2/11. - Valami véget ér..

sziasztok. :) éés megjött a várva várt rész.. :) 5 komi után folytatom. <3

Rachel.. persze, hogy tudtam, hisz azóta jóba vagyok Harryvel, amióta először találkoztunk. Mindent megbeszélünk egymással. Csak én közben beleszerettem.. Magamnak sem mertem bevallani.. Pedig ez az igazság. De most már mindegy.. vége.

*Christie szemszöge

A Zayn és Perrie számára rendezett parti hihetetlen jó volt. Jade nagyon kitett magáért, bár őt egész este nem láttam. Mindenki táncolt, jól érezte magát nekem viszont kezdett fájni a fejem, ezért elindultam az ajtó felé. Már vettem fel a kabátom, amikor valaki megfogta a karom.

- Mit csinálsz? – nézett rám Niall nagy kék szemeivel.

- Megfájdult a fejem.

- Akkor megyek veled.

- Nem kell.. érezd jól magad én hazatalálok egyedül is. – mentegetőztem.

- Dehogy engedlek el egyedül Christie. Hajnali fél 1 van, ez London. Váj meg, elköszönök Liaméktől. – mondta, majd elment a konyha fele. Két perc múlva visszajött, felvette a kabátját és már indultunk is. London utcái késő éjszaka sötétek és barátságtalanok. Örültem, hogy Niall velem jött. Egész úton megállás nélkül önfeledten beszélgettünk. Talán azért is, mert tudtuk, hogy ezen az éjszakán valami véget ér. Minden megváltozik.. minden más lesz.

Mikor hazaértünk, Niall fáradtan borult le a kanapéra. Az óra hajnali 1-et mutatott, de még egyáltalán nem voltam fáradt.

- Éhes vagyook. – jelentette ki Niall a párnába.

- Készítsek valami kaját haspók? – kérdeztem mosolyogva, és már vettem is elő a tálat. Mivel ez volt az utolsó estém itt, ezért kiengesztelem Niallt palacsintával.

- Jajj Christie nem kell ezzel foglalkoznod, csinálok magamnak szendvicset.

- Nem. Most már elkezdtem. – mondtam, mire Niall adott egy puszit, majd felment az emeletre. Beleöntöttem a tálba egy kevés lisztet, rám 3 tojást, tejet meg a további dolgokat. Keverni kezdtem, amikor Niall lejött egy gitárral a kezében.

- Nem fogod felébreszteni a szomszédokat? – kérdeztem furán, mégis csillogó szemekkel.

- Legalább valami jó zenét is hallgatnak. – kacsintott édesen.

- Jajj.. ez nem csípte a szádat?

- Kötekedsz?

- Igen.. – nevettem, majd begyújtottam a tűzhelyet. Niall leült a kanapéra, és elkezdett játszani szebbnél szebb dalokat. Imádom a hangát. Olyan lágy és kellemes.. élvezet hallgatni.

Egy óra elteltével kész lettem jópár palacsintával. Megkentem őket nutellával, majd öntöttem pohárba narancslevet, és odavittem Niallhöz. Láthatóan örült neki, mert az utolsó 10 percben már nem bírt magával.

-Köszönöm. – mosolygott kedvesen, majd enni kezdett. Én is ettem pár falatot, bár nem voltam valami éhes.

- És holnap hánykor mész? – kérdezte pár perc csend után.

- Úgy érted ma? – mosolyogtam.

- Öhm.. igen. – nézett az órájára szomorúan.

- Nem tudom. Reggel 9 körül elkezdek pakolni és Louis majd felhív, hogy mikor jön.

- Értem. – mondta lehajtott fejjel.

- Mi a baj?

- Nem tudom.. elmész. Olyan fura lesz egyedül. – mondta, mire elszorult a torkom.

- Naa.. attól még fogunk találkozni. Majd jövök hozzád. Te is hozzám. Rendben?

- Oké..

- Szerintem én elmegyek aludni.

- Nee.. – nézett rám Niall, mire felvontam a szemöldököm.

- Ez az utolsó esténk. Legalább legyünk együtt. Mármint itt a kanapén. Hozok filmet. – mondta, nekem pedig összeszorult a szívem.

- Jól van. – mosolyogtam, majd a pultra tettem a tányérokat, elővettem egy zacskó chipset, Niall pedig kiválasztott egy filmet. Kényelmesen elhelyezkedtünk a kanapén, és elindult a film. Nagyon tetszett, Távkapcs volt a címe, bár közben ökörködtünk, nevettünk, beszélgettünk, így csak részleteket láttam. A film vége fele elálmosodtam, ráhajtottam a fejem Niall vállára és elnyomott az álom.

*Harry szemszöge

-Liam, nem láttad Jadet? – kérdeztem aggódva.

- Nem.. utoljára akkor láttam, amikor megjöttünk. Aztán eltűnt. Miért?

- Megyünk, és el akarok tőle búcsúzni. – mondtam, mire Rachel furán mordult egyet. – Mi az?

- Semmi.. nem szóltam. – mondta mosolyogva. Mivel Jadet nem találtam, a többiektől meg már elköszöntünk, így indultunk haza. Annyira jó volt végre Rachellel lenni. Újra Londonban, tudva, hogy mellettem marad. Szeretem. Nagyon.

*Jade szemszöge

Mire hazaértem, már csak pár ember maradt a buliba. Perrie, Zayn, Liam, Jesy, Louis és Eleanor.

-Hogy vagy szívem? – ölelt át Perrie. Őt nem tudtam becsapni.

- Hogy lennék? Rosszul. – csordult ki újra a könnyem.

- Naaa. Ne sírj.. kérlek. Minden rendben lesz. – suttogta a fülembe, de csak még jobban fájt.

- Most inkább lefekszem, de ti nyugodtan maradjatok még. – mosolyogtam, majd felmentem a szobámba. Levetkőztem, lefeküdtem és átöleltem a párnám. Soha nem fogom Őt elfelejteni. Szeretem. Nagyon.

*Christie szemszöge

Reggel álmosan, fáradtan ébredtem a kanapén. Niall sehol. Az óra 8 órát ütött, így kapkodva keltem, és mentem fel a szobámba. Bekapcsoltam valami pörgős zenét, ledobtam magamról a ruháimat, majd elmentem zuhanyozni. Eljött a nagy nap. Valami vége, és egy új dolog kezdete. Találkozom a szüleimmel. Ennyi év után végre láthatom őket.

Zuhanyzás után felvettem egy farmert, egy fehér pólóval és egy szintén fehér pulcsival, a hajamat pedig kibontva hagytam hullámosan. Elkezdtem pakolni. Feltettem az ágyra két bőröndöt, és kiválasztottam a fontosabb ruhákat. Nem akartam mindent elvinni.. még úgyis visszajövök. Remélem.

Alighogy végeztem csöngettek. Hallottam Niallt, ahogy kinyitja az ajtót, majd Louis hangját. Azonnal rohantam le, mert számítottam arra, hogy ilyen korán jön. Mikor leértem a két srác a kanapén ült, Niall pedig a bátyám hátát simogatta.

-Mi folyik itt? Louis hogy-hogy ilyen korán itt vagy? – kérdeztem furán. Mindketten felálltak, bár Lou ,ég mindig háttal állt nekem. – Louis.. mi a baj?

- Christie. – szólalt meg Louis, majd rám nézett. Szemei vörösek voltak a sírástól, arca kipirosodott.

- Mond már.. Eleanorral történt valami? – kérdeztem, bár rettegtem a választól.

- Anyuék.. tegnap autóbalesetet szenvedtek. – ez az mit soha nem akartam hallani. A lábaim remegni kezdtek, forgott velem a világ.

- És hogy vannak??

- Apu.. – suttogta elcsukló hangon Louis. – Sajnálom… :’(