5. rész - Fura kapcsolat

hali :D itt az 5. rész :D jó szórakozást.. ;) <3 (5 komi és folytatom)

- Holnap reggel jönnek Louisék, mert megírunk egy dalt. Csak azért szólok, nehogy meglepetésként érjen, ha ricsajra ébredsz.

- Oh.. oké.. köszi. Jó éjszakát! – mondta Christie, majd bement a szobájába. Én is ugyanígy tettem. Gyorsan lefürödtem, fogat mostam és elnyomott az álom.

***

*Christie szemszöge

Hangos kiabálásokra keltem. Tegnap Niall figyelmeztetett, hogy hangosak lesznek, dehogy ennyire.. nem bírtam visszaaludni, így inkább elmentem fürdeni. Felvettem egy kék farmert egy rózsaszín felsővel, és lementem hozzájuk.

- Sziasztok. – köszöntem halkan, de azért észrevettek engem.

- Jó reggelt Christie. – mosolyodott el Niall, s a fiúk is köszöntek. – Gyere egyél. Biztos éhes vagy.

- Igen, de majd én kiszolgálom magam. – mondtam, majd odamentem a pulthoz és öntöttem müzlit meg tejet egy tányérba. – Mit csináltok?

- Úgy volt, hogy dalt írunk, de nem éppen ez jött ki a dologból. – forgatta a szemét Liam.

- Christieeeee!!!!!! – hallottam Louis hangját fentről, s egyszer csak letrappolt a lépcsőről és rám vetette magát. Nem tudtam mire vélni a viselkedését, de ennek ellenére viszonoztam az ölelését. Nem értem ezt az egészet. Louis jelenlétében sokkal felszabadultabb vagyok és jól érzem magam. Egy-két szót váltottunk, de mégis.. mintha már ezer éve ismerném.

*Niall szemszöge

Nem bírtam tovább.. nem tudtam nézni, ahogy ölelkeznek, inkább felmentem a szobámba. Ledobtam magam az ágyra és csak bámultam a plafont, amikor kopogtattak.

- Niall.. mi a baj? – Louis jött be az ajtón, és leült mellém.

- Szerinted mi?? Pontosan tudod, hogy hogy érzek Christie iránt, erre te megjelensz és elcsábítod. Hogy tehetsz ilyet? Azt hittem barátok vagyunk! – üvöltöttem.

- Azok is vagyunk. Niall nyugi.. nem tudtam, hogy téged ennyire zavar a Christievel való viszonyom. De ne aggódj, hisz tudod jól, hogy mi a szitu velem, nem?

Átgondolva Louis szavait tényleg hülyén viselkedtem.

- Tudom.. és sajnálom. Csak.. tudod.. én.. szeretem Christiet.. és ő nehezen nyílik meg előttem, de én próbálkozom, mert tudom, hogy nehéz neki. Erre te váltasz vele pár szót és már ölelkezve fogad téged. Nem értem.

- Először is.. nem ő ölelt meg, hanem én őt. Másodszor.. túl sokat aggódsz, haver. Ne próbáld meg annyira óvni mindentől és ne szolgáld ki, mert nem pólyás baba. Ő is tud magának reggelit készíteni.

- Oké oké.. hagyjuk.

- Miattam meg ne parázz.. – kacsintott, majd együtt lementünk. Mire leértünk mindenki a kanapén ült, vagy az mellett a szőnyegen. Úgy láttam kártyáztak.

- Nyertem.. – kiáltott fel Christie, mire mindenki nyafogni kezdett.

- Te csalsz! – csapott az asztalra Zayn.

- Mégis hogyan? – döbbent le a lány.

- Azt nem tudom.. – röhögött.

- Gyerekek.. halkabban. Nem a miénk a ház, mások is laknak itt. – szólalt meg Liam.

- Jajj ne legyél már ilyeen.. – nyávogott Harry, és ráugrott Liamra.

*Christie szemszöge

- Éhes vagyok.. – szólalt meg 10 perc múlva Niall.

- Együnk répát… - indult el Louis a hűtő felé.

- Nincs itthon répa. – közölte Niall, s úgy látszott pár percen belül kitör a pánik.

- Mi????? – dermedt le Louis.

- Nincs itthon répaa… - ismételte Niall teljes komolysággal, a többiek pedig alig tudták visszafojtani a röhögést. Louist lesújtotta a hír.

- Szerintem ideje mennünk. – jelentette ki Harry.

- Szerintem is. – helyeselt Zayn, majd elköszöntek és elindultak kifelé, de megálltak.

- Lou!! – kiáltott Harry, majd Liammel együtt megfogták és kivonszolták a lakásból. Én mosolyogva intettem nekik, majd amíg Niall lekísérte őket, kihasználtam az alkalmat. Előszedtem a legnagyobb tepsit amit találtam, majd elkezdtem pucolni a krumplit. Nem szóltam Niallnek, de csinálok neki rakott krumplit, mivel azt mondta éhes. Ő még mindig nem ért vissza, így elkezdtem.

Már 10 perc eltelt azóta, hogy Harryék elhagyták a lakást, de úgy látszik még mindig nem mentek el. Én addigra már felszeltem a krumplit, s fokozatosan elkezdtem adagolni a tepsibe először a krumplit, majd rá a tojást, a kolbászt és a tejfölt. Közben Niall is visszajött.

-Te meg mit csinálsz? - kérdezte Niall döbbenten.

4. rész - Törődés

Sziasztok! Meghoztam a következő részt! Bocsánat hogy ilyen sokáig nem tettem, de nem voltam jól.. :( (5 komi után hozom a kövi részt) :D <3

Miután kimentek megmostam az arcom. Még mindig nem múltak el a sebek, az egyik elég csúnya lett. A kék rövidnadrágot magamon hagytam, és a szürke top fölé felvettem egy combig érő vastag, szürke pulcsit. A lábamra pedig ráhúztam egy elég vastag zoknit, így nem kellett a papucs.

*Niall szemszöge

Miután a fiúk elmentek, Christie lejött a nappaliba. Nagyon szép volt abban a szürke pulcsiban.

-Christie ne haragudj, hogy rád zúdítottam őket. Csak arra kértem a fiúkat, hogy maradjanak itt veled, amíg én elmegyek vásárolni.. de úgy látszik nem tudnak megmaradni.

- Semmi baj. – mondta halkan, majd leült az egyik székre.

- Éhes vagy?

- Uhum..

- Mit szeretnél enni? Van itthon minden, feltankoltam rendesen. – Csináljak szendvicset, vagy esetleg zacskós levest?

- Jó a szendvics, de majd én megcsinálom.

- Oké.. ott találsz zsömlét, kiflit, kenyeret.. – mutattam az egyik szekrényre. – A hűtőben pedig a többi. Ital is abban van, a poharak pedig a kenyeres szekrény mellettiben. Én mindjárt jövök, te nyugodtan szolgáld ki magad. Bekapcsolom a TV-t, jó? – kérdeztem, majd odamentem a TV-hez, rányomtam valami sorozatra, majd ránéztem Chritiere.

- Ez jó lesz?

- Nekem mindegy.. én nem szoktam TV-zni.

- Akkor jó lesz.

 - mondtam, majd felmentem. 5 perc múlva visszatértem egy piros dobozzal a kezemben. Christie addigra már kész volt a szendvicsekkel. Kettőt csinált, nutellásat, tejjel.

- Itt is vagyok. – mosolyogtam, majd elültem mellé. Elém tolt egy pohár tejet és egy nutellás kenyeret.

- Neked csináltam. – szólt.

- Köszönöm.. – rám is gondolt. Ez a lány.. bámulatos. Fogtam a szendvicset, és volt-nincs, meg is ettem.

- Te aztán nem tökölsz. – mosolygott Christie.

- Szeretem a hasam.. de css.. – kacsintottam.

*Christie szemszöge

- Mi van a dobozban? . kérdeztem, mikor én is végeztem.

- Öhm.. ez egy elsősegélydoboz.

- Ohh.. nem szükséges.. tényleg.

- Dehogyisnem. – erősködött Niall.

- Hát jó.. – mondtam, mert tényleg nagyon durva sebeim voltak. Niall félretette a tányérokat, majd letette a dobozt. Szembefordult velem, és egészen közel hajolt hozzám. Miközben ellátta a sebeim, ügyelt rá, hogy ne fájjon. Nagyon figyelmes volt, és ez jól esett. Valami furcsa bizsergést éreztem a gyomromban, mikor hozzáért az arcomhoz. Az utolsó simításokat végezte az arcomon, majd megszólalt.

- Készen vagyunk.

- Köszönöm.

- Nem nézünk valami filmet?

- Oké.. mit? – kérdeztem.

- Nem tudom.. rengeteg filmem van. Ott a szekrényen. – mutatott a TV melletti polcokra. – Válogass, én meg addig kibontok pár csomag chipset.

- Oké.. – mondtam, majd odamentem a szekrényhez. Igazából én egyáltalán nem szoktam filmeket nézni mivel nem nagyon volt rá lehetőségem. Levettem az első kezembe akadt dvd-t, odavittem a kanapéhoz, és letettem az előtte lévő kisasztalra. Niall idehozta a chipses tálat, majd hozott egy takarót is.

- Csúf igazság? Az jó film.. – mosolygott, majd betette a lejátszóba, és leültünk. Kényelembe helyeztük magunkat, és betakaróztunk. Annyira szeretek Niall közelében lenni.. és bár még csak egy napja ismerem, de nagyon megkedveltem. Jó barát.. talán több is lehetne, de nem hiszem, hogy neki egy olyan lány kell, mint én. Csupán azért fogadott be, mert megsajnált és amint olyan állapotban leszek elmegyek és nem élek a nyakán. Jobb lesz mindenkinek, mielőtt még megtörténne a legrosszabb.. mielőtt még beleszeretek.

A film érdekes és vicces volt. A közepénél jártunk, mikor kicsit elálmosodtam, és véletlenül rádőltem Niall vállára. A gyomrom görcsbe rándult. Mi ez az érzés? Még soha nem éreztem ilyet.. olyan furcsa..

-Harryék.. a rokonaid?

- Nem.. ők a legjobb barátaim. Egy bandában zenélünk.

- Szóval te énekes vagy?

- Valami olyasmi.. érdekes.. ezt még soha nem kérdezték meg tőlem. – mosolygott.

- Bocsánat..

- Nem kell.. csak általában mindenki tudja, hogy ki vagyok.

- És mióta zenéltek?

- Már 3 éve.. egy tehetségkutató műsorban tettek minket össze, így lettünk mi a One Direction.

- Értem.. és te hova valósi vagy?

*Niall szemszöge

- Mullingarban születtem, Írországban. – meglepődtem, hogy Christie hirtelen kérdezősködött, de jó érzés volt, hogy érdekli. Nem sok barátnőm volt, azok mind csak kihasználtak a nevem miatt. Soha nem voltam szerelmes.. de Christie.. most tudta meg, hogy egy híresség vagyok, mégsem mászik rám. Teljesen beleszeretek.. – És te?

- Öhm.. én.. hmm—álmos vagyok. – na erről ennyit. – Most megyek.

- Rendben.. – nem akartam erőltetni. – Én is indulok. – lekapcsoltam a TV-t, majd felmentünk. A szobánk egymással szemben volt. Mielőtt még bementem volna, eszembe jutott valami.

3. rész - Barátok

Sziasztok! Meghoztam a kövi részt, remélem tetszik :) nagyon aranyosak vagytok.. :D ez egy kicsivel rövidebb lett.. bocsi.. (8 komi után jön a következő.. )

- É-én.. nem akarlak.. kihasználni. – suttogtam, majd Niall közelebb lépett hozzám.

- Nem fogsz kihasználni. Örülök, hogy nem leszek egyedül ebben a lakásban, főleg, ha ilyen szép lány lakna velem.

- Én.. szép? Ugyan.. – nagyon zavarba jöttem, és ezt Niall is észrevette rajtam.

- Igen, te. Kérlek.. maradj itt.. Keresünk neked munkát és minden rendben lesz. – mosolygott és megsimogatta az arcom. Olyan furcsán éreztem magam a közelében. Még soha senki nem mondta nekem azt, hogy szép vagyok. Ezt meg is értem..

- Rendben.. egy feltétellel. – mutattam fel a mutató ujjam.

- Parancsolj! – nevetett Niall, s keresztbe tette a karját.

- Én főzök, mosok, takarítok, és mosogatok.. vagyis én végzek minden házimunkát ebben a lakásban.

- Na nem.. én nem azért akarom, hogy itt lakj, hogy te legyél a takarítónőm.

- Ez van.. akkor viszont megyek. – indultam az ajtó felé, de Niall visszarántott.

- Oké, figyelj. Kössünk ajánlatot. Szóval.. A szobákat mindenki saját maga takarítja, és a hozzá tartozó fürdőt is. A nappalit és a konyhát pedig beosztjuk. Egyik héten te, másik héten én. Én bevásárlok, te főzöl.. ez így megfelel? – mosolyog.

- Hát.. jó.. megegyeztünk.

- Ez az! – kiáltott fel, majd szorosan átölelt. Meglepődtem, de nem tiltakoztam. Jól esett, hogy átölelt, mert már 2 éve nem kaptam semmi szeretetet. Tudom ez se az, de jól esik.

*Niall szemszöge

Szorosan öleltem Christiet. Még csak fél napja ismerem, de teljesen elvarázsolt ez a lány. Igaz, hogy az utcán élt, de nem ezt érdemli. Tetszik, hogy ilyen visszahúzódó és félénk. Én akarok lenni az, aki kisegíti ebből. Látszik, hogy nehezen nyílik meg előttem, de mindent megteszek, hogy megbízzon bennem. Első látásra beleszerettem, és azok után, ahogy az a 3 srác megverte, soha nem fogom engedni, hogy bántsák. Végül elengedtem, majd megszólaltam.

-Oké.. minden, ami a szobádban van, a tied. Neked vettem reggel, és nem kell megkérdezned, hogy használhatod-e. A konyhában és a nappaliban szintén ez van. Ne kérdezd meg.. érezd magad otthon, mert ott vagy. – mosolyogtam.

- Én ezt nem tudom elhinni. – mondta Christie elképedve.

- Pedig jobb, ha elhiszed. – kacsintottam – Menj csak fel a szobádba és pihenj egy kicsit.

- De hisz most keltem fel.

- Attól függetlenül elég fáradtnak tűnsz. Menj csak..

- Rendben.. – mosolygott rám. Most láttam először mosolyogni. Gyönyörű.

*Christie szemszöge

Miután felmentem, megmostam a fogam, majd átöltöztem. Felvettem egy kék rövidnadrágot egy szürke toppal, és visszafeküdtem az ágyra. Behunytam a szemem, de hirtelen kopogtattak. Niall nyitott be egy pohár vízzel a kezében.

-Hoztam gyógyszert. Vedd csak be. – átnyújtotta a tablettát, majd a vizet. – Jót fog tenni.

- Köszönöm.

- Ne köszönd, mert nem használ. – kacsintott.

- Oké.. – mosolyogtam.

Lefeküdtem és hagytam, hogy Niall betakarjon. Egy puszit nyomott a homlokomra, majd kiment. Hihetetlen, hogy fél nap alatt mennyit fordult az életem. Ez a srác mindent megváltoztatott körülöttem. Kétszer megmentett és most hozzá költöztem. Minden olyan fura.. pár percig még a plafont bámulva gondolkodtam, aztán elnyomott az álom.

*

- Maradj csöndben.

- Auu.. ne piszkálj Harry.

- Akkor ne bámuld így azt a lányt.

- De olyan ismerős….

- Fejezzétek már be!

Ezeket a hangokat hallva keltem fel. Kinyitottam a szemem, és 4 srác ült előttem. Odakint már sötét az ég, s mikor észrevették, hogy felébredtem, felkapcsolták a villanyt. Nagyon megijedtem tőlük, és ezt ők is meglátták rajtam.

-Nyugi.. nem kell félned. – mosolygott az egyik, akinek barna, göndör haja van.

- Mi Niall barátai vagyunk.. – mondta a rövid, barna hajú srác. – Elment feltankolni a hűtőt, mindjárt jön.

- Remélem hoz répát. – nézett áhítatos szemekkel az egyik, a mikor ránéztem, valami különös érzés indult el bennem. Barna tincsei a szemébe lógtak, kék szeme pedig csillogott, mikor kimondta a répa szót.

- Oké.. – mondtam halkan, majd felültem.

- Én Liam Payne vagyok. – mutatkozott be a rövid hajú srác.

- Én Harry.. Harry Styles. – mosolygott a göndör fürtös.

- Zayn Malik.. szia. – nevetett a negyedik, aki eddig még nem szólalt meg. Ő szerintem pakisztán származású lehet, sötétbarna hajjal, és sötét szemmel.

- Én Superman vagyok. – mondta komoly fejjel a répás srác.

- Vagyis Louis.. Tomlinson, de mi csak Louinak hívjuk. – röhögött Harry.

- É-én.. Christie vagyok.

- Tudjuk.. – kacsintott Louis. – Már sokat hallottunk rólad.

- I-igen? Az jó..

- Hey srácok! – kiáltott Niall, miközben bejött a szobába. – Mit csináltok itt?

- Unatkoztunk. – válaszolt Harry fancsari képpel.

- És inkább feljöttetek felébreszteni őt..? – mutatott rám.

- De hisz csak most ébredt fel 2 perce. – mondta Louis.

- T-tényleg csak most keltem fel. – helyeseltem halkan.

- Ejj te lány. – nézett rám Louis, majd közelebb jött és oldalasan átölelt. – Nagyon halk vagy.. de nyugi.. két nap velünk és már akkora hangod lesz, hogy felülmúlsz még engem is. – kacsintott Louis, mire Harry, Liam és Zayn egyszerre felkiáltott.

- Az lehetetlen.. – mindenki nevetni kezdett.

- Na jó elég lesz.. – szólt közbe Niall. – Köszönöm, hogy itt maradtatok vigyázni Christiere, de most már haza mehettek.

- Oké.. gyertek srácok, menjünk. – mondta Liam. – Szia Christie.

- Sziaa – nevettek rám mind a négyen, majd Niall-el együtt kimentek a szobából.

2. rész - Kezdet

hello mindenkinek! el sem tudjátok képzelni, hogy mennyire jól esik a kritika amit kapok:D nagyon aranyosak vagytok.. *-* ezért akkor itt a 2. rész :DD <3 komizzatok :D (5 komi és folytatom)

Megsimogatta az arcom, majd aggódva megszólalt. – Minden rendben, nyugi.. – hangja most már nyugtató volt és kedves. Egyik karját a térdhajlatomhoz, másikat pedig a hátamhoz tette, és felemelt. Kinyitotta a kocsija hátsó ajtaját és befektetett. Becsukta az ajtót, majd beült a kormányhoz. Elindította a kocsit és elindult. Az arcát még mindig nem láttam, de a hangját felismertem, amitől biztonságban éreztem magam. Testem ellazult, s minden elsötétült körülöttem.

***

Mikor kinyitottam a szemem már világos volt. Egy szobában ébredtem, egy puha ágyon. Még soha nem aludtam ágyban. Tudom, ez furán hangzik, de Rose néni nagyon szegény volt és örültem, hogy befogadott amikor 1 éves voltam. Soha nem volt semmim, csak a szeretet, amit tőle és George atyától kaptam. Nagyon hiányoznak.. Felültem és jobban körbenéztem. Egy nagy szobában voltam, a falak nyugtató világoskék színűek. Jobb oldalon egy éjjeli szekrény, mellette egy hatalmas egész alakos tükör. Balra volt az ablak, az alatt pedig egy fiókos asztal. Az asztalon egy gép és hangfalak voltak. A szobában 2 ajtót találtam. Az  egyik velem szemben volt, a másik tőlem balra az éjjeli szekrényes oldalon. A velem szemben lévő ajtótól jobbra egy polcos üvegszekrény volt. A másik ajtó mellett pedig egy nagy, fekete szekrény. Fogalmam sincs, hogy mit keresek itt. Visszafeküdtem az agyon, és becsuktam a szemem. A fejem rettenetesen fájt, a szám égett, és a hasam sem volt jól. Eszembe jutott, mi történt tegnap este. Észrevettem, hogy csak egy szál fehér póló volt rajtam. Fogalmam sincs hogy került rám, de mivel ugyanolyan piszkos vagyok mint tegnap, és a fehérneműm is a tegnapi, így nyugodtan állapítottam meg, hogy semmi olya nem történt, amitől félek. Hirtelen kinyílt az ajtó én pedig ijedten ültem fel az ágyon. Nyakig magamra húztam a takarót. A srác jött be az ajtón, aki tegnap megmentette az életem.. kétszer is. Először az autó elől rántott el, utána pedig a 3 sráctól mentett meg.

-Jó reggelt! – mosolygott széles vigyorral. – Hogy érzed magad?

- Mindenem fáj.. – szólaltam meg halkan. Nagyon szégyenlős vagyok, nem mertem beszélni. Annyi szörnyűségen mentem már keresztül az életben, hogy félek bárkihez is hozzászólni.

- Oké, figyelj. – mondta látva félelmem. – Vettem neked pár darab ruhát, ott vannak a szekrényben. Az asztali fiókokban találod a fehérneműket, zoknit stb.. A szekrény melletti ajtó egy fürdő. Fürödj le, öltözz át és utána gyere le a konyhába. Addig én megcsinálom a reggelit és kapsz gyógyszert is a fájdalmadra. Oké? – mosolygott, majd elindult kifelé.

- Várj.. – szóltam utána. – Miért vagy velem ilyen kedves?

- Mert.. megérdemled. – mondta őszintén.

- É-én.. köszönöm. – suttogtam alig hallhatóan.

- Nem kell megköszönnöd. – mosolygott, majd kiment.

- Nem értem a kedvességét. Odamentem az asztalhoz, kivettem egy fekete fehérneműt egy fekete zoknival, majd bementem a fürdőbe. A fürdőszoba nem volt kicsi, de nagy se. Bal oldalon volt egy tükör, mellette pedig egy polc. A bal oldali sarokban egy mosógép, az mellett pedig egy nagy kád. Vagyis inkább jachuzzi.. vagy minek nevezik. Jobb oldalon volt egy szennyes kosár, ami mellett pedig egy zuhanyzó. A polc alatt volt egy kisebb szekrény, abban találtam törülközőt. Levetkőztem, majd beálltam a zuhanyzóba. A forró víz átjárta a testem, amely tele volt zúzódásokkal, és hegekkel a tegnap este miatt. Megmostam a hajam, és a testem, majd becsavartam magam a törülközőbe és visszamentem a szobába. Felvettem a fehérneműt, és elkezdtem ruhát keresni magamnak. Egy szál fehérneműben mászkáltam a szobában, mert kulcsra zártam az ajtót, így nem féltem, hogy benyit a srác. Kinyitottam a fekete szekrényt, ami tele volt mindenféle-színű ruhával. Kiválasztottam egy fekete nadrágot egy piros lenge pólóval, majd magamra húztam a zoknit és belenéztem a tükörbe. Hosszú, sötétbarna hajam hullámosan omlott vállaimra. Az arcom tele volt kék és zöld foltokkal, amik ’gyönyörűen’ kiemelik tengerkék szemem, a szám pedig felrepedt.

- Remek.. – szörnyülködtem. A tükör előtt állva nézegettem magam, s a kezembe fogtam a nyakamban lógó láncot. Amikor Rose néni 18 éve megtalált egy kukában, mindössze csak ennyi maradt az igazi szüleimtől.. egy arany nyaklánc. Két betű van rajt.. gondolom a monogramom. Éjjel-nappal rajtam van, soha nem veszem le, nem tudom, hogy miért. Azt sem tudom, hogy a szüleim hogy voltak képesek ezt tenni velem. Felvettem egy mamuszkát, majd lementem a konyhába. A lakás nem volt nagy. Kétemeletes, mindössze 2 szobával. Mindkettő a felső emeleten volt. A lépcsőn leérve volt a nappali. A közepén egy piros kanapé, előtte egy TV-vel, az mögött pedig egy konyha. Nem volt fallal elválasztva, a konyha olyan, mint egy bárpult. A srác ott állt háttal nekem. Halkan odasétáltam hozzá, és felültem az egyik székre.

- Szia. – szólaltam meg egészen halkan.

- Szia – mosolygott, mikor észrevett. A lakást palacsinta illat járta át. Imádom a palacsintát, bár nagyon rég ettem. Amikor Rose néni még élt.

- Kérsz palacsintát? – kérdezte a srác – Miket beszélek persze, hogy kérsz. – mondta, majd elém tett egy tányért, és egy poharat. Öntött nekem narancslét, tett a tányéromba egy tucat palacsintát, majd ugyanígy tett magának is és leült velem szemben.

- Jajj.. ne haragudj, de még be sem mutatkoztam. Niall a nevem. Niall Horan. – mosolygott a szőke srác.

- C-Christie vagyok. – mondtam halkan.

- Milyen Christie?

- Csak.. Christie.. igazából.. nem tudom.

- Hogy érted, hogy nem tudod?

- Ne haragudj, de ezt nem szeretném részletezni.

- Rendben.. ahogy akarod.

Csendben végeztem a reggelivel, majd felálltam.

-É-én.. köszönöm amit értem tettél, de most mennem kell.

- Hova? – állt fel ő is.

- Hát.. izé.. el.

- Nézd, Christie.. tudom, hogy nem ismerjük egymást igazán, de nem tudsz hova menni, ezt te is tudod. Szeretném, ha itt maradnál velem.

- De miért? Miért akarod, hogy nálad éljek, amikor nem is ismersz? Nézz rám! Egy hontalan senki vagyok. A szüleim elhagytak, még a vezetéknevem sem tudom. Miért mentettél meg, és miért hoztál el a lakásodba? Nem értem..

- Azért.. mert különleges vagy. Mert nem ezt az életet érdemled.. legyünk barátok, és lakj itt velem. Én se szeretek egyedül élni, egy barát pedig mindenkinek jól jön..

- Nem.. nem lehet. – a szavai teljesen letaglóztak. Lakjak itt vele? Ezen a srácon látszik, hogy gazdag. Miért akar befogadni egy ilyen senkit, mint én?.. Még mindig nem értem.