8. rész - Áramszünet

sziasztok. :D itt vagyok a 8. résszel. ez már kicsit hosszabb lett :D annyira aranyosak vagytok, hogy páran így írtok folyamatosan.. nagyon jól esik :D <33  ( 5 komi és folytatom)

Amíg Niall lement a többiekkel, én eltakarítottam az üres pizzás dobozokat, majd elkezdtem elmosogatni a bögréket.

-Még maradt egy kevés kakaó. Kérsz? – kérdeztem Nialltől, mikor visszaért.

- Aha, ha neked is marad. – mosolyogott, majd leült a pultra.

- Persze – mondtam, majd kiöntöttem a maradékot és beletettem a mosogatóba.

- Christie.. Ne haragudj Louis miatt.

- Tessék?

- Amit mondott, mikor adtál a pizzádból.

- Oh.. semmi baj. – mondtam, de közben kicsit bántott. Most már bebizonyosodtam, hogy Niall nem érez irántam semmit, különben ezek után már biztos elmondta volna.

- De tényleg? Lecseszem ha kell..

- Niall.. ne. Nincs semmi baj.. – mosolyogtam, majd hátat fordítottam neki, és megnyitottam a csapot. Hirtelen egy hangos zaj hallatszódott kintről, és az egész lakást sötétség borított el.

- NIALL!!! – sikoltottam kétségbeesetten.

- Itt vagyok nyugi.. – mosolygott és elővette a telefonját. Azonban amikor észrevette, hogy már a sírógörcs kerülget, elkomolyodott. – Christie jól vagy?

- N-nem.. Niall.. – sírtam, mire ő gyorsan odafutott hozzám és átölelt. Szorosan öleltem, mintha az életem függne tőle. A sötétségtől való félelmem 13 éves koromban kezdődött. Egy sötét titkot rejt, mit még magamnak sem merek felidézni.

- Nyugodj meg.. nincs semmi baj. Figyelj.. megkérdezem a szomszédtól, hogy mi történt, te addig maradj itt.

- Nem! Ne hagyj itt.. kérlek. – suttogtam.

- Oké.. akkor gyere velem. – mondta, majd összekulcsolta a kezünk és kiléptünk a folyosóra.

*Niall szemszöge

Hihetetlen, hogy Christie ennyire ragaszkodik hozzám. Nagyom fél, és ezt ki is mutatja. Nem értem, hogy miért, de mivel tudom, hogy régen hogyan élt, így biztos történt valami kiskorában. Ezektől szeretném megvédeni. Annyira jól esik a közelsége, hogy a kezét foghatom és hogy nem akar elszakadni tőlem. Ezt azt jelenti, hogy bízik bennem. Végre elértem.. bárcsak ki is mondaná.

A folyosón korom sötét volt, csupán egy kis játszódott az ajtók fölötti táblákon. A szomszédok is kint álltak a lakásuk előtt.

-Elnézést – szóltam egy idősebb néninek.

- Szervusz kedveském. – mosolygott kedvesen.

- Csókolom.. én azt szeretném megkérdezni, hogy mi történt?

- Nem tudom aranyom.. én is azért állok itt kint.

- Elszakadt az egyik kábel. – szólalt meg egy férfi, miközben jött fel a lépcsőn. - Most néztem meg az alagsorban. Az egész házban elment az áram.

- Na ez remek. – hallottam egy nő hangját.

- És mikor javítják meg? – mentünk oda a férfihoz.

- Már hívtam az áramszolgáltatót. Fél óra múlva jönnek. Adam vagyok. – nyújtotta a kezét a férfi.

- Niall… ő pedig Christie. – nézett rám Niall.

- Olyan ismerős vagy nekem.. Nem találkoztunk már? – kérdezte Adam Nialltől.

- Nem hiszem..

- Apa apa gyeree már.. – futott oda hozzánk egy kb. 6 éves kislány.

- Máris megyek. Christie, Niall.. nagyon örültem.. – mosolygott Adam.

- Niall??? – kiáltott a kislány. – Niall Horan?? – nézett rám hatalmas szemekkel.

- Igen, én vagyok. – mosolyogtam.

- Ő itt a lányom, Hannah. – mondta Adam.

- Úristeeeen….. – Hannah teljesen ledöbbent tőlem. Úgy tűnik, hogy a kislány egy directioner. Azonnal cselekedtem, mielőtt kitört volna belőle.

- Adam.. esetleg bemehetnénk hozzátok?

- Persze gyertek nyugodtan. – megfogta Hannah kezét és bementünk a lakásukba. Nagyon aranyos lakás volt.

- Hello—köszöntünk Adam feleségének.

- Sziasztok.. Tina vagyok.. mi történt Hannahval? – kérdezte aggódva.

- Szerintem sokkot kapott Nialltől. – szólalt meg Christie.

- De ismerős vagy.. – mondta Tina is. – Ohh.. megvan.. gyertek.. – mondta, majd megfogta Hannaht, mi pedig követtük őt. A kislány szobájába mentünk, ahol nagyon ledöbbentem. A falakon csak a mi bandánk poszterei voltak, és néhány kép Perrieről és Danielleről.

- Ez hihetetlen.. – suttogta mellettem Christie.

- Most már értem honnan vagy olyan ismerős.. – nevetett Adam.

- Igen.. – mosolygott Niall, majd lehajolt Hannahhoz.

- Szia pici lány. – mosolygott aranyosan. A kislány csak bámulta őt, meg sem tudott szólalni. – Látom szereted a zenénket.

- I-igen.. K-kérhetek esetleg autogramot? – kérdezte izgatottan.

- Persze, ha kapok tollat és papírt.. – Hannah előkotorászott egy tollat, majd elővett egy füzetet és felém nyújtotta. – Köszi.. Valaki világítana nekem? – kérdezte, mire Adam megjelent egy zseblámpával és felém tartotta. Aláírtam, majd rajzoltam rá egy szívecskét is és visszaadtam neki.

- Köszönöm.. – mondta csillogó szemekkel, majd Christie felé fordult. – Kérhetek tőled is?

- T-tőlem?? – illetődött meg Christie.

- Igen.. te gondolom Niall barátnője vagy, nem? Nagyon szép vagy.. – mosolygott csillogó szemekkel. Erre a kijelentésre nagyon zavarba jöttem és Christien is látszott.

- Mi.. nem vagyunk együtt, csak jó barátok vagyunk.. – nevetett Christie.

- De azért aláírod te is? – kérdezte.

- Persze.. – mondta, majd leguggolt mellém, elvette Hannahtól a füzetét, majd ráírta a nevét, meg egy szívet és visszaadta neki. Közben láttam az aláírását, és észrevettem valami érdekeset benne.

- Köszönöm.. Christie.. Szép neved van és te is nagyon szép vagy.. – mosolygott Hannah. Annyira aranyos ez a kislány.. Nagy kék szemei és vállig érő szőke haja van.

- Köszi Hannah.. Aranyos vagy.. – nevetett Christie.

- Mi mennénk is.. – szólaltam meg hirtelen. – Adam, Tina.. beszélhetnénk?

- Persze..

- Esetleg.. megengednétek, hogy holnap elvigyük Christievel Hannaht fagyizni? Vagy sütire, vagy játszótérre.. amit szeretne.

- Nem is tudom.. – mondta halkan Tina.

- Kérlek.. a lányotok egy directioner. Szeretnék neki egy gyönyörű napot, ha már szeret minket. Nagyon boldog lenne.

- Az igaz.. rendben, mehet. – mosolygott Tina.

- Köszönöm, akkor reggel 10 körül jövünk érte. Hannah.. – mentem vissza hozzájuk.

- Igen?

- Szeretnél velünk tölteni egy napot holnap?

- Komolyan?? – hüledezett. – Igen… - nevetett.

- Oké, de most mi megyünk.. szia. – mosolyogtam, majd átöleltem és indultunk kifele.

- Sziasztok. – nevettem, és mikor Christie is elbúcsúzott tőlük, visszamentünk a lakásba. Teljes sötétség fogadott minket, és Christie újra belém kapszkodott.

- Nyugii – suttogtam. – Gyere, ülj le a kanapéra. Mindjárt jövök, hozok gyertyákat. Addig te maradj itt, oké?

- Oké.. – mondta Christie. Felmentem a szobámba, és elővettem az összes gyertyát, amit találtam. Visszaérve tettem hármat a konyhába, egyet a TV tetejére, a többit pedig az asztalra. Kivettem a fagyasztóból a jégkrémet, mert nem jön vissza egyhamar az áram és kár lenne érte.

- Remélem kérsz fagyit. – mondtam Christienek.

- Jöhet. – mosolygott, majd fogtam két kanalat, és leültem Christie mellé. Szótlanul kezdtük el enni a fagyit. Az egész olyan romantikus volt, de mégsem mertem bevallani az érzéseim. Még nem jött el az idő.

- Mi a baj? – szólalt meg Christie.

- Aggódom Liam miatt.

- Hallgatlak.. – jól esett, hogy meghallgat.

- Liamnek volt egy barátnője, Danielle. Ő táncosnő.. Liam nagyon szereti őt, de Danielle szakított vele… kétszer is.

- Kétszer??

- Igen.. és most Liam teljesen össze van törve. Nem tudom, hogy lehetne felvidítani.

- Talán… először meg kéne tudni, hogy Danielle szereti-e még őt valamennyire.. Ha igen, akkor pedig küzdjön érte. De ha nem… adja fel, mert akkor a lány nem érdemli meg.

- Igen.. kérdezhetek valamit?

- Tessék..

- Láttam, amikor aláírtad Hannahnak a füzetét.. és a neved mellett volt egy T betű.. az mi?

*Christie szemszöge

- Csak ennyit tudok a vezetéknevemből.

- Hogy érted? – nézett rám Niall óvatos tekintettel. Látom rajt, hogy igyekszik a bizalmamba kerülni, de igazából már nagyon rég óta ott van. És most itt az ideje, hogy megnyíljak előtte. Egy dolgot kivéve.

- Engem egy idős nő nevelt fel, Rose. Egy éves voltam, mikor rám talált.. egy kukában. – láttam Niall arcán, hogy ez megérintette és érdekli, így folytattam. – Az igazi szüleim elhagytak azt nem tudom, hogy miért.. Talán nem tudtak volna felnevelni, agy csak nem kellettem nekik. Egyetlen dolog maradt meg az igazi szüleimtől.. egy aranylánc, ami a nyakamban lógott, mikor rám találtak. A láncon van egy medál, amin két betű van.. – mondtam, majd benyúltam a pulcsimba, és levettem a nyakamban lógó láncot, majd odaadtam Niallnek. – Gondolom, mivel a keresztnevem Christie, ezért a T lehet a vezetéknevem. Ennyit tudok, többet nem. Fogalmam sincs, hogy kik a szüleim, de ha csak ennyit érek nekik akkor nem is érdekel.

- Tudod.. olyan ismerős nekem ez a lánc.. de nem tudom honnan.

- Igen? Nem tudom.. – csodálkoztam.

- Mindegy.. – mondta. – Na és milyen volt az a nő, aki felnevelt?

- Nagyon aranyos.. Szerettem őt, úgy nevelt, mintha a sajátja lettem volna. Meg volt egy pap, George atya.. ő is nagyon szeretett engem, ahogy én őt. Megtanított egy csomó dologra. Sajnos már mindketten meghaltak 2 éve.. – Próbáltam visszafojtani a könnyeim, de nehezen ment. Niall közelebb húzódott hozzám, és átölelt. Halkan szipogtam, de nem zavarta. Maga felé fordította az arcom, és letörölt pár könnycseppet.. Halványan elmosolyodott, és adott egy puszit a homlokomra, majd az arcomra is. Ajkam csupán néhány centire volt az övétől. Magamon éreztem a leheletét, a szívem felgyorsult, alig kaptam levegőt. Hirtelen fény árasztotta el a nappalit és minden kivilágosodott. Elhúzódtam Nialltől, majd rám mosolygott.

- Úgy látszik visszajött az áram. – mondta Niall.

- Igen.. – helyeseltem, és elmostam a kanalakat. – Én azt hiszem felmegyek. – mondtam pár perc múlva.

- Oké, én is megyek. – válaszolt és együtt felmentünk, s mikor felértünk, megálltunk az ajtónk előtt. – Akkor.. szia.

- Jó éjt. – mosolyogtam, majd bementem a szobámba. Miután becsuktam az ajtót, egy ideig csak álltam nekidőlve annak. Próbáltam felfogni az elmúlt pár óra eseményeit. Nem akarok beleszeretni Niall-be.. és nem is fogok. Levetkőztem, engedtem vizet a kádba, közben kikészítettem a ruhámat. Szeretem mindig előre kikészíteni a ruháimat fürdés utánra, mert így nem kell egy szál törülközőbe rohangálni. Beleültem a forró vízbe, és elindítottam egy zenelistát, amit tegnap állítottam össze, hogy ne legyen olyan nagy csend. Azokat a dalokat tettem bele, amiket igazán szeretek. Igazából régen soha nem hallgattam zenét. Amióta itt lakom azóta szoktam rá pár dalra, de csak akkor ha egyedül vagyok vagy unatkozom. Ebbe a listába csak 2 előadó szerepel. Ed Sheeran és a One Direction. Nagyon megszerettem a zenéjüket, és imádom hallgatni Niall hangját. Úgy énekel, mint egy angyal.. Persze ezt ő nem tudja. Még mindig abban a hitben él, hogy egyetlen számukat sem ismerem, de igazából már az összest kívülről tudom. Nem akartam, hogy Niallék megtudják, hogy esténként őket hallgatom.. Fürdés után felvettem egy kék fehérneműt, egy fekete rövidnadrágot és egy kék pólót, majd megfogtam egy könyvet és lefeküdtem vele az ágyba. Olvastam egy keveset, majd elnyomott az álom.

*

Riadtan ébredtem fel.. A szívem őrült módon kalimpált a mellkasomban. Az elmúlt pár napban mindig ugyanazt szoktam álmodni.. életem legmélyebb időszaka elevenül meg álmomban. Minden éjjel zokogva ébredek fel, és egyszerűen nem tudom mit csináljak. Nem bírtam vissza aludni, ezért inkább lementem a nappaliba. Csináltam magamnak epres teát, majd leültem a kanapéra, betakaróztam és bekapcsoltam a TV-t. Valami sorozatot játszottak. A felét nem értetem, de nem is igazán érdekelt. Próbáltam a filmre figyelni, de egyszerűen nem ment. Csak ez az álom járt a fejemben. Napok óta csak ezt álmodom, de már skikészít. Mintha üldözne a múltam. Fáj még csak rá gondolni is..

November vége fele járunk, és kint elég hideg van, amit nem is csodálok, hisz London önmagában is elég hűvös város. Attól függetlenül a lakásban egész jó idő volt. Nem kellett semmi más, csak egy rövidnadrág és egy lenge póló. Egyáltalán nem fáztam, viszont a forró tea jól esett az idegeimnek. Sorozatnézés közben megéheztem, így elkezdtem csinálni egy szendvicset. Az óra szerint már hajnali 2 volt, de nem igazán érdekelt. Fogtam egy zsemlét, és megtöltöttem sajttal, szalámival, uborkával és majonézzel. Öntöttem mellé egy bögre epres teát, majd visszamentem a kanapéhoz. Egyszer csak zajokat hallottam fentről, majd pár perc múlva Niall jelent meg a lépcsőkön.

-Christie.. Te mit csinálsz itt? – kérdezte szemét dörzsölve.

- Szia.. rosszat álmodtam, és nem tudtam vissza aludni, így inkább lejöttem. Közben meg is éheztem. Bocsi, ha felébresztettelek..

- Ja oké.. nem te voltál. A hasam keltett fel.

- Csináljak neked is szendvicset? Meg van még tea is a kancsóban.. – álltam fel, majd felkapcsoltam a konyhában lévő lámpát, ami a mosogató fölött van.

- Nem kell köszi, majd én megcsinálom. – mosolygott, én pedig a pultra tettem a saját tányérom, felültem a székre és néztem, ahogy Niall a hűtőben kutat. Akkor láttam csak igazán, hogy mit visel. Egyetlen szál fekete boxerben jött le. Szép látvány volt.. Igazából élveztem is. HihiJ Most először láttam őt így. Látszik, hogy sokat ad magára. Nem egy kigyúrtféle, de nem is csont és bőr.. egyszerűen tökéletes. Mégis leginkább az arcát figyeltem.. ahogy ásít miközben kiveszi a sajtot a hűtőből, majd megdörzsöli a szemét és az egyik szemöldökét felviszi.. hihetetlen milyen aranyos tud lenni. Az srác lénye maga fura.. emlékszem arra az éjszakára, amikor megmentett azoktól a srácoktól. Alig voltam eszméletemnél, de arra tisztán emlékszem, mennyi sötétség vette őt körül. A hangja, és amilyen erő volt benne.. Először féltem tőle.. féltem, hogy csak azért mentett meg, hogy utána ő is bántson, de nem. És onnantól fogva nem is láttam többet azt a sötét srácot. Ismerem Niall-t. Teljesen megismertem és tudom, hogy ő egy végtelenül aranyos és kedves srác. Akit nagyon könnyen meg lehet bántani, de aki képes arra, az egy nagyon gonosz ember lehet csak. Nincs olyan ember az egész világon, akinek nagyobb szíve van az övénél.

- Mi az? – kérdezte hirtelen, mikor észrevette, hogy őt nézem.

- Semmi.. semmi.. – mosolyogtam, majd végzett a szendvicskészítéssel és leült velem szemben.

- Na és mit álmodtál?

- Tessék?

- Azt mondtad rosszat álmodtál azért keltél fel.

- Ja igen.. nos.. öhm.. semmi olyan nem volt. – hazudtam. Tudtam, hogy hogyha elmondanám, akkor fény derülne a titkomra. Azt pedig nem akartam. – Csak egy értelmetlen horrorba illő álom volt.

- Oké.. – mosolygott, majd visszamentünk a kanapéhoz. – Te ez a sorozat téged érdekel?

- Nem igazán..

- Akkor beteszek egy dvd-t, oké?

- Rendben.. – mondtam, majd betakaróztam. Niall keresett valami filmet, majd gyorsan betett és leült szorosan mellém, hogy jusson takaróhoz. Az elején még figyeltem. Valami hatalmas hajón volt több 100 ember, ami egyszer csak felrobbant. Majd jön egy zsaru és kezdődnek az események. De csak ennyire futotta, mert közben elnyomott az álom.

7. rész - Pizzaügy

sziasztok. itt a 7. rész :D 5 komi után folytatom.. ;)

*3 hét múlva

Az elmúlt pár hét hamar eltelt. Megismerkedtem Zayn barátnőjével, Perrievel. Nagyon aranyos lány, és ő is éneked. Látszik rajtuk, hogy szeretik egymást. Niallel egyre közelebb kerültünk egymáshoz, és az összes többi sráccal is jól összebarátkoztam, főleg Louissal. Nagyon kedvelem azt a srácot, igazán közel került a szívemhez. Soha életemben nem voltam még ilyen boldog, és ezt Niallnek köszönhetem. Mellette másnak érzem magam, és sokkal felszabadultabb vagyok. Ma ismét átjöttek a srácok, és Perrie is jött. Örülök, ha ő is itt van, mert a fiúk elvannak a saját világukban, és olyankor jó, ha mással is tudok beszélni. Először nem igazán mertem barátkozni vele, mert ő teljesen más, mint én.. Gyönyörű és magabiztos, ezért is kezdeményezett, és hamar megkedveltem.

-Christie.. – mosolygott Perrie, majd átölelt, mikor megérkeztek.

- Sziasztok – köszöntem mindenkinek.

- Srácok lehetőleg ma koncentráljunk a munkára, oké? – kérdezte Harry, majd leült a kanapéra.

- Igen.. kellő komolyságot kérünk.. – hangsúlyozta Louis röhögve.

- De tényleg.. – mondta Niall, és leült Harry mellé a gitárjával. A másik 3 srác ugyanígy tett.

- Christie.. nem megyünk fel a szobádba? Itt hamarosan nem lehet majd egy mondatot mondani a hangzavartól. – nevetett Perrie.

- Oké menjünk. – mosolyogtam, majd levettem a szekrényről két bögrét, öntöttem bele teát és felmentünk a szobámba. Leültünk az ágyra és Perrie rögtön belekezdtett.

- Szóval.. Christie.

- Igen?

- Mi van veled meg Niallel?

- Hogy érted? – húztam fel a szemöldököm.

- Ne játszd a hülyét. Mindenki látja, hogy van köztetek valami. – mosolygott Perrie.

- Nem, nincs.. csak barátok vagyunk.

- Oké.. te tudod.

- Na és ti hogy vagytok Zaynnel?

- Úgy érzem.. napról-napra egyre jobban szeretem. – pirult el, én meg csak mosolyogni tudtam.

- Ennek örülök. Ti tényleg összeilletek.

- Köszi..

*Liam szemszöge

- Ahjj.. éhes vagyok.. – nyafogott Niall.

- Egyél! – röhögött Louis. – Ez a te lakásod..

- Tényleg.. Christie.. – üvöltött. – Christie.. hol vagy?

- Az előbb mentek fel Perrievel. – mondta Zayn.

- Ajj.. enni akarok. – nyávogott tovább.

- Na mi van eddig? – fordult Niall felé Harry.

- Mi lenne? Semmi.. barátok vagyunk..

- Még.. – kacsintott Louis.

- Hagyjatok máár.. Nem akar tőlem semmit. Nekem meg jó lesz ezt felfognom.

- Ne add fel ilyen könnyen. – szólaltam meg. – Ha szereted akkor harcolj érte.

- Minden rendben, Liam? Olyan szarul nézel ki.. – ült le mellém Louis, és erre mindenki felém fordult.

- Persze.. minden rendben..

- Nekem nem úgy tűnik… - mondta Harry. – Danielle..?

- Igen.. – suttogtam, majd lehajtottam a fejem.

- Ne hagyd ennyiben a dolgot haver. – mondta Zayn. – Szereted, nem?

- Igen..

- Akkor ne legyél ilyen letört. Küzdj érte..

- Hogyan? Hisz ő szakított velem. Már másodszorra..

- Hódítsd meg újra.. – gondolkodott Zayn.

- Igen, ez jó ötlet. – helyeselt Niall. Bólogattam, de nem tudom, mi legyen. Első látásra beleszerettem Daniellebe évekkel ezelőtt, és már kétszer szakított velem. Annyira szeretem, és tudom, hogy ő is engem, de fél beismerni. Mindent meg fogok tenni azért, hogy újra együtt legyünk.

- Rendeljünk pizzát. – kiáltott fel Niall.

- Remek ötlet. – mondta Louis.

- Felmegyek lehozom a csajokat. – mondta Harry, majd felment az emeletre. Három percen belül már mindhárman lent voltak, és mikor mindenki eldöntötte, hogy milyet szeretne, és megnéztük, hogy hányan vagyunk, Louis elővette a telefonját.

- Hallo.. – szólt bele Louis. – Jó napot kívánok. 7 doboz pizzát szeretnék rendelni. 2 sajtos-kukoricásat, 3 Hawaiisat, 1 gombásat és 1 répásat. – az utolsón mindegyikünk nevetni kezdett. – Igen, jól hallotta. Mi az hogy nincs répás?? Ez hihetetlen. Jó, akkor legyen rajt kukorica, jó sok sajt, és sonka. A répát majd én ráteszem. Igen.. igeen.. aha. oké. Viszlát.

- Mi volt ez a sok igen? – kérdezte Harry.

- Megkérdezték, hogy tegnap is én hívtam-e őket a répa miatt. És hogy ugyanerre a címre kérem-e. És hogy 10 perc múlva itt lesznek.

- Akkor jobb, ha sietsz. – röhögött Niall.

- Miért? Hova?

- Mert nincs itthon répa. – közölte Christie.

- Mi?? Már megint?? Ajj.. miért vagytok ilyenek? Legközelebb vegyetek. – nyávogott Louis, majd fogta magát, felöltözött és már kint is volt.

- Ki kár teát, vagy csináljak kakaót? – kérdezte Christie, miután kinevettük magunkat Louis kitörésén.

- Kakaó.. – kiáltotta Niall és Harry egyszerre.

- Tea.. – mondta Perrie, és odament neki segíteni. Amíg ők ketten a konyhában tevékenykedtek, Niall jó szórakozásnak vette, hogy ráugrik Harry hátára. Ezen persze kitört a balhé. Én próbáltam segítni Harrynek, Zayn rajtunk röhögött, a lányok meg csak bámulták a jelenetet.

- De unatkozoom!! – kiabálta Niall.

- Akkor is szállj le rólam!! – üvöltötte Harry, és egy hangos puffanással ledobta Niallt a kanapéra.

- Auu.. – nyafogott Niall.

- Így jár az, aki ráugrik a barátja hátára. – mondtam röhögve.

*Christie szemszöge

- Istenem.. – forgatta a szemét Perrie, mikor visszafordultunk az italok készítéshez.

- Szerintem aranyos volt.. – hajtottam le a fejem.

- Szerinted maga a srác aranyos. – kacsintott Perrie.

- Jaj hagyjuk ezt..

- De miért? – értetlenkedett.

- Nézz rám Perrie.. nem vagyok egy valami szépség, ráadásul te is tudod, hogy honnan jöttem.. Niallnek nem tetszem, ez egyértelmű, és nem hiszem, hogy egy olyan senki kell neki, mint én..

- Te nagyon buta vagy.. Gondolod, hogy hogyha nem tetszenél neki, akkor kérte volna, hogy költözz hozzá?

- Nem tudom.. de inkább hagyjuk ezt.

- Megjöttem… - kiabált Louis és ledobta a pultra a dobott egy zacskó répát. – Na tessék. Vettem.. jöhet a pizzaa.. – röhögött.

Öt perc múlva meg is érkezett a futár. Perrie és én kaptuk a sajtos-kukoricásat, Zayn, Liam és Niall Hawaiisat, Harryé a gombás, Louisnak pedig a sima. Fogta magát, megmosta, majd felszelte a répákat és az összeset rátette a pizzájára. Kicsit fura volt, de az ő ízlése. J Niall közel 10 perc alatt megette a sajátját, majd szomorúan nézett körbe, miközben a kakaóját fogta.

-Mi a baj? – kérdeztem tőle, mikor leültem mellé a teámmal.

- Elfogyott.. – Nem bírtam nézni a gyönyörű kék szemeiben azt a cseppnyi szomorúságot, így felé tartottam a dobozomat.

- Az enyémből ehetsz.. – mosolyogtam. – De nem az egészet.

- Tényleg?? Köszönöm.. – nézett rám áhítatos szemekkel, majd hirtelen sokkal jobb kedve lett. Kivett egy szeletet a dobozomból, és adott egy puszit. Egy kattanást hallottam, mire Louis felé néztem, aki a telefonját tartotta felénk.

- Mit csinálsz? – kérdeztem döbbenten.

- Bocsi, de ezt meg kell örökíteni. Niallnek adtad a kaját felét. Ugye tudod, hogy ezzel elnyerted a szívét is? – röhögött, mire mindenki rám nézett. Niall teljesen ledöbbent Louis szavai hallatán, én pedig meg sem tudtam szólalni ezért inkább beleharaptam a pizzámba. Egy ideig csendben ettünk tovább, majd mikor mindenki végzett Harry végre megtörte a csendet.

- Gyerekek már este van.. ideje mennünk.

- Igen, én holnap korán kelek. – mondta Zayn.

- Akkor menjünk. – állt fel Louis. – Sziasztok. – köszönt, majd megölelt, kezet fogott Niallel, és elindult kifele. A többiek ugyanezt tették, és pár perc múlva csend lett a lakásban.

6. rész - Érzelmek

- Azt mondtad, hogy éhes vagy. – mosolyogtam. – Hát csinálok egy kis kaját.

- Igen! Te vagy az első aki főz rám anyum után. . röhögött. – Mi készül? – kérdezte, miközben odaállt mellém.

- Rakott krumpli.. remélem szereted.

- Viccelsz? Imádom.. köszönöm. – mosolygott, majd nyomott egy puszit az arcomra. – Jaj.. ne haragudj.. – szabadkozott, és zavartan lehajtotta a fejét. Én nem haragudtam.. sőt.. Őszintén szólva egyre többet éreztem Niall iránt, de tudom, hogy nem lehet. Rámosolyogtam, majd én is arcon pusziltam. Látszott rajta, hogy nagyon meglepődött, de úgy láttam örült neki. Felment az emeletre, én pedig csináltam az ebédet. Egy gitárral jött vissza, és leült a kanapéra.

- Mit csinálsz? – kérdeztem, miközben betettem a tepsit a sütőbe.

- Csak gyakorlok a következő koncertre. – mondta, én pedig mellé ültem.

- Halljuk.. – mosolyogtam.

- Öhm.. oké.. – mondta, és belekezdett.

„You know I've always got your back, girl

So let me be the one you come running to, running to, r-r-running

I said it’s just matter of fact, girl

You just call my name

I'll be coming through, coming through, I'll get coming

On the other side of the world, it don't matter

I'll be there in two, I'll be there in two, I'll be there in two

I still feel it every time

It's just something that you do

Now ask me why I want to

It's everything about you, you, you

Everything that you do, do, do

From the way that we touch, baby

To the way that you kiss on me

It's everything about you, you, you

The way you make it feel, new, new, new

Like every party is just us two

And there's nothing I could point to

It's everything about you, you, you

Everything about you, you, you

It's everything that you do, do, do

It's everything about you” – a hangja egyszerűen elképesztő.. megmelengette a szívem, ahogyan énekelt. Hihetetlen.. mikor végzett, rám nézett, és elmosolyodott. – Ez egy régebbi dal még az első albumunkról, de nagyon szeretem.

-Eszméletlen hangod van.. – mondtam elképedve.

- Tényleg? Köszönöm.. – mosolygott, majd letette a gitárját, hátradőlt a kanapém és behunyta a szemét. Én csak néztem őt. Még soha nem láttam ilyen srácot.. vagyis láttam már srácot, de egyik sem volt olyan, mint ő. Persze azokkal sem volt dolgom, mert elég távolságtartó vagyok a fiúkkal szemben, de Niall más.. Annyira figyelmes, kedves és megértő. Nem értem, hogy volt képes egyáltalán szóba állni velem aznap este, amikor megmentett engem. Még csak 2 napja történt, de nem megy ki a fejemből az a pillanat, amikor először a szemébe néztem. Nem Christie.. nem szabad. – mondtam magamban, de már nem tudtam, hogy mi történik velem. Egyszerűen fogtam magam és rátettem a fejem Niall mellkasára. Éreztem, ahogy megemelkedik, de nem mozdult el. Hallottam a szíve dobogását, mely egyre hevesebben vert. A kezét rátette a vállamra, így már nem éreztem magam hülyének, hogy csak úgy ilyet csinálok. Nem tudom pontosan, hogy meddig maradtunk így, de én élveztem. Közben néztük a TV-t, s körülbelül 5 perc múlva meg is szólalt a sütő hangja.

- Hoppá.. – mondtam, majd felálltam, és észrevettem, hogy Niall időközben elaludt, így halkan mentem oda a sütőhöz. Kivettem a tepsit, és leraktam a pultra. Kicsit vártam, hogy hűljön, addig vettem elő tányért és evőeszközöket. Pár perc múlva felébresztettem Niallt.

- Niall.. – ráztam meg a vállát.

- Um.. – mormogott a szőkeség.

- Niall, kelj fel! Kész az ebéd.

- Kajaa!!! – kiáltott fel, majd azonnal rohant a pulthoz. Követtem és vettem neki belőle a tányérjára, majd a sajátomra is és elkezdtünk enni.

*Niall szemszöge

- Ez nagyon finom.. – szólaltam meg pár perc múlva.

- Köszi – mosolygott Christie.

- Mennyi az idő?

- Öhm.. fél 2 van. – mondta, miközben ránézett a fali órára.

- Nincs kedves.. esetleg. öhm.. sétálni kaja után? – kérdeztem zavartan. Christie először nem felelt, csak turkált a krumpli között, majd megszólalt.

- De, persze.. – mosolygott, én pedig kifújtam a levegőt.

- Csúcs.. – azután megbeszéltük, hogy a parkba megyünk, majd miután végeztünk a rakott krumplival, felmentünk a szobánkba átöltözni. Nem sokat szoktam gondolkodni, hogy mit vegyek fel. Felvettem egy fehér csőnadrágot egy fehér pólóval, és rávettem egy kék kockásinget, rá pedig egy fekete kabátot sállal. Lementem, és megittam egy pohár kólát, amíg Christiere vártam. Nem tellett 10 percbe és ő is jött. Egy fehér nadrágot viselt, kék felsővel, rá pedig egy fehér kabát. Csinos volt..

- Látom összeöltöztünk. – mosolyogtam, majd szétnyitottam a kabátom.

- Igen.. úgy látszik.. Mehetünk?

- Persze.. – mondtam, majd zsebre vágtam a telóm és kimentünk a házból. Az idő tényleg hűvös volt és komor, ennek ellenére elindultunk. Útközben vettünk kakaós csigát és forró csokit. Közel 15 percet sétáltunk, mire odaértünk a parkba. Nem voltak sokan, csak pár gyerek játszott a játszótéren. Leültünk egy padra és belekezdtünk a csigába, közben pedig beszélgettünk.

- És.. nincs senki rokonod? – kérdeztem.

- Ő nem a rokonom.. Rose néni.. ő nevelt fel.

*Christie szemszöge

Nem tudom, vagyok-e olyan erős, hogy beszélni tudjak neki a múltamról. Ez az egész együtt élés még új, és igaz, hogy valamilyen szinten bízom benne, de még csak pár napja ismerem. Nem tudok benne igazán bízni.. még.

-Nézd, Niall.. ebbe még ne bonyolódjunk bele. Ne haragudj, de erről még nem tudok beszélni.

- Rendben, bocsi..

- Te ne haragudj.. – mondtam, majd inkább elfordultam. Hirtelen megláttam egy nagy fát a park szélén. – Niall..

- Tessék.

- Nem megyünk oda, ahhoz a fához? – mutattam a park szélére.

- De, persze menjünk. – mosolygott, majd felálltunk és átsétáltunk a fához.

- Annyira szeretem a gyerekeket.. – mondtam, mikor leültünk a fa alá, s megláttam egy csapat 6 év körüli gyerekeket, akik a játszótéren játszottak.

- Én is.. van egy kislány, aki a bandánk első számú rajongója. Luxnak hívják.. Nagyon szeretek vele játszani.. leginkább Harryhez kötődik, mert ő hetente látogatja.

- Biztos aranyos lehet.

- Az is.. megyünk? Kezd sötétedni.

Este még megnéztünk egy filmet, közben vacsoráztunk, majd felmentünk a szobánkba. Lezuhanyoztam, és már aludtam is.