13/1. - Váratlan fordulat

sziasztok:) 2 részben kapjátok meg az utolsó részt, mert egyszerűen nincs időm megírni.. sajnálom. ajánlom figyelmetekbe ezt a blogot! ;) egy kedves barátnőm írja :) http://my-life-is-not-dream.blogspot.hu/p/httpmy-life-is-not-dream.html

- Emma Starks. – mosolygott, majd kezet ráztunk. Abban a pillanatban, hogy kezet fogtunk, a szívem őrült tempóban kezdett el verni. Igen.. ennyiből tudtam. Ez az ami nekem kell. Pontosabban ő az aki nekem kell…

*Két héttel ezelőtt

Borús nap volt a mai. A London belvárosában lévő St. Barbara kórház ma két szerencsétlen sorsú lányt is fogadott.

- Mi történt? – kérdezte az orvos, miközben egy ájult lányt hozott karjában egy apuka.

- A lányom 16 éves kora óta szívbeteg. Épp sütöttek a feleségemmel, amikor egyszer csak a szívét kezdte el fájlalni, majd összeesett a konyhában. Nem ez az első alkalom, és már közel 2 hónapja egy új szívre várunk.

-26 év körüli nő, autóbalesettel hozták be. – sorolta a sérüléseket az asszisztens, miközben a műtőbe szállították a lányt. – Erős vérzés a fejnél és hasnál.

- Mikor történt a baleset? – kérdezi az orvos.

- Úgy egy órája lehetett. Nagyon sok vért vesztett.

- Értesítsék a hozzátartozókat, és készítsék elő a műtőasztalt.

- Értem. Azonnal hozunk egy betegágyat. – mondta, majd pár percen belül visszatért eggyel. A lányt felfektették az ágyra, és betolták a műtőbe. Ezek után vártak.. és vártak.

Megjelent a kórházban egy síró nő és egy zaklatott férfi. Leültek a műtőterem melletti székekre és vártak. Vártak, hátha kijön valaki. De senki nem jött.

-Nem lesz semmi baj. Túl fogja élni. – biztatta a férfi feleségét. – A lányunk erős. Ki fogja bírni, ahogy már oly sok éve bírja. Öt éve küzd a szívével nem most fogja feladni.

A műtét közel 2 órán keresztül zajlott. Két hihetetlenül hosszú és fájdalmas óra a szülők számára. Végül kijött az orvos, és egyenesen a szülőkhöz ment.

-Önök a lány hozzátartozói? – kérdezte, mire a nő és a férfi bólogattak.

- Sajnálom, de nem tudtuk megmenteni. Mindent megtettünk érte.

A nő összetört. Nincs annál nagyobb fájdalom, mikor egy szülő túléli a gyermekét.

-Viszont van itt még valami. Tudom, hogy ez most kicsit korai, de a lányuk agyhalott. Ami azt jelenti, hogy a szíve még dobog, bár már kizárt dolog, hogy valaha is megához térjen. És egy másik lányt épp ebben a pillanatban műtik szívbetegséggel. A szíve felmondta a szolgálatot, és önök az egyetlen lehetőség, ami megmentheti az életét. A lányuk szíve megmentheti.

A szülőket sokkolta a hír, de nem rossz emberek. Most már tudják milyen fájdalmas, amikor a gyermekük meghal, így felajánlották a szívét a másik lánynak.

Másfél óra elteltével az orvos kijött a műtőből.

-A lányuk erős, de a szíve nem bírta. – mondta, mire a nő zokogni kezdett. – Viszont találtunk szívet. Épp most hozzák át egy másik műtőből, ahol a lány nem élt túl egy balesetet. Csak alá kell írniuk ezt a papírt – nyújtotta a szülők felé – és már meg is kapja az új szívet.

A férfi gondolkodás nélkül aláírta, így az orvos már vissza is ment a műtőbe. Egy óra múlva a műtét sikeresen befejeződött, és a lány túlélte.

-Hogy mondjuk el a testvéreinek? – zokogott a nő. – Bele fognak bolondulni.

- Próbálj megnyugodni drágám. El kell nekik mondani. Nincs más lehetőség.

- Na és Liam? – kérdezte a nő.

- Nem. A szakítást is alig bírta ki. Ha megtudná, hogy Danielle meghalt… - kezdte a férfi, de végül megakadt a szava. – Nem.. nem tudhatja meg. Egyenlőre nem. Az egyetlen ami jó, hogy Dani szíve továbbél egy másik lány testében.

*Liam szemszöge

Egész délelőtt ott ültem a kávézóban, és vártam, hogy Emmának leteljen a munkaideje. Mikor végre kész lett mindennel együtt léptünk ki a Globestarból.

- Mintha már találkoztunk volna, nem? – kérdeztem Emmától, mikor leültünk egy padra a parkban.

- Nem hinném. Régebben elzárkóztam a világ elől. Nem beszéltem senkivel.. Aztán két héttel ezelőtt történt valami, ami megváltoztatta az életem, így máshogy kezdtem el nézni a dolgokat. Barátkozni akartam, így álltam munkába itt.

- Mi történt két hete?

- Majd egyszer elmesélem. – mosolyodott el.

*Christie szemszöge

-Anyu.. anyu.. – suttogta Louis anyunak, aki egy betegágyon feküdt. Miután elájult, szóltunk egy orvosnak, aki hozott egy ágyat, és betoltuk valamelyik szobába. Nem is számítottam másra, hisz én is biztos összeestem volna a helyébe. Tíz perc után végre kinyitotta a szemét. Mindhárman odamentünk hozzá, és néztük őt. Anyu felült, majd rám nézett. Én lassan közelebb mentem hozzá, és rámosolyogtam, mire szorosan a karjaiba zárt. Egész életemben erre a pillanatra vártam, és most végre itt van. El se hiszem.. olyan varázslatos az egész.

*Niall szemszöge

Egy hónap telt el azóta, hogy Christie elment. Üres nélküle az életem.. a mindennapok szürkévé váltak. Ezalatt az idő alatt egyszer láttam.. több mint egy hete. Nem baj, hisz csak a családjával akar lenni minél többet. Csak fáj.. kicsit. Nem mutatom a többiek előtt, bár Louis és Harry látják rajtam. Amúgy meg mindenki el van foglalva egymással. Louis sokat van Eleanorral, Harry Rachellel, Zayn és Perrie az esküvőjüket tervezgetik, Liam pedig egy lánnyal ismerkedik. Azt hiszem Emma. Aranyos lány.. J Csak én vagyok teljesen egyedül.

Délután épp a fürdőből léptem ki, mikor csengettek. Magamra tettem egy törülközőt, majd az ajtóhoz siettem.

- Niall? Szia.. – a szívem egy hatalmasat dobbant. Christie állt az ajtóban halvány mosollyal az arcán, amit úgy imádok.

- Hello.. hát te? – mosolyogtam, majd beljebb engedtem, Christie pedig abban a pillanatban rám vetette magát, és átölelt. 

2/12. - Találkozás

sziasztok. SAJNÁLOM hogy késtem. írói válságom mentem keresztül, de tényleg.:/ itt az új rész :) <3 6 komi és folytatom :) <33 /fejezetzáró rész következik/ :)

- Anyuék.. tegnap autóbalesetet szenvedtek. – ez az mit soha nem akartam hallani. A lábaim remegni kezdtek, forgott velem a világ.

- És hogy vannak??

- Apu.. – suttogta elcsukló hangon Louis. – Sajnálom… :’(

Alig bírtam levegőt venni Louis szavai hallatán. Az egész olyan abszurd volt. Leültem, mert nem bírtam állva maradni.

-Bevitték a kórházba. Anyu megúszta egy kis fejsérüléssel, de apunak komolyabb. Most műtik.

- Tessék?? Akkor nem..? – kérdeztem értetlenül.

- Nem.. hálaisten, de nagyon súlyos állapotban van. Azért jöttem, hogy megkérdezzem eljössz-e. Anyu bent van itt az ideje, hogy megismerkedjetek.

- Tudja, hogy megtaláltál?

- Nem. Legyen egy jó pillanata is ezen a napon, meglepetéskén akarom.

- Oké egy perc csak kabátot veszek. – mondtam, majd felrohantam a szobámba, pár másodperc múlva pedig már lent voltam.

Hárman mentünk Louis kocsijával. Niall is jönni akart, hisz ismerte az anyámat. Ahogy egyre közelebb értünk a kórházhoz, a gyomrom fel-alá bukdácsolt. Mindig is azon gondolkodtam, hogy milyen lesz először találkozni anyuval. Soha nem gondoltam volna, hogy pont egy ilyen szituációban. Vajon tetszeni fogok neki? Elfogadja, ami lett belőlem? Szeretni fog? Ezernyi kérdés cikázott bennem, és észre se vettem, hogy közben megérkeztünk. Miután leparkoltunk a recepción kértünk eligazítást, majd egyenesen a első emelet 16. terméhez mentünk. És akkor megláttam.. Minden amit képzeltem vele kapcsolatban messze nem elég, hogy most látom milyen gyönyörű Ő. Még így, kisírt szemekkel is. Hosszú, barna haja és kék szeme volt, mint nekem és Louisnak. Sírva ölelte át fiát, és adott két puszit az arcára.

-Jaj kisfiam de jó, hogy ideértél. Niall.. – látta meg a szőkeséget, majd őt is átölelte. – Örülök, hogy látlak. Hogy van édesanyád?

- Jól köszönöm. És te? – kérdezte Niall. Úgy látszik tegező viszonyba vannak.

- Nem éppen a legjobb formámban. – mondta anyu, majd rám nézett. A szívem majd kiugrott, de csak egyetlen szót tudtam kinyögni.

- Csókolom. – mondtam alig hallhatóan.

- Hello drága. – mosolygott kedvesen. – Louis ki a barátnőd?

- Ő nem a barátnőm anyu.

- Nem? Akkor miért van itt? – csodálkozott.

- Mondtam, hogy meg fogom találni. – szólalt meg pár perc csend után, anyu pedig értetlenül rám nézett.

- Christina vagyok. Christina Tomlinson. – nyújtottam a kezem, mire anyu szeme újra könnybe lábadt, majd mielőtt bármit mondhatott volna elájult.

*Liam szemszöge

Reggel felébredve semmihez nem volt kedvem. Legszívesebben végigaludtam volna a napot, de ezt azért nem tehetem meg. Gyorsan lezuhanyoztam, majd erőt vettem magamon, és néztem valami filmet estére. Úgyis egyedül töltöm… Reggeli készítése közben bekapcsoltam a rádiót, amin éppen a mi dalunkat játszották. Mosoly terült szét az arcomon. Még 3 év után is nehéz magamat hallgatni a rádióban. Olyan fura ez az egész. Életem legszebb 3 éve. Bárcsak örökké tartana.

„I know you’ve never loved,

The crinkles by your eyes

When you smile

You’ve never loved

Your stomach or thighs

The dimples in your back

At the bottom of your spine

But I’ll love them endlessly”

Énekeltem a soraimat, miközben visszatértek az emlékek bennem. Milyen rég volt már, hogy felvettük ezt a dalt. A rajongóink többsége ezt szereti a legjobban. Nem csoda.. ez a legszebb mindközül. A kedvencem. Főleg miatta.. Rá gondoltam minden egyes sor közben. De ő már nem szeret, és ezt el kell fogadnom.

Miután vége lett a dalnak Rihannát kezdtek el játszani, én meg annyira elkalandoztam, hogy időközben odaégett a rántottám. Eszembe jutott, hogy Christie egy kávéházban dolgozik, így gondoltam meglátogatom. Gyorsan felkaptam valami egyszerű ruhát, meg a telefonom és már indultam is.

Gyalog mentem, mert szükségem volt egy kis friss levegőre. Útközben megállítottak páran képért és aláírásért, majd kérdezgettek pár dolgot a következő turnénkról, majd továbbmentem. 20 percnyi séta után megérkeztem a Globestar nevű kávézóba. Nagyon aranyos kis hely volt. A falak, a bútorok mind azt sugallták, hogy lépjek be. Leültem egy asztalhoz, és Christiet kerestem a szememmel, de sehol nem láttam. Egyszer csak egy sötétbarna hajú lány lépett mellém. Felnéztem rá, mire ő rám se nézve megszólalt.

- Szia, hozhatok valamit? Esetleg ital vagy étellapot? Tudunk szolgálni mindenféle sütivel, kávéval, de emellett még fél óráig van reggeli. - hadarta, majd rám nézett, és elakadt a szava.

- Hello. Mindkettőt kérném. – mosolyogtam, majd bólintott és elment. Biztos felismert. – gondoltam, de akkor miért nem kért autogramot? Pár perc múlva egy étellappal tért jött vissza és odaadta nekem.

- Majd jelezz, ha választottál. – mosolygott, és elment. Miközben a reggelik között válogattam egy lány állt meg az asztalom mellett.

- Szia – köszönt szégyenlősen.

- Hello. – mosolyogtam.

- Csinálnál velem egy képet? – kérdezte.

- Persze. J - mondtam, majd felálltam és hagytam, hogy lefotózzon minket az elülső kamerájával.

- Köszönöm. – mondta ragyogó szemekkel, majd autogramot is adtam neki. Beszélgettünk még pár percet, majd elment. Aranyos lány volt. Miután kiválasztottam, jeleztem a pincérlánynak, aki azonnal jött. Épp a rendelést diktáltam neki, mikor ismét megjelent 2 rajongó. Nekik is megengedtem a képet, amit a pincér készített rólunk. Miután elmentek a lány elismerően bólogatott.

- Húú.. nehéz lehet a nők cukrának lenni. – mosolygott.

- Nem vagyok az. Inkább a többiek. – mondtam halkan.

- Milyen többiek? – kérdezte, mire én döbbentem néztem.

- Öhm.. a banda többi tagja.

- Jaa hogy te bandában vagy? Énekelsz vagy hangszeren játszol? – kérdezte komolyan, én meg furán néztem rá. Nem ismeri a bandánkat? Londonban? … Ez érdekes..

- Igen.. a One.. – kezdtem, majd elröhögte magát.

- Nyugi csak viccelek. – Persze, hogy tudom kik vagytok. A csapból is ti folytok. – mosolygott.

- Komolyan elhittem, hogy nem ismersz minket. – röhögtem. – De nem is lenne baj. Jó lenne, ha valaki úgy nézne rám mintha nem tudná, hogy ki vagyok. Mint te.

- Helyette találkoztál egy olyan emberrel, akit nem érdekel, hogy milyen bandában játszol. Vagyis a bandátok jó.. sőt.. hisz én is szeretem a zenéteket. Csak hát te is ugyanolyan ember vagy mint én. Nem értem, hogy miért kéne kivételezni, meg zavarban lenni attól, hogy találkozunk.

- Akkor miért voltál zavarban, amikor megláttál? – kérdeztem mosolyogva. A lány csak nézett.

- Az nem azért volt.. tudtam, hogy ki vagy, meg nem is zavar, csak nem gondoltam volna hogy.. nos.. hogy a valóságban még helyesebb vagy. – mondta az utolsó mondatot halkabban, majd lehajtotta a fejét. Na most lett zavarba. J

- Liam vagyok. – nyújtottam a kezem. Tetszik ez a lány. Van benne valami.

- Emma Starks. – mosolygott, majd kezet ráztunk. Abban a pillanatban, hogy kezet fogtunk, a szívem őrült tempóban kezdett el verni. Igen.. ennyiből tudtam. Ez az ami nekem kell. Pontosabban ő az aki nekem kell…

2/11. - Valami véget ér..

sziasztok. :) éés megjött a várva várt rész.. :) 5 komi után folytatom. <3

Rachel.. persze, hogy tudtam, hisz azóta jóba vagyok Harryvel, amióta először találkoztunk. Mindent megbeszélünk egymással. Csak én közben beleszerettem.. Magamnak sem mertem bevallani.. Pedig ez az igazság. De most már mindegy.. vége.

*Christie szemszöge

A Zayn és Perrie számára rendezett parti hihetetlen jó volt. Jade nagyon kitett magáért, bár őt egész este nem láttam. Mindenki táncolt, jól érezte magát nekem viszont kezdett fájni a fejem, ezért elindultam az ajtó felé. Már vettem fel a kabátom, amikor valaki megfogta a karom.

- Mit csinálsz? – nézett rám Niall nagy kék szemeivel.

- Megfájdult a fejem.

- Akkor megyek veled.

- Nem kell.. érezd jól magad én hazatalálok egyedül is. – mentegetőztem.

- Dehogy engedlek el egyedül Christie. Hajnali fél 1 van, ez London. Váj meg, elköszönök Liaméktől. – mondta, majd elment a konyha fele. Két perc múlva visszajött, felvette a kabátját és már indultunk is. London utcái késő éjszaka sötétek és barátságtalanok. Örültem, hogy Niall velem jött. Egész úton megállás nélkül önfeledten beszélgettünk. Talán azért is, mert tudtuk, hogy ezen az éjszakán valami véget ér. Minden megváltozik.. minden más lesz.

Mikor hazaértünk, Niall fáradtan borult le a kanapéra. Az óra hajnali 1-et mutatott, de még egyáltalán nem voltam fáradt.

- Éhes vagyook. – jelentette ki Niall a párnába.

- Készítsek valami kaját haspók? – kérdeztem mosolyogva, és már vettem is elő a tálat. Mivel ez volt az utolsó estém itt, ezért kiengesztelem Niallt palacsintával.

- Jajj Christie nem kell ezzel foglalkoznod, csinálok magamnak szendvicset.

- Nem. Most már elkezdtem. – mondtam, mire Niall adott egy puszit, majd felment az emeletre. Beleöntöttem a tálba egy kevés lisztet, rám 3 tojást, tejet meg a további dolgokat. Keverni kezdtem, amikor Niall lejött egy gitárral a kezében.

- Nem fogod felébreszteni a szomszédokat? – kérdeztem furán, mégis csillogó szemekkel.

- Legalább valami jó zenét is hallgatnak. – kacsintott édesen.

- Jajj.. ez nem csípte a szádat?

- Kötekedsz?

- Igen.. – nevettem, majd begyújtottam a tűzhelyet. Niall leült a kanapéra, és elkezdett játszani szebbnél szebb dalokat. Imádom a hangát. Olyan lágy és kellemes.. élvezet hallgatni.

Egy óra elteltével kész lettem jópár palacsintával. Megkentem őket nutellával, majd öntöttem pohárba narancslevet, és odavittem Niallhöz. Láthatóan örült neki, mert az utolsó 10 percben már nem bírt magával.

-Köszönöm. – mosolygott kedvesen, majd enni kezdett. Én is ettem pár falatot, bár nem voltam valami éhes.

- És holnap hánykor mész? – kérdezte pár perc csend után.

- Úgy érted ma? – mosolyogtam.

- Öhm.. igen. – nézett az órájára szomorúan.

- Nem tudom. Reggel 9 körül elkezdek pakolni és Louis majd felhív, hogy mikor jön.

- Értem. – mondta lehajtott fejjel.

- Mi a baj?

- Nem tudom.. elmész. Olyan fura lesz egyedül. – mondta, mire elszorult a torkom.

- Naa.. attól még fogunk találkozni. Majd jövök hozzád. Te is hozzám. Rendben?

- Oké..

- Szerintem én elmegyek aludni.

- Nee.. – nézett rám Niall, mire felvontam a szemöldököm.

- Ez az utolsó esténk. Legalább legyünk együtt. Mármint itt a kanapén. Hozok filmet. – mondta, nekem pedig összeszorult a szívem.

- Jól van. – mosolyogtam, majd a pultra tettem a tányérokat, elővettem egy zacskó chipset, Niall pedig kiválasztott egy filmet. Kényelmesen elhelyezkedtünk a kanapén, és elindult a film. Nagyon tetszett, Távkapcs volt a címe, bár közben ökörködtünk, nevettünk, beszélgettünk, így csak részleteket láttam. A film vége fele elálmosodtam, ráhajtottam a fejem Niall vállára és elnyomott az álom.

*Harry szemszöge

-Liam, nem láttad Jadet? – kérdeztem aggódva.

- Nem.. utoljára akkor láttam, amikor megjöttünk. Aztán eltűnt. Miért?

- Megyünk, és el akarok tőle búcsúzni. – mondtam, mire Rachel furán mordult egyet. – Mi az?

- Semmi.. nem szóltam. – mondta mosolyogva. Mivel Jadet nem találtam, a többiektől meg már elköszöntünk, így indultunk haza. Annyira jó volt végre Rachellel lenni. Újra Londonban, tudva, hogy mellettem marad. Szeretem. Nagyon.

*Jade szemszöge

Mire hazaértem, már csak pár ember maradt a buliba. Perrie, Zayn, Liam, Jesy, Louis és Eleanor.

-Hogy vagy szívem? – ölelt át Perrie. Őt nem tudtam becsapni.

- Hogy lennék? Rosszul. – csordult ki újra a könnyem.

- Naaa. Ne sírj.. kérlek. Minden rendben lesz. – suttogta a fülembe, de csak még jobban fájt.

- Most inkább lefekszem, de ti nyugodtan maradjatok még. – mosolyogtam, majd felmentem a szobámba. Levetkőztem, lefeküdtem és átöleltem a párnám. Soha nem fogom Őt elfelejteni. Szeretem. Nagyon.

*Christie szemszöge

Reggel álmosan, fáradtan ébredtem a kanapén. Niall sehol. Az óra 8 órát ütött, így kapkodva keltem, és mentem fel a szobámba. Bekapcsoltam valami pörgős zenét, ledobtam magamról a ruháimat, majd elmentem zuhanyozni. Eljött a nagy nap. Valami vége, és egy új dolog kezdete. Találkozom a szüleimmel. Ennyi év után végre láthatom őket.

Zuhanyzás után felvettem egy farmert, egy fehér pólóval és egy szintén fehér pulcsival, a hajamat pedig kibontva hagytam hullámosan. Elkezdtem pakolni. Feltettem az ágyra két bőröndöt, és kiválasztottam a fontosabb ruhákat. Nem akartam mindent elvinni.. még úgyis visszajövök. Remélem.

Alighogy végeztem csöngettek. Hallottam Niallt, ahogy kinyitja az ajtót, majd Louis hangját. Azonnal rohantam le, mert számítottam arra, hogy ilyen korán jön. Mikor leértem a két srác a kanapén ült, Niall pedig a bátyám hátát simogatta.

-Mi folyik itt? Louis hogy-hogy ilyen korán itt vagy? – kérdeztem furán. Mindketten felálltak, bár Lou ,ég mindig háttal állt nekem. – Louis.. mi a baj?

- Christie. – szólalt meg Louis, majd rám nézett. Szemei vörösek voltak a sírástól, arca kipirosodott.

- Mond már.. Eleanorral történt valami? – kérdeztem, bár rettegtem a választól.

- Anyuék.. tegnap autóbalesetet szenvedtek. – ez az mit soha nem akartam hallani. A lábaim remegni kezdtek, forgott velem a világ.

- És hogy vannak??

- Apu.. – suttogta elcsukló hangon Louis. – Sajnálom… :’(

2/10. - Szerelmi háromszög. Hogyan tovább ?

sziasztok. bocsi a késésért.. :/ téll. itt az új rész. remélem tetszeni fog. :) 5 komi után folytatom <3

- Pont azóta, amióta én.. – búgtam a fülébe, mire a szemembe nézett és megcsókolt. Apró csókból csókcsata lett, majd elterültünk az ágyon…

*Christie szemszöge

Niall mellkasán ébredtem fel. Felnéztem rá, Ő pedig édesen szuszogott felettem. Soha nem hittem volna, hogy bárki is ilyen fontos lesz az életemben. Halkan felkeltem, és ügyeltem rá, hogy ne ébredjen fel. Kerestem fehérneműt a fiókban, megfogtam egy pólót és egy rövidnadrágot, majd bementem a fürdőbe. Egy hideg zuhany volt, amire a legjobban vágytam.

Már fél óra eltelt, amikor végre kijöttem a zuhany alól. Felöltöztem, majd lementem a konyhába. Hangokat hallottam lentről, s mikor leértem érdekes szituációba keveredtem. Louis és Eleanor az asztalnál ültek, El lábai pedig Louis combján pihentek és egymást etették eperrel. Elmosolyodtam, majd megköszörültem a torkom.

-Jó reggelt. – köszöntem és elindultam a hűtő felé.

- Szia húgi. – mosolygott Louis. – Hogy aludtál?

- Jól köszi.. és ti? – kérdeztem vissza miközben öntöttem magamnak narancslevet.

- Soha jobban. – mondta Louis, majd adott egy csókot Eleanornak.

- Örülök, hogy boldogok vagytok. – mosolyogtam.

- Köszönjük. – mondta El. – Éhes vagy? Tessék, csináltam palacsintát.

- Köszi.

- Christie.. – szólalt meg Louis.

- Tessék?

- Gondolkodtál azon, amit mondtam? – kérdezte, mire görcsbe rándult a gyomrom. Az utolsó beszélgetésünknél Louis megemlített nekem egy ötletet. Megijedtem..

- Igen..

- És?

- Még nem döntöttem el.. szeretném.. de Niall.. Meg holnap kezdek a munkahelyemen.

- Anyuék Londonban laknak. Pár hónapja felköltöztek Doncasterből. Attól, hogy velük laksz, még eltudsz menni dolgozni. És Niallel is tudsz találkozni.

- Tudom.. először beszélek Niallel. Nem akarok úgy elköltözni, hogy esetleg rosszba lennék vele.

- Oké persze.. ez egyértelmű. Remélem nem érti félre. Mármint. hogy nem fogja azt hinni, hogy azért költözöl el, mert nem kedveled..

- Nagyon remélem, hogy nem. – mondtam, majd elővettem egy tányért, és tettem rá 3 darab palacsintát, öntöttem narancslevet és rátettem egy tálcára. - Megyek.. kiengesztelem mielőtt beszélnék vele. – elindultam a lépcső felé, de előtte még ránéztem Louisra. – Anyuék tudják, hogy én.. – kezdtem, de megállított.

- Még nem tudnak semmit. Ezt nem lehet telefonban elmondani. Majd megtudják, ha meglátnak téged.

- És mikor indulunk vissza Londonba?

- Majd délután. Még Harryék alszanak, meg Liam is. Ráérünk még..

- Oké.. na megyek. További szerelmes pillanatokat. – kacsintottam. A lépcsőn felfelé próbáltam egyensúlyozni a tálcával, közben pedig azon gondolkodtam, hogy hogyan mondom meg Niallnek, hogy el akarok költözni. Nagyon fura lesz nélküle, és rossz, hogy nem láthatom minden nap, de jelenleg a szüleim és Louis a legfontosabbak. Szeretnék velük minél több időt eltölteni. Mikor beléptem a szobába Niall még békésen aludt. Halkan letettem a tálcát, és leültem az ágyra mellé. Simogatni kezdtem az arcát, mire felmordult. Nevetni kezdtem, majd kinyitotta a szemét, és felült. Haja kócosan meredt az ég felé, arca édesen mosolygott rám. Ez az, ami a legjobban hiányozni fog.

- Jó reggelt. – köszönt aranyosan.

- Szia.. hoztam reggelit. – mondtam halkan, majd elé toltam a palacsintát.

- Édes vagy, köszönöm. - mondta, és nekikezdett.

- Figyelj Niall.. beszélnünk kell.

- Mond csak. – mondta, belekortyolt a narancslébe, majd rám nézett.

- Beszélgettem Louissal tegnap.. és mondott valamit. Vagyis inkább megkért valamire.

- Igen?

- Azt szeretné, hogy odaköltözzek szüleimhez.. – amint kimondta, lefagyott az arcáról a mosoly. – És én igent mondtam. Ne értsd félre.. szeretek együtt lakni veled, de tudod.. most találtam rá a bátyámra.. és végre találkozhatok a szüleimmel. Erre vártam egész életemben.

- Persze.. teljesen megértem. Nyugodtan költözz el.. Csak azért majd látogass meg. – mondta kimérten.

- De nem baj?

- Christie. Nagyon fontos vagy nekem. És imádtam ezt az időt.. amióta ismerlek. De te most tudtad meg, hogy van egy bátyád.. és élnek a szüleid. Itt az idő, hogy végre velük legyél. Nem áll meg az élet attól, hogy nem együtt fogunk lakni. Attól még találkozhatunk sokat. Elmegyek a munkahelyedre.. megiszok egy kávét, talán még eszek is. Közben pedig nézem ahogy szerencsétlenkedsz a tálcákkal. – kacsintott. – Ne feledd, hogy egy bandában zenélek a bátyáddal. Kizárt dolognak tartom, hogy ne találkozzunk heti 5x minimum. – mosolygott rám.

- Na az ilyen gondolkodásodért szeretlek annyira. – mondtam ki hirtelen. Niall rám nézett, és mintha valami csillogást láttam volna a szemében. – Persze mint barátot. – helyesbítettem. Na ezt elrontottam.

- És mikor költözöl?

- Már holnap. Louis azt mondta, hogy csináljuk úgy, hogy a szüleim csak akkor tudják meg, hogy élek, amikor meglátnak az ajtóban. Hatásos. – nevettem el magam.

- Jó kis meglepetés lesz nekik.

- Az biztos.

- És mi mikor indulunk vissza Londonba?

- Délután.. addig pakolni kell, meg összeszedni magunkat. Liam állítólag többet ivott a kelleténél.

- Ja értem. – mondta, majd ránézett az órájára. – Hát.. akkor hamar szedje magát össze, mert már dél múlt.

- Igen? Hú de hamar elment az idő.

- Aham. Engedelmével kisasszony. Megyek zuhanyozni. – mosolygott, majd adott egy puszit a homlokomra.

- Menj csak, addig én felöltözök. – jelentettem ki.

Pár órával később mindenki előkerült. Liam kicsit nyúzottan, másnaposan, de azért nem volt komoly baja. Harry bejelentettem, hogy rávette Rachelt, hogy jöjjön vele vissza Londonba, így 2 taggal bővült a körünk. Eleanor és Rachel.

Rachel nem beszél sokat. Igazából szinte semmit. Harryvel elvan. Mindig nevetnek, beszélgetnek, de ha Harry nincs, akkor Rach sem beszél. Fura.. Kicsit szégyenlős biztos.

*Jade szemszöge

- Oké.. mindenki kész? Perriék pár percen belül megérkeznek. – suttogtam, mire mindenki bólogatott, én pedig lekapcsoltam a villanyokat, és elbújtunk. És igaz volt.. pár perc múlva kattant a zár és Zayn nyitotta az ajtót.

- MEGLEPETÉÉS!! – kiáltotta mindenki.

- Úristen.. Mi ez ? – lepődött meg Perrie, és nézett rám.

- Gratulálunk a jegyeseknek !! – nevettem el magam, és átöleltem először Perriet, majd Zaynt.

- De aranyosak vagytok.. – mondta Perrie, és könnybe lábadt a szeme.

- Köszönjük Jade. Ez kedve tőletek. Áthívom a többieket, gondolom ők nem tudnak róla.

- Nem, mert nem akartam, hogy véletlenül eljárjon a szájuk. De hívd csak. – mosolyogtam.

Fél óra múlva csöngettek, és Liam jelent meg az ajtóban.

-Jade.. szia. – mosolygott rám Liam.

- Hello Liam. Hogy vagy?

- Jól köszi. És te?

- Megvagyok. Többiek?

- Mindjárt jönnek, csak hoznak sütit. – kacsintott.

- Hm.. sütii. – mosolyogtam, majd Liam bement, és már jöttek a többiek, Niall és Christie. Christievel csak egyszer találkoztam eddig, de nagyon megkedveltem. Aranyos lány. Utánuk Louis és egy számomra tök idegen csaj, de láthatóan együtt voltak.

- Sziasztok. – köszöntem. – Én Jade Thirlwall vagyok. Egy bandában zenélek Perrievel. – mosolyogtam.

- Szia.. Eleanor Calder. Örülök, hogy megismertelek. – nézett rám nagy, barna szemeivel. Kedves lánynak tűnik. Már csak egy valakire vártam.. a szívem úgy dobogott, mintha ki akarna esni. Aztán megjelent Ő.

Barna fürtjei mint mindig kuszán lógtak elképesztő zöld szemeibe. Teljesen elvarázsolt.

- Szia Jade. – mosolygott rám, én pedig csak néztem Őt.

- Sz-szia. – dadogtam, és hirtelen nagyon furán éreztem magam. Elakadt lélegzettel néztem, ahogy elmegy mellettem, és egy lány is jött vele.

- Ohh bocsi. Ő itt Rachel, a barátnőm. – mosolygott rám Harry, majd továbbment. Rachel egy pillanatig engem fürkészett, majd követte Őt. Nem bírtam ott maradni, így szó nélkül fogtam a kabátom és eltűntem. Kiléptem a hűvös utcára, és elindultam a park felé.

Hihetetlen, hogy egy percig is azt hittem, hogy bármi lehet köztünk. Persze.. az a lány gyönyörű. Hosszú, szőke haj.. kék szem. Semmi esélyem nincs.. Tudtam, hogy létezik Rachel.. persze, hogy tudtam, hisz azóta jóba vagyok Harryvel, amióta először találkoztunk. Mindent megbeszélünk egymással. Csak én közben beleszerettem.. Magamnak sem mertem bevallani.. Pedig ez az igazság. De most már mindegy.. vége.

2/9. - Sötét titok, és több, mint barátság (+15)

sziasztok:) itt az új rész :) bocsi a késésért.. ígérem legközelebb sietek, de kárpótlásért kicsit hosszabb és izgibb lesz ;) <3 

azért tettem ki a +15ös jelet, mert ez a rész durva.. nem annyira, de azért értitek.. ;)

5 komi és folytatom. :)

Az arca tele volt kék és zöld foltokkal, a szeme feldagadt. – Úristen! Mi történt?? – kérdeztem, de nem felelt. Végül felkaroltam, és a karomba fogva hazavittem. Az út alatt egyszer sem szólalt meg, csak sírt, és ölelt.. szorosan.

*Christie szemszöge

Sötét éjszakák.. szomorú könnycseppek. Ez jutott nekem, ebbe halok bele. Boldogság.. Hol van az én szívemnek? Érzem, ahogy minden szétesik körülöttem. Nem ereszt a múltam, borús fellegek kísértenek.. ő volt az, ki tönkre tette az életem. S most újra itt van, felém tornyosul s megfojt. Kínoz.. hiába küzdök mindenhol ott van. Ez lesz a végzetem.. kérem.. valaki segítsen!!

S abban a pillanatban kinyitom szemem.. angyal szállt le előttem. Új reményt adva életemnek felkarol, s a magasba repít. Miatta harcolok tovább, élem nyomorult életem.. Bár Ő nem tudja.. reménytelenül beleszerettem.

*Niall szemszöge

Hiába kérdeztem mi történt, nem válaszolt. Miután visszaértünk a házba felvittem a szobába és lefektettem az ágyra. Próbáltam felállni, de Christie nem engedte el a nyakam.

-Ne menj el.. kérlek. – suttogta fülembe.

- Csak egy takarót akarok elővenni. – nyugtattam meg, majd kiszabadítottam magam kezéből, és az egyik szekrényből kivettem egy vékony takarót. Lehúztam Christieről a magas sarkúját, majd én is levettem cipőmet. Betakartam és lefeküdtem mellé. Kezemet rátettem derekára, ő pedig közelebb húzódott hozzám. Arcunkat csak centik választották el egymástól. Percekig fürkésztem arcát, de csak félelmet láttam benne.

- Mi a baj Christie? – kérdeztem halkan. Nem felelt. Szeméből megindult egy könnycsepp amit én letöröltem. Végül megszólalt.

- Félek.. – suttogta.

- De mitől?

- Még soha nem beszéltem róla.. Van egy titkom. Régen történt, úgy 3 évvel ezelőtt. 16 éves voltam. Egy éjszaka eltévedtem London melletti erdőben. Nem is tudom már, hogy miért mentem oda. – mondta, en pedig elakadt lélegzettel hallgattam. Hangja néhol elcsuklott, alig tudott beszélni, egész teste remegett. – Sötét volt, zuhogott az eső, és féltem. Aztán.. egyszer csak hangokat hallottam a közelből. Egy részeg pasi volt. Nem láttam rendesen az arcát. Megkérdezte, hogy mit keresek ott.. mondtam, hogy eltévedtem. Mire ő.. menjek vele és kikísér az erdőből. Távolodni kezdtem tőle, de ő megindult felém. Csak egy másodperc volt..  elkapott és letaszított a földre.. és .. ő..

- Elég.. – mondtam gyorsan, de kimondta.

- Megerőszakolt. – zokogott Christie, mire iszonyatos fájdalom hasított mellkasomba. Remegtem az idegtől.. Átöleltem olyan szorosan ahogy csak tudtam. Arcát a mellkasomba temette és sírt. – Nem tudtam elfutni. Nem ment.. – zokogta.

- Css.. nyugodj meg.. – simogattam fejét, és hátát. – És ez hogy jött elő ma este?

- Miután elmentél italért egy srác odajött hozzám. Azt akarta, hogy táncoljak vele, de nem akartam. Erre megfogta a combom, én pedig felpofoztam el kimentem az utcára. Utánam jött és erőszakoskodni kezdett velem. Bepánikoltam.. sikítozni kezdtem, erre megütött. Ezért van egy folt a szemem alatt. Ezután el akartam futni, de ő megragadta a kezem. Újra előjöttek az emlékek. Ordítottam, a nevedet kiabáltam, de senki nem jött. A magas sarkúmmal ráléptem a lábára, mire elengedett és újra megütött. Végül ráunt az ellenkezésemre és elment. Körülbelül 2 perc múlva jöttél Te.

- Sajnálom..

- Nem kell.. nem tudhattad. – mondta halkan.

- Ki tud erről?

- Csak te.. és Rose néni tudott. Nehéz erről beszélni.. nem is szoktam. Sokszor eszembe jut, de nem mutatom.

- Christie.. Amíg engem ismersz.. soha többé nem fognak bántani. Megígérem! – néztem a szemébe.

- Miért vagy velem ilyen? – kérdezte hirtelen.

- Ezt most hogy érted?

- Megmentetted az életem.. 2x is. Befogadtál úgy, hogy nem is ismertél, és most ezt mondod.. Miért? – meglepett a kérdése. Mit is mondhatnék erre. Mert szeretlek?!

- Mert.. fontos vagy nekem. – suttogtam. – És nem akarom, hogy többet szenvedj! – Christie csak nézett engem, nem szólt semmit.. végül egymás karjaiban aludtunk el.

*Eközben a buliban

*Louis szemszöge

- Hová tűnt mindenki? – kérdezte Eleanor 2 szám között.

- Fogalmam sincs. Várj.. ott van Perrie és Zayn. – mutattam a táncparkett egyik sarkába. – A többieket nem látom.

- Igen, már látom. – mosolygott és táncoltunk tovább. A zene dübörgött, mindenki élvezte pörgős dallamokat. Eleanor gyönyörű volt. Teljesen megőrjített. Már a harmadik számot táncoltuk végig. Próbáltam közeledni hozzá.. átölelni a derekánál, de valahogy sose sikerült. Még soha életemben nem éreztem ilyet. Szerettem volna átölelni és a fülébe súgni, hogy mit érzek iránta, de nem tudtam. Meg akartam csókolni.. de nem mertem. Nem érzem, hogy ő is akarná.

- Nem iszunk valamit? – kérdezte hirtelen.

- De menjünk. – mondtam, majd elindult a pult felé én pedig követtem.

- Mit kérsz? – kérdeztem tőle.

- Hm.. egy pohár whiskyt. – mondta.

- Hello – köszöntem a pultos srácnak. – Két pohár whiskyt szeretnék. – kértem, és a srác már adta is. – Tessék.

- Köszi. – mosolygott, mire koccintottunk és meg is ittuk.

- És hogy vagy? – kérdeztem.

- Megvagyok.. jó veletek lenni. Christie nagyon aranyos lány. Hamar megkedveltem.

- Csak őt? – néztem rá szomorú arccal, mire elmosolyodott.

- Neem.. ti is azok vagytok. Nem tudom elégszer megköszönni nektek, hogy megvédtetek. Főleg Niall és Christie. És te jól vagy?

- Aha.. köszi. Jó végre kikapcsolódni. És végre megtaláltam a húgom. Olyan jó lesz hazamenni és elmondani anyuéknak, hogy újra láthatják a lányukat. Szeretném, ha Christie odaköltözne hozzájuk, hogy bepótolják az elmúlt időket.

- Nem gondolod, hogy Niall szomorú lesz? És Christiet kérdezted?

- Már beszéltem Christievel. Nagyon szeretné, bár Niallel is szívesen maradna, most inkább anyuékkal lenne. Niall pedig nem kisfiú.. megérti, és szerintem egy idő után úgyis megint egy lakásban fognak lakni.

- Ezt hogy érted?

- Nézz csak rájuk. Oda-vissza vannak egymásért, csak nem merik bevallani egymásnak. Hamarosan úgyis felnyílik mindkettő szeme és együtt lesznek. – kacsintottam.

- Úgy legyen. – mosolygott El, és lehúztuk a második pohárral.

Aztán jött a harmadik.. negyedik.. ötödik.. Az idő telt, mi pedig egyre többet ittunk. Újra elmentünk táncolni. Nem engedtem el egy pillanatra sem. Az alkohol annyira a véremben volt, hogy teljesen elment az eszem. Eleanor átkaroltam a nyakam, én pedig a derekát és úgy táncoltunk tovább. Egész testembe akartam őt.. Hirtelen egy erős kéz ragadta meg a vállam és taszított el Eleanortól.

-Miért fogdosod a csajom? – üvöltötte egy srác az arcomba.

- Dan.. – suttogta El. – Nem vagyok a csajod! – kiáltotta Dannek.

- Kussolj és gyere inkább. Hazamegyünk. – mondta, majd megragadta El kezét, és rángatni kezdte.

- Hagyd békén. – kiáltottam.

- Senki nem kérdezett.. kopj le szépfiú.

- Nem mondom még egyszer.

- Na mert mit csinálsz? – röhögött Dan, mire behúztam neki egyet. Rögtön megeredt az orra, és elengedte El-t. Megfogtam a kezét, és futni kezdtünk a kijárat felé. Az alkohol egy szempillantás alatt eltűnt a szervezetemből, amint kiértünk a hűvös levegőre.

- Jól vagy? – kérdeztem Eleanort, de nem válaszolt. Ekkor kinyílt az ajtó és Dan lépett ki rajt.

- Most megöllek. – üvöltötte, és egy kést rántott elő. Eleanor felsikoltott, én pedig elé álltam.

- Hagyd őt békén. – mondtam higgadtan.

- Nyugodj meg.. mindkettőtökkel végzek.

- Utoljára mondtam. – jelentettem ki, de Dan megindult felénk. Egy pillanat alatt reagáltam. Eleanort lelöktem a földre a fal mellé, a srác pedig belém akarta szúrni a kést, de eltévesztette. Újra behúztam neki, mire még dühösebb lett. Megint támadott, de ismét elvétette. Látszott rajta, hogy full részegre itta magát az este folyamán, így nem is erőltettem meg magam, hogy védekezzek. Lehet, hogy józanul már rég belém szúrta volna, így is kaptam tőle pár ütést. A szám felrepedt, a szemem pedig lehet, hogy belilult. Végül meguntam a játszadozást, és leütöttem. Elvesztette az eszméletét. Gyorsan megragadtam Eleanort, és elindultunk haza. Dan egyik ütésénél sikeresen eltalálta a bordám, így alig bírtam menni a fájdalomtól. Eleanor valahogy észrevette rajtam, és a kezét áttette a derekamon és segített menni. Mikor hazaértünk, láttam, hogy Christiék szobájában ég a lámpa. Ezek szerint hazajöttek.

- El.. kérlek ne szólj Nialléknek.

- Persze nem fogok. – mondta, és felsegített a szobába. Halkan felmentünk a lépcsőn, és miután leültem az ágyra El bezárta az ajtót. A villanyt nem kapcsoltuk fel, hátha észreveszik, hogy itthon vagyunk. El bement a fürdőszobába, addig én levettem a cipőm.

- Gyógyszert nem kapsz, mivel félig-meddig részeg vagy, de várj.. mindjárt segítek. – mondta halkan és odajött hozzám. Az ágy szélén ültem, Eleanor pedig velem szemben állt. Egy vizes rongyot emelt fel, és az arcomhoz tette. Jól esett a hideg rá, de a legjobban az, hogy ő tette oda. Ezután elkezdte rólam levenni a felsőm. Engedtem. Még egy vizes rongyot emelt fel, és ráhelyezte a bordámra. Némán, szó nélkül gyógyítgatott, én pedig tűrtem. Végig arcát fürkésztem, ő pedig fel-fel nézett rám egy pillanatra. Percekig néztük egymást, aztán közelíteni kezdtem ajkaihoz. Engedte. Megcsókoltam. Minden érzelmem, minden szenvedélyem, minden erőmet beleadtam. Eleanor átkarolta nyakam és egyik kezével a hajamba túrt.

- Nem tudod milyen régóta várok erre Louis Tomlinson. – suttogta.

- Pont azóta, amióta én.. – búgtam a fülébe, mire a szemembe nézett és megcsókolt. Apró csókból csókcsata lett, majd elterültünk az ágyon…

*a többit a fantáziátokra bízom* ;)

2/8. rész - Átalakulás

sziasztok.:) igen, régen hoztam részt, mivel nem volt sok időm, és nem gyűlt össze a 7 komi. :( de nem bírtam tovább várni szóval tessék :) 5 komi és folytatom.:)

- Izzik köztük a levegő. Majd figyeld meg. Tuti, hogy Louisnak is tetszik. – kacsintott.

*Christie szemszöge

Másnap Eleanorral, és Perrievel elmentünk vásárolgatni. Ez az utolsó nap, aztán hazamegyünk Londonba. Már várom. Igaz, hogy jó itt lenni, de már hiányzik London, dolgozni akarok és jó lenne egyedül lenni. Eleanor mondta, hogy ő is most megy vissza, így megkértük, hogy jöjjön velünk. Az utolsó este úgy döntöttünk, hogy együtt elmegyünk valahova bulizni. A közelben volt is egy híres szórakozóhely, így odamentünk. Már elkezdtünk készülődni, amikor Perrie rontott be a szobába egy nagy táskával.

-Abba meg mi van? – kérdeztem, miközben ruhát válogattam, mire Perrie és El egymásra vigyorogtak. – Na jó m folyik itt?

- Ez a tiéd.. – mondta Perrie, és átadta a táskát, El pedig kulcsra zárta az ajtót. Leültem az ágyra és kinyitottam a táskát. Volt bent minden.. egy csodaszép tengerkék mini ruha, vajszínű magas sarkúval, és ezekhez illő nyaklánc és karkötő. Azon kívül pedig 2 doboz hajfesték.

- Lányok ez minek? – kérdeztem meglepetten.

- Indul a Niall hódító-akció! – jelentette ki El.

- Tessék?? Jaj nem.. – mondtam, de a lányok csak legyintettek. Megragadtak, és bevonszoltak a fürdőszobába. Fél óra múlva vizesen, törülközőbe csavarva, megnyúzva jöttem ki onnan. Gyorsan felöltöztem, a lányok segítettek megszárítani a hajam és közel egy óra múlva félve léptem a tükör elé. Egy teljesen más lány nézett vissza rám. Hajam szőkésbarna színben pompázva, egyenesen omlott le vállamra. A tengerkék ruha tökéletesen illett rám, és a magas sarkú hihetetlen volt..

- Csajok.. mit tettetek velem.?! – gyönyörködtem.

- Ráér megköszönni. – kacsintott Perrie, mire megöleltem őket.

- De nem hiszem, hogy jó ötlet ezt csinálni. Niall semmit nem akar tőlem, én pedig nem akarom tönkre tenni a barátságunkat.

- Jaj ne beszélj már ostobaságokat! Ma este szépen megbeszélitek a dolgokat és holnapra minden jó lesz és happy. Oké..? – mondta El.

- Ühüm.. – mormogtam halkan.

- Nem hallottam!! – kiáltott Eleanor.

- Okééé. – mondtam hangosan.

*Niall szemszöge

Estére mindenki elkészült, már csak a lányokat vártuk a nappaliban, hogy ők is lejöjjenek és indulhassunk.

És már jöttek is.. Eleanor, Perrie és.. Christie. Mintha egy angyalt láttam volna. Gyönyörű.. Abban a pillanatban szerettem bele igazán másodszorra. Annyira megváltozott.

-Christie.. a hajad.. – csodálkozott Liam.

- Rossz? – kérdezte aggódva, mikor leért a lépcsőn.

- Nem.. – feleltem helyette. – Csodálatos.

- Köszönöm.. – mosolygott.

- Na.. indulhatunk? – kérdezte Harry, majd megfogta Rachel kezét és kilépett az ajtón.

Gyalog mentünk, mivel közel volt. Útközben jókat nevettünk, énekeltünk és ökörködtünk. Mikor megérkeztünk, megvettük a jegyeket és hagytuk, hogy a biztonsági őr rátegye a csuklónkra a zöld belépőkarkötőt. A hely nagyon jól nézett ki. Mindenhol neonfények villogtak, a plafon közepén pedig egy diszkó gömb. Belépve jobb oldalt volt végig egy pult, bal oldalon sok-sok ember, előre nézve pedig egy pihenőhelyiség. (az is kell)

Először leültünk együtt egy asztalhoz, mindenkinek rendeltünk egy italt, majd koccintottunk az utolsó éjszakánkra. Ezután Zayn és Perrie azonnal leléptek táncolni, majd Harry és Rachel is csatlakozott.

-Na jó.. – szólalt meg Liam. – Szingli vagyok az istenért ki akarom élvezni. – röhögött, majd beleivott az italába és odament egy lányhoz, akivel már régóta szemeztek. A csajnak nem kellett sok noszogatás és már el is tűntek.

- Aztaa.. – hűlt ki Christie.

- Hát ja.. vannak ilyen lányok is. – röhögött Louis. Látszott rajta, hogy kicsit ideges.. Nem tudtam miért, de aztán rájöttem. Folyton ránézett Eleanorra, mire megböktem oldalt. Rám nézett, és mintha hallotta volna amit gondoltam. Erőt vett magán, és Eleanor elé állt.

- Nincs kedved táncolni velem? – kérdezte tőle.

- De.. persze. – mosolygott rá El, és megfogta a kezét.

- Na végre.. – szólalt meg Christie miután elmentek.

- Hm? – kérdeztem tőle.

- Louis végre erőt kapott magán. – mosolygott. – Néz csak rájuk. – biccentett Eleanorék felé. – Annyira aranyosak.. csak nem értem Louist, hogy miért nem mondja el neki.

- Mit? – kérdeztem.

- Hát nem látod? Louisnak nagyon tetszik El.

- Azt látom, de mit kéne neki elmondania? – kérdeztem újra pedig pontosan tudtam, hogy mire érti.

- Aj.. hogy tetszik neki.

- De miért kéne neki elmondania?

- Mert El-nek is tetszik Louis.

- És akkor ő miért nem mondja?

- Niall hogy lehetsz buta? – mosolygott. – Egyértelmű, hogy nem a lánynak kell kezdeményeznie.. Ha egy srácnak tetszik valaki, akkor szerintem valószínű, hogy a fiúnak kell lépni. – mondta, mire lehajtottam a fejem. Féltem, hátha elárulom magam. Én miért nem mondom el Neked? Akkor lehet csak rám vársz? Áh.. badarság. Nem szeretsz.. L

- Értem.. hozzak valamit inni? – szólaltam meg a poharamra nézve.

- Öhm.. aha. Egy üveg kólát légyszi.

- Oké itt hagyhatlak addig?

- Persze. – mondta. Felálltam, majd elindultam a pulthoz. Mikor odaértem gyorsan rendeltem a kólát, meg magamnak egy korsó sört. Egy csaj állt mellettem, és észrevettem, hogy feltűnően bámul, de nem törődtem vele.

- Sziia – mosolygott rám.

- Hello. – köszöntem halkan.

- Egyedül vagy? – kérdezte.

- Nem.

- Hát?

- Barátokkal. – mondtam, mikor egyre közelebb húzódott hozzám.

- Nincs kedved egy picit szórakozni?? – kérdezte, majd simogatni kezdte a combon, de gyorsan elhúzódtam tőle.

- Bocsi.. de.. a barátnőm is itt van. – nyögtem ki gyorsan az első dolgot ami eszembe jutott.

- És merre van?

- Pont mögöttünk az egyik asztalnál. – mondtam hátra sem fordulva.

- Hát drága.. úgy látszik lelépett a csajod. – röhögött a csaj, mire hátrafordultam, és láttam, hogy nincs ott senki. Azonnal otthagytam mindent, és a keresésére indultam. Körülbelül 5 percnyi keresés után kimentem az épületből, és akkor megláttam Őt. A földön ült és neki támaszkodott a falnak.

- Christie.. minden rendben? – siettem oda, de nem válaszolt csak ült és bámulta a semmit. – Christie!! – ráztam meg a vállát, mire rám nézett. Az arca tel volt kék és zöld foltokkal, a szeme feldagadt. – Úristen! Mi történt?? – kérdeztem, de nem felelt. Végül felkaroltam, és a karomba fogva hazavittem. Az út alatt egyszer sem szólalt meg, csak sírt, és öle