Figyelem..

sziasztok.. ne haragudjatok, hogy nem hozok új részt, de koleszos vagyok és most volt egy hétvégi kirándulás ami miatt nem tudtam hazamenni.. vasárnapra hozom a 12. részt :D <33

11. rész - Little things

sziiasztok! :D itt a következő rész ;) sajnálom, hogy nem hoztam korábban, de nincs rá időm. csak hétvégén tudom írni.. de akkor most tessék elolvasni és utána kommentelni. és 5 komi után hozom a következőt :D <33 love:D

- Perrie.. – mosolyogtam, majd átöleltem.

- Szia Christie. Niall azt mondta nincs fürdőruhád.. Itt az ideje vásárolgatni. – kacsintott.

- De nincs rá pénzem. – hajtottam le a fejem.

- Jaj ne butáskodj. Én fizetek és az első fizetésedből megadod. Oké?

- Oké.. de aztán fogadd is el. – mondtam, majd beszálltam Perrie mellé a kocsiba. Úgy 15 perc autózás után megérkeztünk egy nagy áruházba. A vásárlás nagyon vicces volt. Perrievel felpróbáltunk minden  bikinit amit találtunk, majd fél óra keresgélés után sikerült döntenünk. Én egy tengerkék színűt választottam, Perrie pedig egy rózsaszínt.

- Szerintem mára elég volt. Nagyon elfáradtam. – röhögött Perrie, miután leültünk egy kávézóba.

- De legalább ezen is túl vagyunk.

- Igen.. és amúgy mi újság? Milyen volt az első nap?

- Fárasztó, de élveztem. A többiek is aranyosak, szóval nem panaszkodom. – mosolyogtam.

- Akkor jó. Louis nagyon rendes volt, hogy talált neked munkát.

- Igen, az volt. Nem tudom neki elégszer megköszönni.

- Nem is kell. Louis tudja mennyire szereted.. neki ez elég. – nézett a szemembe. – És.. mivan Niallel?

- Jól van..

- Neem.. úgy értem mi van köztetek?

- Semmi.. barátok vagyunk. – hajtottam le a fejem.

- Ennyi?

- Mit vársz mit mondjak? Tegnap megmondta, hogy úgy szeret mint egy barátot. Ezek után nem fogok elé állni, hogy én többet érzek iránta.

- Ezt mondta? – döbbent le.

- Igen.. de hagyjuk ezt.

- Oké.. na menjünk, mert már kezd sötétedni és holnap kell kelni, hogy hamar Californiába érjünk.

- Rendben. – mondtam, majd elindultunk haza. Útközben rengeteget röhögtünk, és beszélgettünk. Perrie már nem jött fel, mert fáradt volt, így egyedül léptem be a lakásba. Niall a kanapén feküdt, s mikor észrevett elmosolyodott.

- Sziaa Christie. – köszönt, majd átölelt. – Milyen volt az első napod?

- Egész jó.. nem volt unalmas, és teljesen lefárasztott, de jó volt. – mondtam.

- Az jó. A lényeg, hogy neked jó legyen. – kacsintott. – Gyere már biztos éhes lehetsz.. vagy ettél Perrievel?

- Nem, csak sütit.

- És nekem nem hoztál? – nézett rám szomorúan Niall.

- Jaj ne haragudj.. nem gondol.. – kezdtem, de aztán Niall hirtelen elröhögte magát és rájöttem, hogy csak hülyül. – Te… - mutattam rá, majd megfogtam a kanapén lévő párnát és rendesen tarkón ütöttem vele. Niall először értetlenül nézett, majd megint felröhögött és a derekamnál fogva felemelt és rádobott a kanapéra.

- Ezt neked. Muhahahahaaaaaaaa!!! – kiáltott fel gonosz kacajjal és elkezdett csikizni. Nem bírtam abbahagyni a röhögést és sikítozást. Mikor végre sikerült erőt kapnom magamon egy hirtelen erőtől vezérelve lelöktem magunkat a földre, így én lettem felül. Ráültem a csípőjére és diadalittasan felkiáltottam.

- Nyerteeem!!! – nevettem, majd ránéztem az alattam fekvő Niallre, aki csendben figyelt engem. Arca teljesen ki volt pirosodva, szeme gyönyörűen csillogott. Percekig néztük egymást, majd egyszer csak megszólalt a sütő sípolása. Riadtan tértem észhez, és azonnal felálltam. – Ez mi?

- Jaj teljesen elfelejtettem. – állt fel Niall is. – Csináltam vacsit és asszem most odaégett. – mondta nevetve. Odament a sütőhöz, kivette a tepsit és felém mutatta. – Igen.. ez elégett.

- Hát.. akkor együnk meleg szendvicset. – mosolyogtam.

- Jó ötlet. – helyeselt, majd kiszedte az elégett kaját a tepsiből, én meg addig előszedtem a vajat, sajtot, szalámit és természetesen a majonézt. Húsz perc alatt annyi szendvicset csináltunk, hogy még ránézni is elég volt, hogy tele legyek. Fáradtan ültünk le a kanapéra, és kapcsoltuk be a TV-t.

- Hozok takarót fentről. – mondta Niall, és felment. Unottan kapcsolgattam a csatornák között, mikor egyszer csak megláttam a TV-ben a One Directiont. Egyik dalukat játszotta a zenecsatorna, a Little Thingset. Pont Niall része jött.. csillogó szemmel bámultam a képernyőt, és én is énekelni kezdtem a dalt.

„You'll never love yourself

Half as much as I love you

You'll never treat yourself right darlin'

But i want you to

If i let you know

I'm here for you

Maybe you'll love yourself like i love you..”

Az utolsó sornál valaki a hátamra tett egy takarót. Ijedten fordultam meg, és láttam, hogy Niall az. Éreztem, ahogy elpirulok, a szőkeség meg csak mosolygott.

- Christie.. te ismered ezt a dalt? – csodálkozott, majd leült mellém a kanapéra.

- Öhm.. igen..

- És honnan? – faggatott tovább Niall. Tudtam, hogy csak szívatni akar, ezért hanyagoltam a témát.

- Köszi a takarót. – mosolyogtam, mire Niall elröhögte magát és átölelt.

- Szívesen. Amúgy nagyon jó hangod van.. – Végül egy vígjáték mellett döntöttünk, amit nem igazán tudtam végignézni, mert szörnyen elálmosodtam.

- Niall én felmegyek. – szólaltam meg.

- Rendben, én is megyek lassan. Jó éjt! – mosolygott.

- Neked is. – mondtam, majd felmentem a szobámba. Lezuhanyoztam, majd bepakoltam a bőröndbe. Fogalmam sincs, hogy mit kéne vinni, ezért csak tippeltem. Betettem a bikinit, meg pár szoknyát, ruhát és felsőt. Meg papucsot, tornacipőt és egy magas sarkút is. A biztonság kedvéért egy melegebb ruhát is. Fél óra múlva minden szükséges dolgot elpakoltam, így végre lefeküdtem.

*

*Niall szemszöge

Iszonyatos ordibálásra ébredtem. Felültem az ágyon és megrökönyödve láttam, hogy hajnali fél kettő van. Hatalmas vihar volt odakint, én pedig azonnal felkeltem és átrohantam Christie szobájába. Az ágyon feküdt és sikoltozott. Valami rosszat álmodhatott, mert csukva voltak a szemei. Odamentem hozzá és próbáltam felkelteni.

- Christie… Christie kelj fel! Hallod? – ráztam, mire kinyitotta a szemét és rám nézett.

- Mi történt? – kérdezte könnyes szemekkel.

- Rosszat álmodtál.. – suttogta. Behunyta szemeit én meg próbáltam nem észrevenni, hogy egy rövidnadrág és egy szál top van rajta. A szívem szörnyen nagy tempóban kezdett verni. Inkább elengedtem őt és leültem vele szemben. Mikor újra kinyitotta a szemeit bűnbánóan rám nézett.

- Ne haragudj, hogy felkeltettelek. Nem tudom mi ütött belém. – hajtotta le a fejét.

- Semmi baj.. Kérsz teát?

- Nem kell, köszönöm inkább iszok vizet. – mondta, majd felállt és bement a fürdőbe. Két perc múlva visszatért, és leült elém. Én kezdtem újra elálmosodni, így felálltam.

- Akkor én megyek is. – mondtam, majd indultam ki, de Christie utánam szólt.

- Niall..

- Tessék. – fordultam meg.

- Ne nézz hülyének, de.. nem akarsz itt aludni.. velem? …

10. rész - Az első nap

sziasztok! meghoztam a várva várt részt!! nagyon remélem, hogy nem vártatok hiába, és tetszeni fog mindenkinek! :D köszönöm a türelmet! :) <3 a 10. részt Niall&#39;s princess -nek és egy lány :) -nak küldöm... ;) remélem tudják miért :D (5 komi és folytatom) <3

*Niall szemszöge

- Niall.. minden oké? – hallottam Christie hangját az ajtónál. Nem válaszoltam.. nem akartam. – Niall.. kérlek.. nyisd ki az ajtót.. Az a baj, hogy elmentem Louissal? Talált nekem munkát.. miért nem tudsz velem örülni? Figyelj.. attól, hogy Louval ilyen jóban vagyok, attól.. még szeretlek… mert igaz barát vagy..

Barát.. ha tudnád mennyire fáj az, amit mondasz.. Nem szólaltam meg, vártam amíg elmegy az ajtómtól. Tudom, hogy nem kéne így viselkedem, hisz fogalma sincs, hogy mit érzek iránta, de nem tehetek róla.. szeretem, de azt hiszem jobb, ha ezt Ő nem tudja.

*Christie szemszöge

- Csak tudnám miért csinálja ezt?! – mondtam, miután becsaptam magam után az ajtót a szobámban. Levetkőztem, és felvettem egy köntöst, majd engedtem vizet a kádba. – Ártottam én neki? Mondtam neki valamit? Nem… akkor mi a baja?? – nagyon felhúztam magam az előbbi miatt. Miután a kád megtelt vízzel, levettem a köntöst, és beleültem. Jól esett ez után a délelőtt után. Ha tudná mit érzek iránta… fogalmam sincs mit csinálna. Nem örülne az biztos. De Louis… annyira okos.. kedves.. aranyos.. annyira szeretem.. persze nem olyan értelemben. A szívem már rég elrabolta egy szőke srác, akinek fogalma sincs róla, és… aki ezt nem szeretné.. Közel fél óra múlva kiszálltam a kádból, magamra csavartam egy törülközőt, és átmentem a szobába. A szívem majdnem kiugrott a helyéről, annyira megijedtem.

- Úristen! Te meg mit keresel itt?

- Szia.. – szólalt meg Niall, aki az ágyamon ült lehajtott fejjel, majd rám nézett. Csak álltam előtte egy darab törülközőbe, és láttam, ahogy végigmér.. zavarba jöttem, ezért elindultam a szekrény felé ruháért. Niall felállt, megfogott a karomnál fogva és megállított. Egy pillanatig csak álltam, végül felé fordultam. – Sajnálom.. – suttogta, majd magához húzott és egészen közel hajolt hozzám. – Nem kellett volna ennyire kibuknom egy apróságért. - a szívem őrült tempóban kezdett el verni.

- Semmi baj.. nem haragszom. Csak nem értem, hogy miért tetted.. – mondtam halkan. Niall nem szólt semmit, csak lehajtotta a fejét.

- Ne haragudj.. magam sem tudom.. szeretlek.. – mondta, mire én felnéztem rá. A szívem őrült módon kalimpált, levegőt sem bírtam venni, de a folytatás már nem tetszett annyira. – Te vagy az egyik legjobb barátom.. és nem akarom, hogy Louis közénk álljon. Nekem ő az a személy, akinek bármit elmondhatok, és megbízom benne, de attól félek, hogy hogyha ti ennyire jóban vagytok akkor én nem számítok. És abba belebolondulnék. - mondta halkan. Most, hogy kimondta mit érez hihetetlen szomorúság tört rám. Ahogy ott állt előttem és kék íriszével nézett rám.. nem szeret. Ez már biztos.. Egy barát vagyok semmi más.. Nem akartam kimutatni, hogy mennyire, így csak rámosolyogtam és átöleltem.

- Ha rajtam múlik soha senki nem fog közénk állni. – suttogtam a fülébe, mire még szorosabban ölelt. Bárcsak örökké tartana ez a pillanat.. Hirtelen belegondoltam, hogy én egy szál törülközőben vagyok, így kivettem magam Niall öleléséből, és neki is leesett, hogy ideje kimenni. Rám mosolygott és elindult az ajtó felé.

- Niall..

- Tessék.

- Melegítsd meg a kaját, 5 perc és megyek. – kacsintottam, mire Niallnek fény csillant a szemében, és már sokkal boldogabban ment ki a szobámból. Nagy levegőt vettem és a szekrényhez mentem felöltözni. Kiválasztottam egy egyszerű ruhát és lementem. Niall nagyon finom ebédet csinált. Igaz, dél már rég elmúlt, de akkor is jó volt.

- Arra gondoltam, hogy.. – kezdte Niall – Mi lenne ha holnap elutaznánk Londonból pár napra.

- Jó lenne, de én holnap kezdek a kávézóban. – mondtam, mire Niall csak bólintott. – És ha holnapután mennénk? Szombaton nem dolgozom és úgyis jönnek az ünnepek.

- Oké.. – mosolygott. – Beszélek Harryékkel, hogy jöjjenek ők is.

- És hova mennénk? – kérdeztem.

- Nos.. szerintem menjünk Californiába.

- Tessék?? – döbbentem le. – De.. az Amerikában van.

- Igen.. de még úgyse voltál ott. Jó lesz.. naaaa. – nézett rám kék szemeivel.

- Hát jó.. Menjünk.. – mondtam.

- Ez az.. megyek felhívom a többieket és rákérdezek. – kacsintott, majd felment a szobába a telefonjáért. Én addig elmosogattam a tányérokat. Tíz perc múlva Niall visszajött. – Mindenki jön. Harry, Liam, Zayn, Perrie és Louis.

- Jaj de jó. – örültem. És amúgy mit csinálunk mi Californiába?

- Mindent amit lehet. Pihenünk, bulizunk, strandolunk meg ilyenek. – mosolygott a szőkeség.

- Ahaa.. de nekem nincs fürdőruhám.

- Majd elmentek Perrievel vásárolni. Most megyek, mert felveszünk egy új dalt a fiúkkal. Este jövök. – mondta, majd felvette a kabátját, egy puszit nyomott az arcomra és kiment a lakásból.

A nap hátralévő része nagyon unalmasan telt. Izgatott voltam az első napom miatt, és már nagyon vártam. Még soha nem dolgoztam ilyen helyen. Remélem nem fognak utálni. Az emberek általában nem rajonganak értem. De ez már régen volt.. Estefele bekapcsoltam a TV-t, magamra húztam a takarót és a kanapén feküdve néztem egy filmet. Szörnyen álmos lettem, de nem volt erőm felmenni a szobámba, így elaludtam a kanpén.

***

A saját ágyamban ébredtem.. semmire nem emlékszem a tegnap estéből, csak arra, hogy mikor elaludtam még a kanapén voltam. Lehet, hogy Niall hozott fel mikor megjött. Az óra fél 7-et ütött, de már nem volt kedvem visszafeküdni. Lezuhanyoztam, utána felvettem egy kék farmert egy nagy fehér pulcsival és a táskámba pakoltam minden fontos dolgot. Miután lementem a konyhába csináltam egy kiadós reggelit, majd az órát bámulva vártam, hogy végre elindulhassak a munkába. Már épp indulni készültem, mikor Niall vonszolta le magát a lépcsőn.

-Jó reggelt. – mosolyogtam, miközben vettem fel a kabátom.

- Szia.. hova mész? – kérdezte Niall szemét dörzsölve.

- Ma van az első napom. Emlékszel? – vigyorogtam.

- Ja tényleg.. várj.. tegnap vettem neked valamit, de nem tudtam odaadni, mert aludtál. – mondta hirtelen, majd az asztalhoz futott és előkotort egy dobozt a táskájából. Tessék..

- Mi ez ? – kérdeztem, majd kinyitottam. Egy telefon volt benne.

- Gondoltam szükséged lehet rá ha munkába mész. Feltöltöttem, úgyhogy már most is tudod vinni. A névjegyzékben pedig benne van az én számom. Azon el tudsz érni, ha valami történt.

- Jaj.. Niall… aranyos vagy, de ezt nem fogadhatom el..

- Dehogynem.. tekintsd.. gratulációnak az első naphoz. Ne sérts meg hogy visszautasítod. – mosolygott.

- Rendben.. köszönöm. – mondtam, és átöleltem. – Na de mennem kell, mert elkések. A pulton találsz palacsintát. Neked csináltam. – kacsintottam. – SziaJ

- Ez az.. – hallottam Niall hangját, miután kiléptem a lakásból. Imádom ezt a hangját. Az utcára kilépve izgatottság fogott el. Még mindig nem hiszem el, hogy ma van az első napom. Már olyan régóta vártam erre. Az út nem volt sok.. úgy 10-15 perc gyalog. Végre megérkeztem a kávézóba. A neve Globestar volt.. Állítólag azért kapta ezt a nevet, mert az első tulaj, aki elindította a kávézót hatalma s Shakespeare rajongó volt. Ezt örömmel hallom, mivel én is szeretem. Kiskoromban sokat olvasták nekem a Rómeó és Júliát. Az kávézóba beérve egy lányt pillantottam meg. Hosszú barna haja volt, amit bal vállára dobott mikor észrevette, hogy itt vagyok.

- Hello. – köszöntem halkan.

- Szia.. – mosolygott kedvesen. –Te biztos Christie vagy.. Az én nevem Emma, Emma Starks. Én vagyok a mentorod.

- Ezt hogy érted?

- Én foglak bevezetni a felszolgálás rejtelmeibe. – kacsintott. – Megtanítom, hogy kezeld a gépeket, és az idegesítő vendégeket.

- Értem.. – mosolyogtam.

- Gyere körbevezetlek. – mondta, majd elindult a pult mögötti ajtóhoz. Én követtem. – Ez a dolgozók terme. Itt tartjuk a szünetet és beszélgetünk. A másik szoba Matté. Gyere.. – mosolygott, és kimentünk a szobából. A bejárattal szemben úgy 10 méterre volt a mosdó. Emma elmagyarázta, hogy a takarítás be van osztva hármunk között. – Mark majd délután jön téged fog felváltani. Hétfőn gondolom tudod, hogy nem kell jönni, mivel ünnep lesz és akkor nem vagyunk nyitva. Szóval ma itt leszel délután 5-ig, és holnaptól egészen jövő hét… szerdáig nem kell bejönnöd. Szerencséd van, hogy most jöttél. Ma van az első napod, és máris szabadnapos vagy. – röhögött. – A fizetés nem sok, de el lehet belőle élni. Legalábbis én eltudok.

- Hogyan? – kérdeztem halkan.

- Egyetemre járok, és csak azért dolgozok, hogy legyen pénzem kifizetni a sulit. Amellett a szüleim persze pénzelnek, szóval csak a tandíjra miatt kell a munka. Az is csak azért, mert elhatároztam, hogy nem akarok a szüleim pénzéből élni, így vállaltam egy munkát. De ha jobban átgondolom azért mégiscsak jól jön a segítség, mivel a suli mellett nem tudok egész nap dolgozni, így csak másodállásban dolgozom. Nekem a tanulás az első.

- Értem.. na és mivel kezdek?

- Először is segíts rendet rakni, takarítani. Aztán fél óra múlva megjön az első vendég. Ezt onnan tudom, hogy van egy pasi, aki mindig ugyanakkor belép, rendeli a szokásos reggelijét és kávét, majd pontban fél óra múlva el is megy. Minden áldott nap. – mosolygott. – Na de elég a fecsegésből és lássunk hozzá.

Emmának igaza lett. Pontban fél óra múlva megjött az első vendég. Aztán hirtelen sorra jönni kezdtek az emberek. Elég mozgalmas nap volt, az vendégek kedvesek voltak, nem reklamáltak, pedig megértettem volna. Döcögősen indultam el.. Néha rossz asztalhoz vittem a rendelést, máskor elfelejtettem kivinni, de délutánra kezdtem belejönni. Mikor már egészen jól ment egy fekete hajú srác lépett be a kávézóba. Megölelte Emmát, majd felém jött.

-Hello. Te vagy Christie? – kérdezte mosolyogva.

- Igen.. – mondtam egészen halkan.

- Mark Starks a nevem. Emma tesója vagyok. És a harmadik. Te hazamehetsz.. én váltalak fel.

- Oké köszi. – mondtam, majd levettem a kötényt, és felakasztottam a pult melletti fogasra.

- Akkor ne felejtsd, hogy szerdán délután 5-re gyere. – kiabálta Emma.

- Oké.. – sziasztok. – mondtam, majd mikor kiléptem az üzletből, egy ismerős személy állt előttem.

A következő részről..

Hello:) tudom.. azt ígértem, hogy péntekre felteszem az új részt, de sajnos nem sikerült.. hétvégén igyekszem megírni annak ellenére, hogy sokat kell tanulnom, és vasárnap vagy hétfőn felteszem.. :) remélem nem haragszotok nagyon.. <3

Figyelem!!

Kérlek nem haragudjatok, de fogalmam sincs, hogy mikor lesz új rész.. még csak fél oldalt írtam és most egyáltalán nincs rá időm.. de annyit elárulok, hogy izgalmas lesz ;) sorry<3 :/

9. rész - Féltékenység

sziasztok. itt a 9. rész :D keveslem a komikat.. régen többen írtatok.. :/ na mindegy.. 4 komi után hozom a következőt.. :) <3

Niall mellkasán ébredtem elég érdekes helyzetben. Szorosan öleltem őt, még a szívverését is hallottam, ő pedig ugyanúgy ölelt engem, a fejét a fejemre hajtva. Még szuszogott, mikor én felébredtem. Nem akartam felébreszteni, így inkább nem mocorogtam. Hihetetlen, hogy mennyire meg tudok nyugodni szimplán attól, hogy a közelemben van. Teljesen megváltoztam, amióta vele lakom. Sokkal magabiztosabb lettem, de ezt nemcsak neki köszönhetem. Louis is nagyon sokat segített. Ez az 5 srác nagyon sokat jelent nekem, de leginkább Niall és Louis. Ők mindig kiállnak értem. Liam remek tanácsokat ad és végtelenül rendes, aranyos srác. Zaynnel szeretek beszélgetni.. ő néha fura, mert vannak olyan pillanatai, amikor érdekes megjegyzéseket tesz Niall-el kapcsolatban. Mintha próbálna valamit mondani, de mégse teszi.. Harry pedig irtó jófej és ott van Perrie is. Nagyon jó barátnőm lett. Ez attól érdekes, hogy nekem ezelőtt még soha nem voltak barátaim. Végre boldognak éreztem magam. Pár perc múlva Niall elkezdett mocorogni, én meg úgy csináltam, mintha még aludnék. De csak azért, mert szerettem volna elkerülni a kellemetlen helyzeteket. Még a végén kiderülne.. azt pedig el akarom kerülni. Tönkremenne minden.. Éreztem, ahogy Niall levegővétele felgyorsul, majd kezét végig simította a karomon. Görcsbe rándult a gyomrom. Nem kéne ezt éreznem, hisz ő csak barátként gondol rám.. Én is elkezdtem mozgolódni, majd felültem.

- Jó reggelt! – mosolygott Niall.

- Szia.. – ásítottam. – Niall!

- Tessék..

- Mennyi az idő?

- Öhm.. fél 10. Miért?

- Nem felejtettünk el valamit? Vagy inkább valakit. – mondtam, majd Niall először csak nézett, de mikor eszébe jutott rácsapott a fejére.

- Tényleg.. Hannah. – mondta, majd gyorsan felmentünk a szobánkba. Lezuhanyoztam, majd felöltöztem. Az időjárást tekintve vastagabbra öltöztem, és egy fekete-fehér színösszeállítást választottam. Ez a következőkből áll: Fekete nadrág, fehér pólóval. Rá egy fehér pulcsi és egy szintén fehér cipő. Majd a fekete nagykabátom, fehér sapkával és sállal. Szeretem ezt a két színt. Nem tudom, hogy miért, de tetszik. Felvettem az órám, majd lementem a nappaliba. Niall már lent várt engem.

- Mehetünk? – kérdezte mosolyogva.

- Persze.. – mondtam, majd együtt elindultunk. Adamék lakása csak pár ajtóval távolabb laktak tőlünk, így szerencsére nem kellett annyira sietünk. Tina nyitott ajtót.

- Sziasztok! – mosolyogott.

- Hello Tina.. – köszönt Niall. – Hannahért jöttünk.

- Szia Tina..

- Még öltözik, de gyertek be addig. – mondta, mi pedig leültünk az asztalhoz. Pár perccel később Adam tűnt fel Hannahval.

- Sziasztok. – köszöntek egyszerre. Ez a kislány hihetetlenül aranyos. Elköszöntünk Adaméktől, majd elindultunk. Sétáltunk egy kicsit, majd Niall meglátott egy Nando’s-t.

- Együnk együnk együüünk!!!!! – kiáltott fel hirtelen, még én is megijedtem.

- Úgyse ettem még.. – szólaltam meg. – Hannah?

- Igeen.. – mondta cuki kis hangján. Átmentünk a kereszteződésnél, majd bementünk. Én leültem Hannahval egy asztalhoz, Niall pedig rendelt reggelit. Én egy sajtos toastot kértem, Hannah palacsintát, Niall pedig. nos.. ő mindenfélét. Nem tudom, hogy képes ennyit enni.. J Miután végeztem a sajátommal még éhes voltam, így rendeltem fagyit. Elkezdtem enni, mire Niall furcsán nézett rám.. először nem értettem, aztán végül elmosolyodtam és visszamentem az eladóhoz és vettem még 2-t Hannahnak és Niallnek.

- Imádlak.. – vigyorgott Niall, én meg csak mosolyogtam és visszaültem a helyemre. Annyira aranyosan ették mindketten a fagyit. Közben Hannah végig a többi fiúkról kérdezgette Niallt, aki szemlátomást nagyon megkedvelte a kislányt. Megígérte neki, hogy egyszer bemutatja a fiúkat. Fél óra múlva aztán elindultunk a parkba. Sétálgattunk, vettünk forró csokit, majd leértünk a játszótérre. Az idő egyre hűvösebb lett, így elindultunk hazafele. Egész úton beszélgettünk mindenféléről, majd mikor hazamentünk, visszavittük Hannaht, váltottunk pár szót Adamékkel és mi is hazamentünk. Niall felment az emeletre átöltözni én meg csináltam kakaót. Pát perc múlva kopogtak.

- Majd én megyek.. – kiáltottam Niallnek, majd elsétáltam az ajtóig, s kinyitottam. – Louis..

- Szia.. – mosolygott és bejött. – Nem fogod elhinni, hogy mi történt.

- Na mond.. – mondtam, miközben visszamentem a kakaóhoz.

- Találtam neked munkát.

- Tessék?? – sikítottam fel és a szám elé kaptam a kezem.

- Igeen.. egy cukrászdában. Nem nagy szám, de láttam az ablakon, hogy felszolgálót keresnek. Bementem, és hát ugye mindenki ismer engem.. egyből jöttek oda hozzám. Beszéltem a főnöknek rólad, és mondta, hogy délután látogasd meg. – kacsintott, mire én a nyakába ugrottam.

- Köszönöööm! – mosolyogtam, majd Niall is megjelent. Furcsán méregetett minket, mire én elengedtem Louist.

- Szia Louis. – köszönt furán Niall.

- Hello.. – mosolygott.

- És mikor megyünk? – kérdeztem.

- Hova? – lepődött meg Niall.

- Lou talált nekem munkát. – mosolyogtam.

- Na az jó.. – mondta, majd öntött magának kakaót.

- Akkor indulunk? – kérdezte Lou.

- Persze.. – mondtam, majd elindultam Niall fele, hogy megöleljem, de ő kitért előlem és elindult a kanapé fele. – Okéé. – mondtam halkan, és felvettem a kabátom. – Akkor szia.. majd jövök.

- Hello. – mondta komoran. Kiléptünk a házból és beszálltam Louis kocsijába.

- Mi a baja Niallnek? – kérdezte Lou mikor elindultunk.

- Fogalmam sincs.. az előbb még semmi baja nem volt..

- Érdekes… - 5 percet mentünk kocsival, és egy kis cukrászdához értünk. Mikor bementünk egyből egy csomó lány ránk nézett, és idegesítően megbámultak. Páran aranyosan néztek, valaki mintha meg akart volna ölni a tekintetével. Nem igazán értettem, hogy miért.. – Hello. – köszönt Lou egy magas, barna hajú pasinak. Úgy 30-35 éves lehet..

- Hello.. szóval ő Christie. – mosolygott.

- Igen, én vagyok. Jó napot.

- Nyugodtan tegezz, Matt vagyok. – mondta, majd leültünk a pulthoz. Annyira ismerős volt a hangja, de nem tudtam honnan. – Szóval.. nem nagy dolog itt dolgozni. Néha takarítanod kell, de általában a felszolgálás a dolgod. Rajtad kívül csak 2 ember dolgozik itt, Mark és Emma. – mutatott egy fekete hajú srácra, aki épp a rendelést vette fel, és egy hosszú sötétbarna hajú lányra, aki kávát csinált. – Ha akarod, már holnap kezdhetsz.

- Rendben.. köszönöm. – mosolyogtam, majd elköszöntünk és kimentünk a cukrászdából.

- Nem megyünk el kajálni? – kérdezte Louis.

- De.. menjünk. – mondtam, majd beültünk a kocsiba és elmentünk egy étterembe. Itt is elég rendesen megbámultak az emberek, de nem akartam velük törődni. Leültünk egy asztalhoz, rendeltünk, majd vártuk az ebédet. Pár perc múlva odajött hozzánk egy 15 körüli lány, és megállt mellettünk és Louist bámulta.

- Szia.. – köszönt neki Lou amikor észrevette.

- Hello. – elég nagyképűnek tűnt első látásra. – Kérhetek egy aláírást?

- Persze.. hogy hívnak?

- Cintia. Te a barátnője vagy? – fordult felém Cintia.

- Nem.. – mosolyogtam, majd mikor Lou aláírta a papírt, Cintia elvette, majd újra felém fordult.

- Ajánlom is. – mondta ridegen.

- Tessék? – döbbentem le.

- Hagyd békén Lout.. ő Harryé. – tátva maradt a szám, majd Cintia újra Lou felé fordult, és rátette a kezét a vállára. – Nyugi Lou.. mi szeretünk.. szeresd nyugodtan Harryt, minket nem zavar.. – mondta, mire Louis csak nézte őt tágra nyílt szemekkel, végül megszólalt.

- Ezt most azonnal befejezed. Harry és én barátok vagyunk.. nem ezt akarod? Arról én nem tehetek, sajnálom. Rajongónk vagy? Köszönöm a banda nevében, de ilyeneket ne terjesszetek, mert nem igaz, és kezd már nagyon elegem lenni ebből. Csá. – Cintia először csak meglepetten állt mellettünk, majd vetett rám egy dühös pillantást és elment.

- Ez meg mi volt? – kérdeztem döbbentem.

- Larry shipperek.. – sütötte le a szemét Louis.

- Az mi?

- Vannak olyan directionerek, (1D rajongók) akik azt hiszik, hogy Harry és köztem több van, mint barátság.. de nem tudják megérteni, hogy ez nem igaz. Ez miatt Harrynek tönkrement egy nagyon szép kapcsolata, és a rajongól előtt mi sem beszélünk sokat.

- De attól még barátok vagytok, nem? Mert előttem eléggé úgy tűnik.

- Persze.. csak a rajongók előtt vagyunk olyanok. De nekem ő az egyik legjobb barátom Niall után.

- És mi volt ez a szép kapcsolat Harrynek?

- Rachelnek hívják.. átlagos lány, egyáltalán nem híresség. Harry első látásra beleszeretett, és Rach is szerette. Aztán.. jöttek ezek a Larry - shipperesek. Elkezdték mondogatni, hogy Rach nem elég szép, nem híres, mint Perrie.. és utálták. Vannak olyan rajongók, akik szerették.. De nem voltak elegen.. folyamatosan bántották őt mindenhol.. pedig igazán szerette Harryt. Tudom, mert én is nagyon megkedveltem, ahogy a többiek is. Aztán egyszer csak elege lett és lement. Egy levelet hagyott Harrynek, amiben megírta, hogy szereti, de már nem tudja ezt elviselni, és ezért elmegy.

- Szegény… és Harry nem ment utána?

- Próbált.. felkutatta az egész országot.. de nem találta meg. Nagyon kiakadt.. bunkó lett, mindenkinek beszólt és nem állt szóba a rajongóival sem. Igaza volt, mert tönkretették jóformán az életét.

- Istenem… szörnyű lehetett. És te?

- Mi van velem?

- Neked van barátnőd?

- Nincs.. igazából még sosem voltam szerelmes annyira. Így még nehezebb, mert nem tudom, hogy ki akar engem, és ki a nevem.

- Hát így tényleg nehéz lehet.

- Az.. de nem baj.. tudok várni. – mosolygott. Közben kihozták az ebédet, és beszélgettünk tovább. Csodálom Louist amiért ennyire türelmes. Én nem tudnám elviselni, ha beleszólnának az életembe. Ebéd után még sétálgattunk, majd hazavitt.

- Akkor ne felejtsd, hogy holnap reggel 6-kor kezdesz. – mosolygott.

- Nem felejtem, és köszönöm. – mondtam, majd megöleltem és felmentem a lakásba. Finom illat csapta meg az orrom, mikor beléptem az ajtón. Niall mosolyogva fogadott, majd megszólalt.

- Szia Christie. Csináltam ebédet, már biztos éhes lehetsz.

- Ohh.. Ez igazán kedves tőled Niall.. de már ettem Louissal. – mondtam halkan.

- Értem.. – mondta Niall, mintha kicsit mérges lenne, majd letette a tányért, amit éppen fogott, és felrohant a szobájába. Az utolsó amit hallottam, hogy egy hatalmasat csapódott az ajtó.

8. rész - Áramszünet

sziasztok. :D itt vagyok a 8. résszel. ez már kicsit hosszabb lett :D annyira aranyosak vagytok, hogy páran így írtok folyamatosan.. nagyon jól esik :D <33  ( 5 komi és folytatom)

Amíg Niall lement a többiekkel, én eltakarítottam az üres pizzás dobozokat, majd elkezdtem elmosogatni a bögréket.

-Még maradt egy kevés kakaó. Kérsz? – kérdeztem Nialltől, mikor visszaért.

- Aha, ha neked is marad. – mosolyogott, majd leült a pultra.

- Persze – mondtam, majd kiöntöttem a maradékot és beletettem a mosogatóba.

- Christie.. Ne haragudj Louis miatt.

- Tessék?

- Amit mondott, mikor adtál a pizzádból.

- Oh.. semmi baj. – mondtam, de közben kicsit bántott. Most már bebizonyosodtam, hogy Niall nem érez irántam semmit, különben ezek után már biztos elmondta volna.

- De tényleg? Lecseszem ha kell..

- Niall.. ne. Nincs semmi baj.. – mosolyogtam, majd hátat fordítottam neki, és megnyitottam a csapot. Hirtelen egy hangos zaj hallatszódott kintről, és az egész lakást sötétség borított el.

- NIALL!!! – sikoltottam kétségbeesetten.

- Itt vagyok nyugi.. – mosolygott és elővette a telefonját. Azonban amikor észrevette, hogy már a sírógörcs kerülget, elkomolyodott. – Christie jól vagy?

- N-nem.. Niall.. – sírtam, mire ő gyorsan odafutott hozzám és átölelt. Szorosan öleltem, mintha az életem függne tőle. A sötétségtől való félelmem 13 éves koromban kezdődött. Egy sötét titkot rejt, mit még magamnak sem merek felidézni.

- Nyugodj meg.. nincs semmi baj. Figyelj.. megkérdezem a szomszédtól, hogy mi történt, te addig maradj itt.

- Nem! Ne hagyj itt.. kérlek. – suttogtam.

- Oké.. akkor gyere velem. – mondta, majd összekulcsolta a kezünk és kiléptünk a folyosóra.

*Niall szemszöge

Hihetetlen, hogy Christie ennyire ragaszkodik hozzám. Nagyom fél, és ezt ki is mutatja. Nem értem, hogy miért, de mivel tudom, hogy régen hogyan élt, így biztos történt valami kiskorában. Ezektől szeretném megvédeni. Annyira jól esik a közelsége, hogy a kezét foghatom és hogy nem akar elszakadni tőlem. Ezt azt jelenti, hogy bízik bennem. Végre elértem.. bárcsak ki is mondaná.

A folyosón korom sötét volt, csupán egy kis játszódott az ajtók fölötti táblákon. A szomszédok is kint álltak a lakásuk előtt.

-Elnézést – szóltam egy idősebb néninek.

- Szervusz kedveském. – mosolygott kedvesen.

- Csókolom.. én azt szeretném megkérdezni, hogy mi történt?

- Nem tudom aranyom.. én is azért állok itt kint.

- Elszakadt az egyik kábel. – szólalt meg egy férfi, miközben jött fel a lépcsőn. - Most néztem meg az alagsorban. Az egész házban elment az áram.

- Na ez remek. – hallottam egy nő hangját.

- És mikor javítják meg? – mentünk oda a férfihoz.

- Már hívtam az áramszolgáltatót. Fél óra múlva jönnek. Adam vagyok. – nyújtotta a kezét a férfi.

- Niall… ő pedig Christie. – nézett rám Niall.

- Olyan ismerős vagy nekem.. Nem találkoztunk már? – kérdezte Adam Nialltől.

- Nem hiszem..

- Apa apa gyeree már.. – futott oda hozzánk egy kb. 6 éves kislány.

- Máris megyek. Christie, Niall.. nagyon örültem.. – mosolygott Adam.

- Niall??? – kiáltott a kislány. – Niall Horan?? – nézett rám hatalmas szemekkel.

- Igen, én vagyok. – mosolyogtam.

- Ő itt a lányom, Hannah. – mondta Adam.

- Úristeeeen….. – Hannah teljesen ledöbbent tőlem. Úgy tűnik, hogy a kislány egy directioner. Azonnal cselekedtem, mielőtt kitört volna belőle.

- Adam.. esetleg bemehetnénk hozzátok?

- Persze gyertek nyugodtan. – megfogta Hannah kezét és bementünk a lakásukba. Nagyon aranyos lakás volt.

- Hello—köszöntünk Adam feleségének.

- Sziasztok.. Tina vagyok.. mi történt Hannahval? – kérdezte aggódva.

- Szerintem sokkot kapott Nialltől. – szólalt meg Christie.

- De ismerős vagy.. – mondta Tina is. – Ohh.. megvan.. gyertek.. – mondta, majd megfogta Hannaht, mi pedig követtük őt. A kislány szobájába mentünk, ahol nagyon ledöbbentem. A falakon csak a mi bandánk poszterei voltak, és néhány kép Perrieről és Danielleről.

- Ez hihetetlen.. – suttogta mellettem Christie.

- Most már értem honnan vagy olyan ismerős.. – nevetett Adam.

- Igen.. – mosolygott Niall, majd lehajolt Hannahhoz.

- Szia pici lány. – mosolygott aranyosan. A kislány csak bámulta őt, meg sem tudott szólalni. – Látom szereted a zenénket.

- I-igen.. K-kérhetek esetleg autogramot? – kérdezte izgatottan.

- Persze, ha kapok tollat és papírt.. – Hannah előkotorászott egy tollat, majd elővett egy füzetet és felém nyújtotta. – Köszi.. Valaki világítana nekem? – kérdezte, mire Adam megjelent egy zseblámpával és felém tartotta. Aláírtam, majd rajzoltam rá egy szívecskét is és visszaadtam neki.

- Köszönöm.. – mondta csillogó szemekkel, majd Christie felé fordult. – Kérhetek tőled is?

- T-tőlem?? – illetődött meg Christie.

- Igen.. te gondolom Niall barátnője vagy, nem? Nagyon szép vagy.. – mosolygott csillogó szemekkel. Erre a kijelentésre nagyon zavarba jöttem és Christien is látszott.

- Mi.. nem vagyunk együtt, csak jó barátok vagyunk.. – nevetett Christie.

- De azért aláírod te is? – kérdezte.

- Persze.. – mondta, majd leguggolt mellém, elvette Hannahtól a füzetét, majd ráírta a nevét, meg egy szívet és visszaadta neki. Közben láttam az aláírását, és észrevettem valami érdekeset benne.

- Köszönöm.. Christie.. Szép neved van és te is nagyon szép vagy.. – mosolygott Hannah. Annyira aranyos ez a kislány.. Nagy kék szemei és vállig érő szőke haja van.

- Köszi Hannah.. Aranyos vagy.. – nevetett Christie.

- Mi mennénk is.. – szólaltam meg hirtelen. – Adam, Tina.. beszélhetnénk?

- Persze..

- Esetleg.. megengednétek, hogy holnap elvigyük Christievel Hannaht fagyizni? Vagy sütire, vagy játszótérre.. amit szeretne.

- Nem is tudom.. – mondta halkan Tina.

- Kérlek.. a lányotok egy directioner. Szeretnék neki egy gyönyörű napot, ha már szeret minket. Nagyon boldog lenne.

- Az igaz.. rendben, mehet. – mosolygott Tina.

- Köszönöm, akkor reggel 10 körül jövünk érte. Hannah.. – mentem vissza hozzájuk.

- Igen?

- Szeretnél velünk tölteni egy napot holnap?

- Komolyan?? – hüledezett. – Igen… - nevetett.

- Oké, de most mi megyünk.. szia. – mosolyogtam, majd átöleltem és indultunk kifele.

- Sziasztok. – nevettem, és mikor Christie is elbúcsúzott tőlük, visszamentünk a lakásba. Teljes sötétség fogadott minket, és Christie újra belém kapszkodott.

- Nyugii – suttogtam. – Gyere, ülj le a kanapéra. Mindjárt jövök, hozok gyertyákat. Addig te maradj itt, oké?

- Oké.. – mondta Christie. Felmentem a szobámba, és elővettem az összes gyertyát, amit találtam. Visszaérve tettem hármat a konyhába, egyet a TV tetejére, a többit pedig az asztalra. Kivettem a fagyasztóból a jégkrémet, mert nem jön vissza egyhamar az áram és kár lenne érte.

- Remélem kérsz fagyit. – mondtam Christienek.

- Jöhet. – mosolygott, majd fogtam két kanalat, és leültem Christie mellé. Szótlanul kezdtük el enni a fagyit. Az egész olyan romantikus volt, de mégsem mertem bevallani az érzéseim. Még nem jött el az idő.

- Mi a baj? – szólalt meg Christie.

- Aggódom Liam miatt.

- Hallgatlak.. – jól esett, hogy meghallgat.

- Liamnek volt egy barátnője, Danielle. Ő táncosnő.. Liam nagyon szereti őt, de Danielle szakított vele… kétszer is.

- Kétszer??

- Igen.. és most Liam teljesen össze van törve. Nem tudom, hogy lehetne felvidítani.

- Talán… először meg kéne tudni, hogy Danielle szereti-e még őt valamennyire.. Ha igen, akkor pedig küzdjön érte. De ha nem… adja fel, mert akkor a lány nem érdemli meg.

- Igen.. kérdezhetek valamit?

- Tessék..

- Láttam, amikor aláírtad Hannahnak a füzetét.. és a neved mellett volt egy T betű.. az mi?

*Christie szemszöge

- Csak ennyit tudok a vezetéknevemből.

- Hogy érted? – nézett rám Niall óvatos tekintettel. Látom rajt, hogy igyekszik a bizalmamba kerülni, de igazából már nagyon rég óta ott van. És most itt az ideje, hogy megnyíljak előtte. Egy dolgot kivéve.

- Engem egy idős nő nevelt fel, Rose. Egy éves voltam, mikor rám talált.. egy kukában. – láttam Niall arcán, hogy ez megérintette és érdekli, így folytattam. – Az igazi szüleim elhagytak azt nem tudom, hogy miért.. Talán nem tudtak volna felnevelni, agy csak nem kellettem nekik. Egyetlen dolog maradt meg az igazi szüleimtől.. egy aranylánc, ami a nyakamban lógott, mikor rám találtak. A láncon van egy medál, amin két betű van.. – mondtam, majd benyúltam a pulcsimba, és levettem a nyakamban lógó láncot, majd odaadtam Niallnek. – Gondolom, mivel a keresztnevem Christie, ezért a T lehet a vezetéknevem. Ennyit tudok, többet nem. Fogalmam sincs, hogy kik a szüleim, de ha csak ennyit érek nekik akkor nem is érdekel.

- Tudod.. olyan ismerős nekem ez a lánc.. de nem tudom honnan.

- Igen? Nem tudom.. – csodálkoztam.

- Mindegy.. – mondta. – Na és milyen volt az a nő, aki felnevelt?

- Nagyon aranyos.. Szerettem őt, úgy nevelt, mintha a sajátja lettem volna. Meg volt egy pap, George atya.. ő is nagyon szeretett engem, ahogy én őt. Megtanított egy csomó dologra. Sajnos már mindketten meghaltak 2 éve.. – Próbáltam visszafojtani a könnyeim, de nehezen ment. Niall közelebb húzódott hozzám, és átölelt. Halkan szipogtam, de nem zavarta. Maga felé fordította az arcom, és letörölt pár könnycseppet.. Halványan elmosolyodott, és adott egy puszit a homlokomra, majd az arcomra is. Ajkam csupán néhány centire volt az övétől. Magamon éreztem a leheletét, a szívem felgyorsult, alig kaptam levegőt. Hirtelen fény árasztotta el a nappalit és minden kivilágosodott. Elhúzódtam Nialltől, majd rám mosolygott.

- Úgy látszik visszajött az áram. – mondta Niall.

- Igen.. – helyeseltem, és elmostam a kanalakat. – Én azt hiszem felmegyek. – mondtam pár perc múlva.

- Oké, én is megyek. – válaszolt és együtt felmentünk, s mikor felértünk, megálltunk az ajtónk előtt. – Akkor.. szia.

- Jó éjt. – mosolyogtam, majd bementem a szobámba. Miután becsuktam az ajtót, egy ideig csak álltam nekidőlve annak. Próbáltam felfogni az elmúlt pár óra eseményeit. Nem akarok beleszeretni Niall-be.. és nem is fogok. Levetkőztem, engedtem vizet a kádba, közben kikészítettem a ruhámat. Szeretem mindig előre kikészíteni a ruháimat fürdés utánra, mert így nem kell egy szál törülközőbe rohangálni. Beleültem a forró vízbe, és elindítottam egy zenelistát, amit tegnap állítottam össze, hogy ne legyen olyan nagy csend. Azokat a dalokat tettem bele, amiket igazán szeretek. Igazából régen soha nem hallgattam zenét. Amióta itt lakom azóta szoktam rá pár dalra, de csak akkor ha egyedül vagyok vagy unatkozom. Ebbe a listába csak 2 előadó szerepel. Ed Sheeran és a One Direction. Nagyon megszerettem a zenéjüket, és imádom hallgatni Niall hangját. Úgy énekel, mint egy angyal.. Persze ezt ő nem tudja. Még mindig abban a hitben él, hogy egyetlen számukat sem ismerem, de igazából már az összest kívülről tudom. Nem akartam, hogy Niallék megtudják, hogy esténként őket hallgatom.. Fürdés után felvettem egy kék fehérneműt, egy fekete rövidnadrágot és egy kék pólót, majd megfogtam egy könyvet és lefeküdtem vele az ágyba. Olvastam egy keveset, majd elnyomott az álom.

*

Riadtan ébredtem fel.. A szívem őrült módon kalimpált a mellkasomban. Az elmúlt pár napban mindig ugyanazt szoktam álmodni.. életem legmélyebb időszaka elevenül meg álmomban. Minden éjjel zokogva ébredek fel, és egyszerűen nem tudom mit csináljak. Nem bírtam vissza aludni, ezért inkább lementem a nappaliba. Csináltam magamnak epres teát, majd leültem a kanapéra, betakaróztam és bekapcsoltam a TV-t. Valami sorozatot játszottak. A felét nem értetem, de nem is igazán érdekelt. Próbáltam a filmre figyelni, de egyszerűen nem ment. Csak ez az álom járt a fejemben. Napok óta csak ezt álmodom, de már skikészít. Mintha üldözne a múltam. Fáj még csak rá gondolni is..

November vége fele járunk, és kint elég hideg van, amit nem is csodálok, hisz London önmagában is elég hűvös város. Attól függetlenül a lakásban egész jó idő volt. Nem kellett semmi más, csak egy rövidnadrág és egy lenge póló. Egyáltalán nem fáztam, viszont a forró tea jól esett az idegeimnek. Sorozatnézés közben megéheztem, így elkezdtem csinálni egy szendvicset. Az óra szerint már hajnali 2 volt, de nem igazán érdekelt. Fogtam egy zsemlét, és megtöltöttem sajttal, szalámival, uborkával és majonézzel. Öntöttem mellé egy bögre epres teát, majd visszamentem a kanapéhoz. Egyszer csak zajokat hallottam fentről, majd pár perc múlva Niall jelent meg a lépcsőkön.

-Christie.. Te mit csinálsz itt? – kérdezte szemét dörzsölve.

- Szia.. rosszat álmodtam, és nem tudtam vissza aludni, így inkább lejöttem. Közben meg is éheztem. Bocsi, ha felébresztettelek..

- Ja oké.. nem te voltál. A hasam keltett fel.

- Csináljak neked is szendvicset? Meg van még tea is a kancsóban.. – álltam fel, majd felkapcsoltam a konyhában lévő lámpát, ami a mosogató fölött van.

- Nem kell köszi, majd én megcsinálom. – mosolygott, én pedig a pultra tettem a saját tányérom, felültem a székre és néztem, ahogy Niall a hűtőben kutat. Akkor láttam csak igazán, hogy mit visel. Egyetlen szál fekete boxerben jött le. Szép látvány volt.. Igazából élveztem is. HihiJ Most először láttam őt így. Látszik, hogy sokat ad magára. Nem egy kigyúrtféle, de nem is csont és bőr.. egyszerűen tökéletes. Mégis leginkább az arcát figyeltem.. ahogy ásít miközben kiveszi a sajtot a hűtőből, majd megdörzsöli a szemét és az egyik szemöldökét felviszi.. hihetetlen milyen aranyos tud lenni. Az srác lénye maga fura.. emlékszem arra az éjszakára, amikor megmentett azoktól a srácoktól. Alig voltam eszméletemnél, de arra tisztán emlékszem, mennyi sötétség vette őt körül. A hangja, és amilyen erő volt benne.. Először féltem tőle.. féltem, hogy csak azért mentett meg, hogy utána ő is bántson, de nem. És onnantól fogva nem is láttam többet azt a sötét srácot. Ismerem Niall-t. Teljesen megismertem és tudom, hogy ő egy végtelenül aranyos és kedves srác. Akit nagyon könnyen meg lehet bántani, de aki képes arra, az egy nagyon gonosz ember lehet csak. Nincs olyan ember az egész világon, akinek nagyobb szíve van az övénél.

- Mi az? – kérdezte hirtelen, mikor észrevette, hogy őt nézem.

- Semmi.. semmi.. – mosolyogtam, majd végzett a szendvicskészítéssel és leült velem szemben.

- Na és mit álmodtál?

- Tessék?

- Azt mondtad rosszat álmodtál azért keltél fel.

- Ja igen.. nos.. öhm.. semmi olyan nem volt. – hazudtam. Tudtam, hogy hogyha elmondanám, akkor fény derülne a titkomra. Azt pedig nem akartam. – Csak egy értelmetlen horrorba illő álom volt.

- Oké.. – mosolygott, majd visszamentünk a kanapéhoz. – Te ez a sorozat téged érdekel?

- Nem igazán..

- Akkor beteszek egy dvd-t, oké?

- Rendben.. – mondtam, majd betakaróztam. Niall keresett valami filmet, majd gyorsan betett és leült szorosan mellém, hogy jusson takaróhoz. Az elején még figyeltem. Valami hatalmas hajón volt több 100 ember, ami egyszer csak felrobbant. Majd jön egy zsaru és kezdődnek az események. De csak ennyire futotta, mert közben elnyomott az álom.