2/11. - Valami véget ér..

sziasztok. :) éés megjött a várva várt rész.. :) 5 komi után folytatom. <3

Rachel.. persze, hogy tudtam, hisz azóta jóba vagyok Harryvel, amióta először találkoztunk. Mindent megbeszélünk egymással. Csak én közben beleszerettem.. Magamnak sem mertem bevallani.. Pedig ez az igazság. De most már mindegy.. vége.

*Christie szemszöge

A Zayn és Perrie számára rendezett parti hihetetlen jó volt. Jade nagyon kitett magáért, bár őt egész este nem láttam. Mindenki táncolt, jól érezte magát nekem viszont kezdett fájni a fejem, ezért elindultam az ajtó felé. Már vettem fel a kabátom, amikor valaki megfogta a karom.

- Mit csinálsz? – nézett rám Niall nagy kék szemeivel.

- Megfájdult a fejem.

- Akkor megyek veled.

- Nem kell.. érezd jól magad én hazatalálok egyedül is. – mentegetőztem.

- Dehogy engedlek el egyedül Christie. Hajnali fél 1 van, ez London. Váj meg, elköszönök Liaméktől. – mondta, majd elment a konyha fele. Két perc múlva visszajött, felvette a kabátját és már indultunk is. London utcái késő éjszaka sötétek és barátságtalanok. Örültem, hogy Niall velem jött. Egész úton megállás nélkül önfeledten beszélgettünk. Talán azért is, mert tudtuk, hogy ezen az éjszakán valami véget ér. Minden megváltozik.. minden más lesz.

Mikor hazaértünk, Niall fáradtan borult le a kanapéra. Az óra hajnali 1-et mutatott, de még egyáltalán nem voltam fáradt.

- Éhes vagyook. – jelentette ki Niall a párnába.

- Készítsek valami kaját haspók? – kérdeztem mosolyogva, és már vettem is elő a tálat. Mivel ez volt az utolsó estém itt, ezért kiengesztelem Niallt palacsintával.

- Jajj Christie nem kell ezzel foglalkoznod, csinálok magamnak szendvicset.

- Nem. Most már elkezdtem. – mondtam, mire Niall adott egy puszit, majd felment az emeletre. Beleöntöttem a tálba egy kevés lisztet, rám 3 tojást, tejet meg a további dolgokat. Keverni kezdtem, amikor Niall lejött egy gitárral a kezében.

- Nem fogod felébreszteni a szomszédokat? – kérdeztem furán, mégis csillogó szemekkel.

- Legalább valami jó zenét is hallgatnak. – kacsintott édesen.

- Jajj.. ez nem csípte a szádat?

- Kötekedsz?

- Igen.. – nevettem, majd begyújtottam a tűzhelyet. Niall leült a kanapéra, és elkezdett játszani szebbnél szebb dalokat. Imádom a hangát. Olyan lágy és kellemes.. élvezet hallgatni.

Egy óra elteltével kész lettem jópár palacsintával. Megkentem őket nutellával, majd öntöttem pohárba narancslevet, és odavittem Niallhöz. Láthatóan örült neki, mert az utolsó 10 percben már nem bírt magával.

-Köszönöm. – mosolygott kedvesen, majd enni kezdett. Én is ettem pár falatot, bár nem voltam valami éhes.

- És holnap hánykor mész? – kérdezte pár perc csend után.

- Úgy érted ma? – mosolyogtam.

- Öhm.. igen. – nézett az órájára szomorúan.

- Nem tudom. Reggel 9 körül elkezdek pakolni és Louis majd felhív, hogy mikor jön.

- Értem. – mondta lehajtott fejjel.

- Mi a baj?

- Nem tudom.. elmész. Olyan fura lesz egyedül. – mondta, mire elszorult a torkom.

- Naa.. attól még fogunk találkozni. Majd jövök hozzád. Te is hozzám. Rendben?

- Oké..

- Szerintem én elmegyek aludni.

- Nee.. – nézett rám Niall, mire felvontam a szemöldököm.

- Ez az utolsó esténk. Legalább legyünk együtt. Mármint itt a kanapén. Hozok filmet. – mondta, nekem pedig összeszorult a szívem.

- Jól van. – mosolyogtam, majd a pultra tettem a tányérokat, elővettem egy zacskó chipset, Niall pedig kiválasztott egy filmet. Kényelmesen elhelyezkedtünk a kanapén, és elindult a film. Nagyon tetszett, Távkapcs volt a címe, bár közben ökörködtünk, nevettünk, beszélgettünk, így csak részleteket láttam. A film vége fele elálmosodtam, ráhajtottam a fejem Niall vállára és elnyomott az álom.

*Harry szemszöge

-Liam, nem láttad Jadet? – kérdeztem aggódva.

- Nem.. utoljára akkor láttam, amikor megjöttünk. Aztán eltűnt. Miért?

- Megyünk, és el akarok tőle búcsúzni. – mondtam, mire Rachel furán mordult egyet. – Mi az?

- Semmi.. nem szóltam. – mondta mosolyogva. Mivel Jadet nem találtam, a többiektől meg már elköszöntünk, így indultunk haza. Annyira jó volt végre Rachellel lenni. Újra Londonban, tudva, hogy mellettem marad. Szeretem. Nagyon.

*Jade szemszöge

Mire hazaértem, már csak pár ember maradt a buliba. Perrie, Zayn, Liam, Jesy, Louis és Eleanor.

-Hogy vagy szívem? – ölelt át Perrie. Őt nem tudtam becsapni.

- Hogy lennék? Rosszul. – csordult ki újra a könnyem.

- Naaa. Ne sírj.. kérlek. Minden rendben lesz. – suttogta a fülembe, de csak még jobban fájt.

- Most inkább lefekszem, de ti nyugodtan maradjatok még. – mosolyogtam, majd felmentem a szobámba. Levetkőztem, lefeküdtem és átöleltem a párnám. Soha nem fogom Őt elfelejteni. Szeretem. Nagyon.

*Christie szemszöge

Reggel álmosan, fáradtan ébredtem a kanapén. Niall sehol. Az óra 8 órát ütött, így kapkodva keltem, és mentem fel a szobámba. Bekapcsoltam valami pörgős zenét, ledobtam magamról a ruháimat, majd elmentem zuhanyozni. Eljött a nagy nap. Valami vége, és egy új dolog kezdete. Találkozom a szüleimmel. Ennyi év után végre láthatom őket.

Zuhanyzás után felvettem egy farmert, egy fehér pólóval és egy szintén fehér pulcsival, a hajamat pedig kibontva hagytam hullámosan. Elkezdtem pakolni. Feltettem az ágyra két bőröndöt, és kiválasztottam a fontosabb ruhákat. Nem akartam mindent elvinni.. még úgyis visszajövök. Remélem.

Alighogy végeztem csöngettek. Hallottam Niallt, ahogy kinyitja az ajtót, majd Louis hangját. Azonnal rohantam le, mert számítottam arra, hogy ilyen korán jön. Mikor leértem a két srác a kanapén ült, Niall pedig a bátyám hátát simogatta.

-Mi folyik itt? Louis hogy-hogy ilyen korán itt vagy? – kérdeztem furán. Mindketten felálltak, bár Lou ,ég mindig háttal állt nekem. – Louis.. mi a baj?

- Christie. – szólalt meg Louis, majd rám nézett. Szemei vörösek voltak a sírástól, arca kipirosodott.

- Mond már.. Eleanorral történt valami? – kérdeztem, bár rettegtem a választól.

- Anyuék.. tegnap autóbalesetet szenvedtek. – ez az mit soha nem akartam hallani. A lábaim remegni kezdtek, forgott velem a világ.

- És hogy vannak??

- Apu.. – suttogta elcsukló hangon Louis. – Sajnálom… :’(

2/10. - Szerelmi háromszög. Hogyan tovább ?

sziasztok. bocsi a késésért.. :/ téll. itt az új rész. remélem tetszeni fog. :) 5 komi után folytatom <3

- Pont azóta, amióta én.. – búgtam a fülébe, mire a szemembe nézett és megcsókolt. Apró csókból csókcsata lett, majd elterültünk az ágyon…

*Christie szemszöge

Niall mellkasán ébredtem fel. Felnéztem rá, Ő pedig édesen szuszogott felettem. Soha nem hittem volna, hogy bárki is ilyen fontos lesz az életemben. Halkan felkeltem, és ügyeltem rá, hogy ne ébredjen fel. Kerestem fehérneműt a fiókban, megfogtam egy pólót és egy rövidnadrágot, majd bementem a fürdőbe. Egy hideg zuhany volt, amire a legjobban vágytam.

Már fél óra eltelt, amikor végre kijöttem a zuhany alól. Felöltöztem, majd lementem a konyhába. Hangokat hallottam lentről, s mikor leértem érdekes szituációba keveredtem. Louis és Eleanor az asztalnál ültek, El lábai pedig Louis combján pihentek és egymást etették eperrel. Elmosolyodtam, majd megköszörültem a torkom.

-Jó reggelt. – köszöntem és elindultam a hűtő felé.

- Szia húgi. – mosolygott Louis. – Hogy aludtál?

- Jól köszi.. és ti? – kérdeztem vissza miközben öntöttem magamnak narancslevet.

- Soha jobban. – mondta Louis, majd adott egy csókot Eleanornak.

- Örülök, hogy boldogok vagytok. – mosolyogtam.

- Köszönjük. – mondta El. – Éhes vagy? Tessék, csináltam palacsintát.

- Köszi.

- Christie.. – szólalt meg Louis.

- Tessék?

- Gondolkodtál azon, amit mondtam? – kérdezte, mire görcsbe rándult a gyomrom. Az utolsó beszélgetésünknél Louis megemlített nekem egy ötletet. Megijedtem..

- Igen..

- És?

- Még nem döntöttem el.. szeretném.. de Niall.. Meg holnap kezdek a munkahelyemen.

- Anyuék Londonban laknak. Pár hónapja felköltöztek Doncasterből. Attól, hogy velük laksz, még eltudsz menni dolgozni. És Niallel is tudsz találkozni.

- Tudom.. először beszélek Niallel. Nem akarok úgy elköltözni, hogy esetleg rosszba lennék vele.

- Oké persze.. ez egyértelmű. Remélem nem érti félre. Mármint. hogy nem fogja azt hinni, hogy azért költözöl el, mert nem kedveled..

- Nagyon remélem, hogy nem. – mondtam, majd elővettem egy tányért, és tettem rá 3 darab palacsintát, öntöttem narancslevet és rátettem egy tálcára. - Megyek.. kiengesztelem mielőtt beszélnék vele. – elindultam a lépcső felé, de előtte még ránéztem Louisra. – Anyuék tudják, hogy én.. – kezdtem, de megállított.

- Még nem tudnak semmit. Ezt nem lehet telefonban elmondani. Majd megtudják, ha meglátnak téged.

- És mikor indulunk vissza Londonba?

- Majd délután. Még Harryék alszanak, meg Liam is. Ráérünk még..

- Oké.. na megyek. További szerelmes pillanatokat. – kacsintottam. A lépcsőn felfelé próbáltam egyensúlyozni a tálcával, közben pedig azon gondolkodtam, hogy hogyan mondom meg Niallnek, hogy el akarok költözni. Nagyon fura lesz nélküle, és rossz, hogy nem láthatom minden nap, de jelenleg a szüleim és Louis a legfontosabbak. Szeretnék velük minél több időt eltölteni. Mikor beléptem a szobába Niall még békésen aludt. Halkan letettem a tálcát, és leültem az ágyra mellé. Simogatni kezdtem az arcát, mire felmordult. Nevetni kezdtem, majd kinyitotta a szemét, és felült. Haja kócosan meredt az ég felé, arca édesen mosolygott rám. Ez az, ami a legjobban hiányozni fog.

- Jó reggelt. – köszönt aranyosan.

- Szia.. hoztam reggelit. – mondtam halkan, majd elé toltam a palacsintát.

- Édes vagy, köszönöm. - mondta, és nekikezdett.

- Figyelj Niall.. beszélnünk kell.

- Mond csak. – mondta, belekortyolt a narancslébe, majd rám nézett.

- Beszélgettem Louissal tegnap.. és mondott valamit. Vagyis inkább megkért valamire.

- Igen?

- Azt szeretné, hogy odaköltözzek szüleimhez.. – amint kimondta, lefagyott az arcáról a mosoly. – És én igent mondtam. Ne értsd félre.. szeretek együtt lakni veled, de tudod.. most találtam rá a bátyámra.. és végre találkozhatok a szüleimmel. Erre vártam egész életemben.

- Persze.. teljesen megértem. Nyugodtan költözz el.. Csak azért majd látogass meg. – mondta kimérten.

- De nem baj?

- Christie. Nagyon fontos vagy nekem. És imádtam ezt az időt.. amióta ismerlek. De te most tudtad meg, hogy van egy bátyád.. és élnek a szüleid. Itt az idő, hogy végre velük legyél. Nem áll meg az élet attól, hogy nem együtt fogunk lakni. Attól még találkozhatunk sokat. Elmegyek a munkahelyedre.. megiszok egy kávét, talán még eszek is. Közben pedig nézem ahogy szerencsétlenkedsz a tálcákkal. – kacsintott. – Ne feledd, hogy egy bandában zenélek a bátyáddal. Kizárt dolognak tartom, hogy ne találkozzunk heti 5x minimum. – mosolygott rám.

- Na az ilyen gondolkodásodért szeretlek annyira. – mondtam ki hirtelen. Niall rám nézett, és mintha valami csillogást láttam volna a szemében. – Persze mint barátot. – helyesbítettem. Na ezt elrontottam.

- És mikor költözöl?

- Már holnap. Louis azt mondta, hogy csináljuk úgy, hogy a szüleim csak akkor tudják meg, hogy élek, amikor meglátnak az ajtóban. Hatásos. – nevettem el magam.

- Jó kis meglepetés lesz nekik.

- Az biztos.

- És mi mikor indulunk vissza Londonba?

- Délután.. addig pakolni kell, meg összeszedni magunkat. Liam állítólag többet ivott a kelleténél.

- Ja értem. – mondta, majd ránézett az órájára. – Hát.. akkor hamar szedje magát össze, mert már dél múlt.

- Igen? Hú de hamar elment az idő.

- Aham. Engedelmével kisasszony. Megyek zuhanyozni. – mosolygott, majd adott egy puszit a homlokomra.

- Menj csak, addig én felöltözök. – jelentettem ki.

Pár órával később mindenki előkerült. Liam kicsit nyúzottan, másnaposan, de azért nem volt komoly baja. Harry bejelentettem, hogy rávette Rachelt, hogy jöjjön vele vissza Londonba, így 2 taggal bővült a körünk. Eleanor és Rachel.

Rachel nem beszél sokat. Igazából szinte semmit. Harryvel elvan. Mindig nevetnek, beszélgetnek, de ha Harry nincs, akkor Rach sem beszél. Fura.. Kicsit szégyenlős biztos.

*Jade szemszöge

- Oké.. mindenki kész? Perriék pár percen belül megérkeznek. – suttogtam, mire mindenki bólogatott, én pedig lekapcsoltam a villanyokat, és elbújtunk. És igaz volt.. pár perc múlva kattant a zár és Zayn nyitotta az ajtót.

- MEGLEPETÉÉS!! – kiáltotta mindenki.

- Úristen.. Mi ez ? – lepődött meg Perrie, és nézett rám.

- Gratulálunk a jegyeseknek !! – nevettem el magam, és átöleltem először Perriet, majd Zaynt.

- De aranyosak vagytok.. – mondta Perrie, és könnybe lábadt a szeme.

- Köszönjük Jade. Ez kedve tőletek. Áthívom a többieket, gondolom ők nem tudnak róla.

- Nem, mert nem akartam, hogy véletlenül eljárjon a szájuk. De hívd csak. – mosolyogtam.

Fél óra múlva csöngettek, és Liam jelent meg az ajtóban.

-Jade.. szia. – mosolygott rám Liam.

- Hello Liam. Hogy vagy?

- Jól köszi. És te?

- Megvagyok. Többiek?

- Mindjárt jönnek, csak hoznak sütit. – kacsintott.

- Hm.. sütii. – mosolyogtam, majd Liam bement, és már jöttek a többiek, Niall és Christie. Christievel csak egyszer találkoztam eddig, de nagyon megkedveltem. Aranyos lány. Utánuk Louis és egy számomra tök idegen csaj, de láthatóan együtt voltak.

- Sziasztok. – köszöntem. – Én Jade Thirlwall vagyok. Egy bandában zenélek Perrievel. – mosolyogtam.

- Szia.. Eleanor Calder. Örülök, hogy megismertelek. – nézett rám nagy, barna szemeivel. Kedves lánynak tűnik. Már csak egy valakire vártam.. a szívem úgy dobogott, mintha ki akarna esni. Aztán megjelent Ő.

Barna fürtjei mint mindig kuszán lógtak elképesztő zöld szemeibe. Teljesen elvarázsolt.

- Szia Jade. – mosolygott rám, én pedig csak néztem Őt.

- Sz-szia. – dadogtam, és hirtelen nagyon furán éreztem magam. Elakadt lélegzettel néztem, ahogy elmegy mellettem, és egy lány is jött vele.

- Ohh bocsi. Ő itt Rachel, a barátnőm. – mosolygott rám Harry, majd továbbment. Rachel egy pillanatig engem fürkészett, majd követte Őt. Nem bírtam ott maradni, így szó nélkül fogtam a kabátom és eltűntem. Kiléptem a hűvös utcára, és elindultam a park felé.

Hihetetlen, hogy egy percig is azt hittem, hogy bármi lehet köztünk. Persze.. az a lány gyönyörű. Hosszú, szőke haj.. kék szem. Semmi esélyem nincs.. Tudtam, hogy létezik Rachel.. persze, hogy tudtam, hisz azóta jóba vagyok Harryvel, amióta először találkoztunk. Mindent megbeszélünk egymással. Csak én közben beleszerettem.. Magamnak sem mertem bevallani.. Pedig ez az igazság. De most már mindegy.. vége.

2/9. - Sötét titok, és több, mint barátság (+15)

sziasztok:) itt az új rész :) bocsi a késésért.. ígérem legközelebb sietek, de kárpótlásért kicsit hosszabb és izgibb lesz ;) <3 

azért tettem ki a +15ös jelet, mert ez a rész durva.. nem annyira, de azért értitek.. ;)

5 komi és folytatom. :)

Az arca tele volt kék és zöld foltokkal, a szeme feldagadt. – Úristen! Mi történt?? – kérdeztem, de nem felelt. Végül felkaroltam, és a karomba fogva hazavittem. Az út alatt egyszer sem szólalt meg, csak sírt, és ölelt.. szorosan.

*Christie szemszöge

Sötét éjszakák.. szomorú könnycseppek. Ez jutott nekem, ebbe halok bele. Boldogság.. Hol van az én szívemnek? Érzem, ahogy minden szétesik körülöttem. Nem ereszt a múltam, borús fellegek kísértenek.. ő volt az, ki tönkre tette az életem. S most újra itt van, felém tornyosul s megfojt. Kínoz.. hiába küzdök mindenhol ott van. Ez lesz a végzetem.. kérem.. valaki segítsen!!

S abban a pillanatban kinyitom szemem.. angyal szállt le előttem. Új reményt adva életemnek felkarol, s a magasba repít. Miatta harcolok tovább, élem nyomorult életem.. Bár Ő nem tudja.. reménytelenül beleszerettem.

*Niall szemszöge

Hiába kérdeztem mi történt, nem válaszolt. Miután visszaértünk a házba felvittem a szobába és lefektettem az ágyra. Próbáltam felállni, de Christie nem engedte el a nyakam.

-Ne menj el.. kérlek. – suttogta fülembe.

- Csak egy takarót akarok elővenni. – nyugtattam meg, majd kiszabadítottam magam kezéből, és az egyik szekrényből kivettem egy vékony takarót. Lehúztam Christieről a magas sarkúját, majd én is levettem cipőmet. Betakartam és lefeküdtem mellé. Kezemet rátettem derekára, ő pedig közelebb húzódott hozzám. Arcunkat csak centik választották el egymástól. Percekig fürkésztem arcát, de csak félelmet láttam benne.

- Mi a baj Christie? – kérdeztem halkan. Nem felelt. Szeméből megindult egy könnycsepp amit én letöröltem. Végül megszólalt.

- Félek.. – suttogta.

- De mitől?

- Még soha nem beszéltem róla.. Van egy titkom. Régen történt, úgy 3 évvel ezelőtt. 16 éves voltam. Egy éjszaka eltévedtem London melletti erdőben. Nem is tudom már, hogy miért mentem oda. – mondta, en pedig elakadt lélegzettel hallgattam. Hangja néhol elcsuklott, alig tudott beszélni, egész teste remegett. – Sötét volt, zuhogott az eső, és féltem. Aztán.. egyszer csak hangokat hallottam a közelből. Egy részeg pasi volt. Nem láttam rendesen az arcát. Megkérdezte, hogy mit keresek ott.. mondtam, hogy eltévedtem. Mire ő.. menjek vele és kikísér az erdőből. Távolodni kezdtem tőle, de ő megindult felém. Csak egy másodperc volt..  elkapott és letaszított a földre.. és .. ő..

- Elég.. – mondtam gyorsan, de kimondta.

- Megerőszakolt. – zokogott Christie, mire iszonyatos fájdalom hasított mellkasomba. Remegtem az idegtől.. Átöleltem olyan szorosan ahogy csak tudtam. Arcát a mellkasomba temette és sírt. – Nem tudtam elfutni. Nem ment.. – zokogta.

- Css.. nyugodj meg.. – simogattam fejét, és hátát. – És ez hogy jött elő ma este?

- Miután elmentél italért egy srác odajött hozzám. Azt akarta, hogy táncoljak vele, de nem akartam. Erre megfogta a combom, én pedig felpofoztam el kimentem az utcára. Utánam jött és erőszakoskodni kezdett velem. Bepánikoltam.. sikítozni kezdtem, erre megütött. Ezért van egy folt a szemem alatt. Ezután el akartam futni, de ő megragadta a kezem. Újra előjöttek az emlékek. Ordítottam, a nevedet kiabáltam, de senki nem jött. A magas sarkúmmal ráléptem a lábára, mire elengedett és újra megütött. Végül ráunt az ellenkezésemre és elment. Körülbelül 2 perc múlva jöttél Te.

- Sajnálom..

- Nem kell.. nem tudhattad. – mondta halkan.

- Ki tud erről?

- Csak te.. és Rose néni tudott. Nehéz erről beszélni.. nem is szoktam. Sokszor eszembe jut, de nem mutatom.

- Christie.. Amíg engem ismersz.. soha többé nem fognak bántani. Megígérem! – néztem a szemébe.

- Miért vagy velem ilyen? – kérdezte hirtelen.

- Ezt most hogy érted?

- Megmentetted az életem.. 2x is. Befogadtál úgy, hogy nem is ismertél, és most ezt mondod.. Miért? – meglepett a kérdése. Mit is mondhatnék erre. Mert szeretlek?!

- Mert.. fontos vagy nekem. – suttogtam. – És nem akarom, hogy többet szenvedj! – Christie csak nézett engem, nem szólt semmit.. végül egymás karjaiban aludtunk el.

*Eközben a buliban

*Louis szemszöge

- Hová tűnt mindenki? – kérdezte Eleanor 2 szám között.

- Fogalmam sincs. Várj.. ott van Perrie és Zayn. – mutattam a táncparkett egyik sarkába. – A többieket nem látom.

- Igen, már látom. – mosolygott és táncoltunk tovább. A zene dübörgött, mindenki élvezte pörgős dallamokat. Eleanor gyönyörű volt. Teljesen megőrjített. Már a harmadik számot táncoltuk végig. Próbáltam közeledni hozzá.. átölelni a derekánál, de valahogy sose sikerült. Még soha életemben nem éreztem ilyet. Szerettem volna átölelni és a fülébe súgni, hogy mit érzek iránta, de nem tudtam. Meg akartam csókolni.. de nem mertem. Nem érzem, hogy ő is akarná.

- Nem iszunk valamit? – kérdezte hirtelen.

- De menjünk. – mondtam, majd elindult a pult felé én pedig követtem.

- Mit kérsz? – kérdeztem tőle.

- Hm.. egy pohár whiskyt. – mondta.

- Hello – köszöntem a pultos srácnak. – Két pohár whiskyt szeretnék. – kértem, és a srác már adta is. – Tessék.

- Köszi. – mosolygott, mire koccintottunk és meg is ittuk.

- És hogy vagy? – kérdeztem.

- Megvagyok.. jó veletek lenni. Christie nagyon aranyos lány. Hamar megkedveltem.

- Csak őt? – néztem rá szomorú arccal, mire elmosolyodott.

- Neem.. ti is azok vagytok. Nem tudom elégszer megköszönni nektek, hogy megvédtetek. Főleg Niall és Christie. És te jól vagy?

- Aha.. köszi. Jó végre kikapcsolódni. És végre megtaláltam a húgom. Olyan jó lesz hazamenni és elmondani anyuéknak, hogy újra láthatják a lányukat. Szeretném, ha Christie odaköltözne hozzájuk, hogy bepótolják az elmúlt időket.

- Nem gondolod, hogy Niall szomorú lesz? És Christiet kérdezted?

- Már beszéltem Christievel. Nagyon szeretné, bár Niallel is szívesen maradna, most inkább anyuékkal lenne. Niall pedig nem kisfiú.. megérti, és szerintem egy idő után úgyis megint egy lakásban fognak lakni.

- Ezt hogy érted?

- Nézz csak rájuk. Oda-vissza vannak egymásért, csak nem merik bevallani egymásnak. Hamarosan úgyis felnyílik mindkettő szeme és együtt lesznek. – kacsintottam.

- Úgy legyen. – mosolygott El, és lehúztuk a második pohárral.

Aztán jött a harmadik.. negyedik.. ötödik.. Az idő telt, mi pedig egyre többet ittunk. Újra elmentünk táncolni. Nem engedtem el egy pillanatra sem. Az alkohol annyira a véremben volt, hogy teljesen elment az eszem. Eleanor átkaroltam a nyakam, én pedig a derekát és úgy táncoltunk tovább. Egész testembe akartam őt.. Hirtelen egy erős kéz ragadta meg a vállam és taszított el Eleanortól.

-Miért fogdosod a csajom? – üvöltötte egy srác az arcomba.

- Dan.. – suttogta El. – Nem vagyok a csajod! – kiáltotta Dannek.

- Kussolj és gyere inkább. Hazamegyünk. – mondta, majd megragadta El kezét, és rángatni kezdte.

- Hagyd békén. – kiáltottam.

- Senki nem kérdezett.. kopj le szépfiú.

- Nem mondom még egyszer.

- Na mert mit csinálsz? – röhögött Dan, mire behúztam neki egyet. Rögtön megeredt az orra, és elengedte El-t. Megfogtam a kezét, és futni kezdtünk a kijárat felé. Az alkohol egy szempillantás alatt eltűnt a szervezetemből, amint kiértünk a hűvös levegőre.

- Jól vagy? – kérdeztem Eleanort, de nem válaszolt. Ekkor kinyílt az ajtó és Dan lépett ki rajt.

- Most megöllek. – üvöltötte, és egy kést rántott elő. Eleanor felsikoltott, én pedig elé álltam.

- Hagyd őt békén. – mondtam higgadtan.

- Nyugodj meg.. mindkettőtökkel végzek.

- Utoljára mondtam. – jelentettem ki, de Dan megindult felénk. Egy pillanat alatt reagáltam. Eleanort lelöktem a földre a fal mellé, a srác pedig belém akarta szúrni a kést, de eltévesztette. Újra behúztam neki, mire még dühösebb lett. Megint támadott, de ismét elvétette. Látszott rajta, hogy full részegre itta magát az este folyamán, így nem is erőltettem meg magam, hogy védekezzek. Lehet, hogy józanul már rég belém szúrta volna, így is kaptam tőle pár ütést. A szám felrepedt, a szemem pedig lehet, hogy belilult. Végül meguntam a játszadozást, és leütöttem. Elvesztette az eszméletét. Gyorsan megragadtam Eleanort, és elindultunk haza. Dan egyik ütésénél sikeresen eltalálta a bordám, így alig bírtam menni a fájdalomtól. Eleanor valahogy észrevette rajtam, és a kezét áttette a derekamon és segített menni. Mikor hazaértünk, láttam, hogy Christiék szobájában ég a lámpa. Ezek szerint hazajöttek.

- El.. kérlek ne szólj Nialléknek.

- Persze nem fogok. – mondta, és felsegített a szobába. Halkan felmentünk a lépcsőn, és miután leültem az ágyra El bezárta az ajtót. A villanyt nem kapcsoltuk fel, hátha észreveszik, hogy itthon vagyunk. El bement a fürdőszobába, addig én levettem a cipőm.

- Gyógyszert nem kapsz, mivel félig-meddig részeg vagy, de várj.. mindjárt segítek. – mondta halkan és odajött hozzám. Az ágy szélén ültem, Eleanor pedig velem szemben állt. Egy vizes rongyot emelt fel, és az arcomhoz tette. Jól esett a hideg rá, de a legjobban az, hogy ő tette oda. Ezután elkezdte rólam levenni a felsőm. Engedtem. Még egy vizes rongyot emelt fel, és ráhelyezte a bordámra. Némán, szó nélkül gyógyítgatott, én pedig tűrtem. Végig arcát fürkésztem, ő pedig fel-fel nézett rám egy pillanatra. Percekig néztük egymást, aztán közelíteni kezdtem ajkaihoz. Engedte. Megcsókoltam. Minden érzelmem, minden szenvedélyem, minden erőmet beleadtam. Eleanor átkarolta nyakam és egyik kezével a hajamba túrt.

- Nem tudod milyen régóta várok erre Louis Tomlinson. – suttogta.

- Pont azóta, amióta én.. – búgtam a fülébe, mire a szemembe nézett és megcsókolt. Apró csókból csókcsata lett, majd elterültünk az ágyon…

*a többit a fantáziátokra bízom* ;)