1. rész - Az ismeretlen

Sziasztok! Meghoztam az első részt! Ha tetszik, akkor komizzatok, és 5 komi után hozom a kövi részt! ;)

-Nincs munka, tűnj innen! – kiáltott rám a bolt vezetője, majd szinte kilökött az üzletből. A mai nap ez mar a. 4. visszautasítás volt. Egész nap munkát keresek, de mindenhol csak rám ordítanak és kitessékelnek. Ennek oka gondolom az, hogy a ruhám mocskos, szakadt és én se vagyok valami tiszta. Nem tudok mit tenni, ez az egyetlen ruhám.

Szomorúan ballagtam hazafele, belemélyedve gondolataimba. Már késő délután volt, az idő kezdett hűvösödni így október közepén, s az ég is sötétedett. Már 2 éve annak, hogy Rose néni meghalt, s később George atya is követte. Ők ketten neveltek fel engem. Egy éves voltam, amikor Rose néni rám talált egy kukában. Úgy látszik, az igazi szüleimnek nem kellettem. George atya pedig a helyi templom papja volt. 5 éves korom óta tanított engem minden áldott nap. Vágytam a tudásra mindennél jobban, és amit tudtam, azt meg is tanultam tőle. A baj csupán annyi, hogy ezt a tudást nem tudom felmutatni papíron, így nem fogadnak el sehol. 19 éves vagyok, és még mindig nem találtam rendes állást. Még az is rátesz, hogy hogyha belépek egy üzletbe már nem is érdekli senkit az, hogy mit tudok. Elítélnek a szakadt, mocskos ruháim miatt, amit nem csodálok. Nincs semmim.. Egy koszos ’lyukban’ élek Londonban. George atya halála után pedig megszűnt az emberek létszáma, akikkel beszélni szoktam. Nehezen nyílok meg bárki előtt, így nem barátkoztam senkivel.

Egy zebrán mentem át, mikor egy fényt pillantottam meg. Egy autó közeledett felém őrült tempóban. Éreztetek már olyat, hogy egy pillanatban mozdulni sem tudsz félelmedben? Na én pontosan ezt éreztem abban a pillanatban. A lábaim teljesen ledermedtek, amikor hirtelen egy erős kéz ragadott meg, és ellökött az autó elől. Esés közben a srác rám esett, de azonnal le is szállt rólam, majd felült és megszólalt.

-Jól vagy? Nincs semmi baj? – kérdezte a megmentőm.

- J-jól vagyok.. köszönöm. – dadogtam, s felálltam. A srác követte mozdulatomat, és így jobban meg tudtam őt nézni. Szőke tincsei a homlokához simultak, kék szeme pedig csillogott, miközben engem nézett.

- Miért mentette meg azt a nyomorultat? Jobb lett volna neki a pokolban szenvedni, nem itt szennyezni a levegőt. – kiáltotta egy járó-kelő, aki látta a majdnem balesetet.

- Hogy mondhat ilyet?? Húzzon a francba és tűnjön innen, vagy nagyon megbánja, amit az előbb mondott. – üvöltötte dühösen a srác.

- Hagyd.. é-én most.. jobb ha megyek. – suttogtam, majd elfutottam.

- Ne.. várj! – kiáltott utánam, de addigra én már messze jártam. Megszoktam, hogy az emberek állandóan beszólnak nekem, a bátrabbak le is köpnek. Bánt, hogy ezt csinálják, mert nem ártottam nekik,de ilyen az élet.

Pár perccel később lassítottam a tempón, és sétálni kezdtem. Teljesen besötétedett, s nem vettem észre, hogy egy sötét utcába értem. Próbáltam egy ismerős utat találni, de teljesen eltévedtem. Az utcában megpillantottam egy részeg csapatot, és próbáltam észrevétlenül elmenni egy másik irányba, de nem sikerült.

-Hey, cica.. – kiáltott egy srác, s közeledtek felém. Hárman voltak, mind 20 év körüli részeg pasas.

- Várj már egy kicsit.. – kiáltott a másik, amikor sietősre vettem lépteimet. – Nem hallod?

Elkezdtem futni, de hamar utolértek. Az egyik visszarántott és teljes erővel nekicsapott a falnak.

-Fuu.. de undorító vagy! . röhögött a harmadik, es arcon csapott, minek hatására felszakadt a szám.

- Na mi van, elvitte a cica a nyelved?? – kérdezte az egyik, s gyomrom vágott, mire összeestem.

- Kérlek.. – nyögtem, de akkor az egyik állon rúgott.

- Kussolj! – üvöltötte, majd mind a hárman egyszerre kezdtek el verni. Arcon, gyomron ütöttek, rúgtak és téptek. Már alig voltam eszméletemnél, amikor egy pillanatra megálltak, és felnéztek. Egy autó állt meg előttük és egy alak szállt ki belőle. Felém nézett, majd a srácokra.

- Mit műveltek? – kérdezte dühvel a hangjában.

- Mi közöd hozzá? Ez egy nyomorult kis senki. Gyere, csatlakozz hozzánk. – röhögött az egyik, mire az alak egy hatalmasat bokszolt a srác arcába.

- Mi a szar..? – lepődött meg a másik, és megindult az alak felé. – Megdöglesz!! – kiáltotta, de ő is kapott egyet, mire összeesett és nem mozdult. Akkor az alak a harmadikra nézett.

- Vidd a haverjaid és tűnj innen, különben úgy szétverem mindhármotokat, hogy azt is elfelejtitek, hogy mi a nevetek. – hangja rideg, félelmetes, de egyben nyugodt volt. – MOST!

- Oké, megyünk. – mondta remegve, majd megfogta két barátját, és elfutottak. Az alak odajött hozzám és leguggolt.