi Niallel pedig.. nos.. fogalmunk sem volt arról, hogy mit kezdjünk magunkkal, de neki sem volt se mozizni, se vidámparkba menni. Ebéd után visszamentünk együtt a házba, és kicsit beszélgettünk, hülyültünk és teáztunk, aztán délután mindenki elindult, csak mi maradtunk ott.

- Szóval? – kérdezte Niall, mikor leült mellém a kanapéra. – Mit csináljunk?

- Fogalmam sincs.. – néztem rá tehetetlenül.

- Mi lenne ha elmennénk sétálni?

- Benne vagyok. – mosolyogtam.

*Zayn szemszöge

- Na mit nézünk? – kérdeztem Perriet, mikor a mozi előtt nézegettük a filmeket.

- Nem tudom.. Két filmet adnak most. Szerintem legyen a… uhm.. a Deja vu. – nyögte ki végül.

- Na ez az egyik amit annyira imádok benned. – mondtam és homlokon pusziltam.

- Mégis mi? – nézett rám gyönyörű szemeivel.

- Hogy nem a csöpögőset választottad. – kacsintottam, mire ő felnevetett és megcsókolt. – Na menjünk.

Nem volt nagy sor, így szép csendben vártunk. Előttünk egy nő állt a lányával. A lány lehetett körülbelül 12 éves. Biztos a másik filmre jöttek. A lány buzgón, nevetve mesélt egy sztorit az anyukájának, a nő pedig hallgatta őt. Miközben őket figyeltem kezem Perrie derekán pihentettem. Milyen jó lenne, ha egyszer Perrie állna így a lányunkkal.. – mondtam magamban, majd Ránéztem. Ő is az előttünk lévőket figyelte, és mosolygott. Bár tudnám mire gondol. Annyira szeretem.. Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer így fogok szeretni egy nőt. Másik kezemmel a zsebembe nyúltam és szorongatni kezdtem a kezemben lévő dobozkát. Nem merem..  Végül kivettem a kezem a zsebemből és odamentünk a pénztárhoz.

-Két jegyet kérek a Deja vura. – mondtam mosolyogva. A pénztáros odaadta a jegyet és be is mentünk. Mikor elkezdődött a film nagyon ideges lettem. Fogalmam sincs, hogy mit tegyek. Egész idő alatt Őt néztem, a filmmel nem is annyira törődtem. Gyönyörű, mint mindig.. Mikor vége lett a filmnek, elindultunk haza. Már sötétedett, de lassan mentünk. Egyre idegesebb lettem.. Úgy éreztem végre itt az idő.

- Perrie.. – kezdtem.

- Tessék. – fordult felém, mikor megálltam. Egy kihalt utcán mentünk az út közepén, már világítottak a lámpák, gondoltam ez alkalmas hely. Talán..

- Kérdeznem kell valamit. – mondtam zavarosan.

- Kérdezz. – mondta mosolyogva. Ahogy ott állt.. egy pillanatig elgondolkodtam mit mondjak. Sokszor az eszemben volt, és el is mondtam párszor a tükör előtt, de most nem találom a szavakat. Aztán..

Egy pillanat volt az egész.. Egy autó jött legalább 120-al. Mire észbe kaptam, a kocsi már ott volt..

- PERRIE!!!!!!!!!!

13. rész - Végre megtaláltalak! (fejezetzáró rész)

sziasztok! megérkezett az utolsó rész ebben a fejezetben :) remélem tetszeni fog :) komizzatok:)

„-Én egy sajtos…- kezdtem, de amint ránéztem a lányra megfagyott bennem a vér… - Rachel..”

Rachel amint észrevette, hogy én vagyok az, kiesett a kisfüzet a kezéből, és kirohant az étteremből. – Rach.. – üvöltöttem utána, és én is futni kezdtem. Kint már sötét volt, de még láttam merre ment. Folyamatosan a nevét kiabáltam, aztán a homokos részre értünk, és sikerült utolérnem. Az ügyetlenségem miatt pedig egyenesen ráestem Rachre, aki nagy levegővételekkel bámult fel rám. Egy percig néztük egymást, majd észbe kaptam, felálltam és felsegítettem őt is. Elengedte a kezem, majd leporolta magáról a homokot.

- Sajnálom.. – mondtam az előbbi esésre, és ránéztem Rachre. Hosszú, szőke haja ráomlott vállára és gyönyörű kék szemeivel engem fürkészett, végül megszólalt.

- Mit keresel itt? – kérdezte.

- Liamékkel ide jöttünk vacsorázni és..

- Úgy értem itt Californiában.??

- Pihenünk a srácokkal. Rachel..

- Tessék?

- Én még mindig szeretlek! – suttogtam, és egyre közelebb mentem hozzá.

- Ne mond ezt! – kérte Rach, és hátrált egy lépést, de én elkaptam a kezét és a derekánál fogva magamhoz szorítottam.

- Nézz a szemembe, és úgy kérd.. – mondtam, mire Rach a szemembe nézett, és már szólásra nyitotta a száját, de abban a pillanatban be is csukta és egy erős mozdulattal kiszabadult szorításomból. Hátat fordított nekem, majd 5 másodperc elteltével újra szembe fordult velem. Szeme megtelt könnyel.

- Harry Styles a francba is hagyj végre békén! – mondta, majd megfordult, és ott hagyott a sötétben. Én megkövülten álltam a parton. Nem teheti ezt.. Végre rátaláltam, erre újra visszautasít. Nem… harcolni fogok érte!

*Christie szemszöge

- Ő volt Rachel? – fordulok Louishoz.

- Igen.. – mondta halkan. A többiek csendben ültek, és hallgattak. Pár perc múlva kijött egy másik pincér, és felvette a rendelésünket. Az eddigi jó hangulat teljesen elment. Rossz volt így látni őket, de nem tudtam mit tenni. Közel 10 perc elteltével Harry jelent meg az étteremben. Nagyon rossz passzban volt. Leült velem szemben, és ránk nézett.

- Mi az?

- Na mi volt Rachelel? – kérdezte Perrie.

- Semmi.. – mondta lehajtott fejjel. – Nem enged közel magához..

- Sajnálom tesó.. – szólalt meg Niall.

- Nem kell… küzdeni fogok érte. – mondta, mire rá néztünk. – Bizony.. nem veszíthetem el még egyszer. Na együnk, mert éhen halok. – Az étteremben kezdett visszatérni a normális hangulat. Megvacsoráztunk, majd Liamen látszott, hogy elég fáradt, és Perrie is párszor ásított, így visszamentünk a házba. Mivel már vacsi előtt zuhanyoztam, így nem láttam értelmét még egyszer. Bementem a fürdőbe, átöltöztem és megmostam a fogam és az arcom. Mikor visszamentem a szobába Niall egy szál boxerben állt a szekrénynél. A lélegzetem egy pillanatig megakadt, de szerencsére Niall nem vette észre.

- Kész vagy? – kérdezte mosolyogva, majd mikor bólintottam, bement a fürdőbe. Kicsit furán viselkedik. Nem dühös, meg semmi ilyen, csak kicsit zavarosan viselkedik. Nem tudom miért.. Miután visszajött még mindig boxerben volt.

- Ha nem baj akkor nem húzom el a függönyt, mert sokkal jobb így, ráadásul nekem eléggé melegem van.

- Nem gond.. nekem is.. – mondtam halkan, majd ő lekapcsolta a villanyt, én pedig fel a kislámpát. Az ágyon ülve néztem ahogy ide-oda mászkál a szobában, és szerintem azt sem tudja mit csinál éppen. Aztán beletúrt szőke hajába, majd megfogta az egyik párnát és egy takarót, és letette a földre, majd lefeküdt rá. Értetlenül bámultam rá, majd pár perc múlva hasra feküdtem az ágyon úgy, hogy a fejem lelógott oda, ahol feküdt.

- Niall te most pontosan mit csinálsz? – kérdeztem értetlenül.

- Aludni próbálok. – válaszolt egyszerűen.

- De miért a padlón?

- Mert az ágyon te alszol.

- Aludhatsz mellettem..

- Nem férnénk el..

- Dehogynem.. – mosolyogtam.

- Tegnap is elég kényelmetlen volt.

- Most ezt azért csinálod, mert tényleg nem volt kényelmes tegnap, vagy mert egyszerűen nem akarsz mellettem aludni? – kérdeztem.

- Nem.. aludnék veled, de tegnap majdnem lelöktél az ágyról.. – röhögött. – És a padló is kényelmes.

- Ne már.. nem aludhatsz a padlón. Nem érezném magam jól miatta.

- Jó éjszakát Christie. – mondta mosolyogva.

- Ne csináld már.. – röhögtem el magam, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve megfogtam a párnám és a takaróm, és ledobtam Niall mellé.

- Christie mit csinálsz? – kérdezte Niall, mikor lefeküdtem mellé a padlóra.

- Ha te itt alszol akkor én is. – mondtam.

- De.. – kezdte, de én félbeszakítottam.

- Nincs de.. ne akarj megbántani. – néztem a szemébe, mire elmosolyodott és magunkra húzta a takarót.

- Tudod.. nagyon boldog vagyok, hogy akkor majdnem elütött az autó… - suttogta.

- Tessék? – kérdeztem furán.

- Mert akkor nem tudtalak volna megmenteni és most nem feküdnénk itt.. – mondta zavartan, mire könnybe lábadt a szemem, és válaszul ráhajtottam a fejem Niall mellkasára. Ő átölelte a vállam és a karom simogatta.

- Én is örülök. – mondtam halkan, majd Niall megpuszilta a fejem.

***

-Srácok kelljetek fel!! – üvöltött be Louis a szobába, mögötte pedig Liam egy hatalmas lábossal, amit egy villával ütött. – Ébresztőőőő!!!!! – röhögte, majd kimentek. Mi nagy nehezen felkeltünk, majd pizsamában lementünk a nappaliba. Már mindenki lent volt.

- Mi ez a meleg fogadtatás ilyenkor? – röhögött Niall, mikor leültünk a többiekhez.

- Így volt kedvünk.. – vont vállat Louis.

- Arra gondoltunk, hogy reggeli után menjünk le a strandra. – mondta Zayn.

- Jó ötlet. – mosolygott Niall, majd felállt, és kivette a hűtőből a narancslevet. Fél óra alatt megettük a reggelit, és mindenki felment elkészülni. Először Niall ment tusolni, addig én előkészítettem a fürdőruhám. 10 perc múlva egy szál törülközőben jött ki, én pedig megfogtam a cuccaim és helyet cseréltünk. Lezuhanyoztam, majd felvettem a fürdőruhát, amit tegnapelőtt vettünk Perrievel. A monogramos nyakláncom még mindig a nyakamban lógott és nem is vettem le. Felvettem egy lenge átlátszó kék felsőt meg a papucsot és visszamentem a szobába. Niallen egy kék fürdőgatya volt, kezében a törülközője.

- Mehetünk? – kérdezte.

- Aha.. – mondtam, majd lementünk. Már csak Harryre vártunk, aki pár perc múlva meg is jelent és elindultunk a strandra.

Nagyon hangulatban telt a nap. Sokat napoztunk, de nagyrészt vagy a vízben voltunk, vagy fagyit ettünk. Harry sokszor eltűnt. Pontosan tudtuk, hogy végig Rachelt kereste, de nem mondta. Perrie és Zayn a parton voltak egymásba temetkezve, Liam és Niall elment üdítőért, én pedig Louissal maradtam a vízbe. Beszélgetünk, röhögtünk, majd egyszer csak megfogott a derekamnál fogva, és eldobott. Eléggé megijedtem, és beszívtam egy kis vizet. Mikor Louis látta, hogy ezt nem kellett volna, kisegített a vízből, és ütögette a hátam, hogy kiköhögjem a vizet.

- Christie jól vagy? – kérdezte, mikor végre sikerült megnyugodnom. Én bólogattam, és hátrahajtottam a fejem. Egy pillanat volt az egész.. Louis rám nézett, majd mikor észrevettem, hogy engem figyel rá néztem. Szemei ki voltak kerekedve.

- Louis baj van? – kérdeztem tőle. Nem szólt semmit, csak felállt Én ugyanígy tettem. – Louis….

- Az a lánc… honnan szerezted azt a láncot?? – mutatott a nyakamban lógó aranyláncra.

- Amióta élek a nyakamban lóg. Még az igazi szüleimtől kaptam, akik eldobtak engem. – mondtam szomorúan.

- Hogy-hogy eldobtak?

- Nem tudom… ezt tőlük kéne megkérdezni. Csak sajnos azt sem tudom, hogy kik ők.. A nő aki felnevelt egy kukában talált rám az utcán. Egy rózsasín pólyában voltam, és ez az egyetlen ami megmaradt tőlük. – Louis állt velem szemben, majd mikor befejeztem közelebb jött és átölelt olyan szorosan mint még sohasem. Nem tudtam mit reagáljak rá, így visszaöleltem. Közben Niall és Liam is visszajöttek. Niall észrevette, hogy forr a levegő, és megváltozott.

*Louis szemszöge

- Mi folyik itt? – kérdezte Niall.

- Semmi.. – mondtam hirtelen és elengedtem Christiet.

- Aha értem.. – mondta Niall, majd elment. Tudtam, hogy dühös, mert féltékeny lett, így utána mentem. Behúztam egy üres raktárba, és kérdőre vontam.

- Mi a bajod? – kérdeztem tőle.

- Inkább neked mi a bajod?? Miért ölelgeted így?? Szereted?? – üvöltött velem. Szavai hallatára összeszorult a szívem. Nem bírtam tovább, így én is üvöltöttem vele.

- Elegem van a folytonos féltékenységedből!! Tudod mit? Igen, szeretem Azóta szeretem, hogy először megláttam a szobádban. Soha nem éreztem még így senki iránt, és először én se értettem. És most végre rájöttem. Szeretem.. mert Ő a kishúgom!!! …

12. rész - Utazzunk!

sziasztok! itt az új rész! remélem mindenkinek elnyeri tetszését, és még egyszer ne haragudjatok, hogy ennyit késtem! :/ 4 komi és folytatom.:) <33

„- Ne nézz hülyének, de.. nem akarsz itt aludni.. velem? …”

Csak álltam Christie ágya előtt és néztem őt.. Azt kérte, hogy aludjak vele? Lehet, hogy csak képzelődöm..?

-De persze.. itt alszom.. – mosolyogtam, majd visszamentem hozzá és lefeküdtem mellé. Csendben feküdtünk egymással szemben és nem szóltunk semmit. A szívem őrült tempóban dobogott. Lehet, hogy most kéne elmondanom neki? És ha visszautasít?

- Min gondolkodsz ennyire? – szólalt meg hirtelen Christie.

- Csak azon, hogy holnap hánykor keljünk.. – füllentettem.

- Mikor indul a gép?

- Fél 7-kor.

- Akkor olyan 5 körül jó, nem?

- De..

- Akkor viszont aludjunk, mert nem tudunk felkelni. – mosolygott. – Jóéjt! – mondta, és adott egy puszit.

- Neked is..

*Christie szemszöge

Reggel arra ébredtem, hogy Niall szorosan ölelve szuszog mellettem. Hihetetlenül jó érzés volt így ébredni, aztán az órára nézve rájöttem, hogy ez nem tarthat sokáig.

-Niall.. Niall ébredj!! – kiabáltam hirtelen, mire a szőkeség annyira megijedt, hogy lefordult az ágyról. – én csak röhögtem rajt, majd segítettem neki felállni.

- Mi az? – kérdezte röhögve.

- 6 óra.. – mondtam komolyan, mire rám nézett, és mikor felfogta mit mondtam teljesen pánikba esett és össze-vissza beszélt. Én mosolyogva néztem, ahogy eljátssza, hogy érdekli, de nem tudott átverni. Végül 3 perc színjátszás után rám nézett, és megszólalt.

- Majd megvárnak. Megyek elkezdek készülődni. – mondta, majd rám mosolygott és kiment. Hirtelen azt sem tudtam, hol kezdjem, majd úgy döntöttem jobb, ha először lezuhanyozom. Gyorsan letusoltam, majd az időt tekintve felvettem egy világoskék farmert egy fehér pulcsival. Mivel tegnap este már mindent elpakoltam, ezért boldogan vettem tudomásul, hogy  bő 25 perc alatt elkészültem. Levittem a bőröndöt, a táskámba pedig beletettem a zenelejátszóm és egy könyvet. Elkezdtem olvasni egyet, Cassandra Claretől a Csontvárost. Eddig nagyon tetszik, remélem így is marad. Egy pohár kakaó társaságában vártam Niallt, aki 5 perc múlva meg is jelent. Egy fekete farmert, és barna inget viselt meg a kabátját.

- Akkor indulhatunk? – kérdezte.

- Persze.. – mondtam, kiittam a kakaót és felálltam. Mielőtt ellenkezhettem volna, Niall megfogta a bőröndöm, én pedig bezártam a lakást. Beszálltunk az autóba és elindultunk a repülőtér felé. Közel negyed óra múlva meg is érkeztünk, majd mikor megláttuk Harryéket nekem kicsit bűntudatom támadt, hogy ennyit késtünk.

- Bocsi, hogy ennyit késtünk, de elaludtunk.. – szólalt meg Niall.

- Nem gond.. semelyikünk nem ért ide fél 7-re. – röhögött Zayn.

- Akkor mehetünk? – kérdezte Perrie.

- Aha.. – mondtuk egyszerre. Felpakoltunk a gépre, majd mikor mindenki felszállt, elindultunk. Magángéppel mentünk, így nem kellett várni a következő gépre. Én Niall mellé ültem az ablak közelébe, Perrie Zayn mellé, Louis, Harry és Liam pedig egy filmet kezdtek el nézni. Most ültem először gépen, és nagyon féltem. Niall látta rajtam, így amikor felszálltunk megölelt. Fél óra múlva már egész jól éreztem magam, így folytattam a könyv olvasását. Elég nehéz volt, mivel a fiúk eléggé unták az utat, meg a filmet is, így hangoskodni kezdtek. Majd énekeltek, amit élveztem, ezért abbahagytam az olvasást. Aztán kezdtek fáradni, így mindenki visszaült a helyére, és én is pihentem kicsit. Zenét hallgattam, majd Niall vállán elaludtam. Mikor legközelebb felébredtem már Californiába voltunk. Még 10 perc volt leszállásig, s a fiúk is ébredezni kezdtek. Úgy látszik nem csak én aludtam el. J Perrie már fent volt, s mikor észrevette, hogy felébredtem, odajött hozzám.

- Szerintem jobb, ha átöltözöl. – mosolygott.

- Miért?

- Itt Californiába teljesen más idő van, mint Londonban. Ebben a ruhában meg fogsz sülni.

- Ja.. okéé. – mondtam, majd előkotortam a bőröndömből egy kék rövidnadrágot, egy I<3London felsőt, és egy tornacipőt. A hajamat kibontottam, és egy napszemüveget is felvettem. A gépről leszállva egy nagy fekete kocsiba szálltunk be. Először nem értettem, hogy minek ez az egész, aztán Louis elmagyarázta, hogy nem szeretnék, ha megtudnák, hogy itt vagyunk.

- Az egész utazásnak az a célja, hogy jól érezzük magunkat, és pihenjünk. Ha megtudnák, hogy itt vagyunk azzal az egész pihenésnek vége lenne. Ezért megyünk California olyan részére, ahol kevesen vannak. – magyarázta Louis.

- Utána néztem kicsit, és láttam az interneten, hogy van Californiának egy olyan része, ami direkt ilyen pihenő övezet. Tele van nyaralóhellyel, szállodákkal meg ilyenek. – mondta Liam.

- Értem. – Negyed óra múlva megérkeztünk a helyre. Tengerpart mellett voltunk, és egymás mellett sorakoztak kisebb-nagyobb házak. Leparkoltunk egy hatalmas szálloda mellett. Louis bement, mi pedig a kocsiban maradtunk. 5 perc múlva visszajött és újra elindultunk. 3 perc kocsizás után megérkeztünk a házhoz, amit kibéreltünk. Szép volt és tágas. Bementünk és mindenki elfoglalta a saját szobáját. A szobák végignézése után rájöttünk, hogy 5 szobás házat vettünk ki, és mi 7-en vagyunk. Zayn és Perrie azonnal lefoglaltak egy kis franciaágyas szobát. Harry, Louis és Liam gyorsan elfoglaltak 1-1 szobát, így én Niallel maradtam. Beléptünk az utolsó szobába. Tátva maradt a szám. A szoba nagyon tágas volt, szürke falakkal, és az egyik fal helyett egy hatalmas ablakszerű ajtó volt, ahonnan rá lehetett látni a tengerpartra. Egy ágy volt, de az elég nagy.

- Háát… úgyis egy lakásban élünk. – mosolygott Niall.

- Igen.. Ez gyönyörű.. – mondtam, mikor az ajtó elé álltam, és elhúztam azt. Niall mellém lépett és ő is kinézett.

- Tényleg az.. – mondta, s közben rájöttem, hogy nem a kilátást nézte….

Közel negyed óra múlva mindent kipakoltunk és elindultunk egy kis városnéző délutánra. Megnéztünk mindent amit arra lehetett, majd estére visszamentünk a házba. Megbeszéltük, hogy mindenki kap egy órát, majd elmegyünk egy közeli étterembe vacsorázni. Elvonultunk a saját szobánkba és először én mentem el fürdeni, utána Niall. Hajat mostam, letusoltam, majd átadtam a fürdőt Niallnek. Amíg ő fürdött, addig felvettem egy miniszoknyát és egy lenge pólót, a hajamat pedig kivasaltam. Feltettem egy kevés sminket, és úgy vártam Niallre. Egy szál törülközőben jött ki a fürdőből, én pedig ösztönösen elfordítottam a fejem, mire Niall kiröhögött.

-Most mi van? Úgy csinálsz mintha nem is egy lakásban laknánk és még nem láttál volna félmeztelenül. – röhögött.

- Ja.. tényleg. – mosolyogtam. Niall elővette a ruháit és visszament a fürdőbe. 10 perc múlva egy térdnadrágban és egy kockás ingben jött ki.

- Mehetünk? – kérdezte.

- Aha.. – mondtam, majd lementünk a többiekhez. Már Perrien és Zaynen kívül mindenki kész volt, és 5 percen belül ők is megérkeztek.

*Harry szemszöge

Gyalog mentünk az étterembe, amit még délután néztünk ki magunknak. Nem volt messze és útközben is jót beszélgettünk. Nem mondtam senkinek, de kicsit rosszul éreztem magam. Annyira nehéz látni, hogy Zayn és Perrie milyen jól elvannak. Örülök nekik, de azért néha belegondolok, hogy nekem lehet, hogy soha nem lesz, aki úgy fog szeretni, mint Perrie Zaynt. Az étterembe belépve leültünk egy nagyobb asztalhoz, ahova mindenki odafér. Nem volt elegáns étterem, ezért nem is öltöztünk ki, de jó volt, hogy nem ismernek fel minket az emberek. Vagy legalábbis nem foglalkoznak velünk. Szeretek így élni, a fiúkkal zenélni, és a rajongóinkat is imádom, de van, hogy mindent megadnék egy átlagos életért… Az étlapot nézegettem, mikor kijött a felszolgáló. A többiek, akik eddig hangosan nevettek, most elcsendesedtek. Én végre kiválasztottam az ételt és összecsaptam az étlapot, majd a picérnő felé fordultam.

- Én egy sajtos…- kezdtem, de amint ránéztem a lányra megfagyott bennem a vér… - Rachel..

Figyelem..

sziasztok.. ne haragudjatok, hogy nem hozok új részt, de koleszos vagyok és most volt egy hétvégi kirándulás ami miatt nem tudtam hazamenni.. vasárnapra hozom a 12. részt :D <33

11. rész - Little things

sziiasztok! :D itt a következő rész ;) sajnálom, hogy nem hoztam korábban, de nincs rá időm. csak hétvégén tudom írni.. de akkor most tessék elolvasni és utána kommentelni. és 5 komi után hozom a következőt :D <33 love:D

- Perrie.. – mosolyogtam, majd átöleltem.

- Szia Christie. Niall azt mondta nincs fürdőruhád.. Itt az ideje vásárolgatni. – kacsintott.

- De nincs rá pénzem. – hajtottam le a fejem.

- Jaj ne butáskodj. Én fizetek és az első fizetésedből megadod. Oké?

- Oké.. de aztán fogadd is el. – mondtam, majd beszálltam Perrie mellé a kocsiba. Úgy 15 perc autózás után megérkeztünk egy nagy áruházba. A vásárlás nagyon vicces volt. Perrievel felpróbáltunk minden  bikinit amit találtunk, majd fél óra keresgélés után sikerült döntenünk. Én egy tengerkék színűt választottam, Perrie pedig egy rózsaszínt.

- Szerintem mára elég volt. Nagyon elfáradtam. – röhögött Perrie, miután leültünk egy kávézóba.

- De legalább ezen is túl vagyunk.

- Igen.. és amúgy mi újság? Milyen volt az első nap?

- Fárasztó, de élveztem. A többiek is aranyosak, szóval nem panaszkodom. – mosolyogtam.

- Akkor jó. Louis nagyon rendes volt, hogy talált neked munkát.

- Igen, az volt. Nem tudom neki elégszer megköszönni.

- Nem is kell. Louis tudja mennyire szereted.. neki ez elég. – nézett a szemembe. – És.. mivan Niallel?

- Jól van..

- Neem.. úgy értem mi van köztetek?

- Semmi.. barátok vagyunk. – hajtottam le a fejem.

- Ennyi?

- Mit vársz mit mondjak? Tegnap megmondta, hogy úgy szeret mint egy barátot. Ezek után nem fogok elé állni, hogy én többet érzek iránta.

- Ezt mondta? – döbbent le.

- Igen.. de hagyjuk ezt.

- Oké.. na menjünk, mert már kezd sötétedni és holnap kell kelni, hogy hamar Californiába érjünk.

- Rendben. – mondtam, majd elindultunk haza. Útközben rengeteget röhögtünk, és beszélgettünk. Perrie már nem jött fel, mert fáradt volt, így egyedül léptem be a lakásba. Niall a kanapén feküdt, s mikor észrevett elmosolyodott.

- Sziaa Christie. – köszönt, majd átölelt. – Milyen volt az első napod?

- Egész jó.. nem volt unalmas, és teljesen lefárasztott, de jó volt. – mondtam.

- Az jó. A lényeg, hogy neked jó legyen. – kacsintott. – Gyere már biztos éhes lehetsz.. vagy ettél Perrievel?

- Nem, csak sütit.

- És nekem nem hoztál? – nézett rám szomorúan Niall.

- Jaj ne haragudj.. nem gondol.. – kezdtem, de aztán Niall hirtelen elröhögte magát és rájöttem, hogy csak hülyül. – Te… - mutattam rá, majd megfogtam a kanapén lévő párnát és rendesen tarkón ütöttem vele. Niall először értetlenül nézett, majd megint felröhögött és a derekamnál fogva felemelt és rádobott a kanapéra.

- Ezt neked. Muhahahahaaaaaaaa!!! – kiáltott fel gonosz kacajjal és elkezdett csikizni. Nem bírtam abbahagyni a röhögést és sikítozást. Mikor végre sikerült erőt kapnom magamon egy hirtelen erőtől vezérelve lelöktem magunkat a földre, így én lettem felül. Ráültem a csípőjére és diadalittasan felkiáltottam.

- Nyerteeem!!! – nevettem, majd ránéztem az alattam fekvő Niallre, aki csendben figyelt engem. Arca teljesen ki volt pirosodva, szeme gyönyörűen csillogott. Percekig néztük egymást, majd egyszer csak megszólalt a sütő sípolása. Riadtan tértem észhez, és azonnal felálltam. – Ez mi?

- Jaj teljesen elfelejtettem. – állt fel Niall is. – Csináltam vacsit és asszem most odaégett. – mondta nevetve. Odament a sütőhöz, kivette a tepsit és felém mutatta. – Igen.. ez elégett.

- Hát.. akkor együnk meleg szendvicset. – mosolyogtam.

- Jó ötlet. – helyeselt, majd kiszedte az elégett kaját a tepsiből, én meg addig előszedtem a vajat, sajtot, szalámit és természetesen a majonézt. Húsz perc alatt annyi szendvicset csináltunk, hogy még ránézni is elég volt, hogy tele legyek. Fáradtan ültünk le a kanapéra, és kapcsoltuk be a TV-t.

- Hozok takarót fentről. – mondta Niall, és felment. Unottan kapcsolgattam a csatornák között, mikor egyszer csak megláttam a TV-ben a One Directiont. Egyik dalukat játszotta a zenecsatorna, a Little Thingset. Pont Niall része jött.. csillogó szemmel bámultam a képernyőt, és én is énekelni kezdtem a dalt.

„You'll never love yourself

Half as much as I love you

You'll never treat yourself right darlin'

But i want you to

If i let you know

I'm here for you

Maybe you'll love yourself like i love you..”

Az utolsó sornál valaki a hátamra tett egy takarót. Ijedten fordultam meg, és láttam, hogy Niall az. Éreztem, ahogy elpirulok, a szőkeség meg csak mosolygott.

- Christie.. te ismered ezt a dalt? – csodálkozott, majd leült mellém a kanapéra.

- Öhm.. igen..

- És honnan? – faggatott tovább Niall. Tudtam, hogy csak szívatni akar, ezért hanyagoltam a témát.

- Köszi a takarót. – mosolyogtam, mire Niall elröhögte magát és átölelt.

- Szívesen. Amúgy nagyon jó hangod van.. – Végül egy vígjáték mellett döntöttünk, amit nem igazán tudtam végignézni, mert szörnyen elálmosodtam.

- Niall én felmegyek. – szólaltam meg.

- Rendben, én is megyek lassan. Jó éjt! – mosolygott.

- Neked is. – mondtam, majd felmentem a szobámba. Lezuhanyoztam, majd bepakoltam a bőröndbe. Fogalmam sincs, hogy mit kéne vinni, ezért csak tippeltem. Betettem a bikinit, meg pár szoknyát, ruhát és felsőt. Meg papucsot, tornacipőt és egy magas sarkút is. A biztonság kedvéért egy melegebb ruhát is. Fél óra múlva minden szükséges dolgot elpakoltam, így végre lefeküdtem.

*

*Niall szemszöge

Iszonyatos ordibálásra ébredtem. Felültem az ágyon és megrökönyödve láttam, hogy hajnali fél kettő van. Hatalmas vihar volt odakint, én pedig azonnal felkeltem és átrohantam Christie szobájába. Az ágyon feküdt és sikoltozott. Valami rosszat álmodhatott, mert csukva voltak a szemei. Odamentem hozzá és próbáltam felkelteni.

- Christie… Christie kelj fel! Hallod? – ráztam, mire kinyitotta a szemét és rám nézett.

- Mi történt? – kérdezte könnyes szemekkel.

- Rosszat álmodtál.. – suttogta. Behunyta szemeit én meg próbáltam nem észrevenni, hogy egy rövidnadrág és egy szál top van rajta. A szívem szörnyen nagy tempóban kezdett verni. Inkább elengedtem őt és leültem vele szemben. Mikor újra kinyitotta a szemeit bűnbánóan rám nézett.

- Ne haragudj, hogy felkeltettelek. Nem tudom mi ütött belém. – hajtotta le a fejét.

- Semmi baj.. Kérsz teát?

- Nem kell, köszönöm inkább iszok vizet. – mondta, majd felállt és bement a fürdőbe. Két perc múlva visszatért, és leült elém. Én kezdtem újra elálmosodni, így felálltam.

- Akkor én megyek is. – mondtam, majd indultam ki, de Christie utánam szólt.

- Niall..

- Tessék. – fordultam meg.

- Ne nézz hülyének, de.. nem akarsz itt aludni.. velem? …

10. rész - Az első nap

sziasztok! meghoztam a várva várt részt!! nagyon remélem, hogy nem vártatok hiába, és tetszeni fog mindenkinek! :D köszönöm a türelmet! :) <3 a 10. részt Niall&#39;s princess -nek és egy lány :) -nak küldöm... ;) remélem tudják miért :D (5 komi és folytatom) <3

*Niall szemszöge

- Niall.. minden oké? – hallottam Christie hangját az ajtónál. Nem válaszoltam.. nem akartam. – Niall.. kérlek.. nyisd ki az ajtót.. Az a baj, hogy elmentem Louissal? Talált nekem munkát.. miért nem tudsz velem örülni? Figyelj.. attól, hogy Louval ilyen jóban vagyok, attól.. még szeretlek… mert igaz barát vagy..

Barát.. ha tudnád mennyire fáj az, amit mondasz.. Nem szólaltam meg, vártam amíg elmegy az ajtómtól. Tudom, hogy nem kéne így viselkedem, hisz fogalma sincs, hogy mit érzek iránta, de nem tehetek róla.. szeretem, de azt hiszem jobb, ha ezt Ő nem tudja.

*Christie szemszöge

- Csak tudnám miért csinálja ezt?! – mondtam, miután becsaptam magam után az ajtót a szobámban. Levetkőztem, és felvettem egy köntöst, majd engedtem vizet a kádba. – Ártottam én neki? Mondtam neki valamit? Nem… akkor mi a baja?? – nagyon felhúztam magam az előbbi miatt. Miután a kád megtelt vízzel, levettem a köntöst, és beleültem. Jól esett ez után a délelőtt után. Ha tudná mit érzek iránta… fogalmam sincs mit csinálna. Nem örülne az biztos. De Louis… annyira okos.. kedves.. aranyos.. annyira szeretem.. persze nem olyan értelemben. A szívem már rég elrabolta egy szőke srác, akinek fogalma sincs róla, és… aki ezt nem szeretné.. Közel fél óra múlva kiszálltam a kádból, magamra csavartam egy törülközőt, és átmentem a szobába. A szívem majdnem kiugrott a helyéről, annyira megijedtem.

- Úristen! Te meg mit keresel itt?

- Szia.. – szólalt meg Niall, aki az ágyamon ült lehajtott fejjel, majd rám nézett. Csak álltam előtte egy darab törülközőbe, és láttam, ahogy végigmér.. zavarba jöttem, ezért elindultam a szekrény felé ruháért. Niall felállt, megfogott a karomnál fogva és megállított. Egy pillanatig csak álltam, végül felé fordultam. – Sajnálom.. – suttogta, majd magához húzott és egészen közel hajolt hozzám. – Nem kellett volna ennyire kibuknom egy apróságért. - a szívem őrült tempóban kezdett el verni.

- Semmi baj.. nem haragszom. Csak nem értem, hogy miért tetted.. – mondtam halkan. Niall nem szólt semmit, csak lehajtotta a fejét.

- Ne haragudj.. magam sem tudom.. szeretlek.. – mondta, mire én felnéztem rá. A szívem őrült módon kalimpált, levegőt sem bírtam venni, de a folytatás már nem tetszett annyira. – Te vagy az egyik legjobb barátom.. és nem akarom, hogy Louis közénk álljon. Nekem ő az a személy, akinek bármit elmondhatok, és megbízom benne, de attól félek, hogy hogyha ti ennyire jóban vagytok akkor én nem számítok. És abba belebolondulnék. - mondta halkan. Most, hogy kimondta mit érez hihetetlen szomorúság tört rám. Ahogy ott állt előttem és kék íriszével nézett rám.. nem szeret. Ez már biztos.. Egy barát vagyok semmi más.. Nem akartam kimutatni, hogy mennyire, így csak rámosolyogtam és átöleltem.

- Ha rajtam múlik soha senki nem fog közénk állni. – suttogtam a fülébe, mire még szorosabban ölelt. Bárcsak örökké tartana ez a pillanat.. Hirtelen belegondoltam, hogy én egy szál törülközőben vagyok, így kivettem magam Niall öleléséből, és neki is leesett, hogy ideje kimenni. Rám mosolygott és elindult az ajtó felé.

- Niall..

- Tessék.

- Melegítsd meg a kaját, 5 perc és megyek. – kacsintottam, mire Niallnek fény csillant a szemében, és már sokkal boldogabban ment ki a szobámból. Nagy levegőt vettem és a szekrényhez mentem felöltözni. Kiválasztottam egy egyszerű ruhát és lementem. Niall nagyon finom ebédet csinált. Igaz, dél már rég elmúlt, de akkor is jó volt.

- Arra gondoltam, hogy.. – kezdte Niall – Mi lenne ha holnap elutaznánk Londonból pár napra.

- Jó lenne, de én holnap kezdek a kávézóban. – mondtam, mire Niall csak bólintott. – És ha holnapután mennénk? Szombaton nem dolgozom és úgyis jönnek az ünnepek.

- Oké.. – mosolygott. – Beszélek Harryékkel, hogy jöjjenek ők is.

- És hova mennénk? – kérdeztem.

- Nos.. szerintem menjünk Californiába.

- Tessék?? – döbbentem le. – De.. az Amerikában van.

- Igen.. de még úgyse voltál ott. Jó lesz.. naaaa. – nézett rám kék szemeivel.

- Hát jó.. Menjünk.. – mondtam.

- Ez az.. megyek felhívom a többieket és rákérdezek. – kacsintott, majd felment a szobába a telefonjáért. Én addig elmosogattam a tányérokat. Tíz perc múlva Niall visszajött. – Mindenki jön. Harry, Liam, Zayn, Perrie és Louis.

- Jaj de jó. – örültem. És amúgy mit csinálunk mi Californiába?

- Mindent amit lehet. Pihenünk, bulizunk, strandolunk meg ilyenek. – mosolygott a szőkeség.

- Ahaa.. de nekem nincs fürdőruhám.

- Majd elmentek Perrievel vásárolni. Most megyek, mert felveszünk egy új dalt a fiúkkal. Este jövök. – mondta, majd felvette a kabátját, egy puszit nyomott az arcomra és kiment a lakásból.

A nap hátralévő része nagyon unalmasan telt. Izgatott voltam az első napom miatt, és már nagyon vártam. Még soha nem dolgoztam ilyen helyen. Remélem nem fognak utálni. Az emberek általában nem rajonganak értem. De ez már régen volt.. Estefele bekapcsoltam a TV-t, magamra húztam a takarót és a kanapén feküdve néztem egy filmet. Szörnyen álmos lettem, de nem volt erőm felmenni a szobámba, így elaludtam a kanpén.

***

A saját ágyamban ébredtem.. semmire nem emlékszem a tegnap estéből, csak arra, hogy mikor elaludtam még a kanapén voltam. Lehet, hogy Niall hozott fel mikor megjött. Az óra fél 7-et ütött, de már nem volt kedvem visszafeküdni. Lezuhanyoztam, utána felvettem egy kék farmert egy nagy fehér pulcsival és a táskámba pakoltam minden fontos dolgot. Miután lementem a konyhába csináltam egy kiadós reggelit, majd az órát bámulva vártam, hogy végre elindulhassak a munkába. Már épp indulni készültem, mikor Niall vonszolta le magát a lépcsőn.

-Jó reggelt. – mosolyogtam, miközben vettem fel a kabátom.

- Szia.. hova mész? – kérdezte Niall szemét dörzsölve.

- Ma van az első napom. Emlékszel? – vigyorogtam.

- Ja tényleg.. várj.. tegnap vettem neked valamit, de nem tudtam odaadni, mert aludtál. – mondta hirtelen, majd az asztalhoz futott és előkotort egy dobozt a táskájából. Tessék..

- Mi ez ? – kérdeztem, majd kinyitottam. Egy telefon volt benne.

- Gondoltam szükséged lehet rá ha munkába mész. Feltöltöttem, úgyhogy már most is tudod vinni. A névjegyzékben pedig benne van az én számom. Azon el tudsz érni, ha valami történt.

- Jaj.. Niall… aranyos vagy, de ezt nem fogadhatom el..

- Dehogynem.. tekintsd.. gratulációnak az első naphoz. Ne sérts meg hogy visszautasítod. – mosolygott.

- Rendben.. köszönöm. – mondtam, és átöleltem. – Na de mennem kell, mert elkések. A pulton találsz palacsintát. Neked csináltam. – kacsintottam. – SziaJ

- Ez az.. – hallottam Niall hangját, miután kiléptem a lakásból. Imádom ezt a hangját. Az utcára kilépve izgatottság fogott el. Még mindig nem hiszem el, hogy ma van az első napom. Már olyan régóta vártam erre. Az út nem volt sok.. úgy 10-15 perc gyalog. Végre megérkeztem a kávézóba. A neve Globestar volt.. Állítólag azért kapta ezt a nevet, mert az első tulaj, aki elindította a kávézót hatalma s Shakespeare rajongó volt. Ezt örömmel hallom, mivel én is szeretem. Kiskoromban sokat olvasták nekem a Rómeó és Júliát. Az kávézóba beérve egy lányt pillantottam meg. Hosszú barna haja volt, amit bal vállára dobott mikor észrevette, hogy itt vagyok.

- Hello. – köszöntem halkan.

- Szia.. – mosolygott kedvesen. –Te biztos Christie vagy.. Az én nevem Emma, Emma Starks. Én vagyok a mentorod.

- Ezt hogy érted?

- Én foglak bevezetni a felszolgálás rejtelmeibe. – kacsintott. – Megtanítom, hogy kezeld a gépeket, és az idegesítő vendégeket.

- Értem.. – mosolyogtam.

- Gyere körbevezetlek. – mondta, majd elindult a pult mögötti ajtóhoz. Én követtem. – Ez a dolgozók terme. Itt tartjuk a szünetet és beszélgetünk. A másik szoba Matté. Gyere.. – mosolygott, és kimentünk a szobából. A bejárattal szemben úgy 10 méterre volt a mosdó. Emma elmagyarázta, hogy a takarítás be van osztva hármunk között. – Mark majd délután jön téged fog felváltani. Hétfőn gondolom tudod, hogy nem kell jönni, mivel ünnep lesz és akkor nem vagyunk nyitva. Szóval ma itt leszel délután 5-ig, és holnaptól egészen jövő hét… szerdáig nem kell bejönnöd. Szerencséd van, hogy most jöttél. Ma van az első napod, és máris szabadnapos vagy. – röhögött. – A fizetés nem sok, de el lehet belőle élni. Legalábbis én eltudok.

- Hogyan? – kérdeztem halkan.

- Egyetemre járok, és csak azért dolgozok, hogy legyen pénzem kifizetni a sulit. Amellett a szüleim persze pénzelnek, szóval csak a tandíjra miatt kell a munka. Az is csak azért, mert elhatároztam, hogy nem akarok a szüleim pénzéből élni, így vállaltam egy munkát. De ha jobban átgondolom azért mégiscsak jól jön a segítség, mivel a suli mellett nem tudok egész nap dolgozni, így csak másodállásban dolgozom. Nekem a tanulás az első.

- Értem.. na és mivel kezdek?

- Először is segíts rendet rakni, takarítani. Aztán fél óra múlva megjön az első vendég. Ezt onnan tudom, hogy van egy pasi, aki mindig ugyanakkor belép, rendeli a szokásos reggelijét és kávét, majd pontban fél óra múlva el is megy. Minden áldott nap. – mosolygott. – Na de elég a fecsegésből és lássunk hozzá.

Emmának igaza lett. Pontban fél óra múlva megjött az első vendég. Aztán hirtelen sorra jönni kezdtek az emberek. Elég mozgalmas nap volt, az vendégek kedvesek voltak, nem reklamáltak, pedig megértettem volna. Döcögősen indultam el.. Néha rossz asztalhoz vittem a rendelést, máskor elfelejtettem kivinni, de délutánra kezdtem belejönni. Mikor már egészen jól ment egy fekete hajú srác lépett be a kávézóba. Megölelte Emmát, majd felém jött.

-Hello. Te vagy Christie? – kérdezte mosolyogva.

- Igen.. – mondtam egészen halkan.

- Mark Starks a nevem. Emma tesója vagyok. És a harmadik. Te hazamehetsz.. én váltalak fel.

- Oké köszi. – mondtam, majd levettem a kötényt, és felakasztottam a pult melletti fogasra.

- Akkor ne felejtsd, hogy szerdán délután 5-re gyere. – kiabálta Emma.

- Oké.. – sziasztok. – mondtam, majd mikor kiléptem az üzletből, egy ismerős személy állt előttem.

A következő részről..

Hello:) tudom.. azt ígértem, hogy péntekre felteszem az új részt, de sajnos nem sikerült.. hétvégén igyekszem megírni annak ellenére, hogy sokat kell tanulnom, és vasárnap vagy hétfőn felteszem.. :) remélem nem haragszotok nagyon.. <3