2/9. - Sötét titok, és több, mint barátság (+15)

sziasztok:) itt az új rész :) bocsi a késésért.. ígérem legközelebb sietek, de kárpótlásért kicsit hosszabb és izgibb lesz ;) <3 

azért tettem ki a +15ös jelet, mert ez a rész durva.. nem annyira, de azért értitek.. ;)

5 komi és folytatom. :)

Az arca tele volt kék és zöld foltokkal, a szeme feldagadt. – Úristen! Mi történt?? – kérdeztem, de nem felelt. Végül felkaroltam, és a karomba fogva hazavittem. Az út alatt egyszer sem szólalt meg, csak sírt, és ölelt.. szorosan.

*Christie szemszöge

Sötét éjszakák.. szomorú könnycseppek. Ez jutott nekem, ebbe halok bele. Boldogság.. Hol van az én szívemnek? Érzem, ahogy minden szétesik körülöttem. Nem ereszt a múltam, borús fellegek kísértenek.. ő volt az, ki tönkre tette az életem. S most újra itt van, felém tornyosul s megfojt. Kínoz.. hiába küzdök mindenhol ott van. Ez lesz a végzetem.. kérem.. valaki segítsen!!

S abban a pillanatban kinyitom szemem.. angyal szállt le előttem. Új reményt adva életemnek felkarol, s a magasba repít. Miatta harcolok tovább, élem nyomorult életem.. Bár Ő nem tudja.. reménytelenül beleszerettem.

*Niall szemszöge

Hiába kérdeztem mi történt, nem válaszolt. Miután visszaértünk a házba felvittem a szobába és lefektettem az ágyra. Próbáltam felállni, de Christie nem engedte el a nyakam.

-Ne menj el.. kérlek. – suttogta fülembe.

- Csak egy takarót akarok elővenni. – nyugtattam meg, majd kiszabadítottam magam kezéből, és az egyik szekrényből kivettem egy vékony takarót. Lehúztam Christieről a magas sarkúját, majd én is levettem cipőmet. Betakartam és lefeküdtem mellé. Kezemet rátettem derekára, ő pedig közelebb húzódott hozzám. Arcunkat csak centik választották el egymástól. Percekig fürkésztem arcát, de csak félelmet láttam benne.

- Mi a baj Christie? – kérdeztem halkan. Nem felelt. Szeméből megindult egy könnycsepp amit én letöröltem. Végül megszólalt.

- Félek.. – suttogta.

- De mitől?

- Még soha nem beszéltem róla.. Van egy titkom. Régen történt, úgy 3 évvel ezelőtt. 16 éves voltam. Egy éjszaka eltévedtem London melletti erdőben. Nem is tudom már, hogy miért mentem oda. – mondta, en pedig elakadt lélegzettel hallgattam. Hangja néhol elcsuklott, alig tudott beszélni, egész teste remegett. – Sötét volt, zuhogott az eső, és féltem. Aztán.. egyszer csak hangokat hallottam a közelből. Egy részeg pasi volt. Nem láttam rendesen az arcát. Megkérdezte, hogy mit keresek ott.. mondtam, hogy eltévedtem. Mire ő.. menjek vele és kikísér az erdőből. Távolodni kezdtem tőle, de ő megindult felém. Csak egy másodperc volt..  elkapott és letaszított a földre.. és .. ő..

- Elég.. – mondtam gyorsan, de kimondta.

- Megerőszakolt. – zokogott Christie, mire iszonyatos fájdalom hasított mellkasomba. Remegtem az idegtől.. Átöleltem olyan szorosan ahogy csak tudtam. Arcát a mellkasomba temette és sírt. – Nem tudtam elfutni. Nem ment.. – zokogta.

- Css.. nyugodj meg.. – simogattam fejét, és hátát. – És ez hogy jött elő ma este?

- Miután elmentél italért egy srác odajött hozzám. Azt akarta, hogy táncoljak vele, de nem akartam. Erre megfogta a combom, én pedig felpofoztam el kimentem az utcára. Utánam jött és erőszakoskodni kezdett velem. Bepánikoltam.. sikítozni kezdtem, erre megütött. Ezért van egy folt a szemem alatt. Ezután el akartam futni, de ő megragadta a kezem. Újra előjöttek az emlékek. Ordítottam, a nevedet kiabáltam, de senki nem jött. A magas sarkúmmal ráléptem a lábára, mire elengedett és újra megütött. Végül ráunt az ellenkezésemre és elment. Körülbelül 2 perc múlva jöttél Te.

- Sajnálom..

- Nem kell.. nem tudhattad. – mondta halkan.

- Ki tud erről?

- Csak te.. és Rose néni tudott. Nehéz erről beszélni.. nem is szoktam. Sokszor eszembe jut, de nem mutatom.

- Christie.. Amíg engem ismersz.. soha többé nem fognak bántani. Megígérem! – néztem a szemébe.

- Miért vagy velem ilyen? – kérdezte hirtelen.

- Ezt most hogy érted?

- Megmentetted az életem.. 2x is. Befogadtál úgy, hogy nem is ismertél, és most ezt mondod.. Miért? – meglepett a kérdése. Mit is mondhatnék erre. Mert szeretlek?!

- Mert.. fontos vagy nekem. – suttogtam. – És nem akarom, hogy többet szenvedj! – Christie csak nézett engem, nem szólt semmit.. végül egymás karjaiban aludtunk el.

*Eközben a buliban

*Louis szemszöge

- Hová tűnt mindenki? – kérdezte Eleanor 2 szám között.

- Fogalmam sincs. Várj.. ott van Perrie és Zayn. – mutattam a táncparkett egyik sarkába. – A többieket nem látom.

- Igen, már látom. – mosolygott és táncoltunk tovább. A zene dübörgött, mindenki élvezte pörgős dallamokat. Eleanor gyönyörű volt. Teljesen megőrjített. Már a harmadik számot táncoltuk végig. Próbáltam közeledni hozzá.. átölelni a derekánál, de valahogy sose sikerült. Még soha életemben nem éreztem ilyet. Szerettem volna átölelni és a fülébe súgni, hogy mit érzek iránta, de nem tudtam. Meg akartam csókolni.. de nem mertem. Nem érzem, hogy ő is akarná.

- Nem iszunk valamit? – kérdezte hirtelen.

- De menjünk. – mondtam, majd elindult a pult felé én pedig követtem.

- Mit kérsz? – kérdeztem tőle.

- Hm.. egy pohár whiskyt. – mondta.

- Hello – köszöntem a pultos srácnak. – Két pohár whiskyt szeretnék. – kértem, és a srác már adta is. – Tessék.

- Köszi. – mosolygott, mire koccintottunk és meg is ittuk.

- És hogy vagy? – kérdeztem.

- Megvagyok.. jó veletek lenni. Christie nagyon aranyos lány. Hamar megkedveltem.

- Csak őt? – néztem rá szomorú arccal, mire elmosolyodott.

- Neem.. ti is azok vagytok. Nem tudom elégszer megköszönni nektek, hogy megvédtetek. Főleg Niall és Christie. És te jól vagy?

- Aha.. köszi. Jó végre kikapcsolódni. És végre megtaláltam a húgom. Olyan jó lesz hazamenni és elmondani anyuéknak, hogy újra láthatják a lányukat. Szeretném, ha Christie odaköltözne hozzájuk, hogy bepótolják az elmúlt időket.

- Nem gondolod, hogy Niall szomorú lesz? És Christiet kérdezted?

- Már beszéltem Christievel. Nagyon szeretné, bár Niallel is szívesen maradna, most inkább anyuékkal lenne. Niall pedig nem kisfiú.. megérti, és szerintem egy idő után úgyis megint egy lakásban fognak lakni.

- Ezt hogy érted?

- Nézz csak rájuk. Oda-vissza vannak egymásért, csak nem merik bevallani egymásnak. Hamarosan úgyis felnyílik mindkettő szeme és együtt lesznek. – kacsintottam.

- Úgy legyen. – mosolygott El, és lehúztuk a második pohárral.

Aztán jött a harmadik.. negyedik.. ötödik.. Az idő telt, mi pedig egyre többet ittunk. Újra elmentünk táncolni. Nem engedtem el egy pillanatra sem. Az alkohol annyira a véremben volt, hogy teljesen elment az eszem. Eleanor átkaroltam a nyakam, én pedig a derekát és úgy táncoltunk tovább. Egész testembe akartam őt.. Hirtelen egy erős kéz ragadta meg a vállam és taszított el Eleanortól.

-Miért fogdosod a csajom? – üvöltötte egy srác az arcomba.

- Dan.. – suttogta El. – Nem vagyok a csajod! – kiáltotta Dannek.

- Kussolj és gyere inkább. Hazamegyünk. – mondta, majd megragadta El kezét, és rángatni kezdte.

- Hagyd békén. – kiáltottam.

- Senki nem kérdezett.. kopj le szépfiú.

- Nem mondom még egyszer.

- Na mert mit csinálsz? – röhögött Dan, mire behúztam neki egyet. Rögtön megeredt az orra, és elengedte El-t. Megfogtam a kezét, és futni kezdtünk a kijárat felé. Az alkohol egy szempillantás alatt eltűnt a szervezetemből, amint kiértünk a hűvös levegőre.

- Jól vagy? – kérdeztem Eleanort, de nem válaszolt. Ekkor kinyílt az ajtó és Dan lépett ki rajt.

- Most megöllek. – üvöltötte, és egy kést rántott elő. Eleanor felsikoltott, én pedig elé álltam.

- Hagyd őt békén. – mondtam higgadtan.

- Nyugodj meg.. mindkettőtökkel végzek.

- Utoljára mondtam. – jelentettem ki, de Dan megindult felénk. Egy pillanat alatt reagáltam. Eleanort lelöktem a földre a fal mellé, a srác pedig belém akarta szúrni a kést, de eltévesztette. Újra behúztam neki, mire még dühösebb lett. Megint támadott, de ismét elvétette. Látszott rajta, hogy full részegre itta magát az este folyamán, így nem is erőltettem meg magam, hogy védekezzek. Lehet, hogy józanul már rég belém szúrta volna, így is kaptam tőle pár ütést. A szám felrepedt, a szemem pedig lehet, hogy belilult. Végül meguntam a játszadozást, és leütöttem. Elvesztette az eszméletét. Gyorsan megragadtam Eleanort, és elindultunk haza. Dan egyik ütésénél sikeresen eltalálta a bordám, így alig bírtam menni a fájdalomtól. Eleanor valahogy észrevette rajtam, és a kezét áttette a derekamon és segített menni. Mikor hazaértünk, láttam, hogy Christiék szobájában ég a lámpa. Ezek szerint hazajöttek.

- El.. kérlek ne szólj Nialléknek.

- Persze nem fogok. – mondta, és felsegített a szobába. Halkan felmentünk a lépcsőn, és miután leültem az ágyra El bezárta az ajtót. A villanyt nem kapcsoltuk fel, hátha észreveszik, hogy itthon vagyunk. El bement a fürdőszobába, addig én levettem a cipőm.

- Gyógyszert nem kapsz, mivel félig-meddig részeg vagy, de várj.. mindjárt segítek. – mondta halkan és odajött hozzám. Az ágy szélén ültem, Eleanor pedig velem szemben állt. Egy vizes rongyot emelt fel, és az arcomhoz tette. Jól esett a hideg rá, de a legjobban az, hogy ő tette oda. Ezután elkezdte rólam levenni a felsőm. Engedtem. Még egy vizes rongyot emelt fel, és ráhelyezte a bordámra. Némán, szó nélkül gyógyítgatott, én pedig tűrtem. Végig arcát fürkésztem, ő pedig fel-fel nézett rám egy pillanatra. Percekig néztük egymást, aztán közelíteni kezdtem ajkaihoz. Engedte. Megcsókoltam. Minden érzelmem, minden szenvedélyem, minden erőmet beleadtam. Eleanor átkarolta nyakam és egyik kezével a hajamba túrt.

- Nem tudod milyen régóta várok erre Louis Tomlinson. – suttogta.

- Pont azóta, amióta én.. – búgtam a fülébe, mire a szemembe nézett és megcsókolt. Apró csókból csókcsata lett, majd elterültünk az ágyon…

*a többit a fantáziátokra bízom* ;)

2/8. rész - Átalakulás

sziasztok.:) igen, régen hoztam részt, mivel nem volt sok időm, és nem gyűlt össze a 7 komi. :( de nem bírtam tovább várni szóval tessék :) 5 komi és folytatom.:)

- Izzik köztük a levegő. Majd figyeld meg. Tuti, hogy Louisnak is tetszik. – kacsintott.

*Christie szemszöge

Másnap Eleanorral, és Perrievel elmentünk vásárolgatni. Ez az utolsó nap, aztán hazamegyünk Londonba. Már várom. Igaz, hogy jó itt lenni, de már hiányzik London, dolgozni akarok és jó lenne egyedül lenni. Eleanor mondta, hogy ő is most megy vissza, így megkértük, hogy jöjjön velünk. Az utolsó este úgy döntöttünk, hogy együtt elmegyünk valahova bulizni. A közelben volt is egy híres szórakozóhely, így odamentünk. Már elkezdtünk készülődni, amikor Perrie rontott be a szobába egy nagy táskával.

-Abba meg mi van? – kérdeztem, miközben ruhát válogattam, mire Perrie és El egymásra vigyorogtak. – Na jó m folyik itt?

- Ez a tiéd.. – mondta Perrie, és átadta a táskát, El pedig kulcsra zárta az ajtót. Leültem az ágyra és kinyitottam a táskát. Volt bent minden.. egy csodaszép tengerkék mini ruha, vajszínű magas sarkúval, és ezekhez illő nyaklánc és karkötő. Azon kívül pedig 2 doboz hajfesték.

- Lányok ez minek? – kérdeztem meglepetten.

- Indul a Niall hódító-akció! – jelentette ki El.

- Tessék?? Jaj nem.. – mondtam, de a lányok csak legyintettek. Megragadtak, és bevonszoltak a fürdőszobába. Fél óra múlva vizesen, törülközőbe csavarva, megnyúzva jöttem ki onnan. Gyorsan felöltöztem, a lányok segítettek megszárítani a hajam és közel egy óra múlva félve léptem a tükör elé. Egy teljesen más lány nézett vissza rám. Hajam szőkésbarna színben pompázva, egyenesen omlott le vállamra. A tengerkék ruha tökéletesen illett rám, és a magas sarkú hihetetlen volt..

- Csajok.. mit tettetek velem.?! – gyönyörködtem.

- Ráér megköszönni. – kacsintott Perrie, mire megöleltem őket.

- De nem hiszem, hogy jó ötlet ezt csinálni. Niall semmit nem akar tőlem, én pedig nem akarom tönkre tenni a barátságunkat.

- Jaj ne beszélj már ostobaságokat! Ma este szépen megbeszélitek a dolgokat és holnapra minden jó lesz és happy. Oké..? – mondta El.

- Ühüm.. – mormogtam halkan.

- Nem hallottam!! – kiáltott Eleanor.

- Okééé. – mondtam hangosan.

*Niall szemszöge

Estére mindenki elkészült, már csak a lányokat vártuk a nappaliban, hogy ők is lejöjjenek és indulhassunk.

És már jöttek is.. Eleanor, Perrie és.. Christie. Mintha egy angyalt láttam volna. Gyönyörű.. Abban a pillanatban szerettem bele igazán másodszorra. Annyira megváltozott.

-Christie.. a hajad.. – csodálkozott Liam.

- Rossz? – kérdezte aggódva, mikor leért a lépcsőn.

- Nem.. – feleltem helyette. – Csodálatos.

- Köszönöm.. – mosolygott.

- Na.. indulhatunk? – kérdezte Harry, majd megfogta Rachel kezét és kilépett az ajtón.

Gyalog mentünk, mivel közel volt. Útközben jókat nevettünk, énekeltünk és ökörködtünk. Mikor megérkeztünk, megvettük a jegyeket és hagytuk, hogy a biztonsági őr rátegye a csuklónkra a zöld belépőkarkötőt. A hely nagyon jól nézett ki. Mindenhol neonfények villogtak, a plafon közepén pedig egy diszkó gömb. Belépve jobb oldalt volt végig egy pult, bal oldalon sok-sok ember, előre nézve pedig egy pihenőhelyiség. (az is kell)

Először leültünk együtt egy asztalhoz, mindenkinek rendeltünk egy italt, majd koccintottunk az utolsó éjszakánkra. Ezután Zayn és Perrie azonnal leléptek táncolni, majd Harry és Rachel is csatlakozott.

-Na jó.. – szólalt meg Liam. – Szingli vagyok az istenért ki akarom élvezni. – röhögött, majd beleivott az italába és odament egy lányhoz, akivel már régóta szemeztek. A csajnak nem kellett sok noszogatás és már el is tűntek.

- Aztaa.. – hűlt ki Christie.

- Hát ja.. vannak ilyen lányok is. – röhögött Louis. Látszott rajta, hogy kicsit ideges.. Nem tudtam miért, de aztán rájöttem. Folyton ránézett Eleanorra, mire megböktem oldalt. Rám nézett, és mintha hallotta volna amit gondoltam. Erőt vett magán, és Eleanor elé állt.

- Nincs kedved táncolni velem? – kérdezte tőle.

- De.. persze. – mosolygott rá El, és megfogta a kezét.

- Na végre.. – szólalt meg Christie miután elmentek.

- Hm? – kérdeztem tőle.

- Louis végre erőt kapott magán. – mosolygott. – Néz csak rájuk. – biccentett Eleanorék felé. – Annyira aranyosak.. csak nem értem Louist, hogy miért nem mondja el neki.

- Mit? – kérdeztem.

- Hát nem látod? Louisnak nagyon tetszik El.

- Azt látom, de mit kéne neki elmondania? – kérdeztem újra pedig pontosan tudtam, hogy mire érti.

- Aj.. hogy tetszik neki.

- De miért kéne neki elmondania?

- Mert El-nek is tetszik Louis.

- És akkor ő miért nem mondja?

- Niall hogy lehetsz buta? – mosolygott. – Egyértelmű, hogy nem a lánynak kell kezdeményeznie.. Ha egy srácnak tetszik valaki, akkor szerintem valószínű, hogy a fiúnak kell lépni. – mondta, mire lehajtottam a fejem. Féltem, hátha elárulom magam. Én miért nem mondom el Neked? Akkor lehet csak rám vársz? Áh.. badarság. Nem szeretsz.. L

- Értem.. hozzak valamit inni? – szólaltam meg a poharamra nézve.

- Öhm.. aha. Egy üveg kólát légyszi.

- Oké itt hagyhatlak addig?

- Persze. – mondta. Felálltam, majd elindultam a pulthoz. Mikor odaértem gyorsan rendeltem a kólát, meg magamnak egy korsó sört. Egy csaj állt mellettem, és észrevettem, hogy feltűnően bámul, de nem törődtem vele.

- Sziia – mosolygott rám.

- Hello. – köszöntem halkan.

- Egyedül vagy? – kérdezte.

- Nem.

- Hát?

- Barátokkal. – mondtam, mikor egyre közelebb húzódott hozzám.

- Nincs kedved egy picit szórakozni?? – kérdezte, majd simogatni kezdte a combon, de gyorsan elhúzódtam tőle.

- Bocsi.. de.. a barátnőm is itt van. – nyögtem ki gyorsan az első dolgot ami eszembe jutott.

- És merre van?

- Pont mögöttünk az egyik asztalnál. – mondtam hátra sem fordulva.

- Hát drága.. úgy látszik lelépett a csajod. – röhögött a csaj, mire hátrafordultam, és láttam, hogy nincs ott senki. Azonnal otthagytam mindent, és a keresésére indultam. Körülbelül 5 percnyi keresés után kimentem az épületből, és akkor megláttam Őt. A földön ült és neki támaszkodott a falnak.

- Christie.. minden rendben? – siettem oda, de nem válaszolt csak ült és bámulta a semmit. – Christie!! – ráztam meg a vállát, mire rám nézett. Az arca tel volt kék és zöld foltokkal, a szeme feldagadt. – Úristen! Mi történt?? – kérdeztem, de nem felelt. Végül felkaroltam, és a karomba fogva hazavittem. Az út alatt egyszer sem szólalt meg, csak sírt, és öle

2/7. - Buta szív..

sziasztok:) először is. NAGYON NAGYON NAGYON SAJNÁLOM HOGY ENNYIT KÉSTEM!! :( rengeteg dolgom volt mostanában és egyszerűen nem volt annyi időm hogy megírjam. de most itt van:) remélem mindenkinek tetszeni fog! :D <33 7 komi és folytatom :)

Harmadik kopogtatásra nyílt az ajtó, és Niall jelent meg előttem.

- Hát te? – kérdezte értetlenül.

Egy pillanatig csak álltam előtte majd megszólaltam.

- Öhm.. nálam hagytad a fogkrémed. – nyögtem ki végül.

- Oh.. – lepődött meg Niall. – Értem.. akkor átmegyek.

- Rendben. – bólogattam, majd követtem őt. Bement a fürdőbe, megfogta a fogkrémét és rám nézett.

- Jó éjt Christie. – mondta, és becsukta maga után az ajtót. Mit csináltam? Én nem ezt akartam..

Ahogy ott álltam Niallel szemben rájöttem, hogy nagy hiba lett volna neki elmondani. Hisz mi értelme lenne? Talán elveszítem a barátságát.. hülye voltam. Nem kellett volna megcsókolnom. De.. annyira jó volt. Egyre jobban szeretem.

Miután Niall kiment elmentem fürdeni, fogat mosni, majd Eleanor jött be a szobába.

-Szia. – mosolyogtam rá.

- Hello. – köszönt. – Biztos nem baj, hogy itt alszok?

- Nem dehogyis. Miért lenne baj?

- Csak mert azt hittem, hogy te és Niall.. tudod.. beszélgetni akartok.

- Már megbeszéltük – mondtam, majd leültem az ágyra és elkezdtem fésülni a vizes hajam. Eleanor pedig mellém ült.

- És? – mosolygott bizalmasan.

- Nem volt semmi. Elcsesztem. Bocsánatot kértem amiért megcsókoltam.

- De tetszik?!

- El sem tudod képzelni mennyire. – hajtottam le a fejem.

- Ismerem az érzést. – húzta el a száját.

- Na és mi van Liammel? – láttam kicsit rád nyomult.

- Jófej.. ennyi. Igazából nem az esetem, de aranyos srác. Mesélt a volt barátnőjéről. Nagyon szereti még mindig.

- Az biztos. De akkor miért mozdult rád?

- Fogalmam sincs..

- És a többi fiúról mit gondolsz így elsőre?

- Harry és Zayn nagyon jófej. És tök jó dolog, hogy ennyire szeretik a barátnőjüket Liamet már mondtam.. Niall aranyos és hatalmas respect ahogy elbánt a volt barátommal. Meg neked is ahogy lenyugtattad. Louis meg.. nos.. ő szerintem nem kedvel engem. Ő a bátyád, ugye?

- Igen.. – ugrott egy nagyot a szívem erre a kérdésre. Még el sem jutott az agyamig. – De csak most tudtam meg.

- Ja igen.. ezt hallottam amikor megjöttünk.

- De miből gondolod, hogy nem kedvel téged??

- Nem is szól hozzám. Ha meg igen akkor olyan máshogy, mint a többiek.

- De neked szimpatikus nem?

- Persze.. – mosolygott. Láttam a szemében egy enyhe csillogást, de nem mertem rákérdezni. Végül inkább hagytam.

*Niall szemszöge

- Nem lehet igaz.. Ilyen nincs!! – mondtam, majd hangos puffanással ledobtam magam az ágy mellé. Miért kellett megcsókolnia, ha közben nem akar tőlem semmit?!

Én voltam a hülye, mert nem mondtam el neki, hogy nekem jelentett valamit az a csók. Most már mindegy. Elrontottam. Túl sokat vártam és bent ragadtam a barátszintbe. Talán jól van ez így.. Csak nekem nem. Szeretem..

Pár perc múlva Liam lépett be az ajtón.

-Niall.. mit csinálsz a földön? – kérdezte furán.

- Mindent elcseszek. – mondtam neki.

- Például?

- Christie megcsókolt.

- TESSÉK????? – üvöltötte Liam.

- Ne kiabálj.

- Bocsi. Szóval..?!

- Elmentem értük ahogy ő kérte. Aztán megjelent Eleanor barátja, aki ránk támadt. És láttam a zúzódásokat Christie és Eleanor arcán. Elborult az agyam és nekimentem a srácnak. Elkezdtem ütni.. Végül már eszméletlen volt, de még mindig ütöttem. Ekkor Christie kiszállt a kocsiból és próbált leállítani. Aztán mikor úgy látta nem tud jobbat, megcsókolt. Amitől le is higgadtam. És most az előbb kinyögte, hogy sajnálja és hogy nem kellett volna.

- Ez igen. És te miért nem mondod meg neki, hogy szereted?

- Nem tudom… félek. – ismertem be.

- Mégis mitől?

- Az elutasítástól.. Tudod, hogy még soha senkinek nem adtam oda a szívem. Mi lesz, ha ő csak a barátom akar maradni? Nem bírnám ki azt a fájdalmat.

- Megértem.. – hajtotta le a fejét Liam.

- És veled mi van?

- Hogy érted?

- Eleanor.. láthatóan flörtöltél vele.

- Ja.. semmi. Csak barátkoztam. Én mást szeretek te is tudod.

- Tudom haver.

- Amúgy szerelmes Louisba.

- Mi??

- Nem mondod, hogy nem vetted észre?

- Nem..

- Izzik köztük a levegő. Majd figyeld meg. Tuti, hogy Louisnak is tetszik. – kacsintott.

Sorry

sziasztok. ne haragudjatok, de kölcsönadtam osztálytársamnak a gépem, így nem tudom feltenni a részt, de amint visszakapom kedd vagy szerdán hozom. lots of love :* <3

2/6. - Áramütés és hurrikán.. ajajj.

sziasztok. ne haragudjatok, hogy késtem, de nagyon sok dolgom volt az elmúlt pár napban. egy barátnőm kérésére (Domi) extra hosszú rész.. :D Boldog Újévet! 7 komi és hozom az új részt! :) <33

- Ez az.. Ő talált meg engem. Christie.. Christie a kishúgom.

- Tessék?? – szólalt meg egy hang a hátam mögött. Azonnal megpördültem a tengelyem körül és egy kék szempár nézett vissza rám. Christie…

- Ismételd meg.. – szegezte rám tekintetét. A szobában hirtelen néma csend lett, mindenki engem nézett.

- Christie.. én.. meg tud.. – kezdtem, de közbeszólt.

- Nem.. hagyjál.. – suttogta, majd felfutott a szobájába és egy hangos csattanással becsapta az ajtót. Utána akartam menni, de Harry megfogta a kezem.

- Ne.. most hagyd.. majd később menj fel.

- Oké.. – mondtam, és a többiek felé fordultam. Szomorúan néztek rám, én meg csak álltam. Ekkor egy hang köszörülte meg a torkát mögöttem. Megfordultam, és egy lány állt velem szemben. Sötétbarna haja hullámosan omlott le vállára, majd egy tincset a füle mögé rejtett. Abban a pillanatban mintha egy áramütés ért volna. A szívem vadul verni kezdett és hirtelen sokkal melegebb lett a szobába. Gyönyörű, barna szemeivel engem fürkészett, majd hirtelen megszólalt.

- Sziasztok.. – mosolygott kínosan.

- Szia.. – ment oda hozzá azonnal Perrie.

- Én.. szóval.. ma ismerkedtem meg Christievel egy elég kellemetlen szituációban és ő mondta, hogy jöhetek ide, de nem akarok zavarni, mert úgy látom, hogy nem éppen idill a helyzet szóval én.. – mondta gyorsan, és már fordult is az ajtó felé, de Perrie megállította.

- Várj.. nem akarod elmesélni?

- Elég hosszú nektek meg van nagyobb bajotok úgyhogy..

- Nem zavarsz.. – böktem ki halkan. Mindenki rám nézett, én pedig zavarja jöttem. – Engem érdekel.. – mosolyodtam el, mire kis csend után bólintott, és mindannyian leültünk a kanapéra.

- Szóval..

- Először is.. hogy hívnak? – előzte meg Liam a beszédet.

- Oh.. elnézést. Eleanor Calder vagyok. – pirosodott el a lány. Gyönyörű név..

- Én Liam.. – kezdte Liam, de Eleanor közbeszólt.

- Tudom.. – mosolygott, majd miután kérdőn ránéztünk csak ennyit mondott. – Azt hiszitek nem tudom, kik a One Direction tagjai? A húgom nagyon nagy rajongótok. Csak a tiédet nem tudom.. – nézett Rachelre.

- Én Rachel vagyok.. Harry barátnője. – mondta Rach, mire Harry homlokon puszilta.

- Nagyon örülök. – mondta Eleanor.

- Azt mondtad, hogy a húgod nagy rajongód.. miért? Te nem? – húzódott hozzá közelebb Liam.

- Igazából én még soha nem hallottam egyetlen egy dalotokat sem. – ismerte be Eleanor. Ez fura egy lány szájából. – Inkább olyat hallgatok, mint Robbie Williams, Pink, de James Arthur a kedvencem.

- Egyszer elmehetnénk egy koncertére, ha gondolod. – húzta csábos mosolyra a száját Liam.

- James tényleg nagyon jó. – jelentettem ki hirtelen, mielőtt Eleanor szólhatott volna valamit. Rám nézett, majd elmosolyodott.

- Igen.. az.

- Na, de halljuk a sztorit, mert érdekelne, hogy ki volt az az állat, akit szétvertem és aki ezt művelte az arcoddal. – mondta komoran Niall, mi pedig egyszerre néztünk a lányra. Eleanor nagy levegőt vett, és belekezdett..

*Christie szemszöge

Becsaptam az ajtót magam után, majd hanyatt dőltem az ágyon. Üvölteni akartam, de valami nem engedte a mellkasomban. Minden erőmmel azon voltam, hogy feldolgozzam azt a tényt, miszerint Tomlinson a vezetéknevem.. vagyis Louis a bátyám. Vajon ő mióta tudja? És mikor akarta elmondani? Nem haragudhatok rá, de mégis.. Egy könnycsepp gördült le az arcomon, mikor oldalra fordultam. Hogy tehetett ilyet? Miért nem mondta el? Neheztelnem kéne rá, de.. egyszerűen nem tudok.. eddig is úgy tekintettem rá, mintha a fogadott bátyám lenne és.. most kiderül, hogy valóban az.. az én bátyám.

Már körülbelül fél órája feküdtem az ágyban, mikor meguntam az önsajnálkozást, és erőt vettem magamon. Ráadásul Eleanort is lent hagytam a többiekkel. Belenéztem a tükörbe, majd kinyitottam az ajtót. Lentről hallottam, hogy Eleanor beszél, és mindenki csendben hallgatja. Halkan lépkedtem a lépcsőn, s mikor leértem Eleanor be is fejezte a mondandóját. Egy pillanatig némán ültek, majd Zayn szólalt meg.

- Ekkora egy undorító férget. – mondta mérgesen.

- Tehetünk valamit érted? – kérdezte Liam.

- Nem szükséges.. egyszer úgyis lehiggad. Csak idő kell neki. – hajtotta le a fejét.

- És mit dolgozol? – kérdezte Perrie, hogy ne legyen nagy a csend.

- Modell vagyok. – mondta, majd Louis a kezébe nyomott egy pohár teát. Felnézett rá, és egy pillanatra, mintha egy apró csillogást láttam volna Eleanor szemében. Lehet csak képzelődtem.

- Oh hát ezért vagy olyan ismerős.. – csapott a homlokára Perrie. – Eleanor Calder.. igen.. London egyik legnépszerűbb modellje. Hogy-hogy nem jöttem rá egyből? – tette fel Perrie a kérdést, de leginkább magának.

- Most viszont egy ideig nem fogok kifutóra állni ilyen arccal. – mondta Eleanor.

- Az ellen tehetünk. – jelentette ki Liam, majd megfogta Eleanort és behúzta a konyhába. Az egyetlen amit észrevettem, hogy Louis rájuk nézve szomorúan lehajtotta a fejét. Na.. ez így nem lesz jó.

- Nehogy így feladd.. – léptem mellé, ő pedig amint rám nézett elmosolyodott, én meg szinte a nyakába ugrottam. Percekig csak álltunk és ölelkeztünk, majd elengedtük egymást. Nem kellettek szavak, tudja, hogy nem haragszom. Leültünk a kanapéra, a fejem meg ráhajtottam a vállára. Liam a konyhában ápolgatta Eleanort, aki láthatóan zavarban volt tőle.

- Mi ütött Liambe? – kérdeztem Louistól, aki csak megrántotta a vállát.

- Fogalmam sincs.. biztos tetszik neki és el akarja csábítani. – mondta.

- De te ezt nem hagyod, ugye? – néztem rá.

- Miért ne hagynám? – kérdezte furán.

- Jaj ne játszd nekem magad. Azt hiszed nem feltűnő, ahogy ránézel.. – röhögtem el magam.

- Nem tudom.. de most már mindegy. Liam sokkal helyesebb nálam.. És különben is. Danielle után megérdemli, hogy valaki igazán szeresse.

- Ne már Louis.. mi az, hogy helyesebb nálad?? Oké.. tényleg megérdemli, mert Liam nagyon jó ember, de.. Eleanor nem illik hozzá. Nézz csak rájuk.

- Az ellentétek vonzzák egymást. – jelentette ki, majd ezzel be is fejezte a témát.

- Okéé.. – mondtam, majd átöleltem. Niall abban a pillanatban ránk nézett, és elmosolyogta magát.

- Na emberek, mi lefekszünk, mivel már elég késő van és Perrienek pihennie kell. – jelentette ki Zayn, majd elindultak fel.

- Asszem én is megyek. – mondta Louis. Ezek után mindenki sorban ment fel a szobájába. Liam maradt lent Eleanorral. A szobába beérve én levettem a pulcsim, Niall a fogkeféjéhez nyúlt. Elég sokáig csend, amit kicsit kínosnak éreztem, így végül megszólaltam.

- Niall.. – kezdtem.

- Hm? – fordult felém miközben vette le a pólóját. Egy pillanatra ránéztem a mellkasára és azonnal zavarba jöttem.

- Tudunk beszélni?

- Persze. – mosolygott, majd leült az ágyra. Én odaültem mellé, és a szemébe néztem.

- Én.. szóval.. sajnálom. – böktem ki végül.

- Mégis mit? – kérdezte furán.

- Azt a … csókot. Nem akartam.. – mondtam, mire Niall kicsit megváltozott. Távolabb húzódott. – Csak azért csináltam, mert láttam, hogy dühös voltál, és nem tudtam mást kitalálni. Ne haragudj.

- Mi? Jaj.. semmi gond. Megesik.. – nevetett kicsit idegesen. Nem értettem ezt a hirtelen hangulatváltozását, de biztos zavarban volt. Én is..

- De.. azért barátok vagyunk, ugye?

- Ja.. barátok. – mosolygott szomorúan.

- Mi a baj? – kérdeztem furán.

- Semmi.. – vágta rá egyből. – Csak.. fáradt vagyok. Öhm.. asszem átmegyek Louisékhoz aludni, mert gondolom Eleanor itt fog.

- Igen és köszönöm. – mondtam, majd miután felálltunk, megöleltem. Az egész olyan érthetetlen volt. Nem ölelt vissza úgy, ahogy eddig szokott. Eddig mindig olyan kedvesen, most meg inkább mint egy idegen.. Megfogta a pizsamáját, fogkefét, és törülközőt, és kiment az ajtón. Ez volt az a perc, amikor a lábaim felmondták a szolgálatot és összeestem az ágy szélén. A sírás, mint egy hurrikán úgy csapott le. Nem tudtam visszatartani. Mi történik velem? Miért cseszem el mindig? És a legnagyobb kérdés? MI ÜTÖTT BELÉM?? Hogy mondhattam azt Niallnek, hogy véletlen volt? Hisz erre vártam amióta csak megláttam. Annyira hülyén érzem magam. Nem tehetem ezt.. meg kell neki mondanom.

- Igen, ezt kell csinálnom! – jelentettem ki hangosan. - Meg mondom neki, hogy szeretem! – mondtam, és elindultam ki a folyosóra. Minden bátorságomat összeszedve letöröltem a könnyeimet, és bekopogtam a szomszéd szobába. Harmadik kopogtatásra nyílt az ajtó, és Niall jelent meg előttem.

- Hát te? – kérdezte értetlenül. 

2/5. rész - Titkok és szerelem..

sziasztok. Nem szeretnék ódákat zengeni, ezért rövidre fogom. Ha nem akarjátok olvasni nem kell. De ha igen akkor kérlek kommenteljetek, mert nem tudom hogy érdemes-e írni. Mindenesetre köszönöm az eddigi komikat, nem tudjátok, hogy mennyire boldog vagyok tőlük. De most akkor itt az új rész amire vártatok:) ja és feljebb viszem a kommenthatárt. 6 komitól fogom folytatni. love xx

- Én Eleanor vagyok. Eleanor Calder.

- Nagyon örülök, Eleanor. – mosolyogtam. – Amúgy.. te tudod pontosan, hogy hol vagyunk?

- Öhm.. nem igazán.. – döbbent le.

- Okéé.. akkor hívok valakit, hogy jöjjön el értünk.

- Rendben. – mosolygott. Kivettem a táskámból a telefonom, és felhívtam első embert, akit megtaláltam. Harmadik csengetésre fel is vette.

- Hallo. Niall? Szia.. felébresztettelek? Még mindig aludtál? Ajj.. bocsi. Meg teszel nekem egy szívességet? Az a helyzet, hogy eltévedtem. Sétálás közben. Vagyis.. ajj így hosszú, csak gyere el értünk és mindent elmesélek. Igen, értünk. Többes szám. Nem, nem vagyok skizofrén. Oké. – Niall folyamatosan mondta a hülyeségeit, végül pedig megmondtam a kávézó nevét ahol voltunk, utána meg letettem. Közel negyed órát vártunk, közben beszélgettünk, majd egy fekete autó állt meg előttünk. Niall kinyitotta az ajtót, én pedig beszálltam előre. Eleanor először teljesen lefagyott, majd végül rávettem, hogy szálljon be ő is.

- Na szóval? – kezdte Niall, de akkor valaki erőteljesen beleütött az autó elejébe. – Mi a..**?? – káromkodta el magát Niall, Eleanor pedig felkiáltott.

- Ez Dan! – suttogtam, majd ráüvöltöttem Niallre. – Ne kérdezz! Taposs a gázba!! Gyorsan!

Dan szerzett valahonnan egy baseballütőt, és azzal verte az autót.

- Hát ez megőrült. – mondta dühöse Niall. – Ki ez?

- Dan.. – szólalt meg Eleanor. – A volt barátom. Ne haragudj.. nem akartam, hogy ez legyen.

- Jaj.. nem.. semmi baj. – mondta aranyosan Niall. – Na várj.. Christie...Mi van az arcoddal? – döbbent le teljesen, mikor rám nézett, és arcán kiült a düh. Én ránéztem Danra, majd Niallre, akinek végre leesett. Aztán észrevette Eleanor arcát is, és betelt nála a pohár. – Na ennek itt most vége. – mondta, majd kiszállt.

- Te mocskos állat. – üvöltötte Danre. – Normális vagy? Lányokat bántasz te VADBAROM?? – indult meg felé, majd egy óriásit húzott be Dannek. A srác döbbenten hőkölt hátra. Először fel sem fogta, hogy valaki megütötte, majd az arcához nyúlt és észrevette, hogy ömlik a szájából a vér. Ordítva ment Niall felé, aki kivédte a támadást, és meg egyet behúzott neki. A második kísérletet már nem sikerült neki kikerülnie, és Dan gyomron vágta Niallt. Szerencsére nem esett nagy baja, viszont akkorát bevert Dannek, hogy a srác összeesett és elvesztette az eszméletét. Niall ráült, és elkezdte ütni, de akkor kiugrottam a kocsiból és megfogtam a karját. Iszonyatosan nagy indulat volt benne. A szeme sötétkékre váltott, és szerintem egy pillanatig azt sem tudta, hogy hol van. Megpróbáltam visszafogni, de újra Dan felé fordult. Nem tudtam mit csináljak, így eszembe jutott az első dolog, amit akkor gondoltam. Minden erőmet összeszedve leszedtem Danről, és nekilöktem a kocsinak. Mélyen a szemébe néztem, majd kezem végigsimítottam az arcán. Ajkam lassan közelített az övéhez, végül egy puszit nyomtam a szája sarkába. Felnyögött, és a kezét rátette a derekamra. Akarom.. – mondtam magamban, majd megcsókoltam. Egész testemben remegtem. Niall fordított a helyzetünkön, és felrakott a kocsira. Karommal körülfogtam a nyakát, és beletúrtam a hajába. Végül levegő hiányában váltunk el egymástól. Gyönyörű szemei újra tengerkékek lettek, én pedig döbbenten fogtam fel, hogy mit csináltam. Hosszú pillanatig néztük egymást, majd észbe kaptam.

- Ne haragudj.. – suttogtam.

- Ja.. se-semmi.. semmi.. – dadogott mint egy meghökkent kisgyerek. Elengedtük egymást, majd én Eleanorra néztem. A lány teljesen lefagyva nézett minket. Niall megnézte, hogy mi van Dannel, végül úgy döntött, hogy inkább elmegyünk. Úgyse fog emlékezni semmire ha felébred. Beszálltunk a kocsiba, és elindultunk. Útközben senki nem szólt. Kicsit furán éreztem magam a történtek miatt.

Louis szemszöge

- Hol vannak már?? – álltam fel a kanapéról.

- Nyugi Louis.. mindjárt itt lesznek. – nyugtatott Liam. – Niall azt írta az előbb, hogy már úton vannak.

- Oké.. értem én, de nagyon remélem, ha semmi baja nem esett.

- Mi van Lou? Olyan furcsa vagy.. – szólalt meg hirtelen Perrie, aki Zayn intelme ellenére lejött hozzánk.

- Semmi.. hagyjuk.

- Na nem.. Napok óta furán viselkedsz. Történt valami? – kérdezte Liam. Hirtelen beugrott egy kép a fejemben Christieről, ahogy a nyakláncát fogja. A húgom.. és kitudja, hogy mi van most vele.. féltem, de Niallön kívül senki nem tudja, hogy ki ő nekem. Mindenki némán nézett engem, mire összeszedtem magam, és szembe néztem velük.

Harryék (aki közben hazajött Rachellel) a kanapén ülve bámultak rám, én pedig velük szemben álltam. Nagy levegőt vettem, és belekezdtem.

-Szóval.. tudjátok, hogy nekem régen volt egy húgom. De elrabolták tőlünk. És.. volt neki egy aranylánca. Amit megtaláltam.. – kezdtem.

- Úristen.. – döbbent le Perrie. – És hol találtad meg?

- Ez az.. Ő talált meg engem. Christie.. Christie a kishúgom.

- Tessék?? – szólalt meg egy hang a hátam mögött. Azonnal megpördültem a tengelyem körül és egy kék szempár nézett vissza rám. Christie…

Folytatásról..

sziasztok.. kicsit szomorú vagyok. olvassátok a blogom, de szinte semmi visszajelzést nem kapok. Látom, hogy minden nap látogatjátok az oldalt, mégsem írtok. kérdés.: van így értelme folytatni? kérlek titeket, hogy kommenteljetek, mert elég rossz úgy írni a történtet, ha közben azt hiszem, hogy senki nem olvassa. szóval.. ha az előző részhez nem érkezik legalább 4-5 komi, akkor törlöm a blogot, mert felesleges az időmet húzni, ha nem olvassák. köszönöm.